Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
58,3 km. A Soroksári Dunaág a múlt század végétől kezdve rendezésre került. A rendezési munkálatok során, melyek befejezve még nincsenek, már eddig is a vízgazdálkodás majdnem minden ágazata szerepet játszott, és így jól láthatók a munkálatok során jelentkező népgazdasági eredmények. A Soroksári Dunaág számottevő elméleti vízerő- készlettel rendelkezik, melyet a felső torkolatnál betápláható vízmennyiség és a Nagy-Duna vízállása határoz meg. A Dunaág vízszintje az1 ipari- és öntözővízikivételek, a hajózás, a belvíz, a halászat stb. érdekében rögzítve vtn. A rögzített vízszánt lehetővé teszi folyóági erőműpár létesítését, melynek előnye az, hogy szélsőséges esetektől eltekintve a két vízerőmű együttes teljesítménye közel állandó. A rendezett Dunaágnak ipari, mezőgazdasági, víziközlekedési és kommunális szempontból egyaránt komoly jelentősége van. A Soroksári Dunaág rendezésének történetét röviden a következőkben foglalhatjuk össze: A Duna a múl században Budapest alatt, a mai déli összekötő vasúti híd helyén még két ágra szakadt: a Budafoki- és a Soroksári-ágra. A két ág egyike sem volt főágnak mondható, folyamszabályozási művek még sehol sem épültek. A Gellérthegynél lévő hat-hét m mélységű és alig 300 m szélességű mederszelvény hirtelen 1050 m szélességre növekedett, viszont a mélység 2,5 m-re csökkent. Ilyen körülmények között 1838 márciusában az alacsony vízállásnál hirtelen megindult jég Budafoknál feltorlódott, és pár óra alatt a Dunát fel- duzzasztva, katasztrofális árvizet okozott. Az árvíz a főváros árvédelmének és a Budapest alatti Dunaszakasz szabályozásának kérdését előtérbe hozta. Különféle szabályozási terveket ddgoztak ki, de a közbejött szabadságharc és az elnyomatási korszak nem tette lehetővé az elgondolások megvalósítását. Végre 1873-ban elhatározták, hogy a Budafokiágat főágnak építik ki, a Soroksári-ágat pedig a mai Gubacsi-híd helyén földtöltéssel elzárják, melybe az ág élővízzel való felfrissítésére egy 80—120 m3/s vízmennyiség bevezetésére alkalmas három- nyüású zsilipet építenek be. Az elvégzett munkálatok következtében a Duna főága kialakult, de a Soroksári Dunaág felső 10—15 km-es szakasza teljesen elhínárosodott, feliszapolódott, ami nemcsak a hajózást tette lehetetlenné, hanem közegészség- ügyi szempontból is károsnak bizonyult. A tarthatatlan helyzet megszüntetése végett 1904- ben a kormány elhatározta a Soroksári Dunaág rendezését. Az elgondolás alapelve az volt, hogy az ágat a felső és alsó torkolatnál hajózsilippel és vízerőművel kombinált duzzasztóművel lezárják, a medret a felső 17 km-es szakaszon a hajózás igényeinek megfelelően kiszélesítik, és a Dunaágat mesterséges vízmedencévé alakítják át. A mederben előállított vízszint magasságát kezdetben 97,50 m A.f.-ben állapították meg, majd a kivitelezés Után az előállott káros következmények miatt 97,00 tn A.f.-ben rögzítették. A rendezés várható előnyeit à következőkben foglalták össze: állandó vízszint az ág mentén, ami a hajózásra előnyös, az egészségügyi viszonyokra és a vízisportok fejlődésére kedvezően hat, végül az előálló vízlépcsőkben elhelyezendő turbinák segítségével a vízerő elektromos energia termelésre használható fel. Kétévi tervezés után a kivitelezéshez 1910-ben fogtak hozzá, de a munkák az első világháború, majd az ezt követő gazdasági válság miatt lassú ütemben folytak. 1910—13. években csak a felső torkolati hajózsilip (a „Kvassay-zsilip”) épült meg. Az 1920-es évek elején a csepeli Nemzeti Szabadkikötő munkálataival kapcsolatban került ismét előtérbe a rendezés. 1924—26 között a felső torkolati vízbeeresztő zsilipet, majd 1926—1929 között a tassi hajózsilipéi, 3Ö m3/s emésztésre, az alsó vízkieresztő zsilipet és — megfelelő anyagi fedezet hiányában — csupán a kedvezőbb energiagazdálkodású, kisebb tassi vízerőtelepet építették meg, átlagosan 30, maximálisan 40 m3/s vízhozamra. A Kvassay vízerőtelepnek, melyet ugyanilyen vízhozamra terveztek, csak a beeresztő zsilippel egybefüggő alaplemezét és a két gépegységnek megfelelő elválasztó pillérvégeket készítették el. A második világháború alatt a Kvassay vízerőtelep elkészített része és a vízbeeresztő zsilip bombakárt szenvedett. A felszabadulás utón 1947-ben terv készült a vízerőmű befejezésére. Az 1950-es évek elején a bemutató, tan- és kísérleti vízerőműként elhatározott „Kvassay” vízerőműnek újabb terve készült el, most már — az öntözési vízigények kielégítésének figyelembevételével — 50 m3/s kiépítési vízhozamra. 1956-ban megkezdték az építést, 1960 végéig a mély- és magasépítési részek el is készültek. Az 1956. évi jeges árvíz idején a dunaföldvári jégtorlasz következtében a tassi zsilipnél az eddig észlelt legnagyobb árvízszintet meghaladó magas vízállás állott elő. A Nagy-Dunán a visszaduzzasz- tott víz Tassnál 3,20 m-rel a Soroksári Dunaág rögzített vízszintje felett volt. A nagy vízszintkülönb- ség hatására a makádi bekötőtöltést és a Duna-bal- parti árvédelmi töltést összekötő úgynevezett tassi árvédelmi vasbetonfal egy része alatt, a hajózsilip és vízerőmű között hidraulikus talajtörés következett be. A nagy sebességgel beáramló víztömeg rövid időn belül kiszélesítette az áttörés helyét, majd jelentős mélységű medret vájt ki magának visszafelé egészen az alvízi mederig. Az erős alá- mosások következtében a vízerőmű monolit vas- betonsezrkezete megdőlt, és ugyanakkor tönkrement a vízkieresztő zsilip. A hajózsilipet is veszélyeztető kimosások ellen azonnal kőszórást alkalmaztak, majd a tönkrement művek felett a Soroksári Dunaágat 120 m hosszú ideiglenes kőterítéssel elzárták, melyet később kavicsszórással megerősítettek. A gátszakadás helyreállítási munkái 1956. évben befejeződtek, a végleges árvédelmi művek kiépítési munkái 1957— 1960 között folyamatosan folytatódtak. Ennek keretében megépítették a hajózsilip alsó fő magasítását 101,50 m.A.f. szintig, elkészült a hajózsilip két oldalán vezetett töltésmagasítás és a tassi telepen keresztül a becsatlakozás a Duna- balparti védvonalhoz. Közben 1960-ban az OFV rendeletére a tassi ha418
