Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
— cseh fél érdekeltségét is figyelembe véve — távlati terveinkbe történő beállítása, nem indokolt. Az Ipoly vízkészletét elsősorban az ipar vízellátására kívánjuk felhasználni. A kis vízfolyások közül — nagyobb esésüknél és vízhozamuknál fogva — elméleti vízerőkészlet szempontjából még szóba jöhetnek a terület északi, középső és nyugati részén a Börzsöny, Cserhát és a Dunazúg hegységekben található egyes vízfolyások. Váctól délre, a Duna balparti kisvízfolyások csekély közepes vízhozamuk és kis esésük miatt már nem rendelkeznek számottevő elméleti vízerőkészlettel. Az elméleti vízerőkészlet lehetővé tette volna, hogy a területen gazdaságosan megvalósítható és üzemeltethető kisesésű és törpe vízerőművek létesüljenek. Ennek ellenére 1960 végéig csak a Duna vízerőhasznosítására készültek tervek. A Soroksári Dunaág rendezésével kapcsolatban a Dunaág alsó torkolatánál 1926—1929 években épült meg a vízleeresztő és a hajózsilip között — az 1956. évi jeges árvíz alkalmával tönkre ment — Tassi vízerőmű. A felső torkolatnál tervbevett Kvassay vízerőműnek 1910—1913-as években csak az alaplemeze és pilléreinek mélyépítési része készült el. Az utóbbi építését 1956-ban megkezdték, 1960 végén még egyik gépegysége sem volt üzemben. A terület kisvízfolyásain villamosenergiát termelő törpe vízerőmű ezideig egyáltalán nem létesült, legfeljebb elszórtan a vízerőt mechanikai energiaként hasznosító malmok, darálók, fűrésztelepek, stb., amelyeket egyéb erőgépek úgyszólván teljesen kiszorítottak, ezért legnagyobb részük ma már nem üzemel, sőt a kellő fenntartás hiányában tönkrement. A terület vízfolyásainak energiakészletét tehát jelenleg egyáltalában nem hasznosítják. A területen — a fővárost is beleértve — az ország iparának tetemes része helyezkedik el. Így a villamosenergia fogyasztás is ennek megfelelően a legmagasabb. Szembetűnő, hogy a terület villamosenergia mérlegében a vízerőművek által termelt villamosenergia a kedvező adottságok ellenére sem szerepel. 1.21. KÖZEPES ÉS KISESÉSŰ VÍZERŐMŰVEK MŰLTJA ÉS JELENE 1.211. A Kvassay vízerőmű A Kvassay vízerőmű a Soroksári Dunaág felső torkolatánál, a Csepel-sziget északi csúcsánál, Budapest déli határánál helyezkedik el és építés alatt álló vízerőműve a Soroksári Dunaág alsó vízerőművének, a tassi vízerőműnek folyóági erőműpárjaként lett tervbe véve. Az 1838. évi márciusi katasztrofális kimenetelű jeges árvíz a főváros árvédelmének és a Budapest alatti Duna szakasz szabályozásának kérdését előtérbe hozta. Az elzárás következtében a Soroksári Dunaág almocsarasodott. Ezért előbb az elzáráson 1873-ban zsilipet létesítettek az ág vízforgalmának biztosítására, majd az 1900-as évek elején — a víz- erőhasznosítás lehetőségének figyelembe vételével — hozzáláttak a Dunaág rendezéséhez. Az akkor készült terv szerint mind a felső, mind az alsó torkolatnál vízerőművet, hajó- és vízleeresztő zsilipet terveztek. Elsősorban a felső tartkolati műveket kellett megépítem. Ezért 1910-ben kezdtek hozzá a Kvassay hajózsilip építéséhez, és az még az első világháború előtt, 1913-ban elkészült. A többi mű megépítését a háború és az azt követő kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt elhalasztották. Az 1920-as évek elején a Csepeli Nemzeti Szabadkikötő munkálataival kapcsolatban ismét előtérbe került a Soroksári Dunaág rendezése. 1924—- 1926 között a felső torkolati vízbeeresztő zsilipet, majd 1926—1929 között a tassi hajózsilipet, 30 m3/s emésztésre az alsó vízkieresztő zsilipet és — megfelelő anyagi fedezet hiányában csupán — a kedvezőbb energiagazdálkodású, kisesésű tassi vízerőtelepet építették meg átlagosan 30, maximálisan 40 m3/s kiépítési vízhozamra. Az ugyanilyen kiépítési vízhozamra tervezett Kvassay vízerőtelepnek csak a beeresztő zsilippel egybefüggő alaplemezét készítették el a két gépegységnek megfelelő elválasztó pillér végekkel. A második világháború alatt a Kvassay vízerőt^- lep elkészült része és a vízbeeresztő zsilip bombakárt szenvedett. A felszabadulás után, 1947-ben terv készült a Kvassay vízerőmű befejezésére a Tassi vízerőművel azonos gépegység és vízemésztés figyelembevételével. Az 50-es évek elején a bemutató, tan- és kísérleti vízerőműként elhatározott Kvassay vízerőmű újabb terve készült el, most már 50 m3/s kiépítési vízhozamra, az öntözési vízigény kielégítésének figyelembevételével. Az elkészült új tervek alapján kezdték meg 1956-ban a vízerőtelep építését. 1960 végéig, a mély- és magasépítési részek készültek el. 1.212. A Tassi vízerőmű A Tassi vízerőmű az 1920-as évek végén, a Csepeli Nemzeti Szabadkikötő építésével és a Soroksári Dunaág rendezésével kapcsolatban a Soroksári Dunaág alsó torkolatánál, Tass község közelében épült. Célja volt a Dunaágban a különböző érdekek (ipari és öntözővíz kivétel, hajózás, halászat, vízisport stb.) miatt rögzített vízszint és a Duna — mint alvíz — között előálló vízlépcső energiájának kihasználása a környék villamosenergia ellátása érdekében. I I A Tassi vízerőmű az 1956 márciusi rendkívüli méretű jeges árvíz alkalmával tönkrement. A Duna- földvámál keletkezett jégdugó hatására a vissza- duzzasztott víz a Tassi vízerőmű alvizénél 3,20 m-el volt a vízerőmű felvizének rögzített vízszintje felett. A nagy vízszintkülönbség hatására a hajózsilip és a vízerőmű között talajtörés következett be, amelynek következtében a mellvédfal a víznyomás hatására kidőlt és a 3,2 m magas vízoszlop hatalmas erővel betört a Soroksári Dunaágba. A nagy sebességgel áramló víztömeg rövid időn belül kiszélesítette az áttörés helyét, majd jelentős mélységű medret vájt ki magának visszafelé, egészen az alvízi mederig. Az új meder kialakulásával az erőtelep mellett is komoly mélység alakult ki, az 322
