Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
józsilip felülvizsgálatra került: felmérés, helyszíni műtárgyfelülvizsgáló bizottsági szemle, majd nagy intenzitású gamma és neutron sugárforrásokkal rádióaktív módszerekkel vizsgálat történt. A kísérlet után a hajózsilip alaplemezét átfúrva az egyes lyukakba 9 m3 cement-tejet satjoltak be. A vasbetétek feszültségvizsgálata — elektromos nyúlásmérő műszerrel — nem vezetett sikeres eredményre. Az oldalfalakba a dilatációs hézagoknál beépített el- mozdulásmérő berendezéseken, az észlelések rendszeresen folyamatban vannak. A Dunaág mintegy 12 m3/s frissítővizének leeresztése, a vízkieresztő tönkremenetele után a hajózsilipen, keresztül,, az alsó főnél történt, enier- giatörésre az alvízi utófenéken kőgát épült. 1959 februárjától — biztonsági okokból — a VITUKI javaslatára, a vízteenesztés a felső főnél történik úgy, hogy betétgerendákkal redőnynyílásokat képeztek ki. A hajózsilip felülvizsgálata előtt a műtől északra, mintegy 200 m-re a tassi nyárigát átvágásával egy 8,0 m széles ideiglenes vízleeresztő műtárgyat építettek, melyen keresztül mintegy 4 m3/s víz- mennyiség volt leereszthető a Soroksári I. sz. belvízcsatornába. Ezenkívül lehetséges volt kb. 2 m3/s vízmennyiség leeresztése a meglévő makádi csőzsilipen keresztül a III. sz. szivárgó csatornába, valamint leereszthető volt 3,5 m3/s a Dömsödi árapasztó főcsatornán át a Dunavölgyi főcsatornába. A Soroksári Dunaág fenntartási kotrása évi 50— 60 000 m3 iszap eltávolítását teszi szükségessé. A Soroksári Dunaágban létesített műtárgyakra és azok építésére vonatkozólag a Kikötőügyek Kormánybiztossága kiadásában 1927. évben megjelent „A budapesti kereskedelmi és ipari kikötők építése és a Soroksári Dunaág rendezési munkálatai” című összefoglalás tartalmaz adatokat, melynek alapján az egyes műtárgyakat röviden a következőkben ismertetjük: A felső torkolati művek az 57,4 fkm szelvényben a Gsepel-szigiet északi csúcsián helyezkednek el, bal- parton a vízbeeresztő zsilip, középen' a tervezett vízerőmű, a jobbparton a hajózsilip található. A vízbeeresztő három, egyenként 3,20 m széles zsilipnyílásból áll, a zsilipnyílások elzárására két- két egymás mögött mozgó tábla készült. A mű küszöbe 95,20 m.A.f. szinten aránylag magasan van, és ez, valamint az ülepítőmedence a durvább hordalék visszatartására szolgál. A vízbeeresztő mű összesen mintegy 40 m3/s vízmennyiség beeresztésére alkalmas. A „Kvassay” hajózsilip 72,0X10,0 m-es hasznos méretű és 94,00 m Orsz. szintű alacsony küszöbmagassága 1000 tonnás uszályok áthaj ózását teszi lehetővé. A kamra elzárása mindkét végén tám- kapukfcal történik, töltésre és ürítésre az oldalfalak mentén körülfutó csatornák szolgálnak. A hajózsilip bejárata a vízbeeresztő zsilip torkolatától független, hogy a hajók mozgását a vízfolyás ne akadályozza. Az előcsatorna szűk bejárata és vonala- zása a beáramló iszapmeranyiséget csökkenti. A jobbparton a hajózsilip felső fője mellett a kezelőépület és mögötte az ideiglenes mederelzárást biztosító betétgerendák raktára helyezkedik el, távolabb lakóépületek találhatók. A balparton a VITUKI kísérleti laboratóriumát építették fel. A műveket egy, az összekötő vasúti hídtól kiinduló árvédelmi töltés egészíti ki, mely a művektől délre továbbhaladva a csepeli magaspartokba köt be. A „Kvassay” bemutató, tan- és kísérleti vízerőműből 1960 végéig a mély- és magasépítési részek készültek csak el, a vízerőművet a fejlesztés fejezetben fogjuk ismertetni. Az alsó torkolati művek a 0,9 fkm szelvényben a Csepelr-sziget déli csúcsánál helyezkednek el, a bal- partom a hajózsilip található, az osztó sziget után a tassi vízerőmű, majd a jobbparton a vízikieresztő mű következett. A tassi hajózsilip 85,0X12,0 m-es hasznos méretű, küszobmagassága a felső főnél 92,40 m. Orsz. az alsó főnél 89,90 m Orsz. A felső kapuk síkkapuk 5,65 m, az alsó kapuk ívelt vaskapuk 8,15 m magassággal. A tassi vízerőmű alépítménye a vízkieresztő zsilippel egybe volt építve, teljes hossza 49,40 m volt, öszesen 30 m3/s vízmennyiségre tervezték. Turbinája két darab propeller típusú függőleges tengelyű gépegység egyenként 1,00—3,90 m hasznos esés mellett, Í6,4—17,7 m3/s vízemésztéssel, 175—450 LE teljesítménnyel működött. A két darab vízszintes tengelyű generátoron egyenként 450 kVA névleges teljesítménnyel 650 A névleges áramerősséggel és 0,7 cos çj-vel rendelkezett. A vízerőmű energetikai adatai: Tmax =670 kW. T^ =500 kW, Eévi — 24,5 millió kWó. A mű 1930 és 1956 között volt üzemben, de időnként csak egy egység működött, mert a turbinák az 1950-es években gyakran meghibásodtak. A vízkieresztőmű három, egyenként 3,20 m széles zsdlipnyílásból állott, a turbina melletti nyílás küszöbe mélyebben feküdt, mint a másik két nyílásé. A nyílásokat fatáblák zárták le. A jobbpartról számított második pillérbe hallétra volt beépítve. A vízerőmű és vízkieresztőzsilip 1956-ban tönke- ment. A balparton a hajózsilip alsó és felső fője mellett az ideiglenes mederelzárást biztosító betétgerendák raktára helyezkedik el. A balparton vannak a tassi telep iroda- és lakóépületei is. A Soroksári-Dunaág rendezése más vízgazdálkodási ágakkal is kapcsolódott: A Dunaág duzzasztott vize magával vonta a belvízrendezés szükségességét is. A Dunaág környékére kiható talajvízszint-emelkedést négy, (Ráckeve, Szigetbecse, Makád, Dömsöd) szivattyúteleppel ellátott, összesen mintegy 100 km hosszú szivárgó övcsatomahálózattal akadályozták meg. Ezek a létesítmények azonban nemcsak mentesítési, hanem hasznosítási szempontból is jelentősek, mert a mezőgazdaság igénye szerint a talajvízszint a legkedvezőbb szinten található, és ennek hatása a termés- eredményekben mutatkozik. A Soroksári Dunaágnak, mint befogadónak, belvízmentesítési jelentősége is van.A Dunavölgyi Főcsatorna elégtelen kiépítése miatt a Dunavölgyi belvízrendszerben az 1940—42 években nagy belvízkárok keletkeztek. Ezt követően az 1948—1951 években a rendszerben megépített zsilipek és a kettős működésű Duna—Tisza csatorna, melynek 419
