Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
3. A TERÜLET VlZGAZDALKODASl NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között korábban hivatkozott 1955-ben kötött „Egyezmény” a kiinduló alap a fejezet tárgyalásánál. A két felet elsősorban az árvédekezés összehangolása és az 1956. évi elöntések levezetésének megtárgyalása hozta össze. Az albizottsági üléseken, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakembereinek tárgyaló felei az árvédekezést és a Kígyós vízrendszert illetőleg a Zombori Vízközösség, a Baj- moki-uti, Tavankut-i és Csikéria-i helyi érdekű és az államhatárt keresztező csatornákat illetőleg a Krivája Vízközösség szakemberei voltak. A Duna általános szabályozási tervére mindkét fél külön albizottságot alakított. A tárgyalásokon felvetett és megtárgyalt közös vízügyi problémákat, határozatok és eredmények leírását szakágazati bontásban ismertetjük. Árvízvédelem, jégvédelem Árvízvédelem szempontjából az 1957. évi első főbizottsági ülésen közös érdekűnek határozták el a Baja—Bezdán közötti Duna-balparti főárvédelmi vonalát, jégvédelem szempontjából a Dunaföldvár —Vukovár közötti Duna-szakaszt. Az 1956. márciusi jegesárvíz katasztrófája olyan élénk benyomásokat hagyott mindkét fél számára, hogy egyik legfontosabb feladatuknak tartották a közös védekezés megszervezését. Már az 1957. évi első ülésen hozott határozatban mondták ki: a) egy-egy összekötő kijelölését, akik a jég elleni védekezés kezdetén, illetőleg harmadfoknál állandó közvetlen kapcsolatot tartanak fenn és az együttműködést biztosítják, b) az érdekelt vízgazdálkodási szervek között közvetlen telefonösszeköttetés létesítését, c) az összekötők kölcsönös tájékoztatási kötelezettségének előírásait, d) a légi felderítés felhasználásának lehetőségét, e) a jégelhárítás alapelveit, f) közös ár- és jégvédelmi szabályzat kidolgozását, g) a közös érdekű szakaszok (árvédelmi művek és felszerelések) kölcsönös ellenőrzését, valamint h) a határmenti szakaszokra vonatkozó árvédekezési előírások kölcsönös kicserélését. A közösen elkészített „Szabályzat az árvíz és a jég elleni védekezésre” című javaslatot az 1958. évi második ülés tárgyalta és fogadta el. A „Szabályzat” rögzíti a közös érdekű szakaszokat, az együttműködő vízügyi szerveket, az árvédekezést megelőző intézkedéseket, a tényleges árvédekezés alatti együttműködést, valamint a jégveszély elhárításával kapcsolatos együttműködés biztosítását. A két fél a közös érdekű szakaszon is saját előírásai alapján készíti elő és folytatja le a védekezést, a közös „Szabályzat” csupán azokat a kiegészítő intézkedéseket tartalmazza, amelyek a közösérdekű feladatok egységes végrehajtása érdekében szükségesek. A közös „Szabályzat” a betört vizek visszavezetésére nem adja meg a töltésátvágás (robbantás) helyét. Ezt a hiányt a „Szabályzat”-ot jóváhagyó 1958. évi második ülésszak kiegészítette és határozatot hozott arra, hogy a fővédvonal átszakadása esetén (Duna-balpartján) a betört vizek gyorsabb visszavezetése érdekében a magyar területen a 0+000 — 1+000 töltéskilométerek között, jugoszláv területen pedig a Tihi-fok és a baracskai Duna- ág között kell átvágni az árvédelmi töltést. Határozatot hozott a két fél arra is, hogy árvédelmi fejlesztési terveikről egymást kölcsönösen tájékoztatják. Miután a magyar terület árvédelmi kiépítettségét és fejlesztését a TVK egyéb fejezetei tárgyalják, itt csupán a csatlakozó jugoszláv terület árvédelmi műveinek jellemzőit említjük meg. Az államhatárnál (mindkét fél töltéseinek kezdő, azaz 0+000 szelvénye) az árvédelmi töltés koronamagassága 89,20 m. A. f. A töltés hossza az államhatártól a Bezdán—Dunai útig 6715 fm. A töltés nyomvonala metszi a Velika és Mala, Duga Barát, valamint a Tihi-fokot (Lassú fok) és a baracskai Dunát. A töltés koronája 5 méter, hullámtéri rézsűje 1:3, mentett oldali rézsűje 1:2. A mentett oldalon pad- kázva van a 0+000 — 2+000 km, és a 4+056 — 5+309 között. Az első padka szélessége 4,0 m, magassága a mértékadó árvízszin magasságában van, míg a második 1,5 m-rel van az első padka szintje alatt. A töltés jó anyagból épült. A töltésbe épült műtárgyak: 6+640 km-nél 1,0 m 0 -jű csőáteresz, küszöbmagassága 82,00 m. A. f. Az 5+450 km-nél van Tihi-foki 2X2 m-es zsilip, a zsilip mögött körtöltés szintén 2X2 m-es zsilippel. Az 1957. évi első ülésszakot követő albizottsági tárgyalásokon vetődött fel javaslatként a Dávod— Bezdán közötti második árvédelmi vonal (Ferenc- tápcsatorna balpartján) felújításának kérdése. A jugoszláv fél már 1957-ben a dunai elsőrendű védvonalnak megfelelő erősségűre és magasságúra építette ki a második védvonalat. A második védvonal jellemzői jugoszláv területen: A töltés hossza az országhatár és Bezdán között 11695 fm. Koronaszintje az országhatárnál (magyar szelvényezés 13+600 km., jugoszláv szelvényezés szerint 11+695 km) 89,65 m. A. f., korona- szélessége 5,0 m, vízfelőli rézsűje 1:3, mentett oldali rézsűje 1:2 hajlású. A koronaszint alatt 1,5 m-rel 4,0 m széles padka van e mentett oldalon. A töltés 2+000 km szelvényében 2X1,0 m 0-jű ikercső- zsilip van a belvizek kieresztésére. A magyar fél nem tulajdonított ilyen nagy fontosságot a Dávod—Bezdán közötti második véd284
