Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
ül széles és 3,0 m mély lesz a hajóút az eddigi 30 m széles ill. 2,0 m mély helyett . A szükséges, egyidőben megépítendő folyamszabályozási művek a folyószakasz felső végén: a) Nagymaros és Nógrádverőce közötti kereken 7000 fm hosszú partbiztosítás. b) A Szentendre-sziget felső csúcsán az osztómű. c) Dunabogdány községnél két, összesen 1250 fm hosszú partbiztosítás. Ezek a művek kavicsfeltöltésből, lábazati kőhányásból és támaszkodó kőkerítésből készülnek. A kőanyag a sziklarobbantásból és sarkantyúkból fedezhető, ezért beszerzése külön költséget nem igényel. Ezen kívül a főmederben Nógrádverőce alatt, és Vácnál a szentendrei ágban Tahitófalunál, Pócs- megyemél, és Szentendrénél kell vezetőmű, melyet kőszórással védeni már nem szükséges. Az alvizi kotrás és a szükséges folyamszabályozási művek építésének költsége egyedi árelemzés alapján kereken 270 millió forint, mely összegből a vízlépcsőt 210 millió, a folyamszabályozást 60 millió forint terheli. A munkálat végrehajtásának ideje 1967—1980 évekre van előirányozva. A költségfelhasználási ütemezést a későbbiekben adjuk meg. BUDAPESTI DUNA-SZAKASZ (1657—1633 fkm) A budapesti Duna-szakasz északi végénél, az 1657 —1657 fkm-ek között, a túlszéles és emiatt elzá- tonyosodó folyamszakasz szabályozása, a nagymarosi vízlépcső építése kapcsán tervezett alvizi kotrási munkálatok elvégzésével megoldódik. A szabályozás költségei az előbb megadott költségben bentszerepelnek. A Csillaghegy és az újpesti téli kikötő bejárata közötti (1657—1653 fkm) elfajult, rossz vonalozású, túlságosan széles, és e miatt nem megfelelő mélységű szakasz szabályozására ezideig általános szabályozási terv még nem készült. Csupán a jövőben kialakítandó mederszélessségre, vonalozásra dolgoztak ki irányelveket. A cél itt is 400,—350 m szabályozási szélességgel DB kisvízszintnél 240 m széles és 3,5 m mély hajóútat biztosítani. A szabályozás során a partok nagyobb arányú rendezésére, átépítésére lesz szükség, amely szervesen kell, hogy beilleszkedjék a főváros távlati árvízvédelmi és területrendezési tervébe. A partépítésekre a főváros 150 millió forintot irányzott elő. Mi e szakasz mederszabályozásának költségét 25 millió forintra becsüljük. A főváros belsőségében (1653—1642 fkm) mintegy 200 ezer m3 kotrással kell a jövőben a DB kis- vzszint alatt a 3,5 m mély hajóútat a szakasz teljes hosszán, egyöntetűen biztosítani. Ezen felül a szakaszon belül a Margitsziget északi csúcsától a lágymányosi kikötő bejáratáig, vagyis a Duna össze- szorítot, hullámtér nélküli szakszán (az 1642—1651 km-ek között) a jelenlegi 0 vízállás alatti folytatólagos 7 m mélységet kell előállítani, hogy ezáltal e Duna-szakasz vízvezetőképessége elérje azt a mértéket, mint amekkora az 1920—1940 években, vagyis a hidak felrobbantása előtt volt. Ez a mélység ugyan lényegesen több annál, mint amit a DB ajánlásai megkövetelnek, erre a mélységre azonban a főváros árvízvédelmi biztonsága miatt van szükség. Ezért kotrással eltávolítandók a volt Kos- suth-híd környéki, az Erzsébet—Szabadság-hidak közötti, valamint a Petőfi-híd alatti zátonyok. Mindezen kotrások előirányzott költsége 4 millió forintot tesz ki. A Csepel-sziget északi csúcsa és a Háros-sziget déli vége között (1642—1633 fkm) a múltban már elvégzett középvízszabályozást ki kell egészíteni, és a kisvízszabályozást is el kell végezni. A mederszabályozás fejlesztésére az 1952 évben készített és jóváhagyott általános szabályozási terv az irányadó. A terv az eddigi 450—500 m széles, nem egészen helyesen vonalozott és nem kellő mélységű középvizi medret 400—350 m szabályozási szélességi-e kívánja összeszűkíteni. A lágymányosi, albertfalvai, csepeli, budafoki és hárosi egészséges kanyaróik kialakításával DB kisvíznél a 240 m széles és 3,5 m mély hajóút itt is rendelkezésre fog állami. A szabályozást a meglevő művek legmesz- szebbmenő felhasználásával, gazdaságosan hajtják végre. Megépül 11 db sarkantyú, 5 db vezetőmű ill. partbiztosítás és 8 db bekötő keresztgát. A művek 129 800 m3 vízépítési terméskő beépítését igénylik. Ezen kívül szükség van 160 000 m3 mederanyag kikotrására. A kotrással az új vonalo- zásnak megfelelően a sodor helyét, a tetőponti és átmeneti helyeken a kellő mélység kialakítását segítik elő. A szabályozás 26,6 millió forintba kerül. A BUDAFOKI DUNAÁG (1633—1586 fkm) A Csepel-sziget menti Duna-szakaszon a hullámterek bizonyos sávon belüli sürgős erdőtlenítésére van szükség. A VITUKI által javasolt sávokon az erdőket, összesem 743,7 ha területen sürgősen le kell tarolni és 337,2 ha-nyi területen az erdők újratelepítését megtiltani. A mindkét parton szabadon hagyandó 100—300 m között változó sávval az árvizek és a jég levonulása javítható, ezáltal a főváros és az alatta fekvő tei’ületek árvízvédelmi biztonsága fokozható. A munka végrehajtása az illetékes erdőigazgatóságok feladata. A költségek tehát az FM tárca kerettervében szerepelnek. A kialakítandó szabad sávokon a jövőben rét-, illetve legelőgazdálkodást kell folytatni. A Budafoki Dunaág szabályozása szintén kiegészítésre szorul. Ezen a szakaszon a folyam középvizi medrét megkötötték ugyan, de a kisvizi meder nem ágyazódott be eléggé. Az eddig kialakult meder túlságosan széles, a vonalozás sem helyes, emiatt egyes kanyarai már elfajultak, a hajózás elé elégtelen mélységük miatt akadályokat gördítenek. A jövőbeni szabályozásra az 1952. évi általános szábályozási terv az irányadó. Ebben a szabályozási szélesség 400—350 m, ami által DB. kisvíznél 240 m széles és 3,5 m mély hajóút végig biztosítható. Ezenkívül a kisvizi meder jobb beágyazódása folytán e Duna-szakasz vízvezetőképessége is növekedik, s jégtorlaszok is ritkábban keletkeznek. Ezek folytán a legmagasabb árvízszint magassága is csökken. A művek hossz- ill. kereszt143
