Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
leteken fekszenek, itt a Vízművek területét kivéve belterjes mezőgazdasági művelést folytatnak. A szigeten négy község települt. Szigetmonostor- Tahitótfaluban részlegesen, Pócsmegyeren teljesen, de Kisorosziban csak néhány házat veszélyeztet az árvíz árvízkatasztrófa esetén. A Vízművek vízműtelepein és a Pestmegyei Kishajózási Vállalat telepén kívül jelentős ipari település nincs. Az utóbbi években Horány és Surány telepek hétvégi üdülőtelepként való kiépítése nagy fejlődésnek indult. A sziget védművei sem magassági, sem keresztmetszeti méreteikben nem megfelelőek, az előírt 1,00 m-es biztonsági magassággal sehol sem rendelkeznek. A Nagy-dunai oldalon Surány alsó, a Kis-dunai oldalon Szigetmonostor alsó és felső gátőr járásokban számos helyen csurgások, buzgárok és töltésátázások fordultak elő árvizek alkalmával. A XX. században a valamelyest kiépített társulati gátakon az 1923., az 1940.,, 1941. és 1945. években voltak gátszakadások. A Szentendre-szi- geti védvonal többi, kevésbé kiépített szakaszán pedig minden árvíz kiöntött és Szigetmonostor, Pócsmegyer, Tahitótfalu, meg Kisoroszi községek árterületét és belsőségeinek nagy részét az árvíz elöntötte. A szigeten az árvédekezési munkálatokat a múltban a községek lakosai részben öntevékenyen végezték; nagyobb árvizek alkalmával a Folyammérnöki Hivatal műszaki személyzete irányította. A társulat kevés árvízvédelmi anyaggal és felszereléssel rendelkezett, csak két őrtelepe volt, a véd- művek felügyeletét két gátőr látta el. Csak az 1906—1919. évek között volt 7 km hosz- szú árvédelmi telefonvonal. Ennek elpusztulta után a távbeszélő szolgálatot az állami posta telefonállomásai látták el. A Társulatok államosítása után 1950-től a Vízügyi Igazgatóság és jogelődje Tahitótfaluban, Szigetmonostoron új gátőrházakat, raktárakat épített, Surányban őrtelepet létesített, és az egész szigeten a telefonhálózatot kiépítette. Összeköttetést létesített a Szén ten dr e-sziget, a felsőgödi szakaszmérnökség és a budapesti székház között is dunai kábelátvezetéssel. Űj gátőrtelepet létesített a Fővárosi Vízművek is. A szigeten nyolc gátőrjárás van, kiépített gátőr- telepekkel. SZŐD-FELSÖGÖDI ÖBLÖZET Felsőgöd községnek a Duna-part és a vasútvonal közötti nyaralótelepe árterületen települt. Itt az 1921-ben megalakult társulat az 1897. évi árvízszintig, biztonsági magasság nélkül 3,00 m koronaszélességgel és mindkét oldalon 1:2 rézsűhajlásokkal a töltéseket kiépítette 5790 m hosszban. A védműveknek állami kezelésbe vétele után 1957—1960-ig az Igazgatóság rendszeres töltéserősítési munkálatokat végzett és ikercsőzsilipet épített. A gátak az öblözet északi részén most a mértékadó árvízszint felett 1,0 m biztonságúak, 4,0 m koronaszélességgel, 1:3 vízfelőli, a mentett oldalon pedig 1:2, 1:4 és 1:8 hajlással. A déli 1660 m hosz- szú szakasz kiépítése a következő évek programja. A mentesített 134 ha árterületen 51 ha belsőség, 26 ha kertészet és halastó, 57 ha szántó van. л község belterületét üdülőteleppé nyilvánították, erősen fejlődik. A védvonalon 1929., 1940. és 1945. évben keletkeztek szakadások. A védvonalon egy gátőr jár ás van, kiépített távbeszélőhálózata nincs, csak raktárépülete. SZENTENDRE VÁROSI ÖBLÖZET A város alacsonyan fekvő részét a Szentendrei Dunaág felől a 11. sz. főközlekedési út, meg az e- mellett létesült árvédelmi töltés és a visszatöltése- zett Bükkös patak jobb- és balparti töltésed védik. A Duna-parti védvonal hossza az Öreg patak mentén a magaspartig 1500 m. A közút korona- magassága a mértékadó árvízszín felett 40—50 cm. Az árvédelmi töltés koronája az árvízszínnel megegyezik, 7,5 m széles, a rézsűk a vízfelőli oldalon 1:2, a mentett oldalon 1:1 hajlásúak. A védművek 1954. évig városi kezelésben voltak. Ekkor a vízügyi igazgatóság azokat átvette, azóta a dunai védvonal megromlott kőburkolatát beton lapburkolattal cserélték ki, 23 db káros, a védvonalon átvezető záporkiömlőt és 6 db káros csőzsilipet megszüntetett, s a Bükkös patak mindkét partján a gátakat a mértékadó árvíz fölé 20—30 cm biztonsággal 1:1,5 rézsüvei építette ki. Az ármentesített terület 75 ha, csupa belsőség. A védművek most egy gátőrjárást képeznek. Gátőrház, raktár és gátőr nincs. A telefonszolgálatot az állami posta állomásai látják el. CSEPEL-SZIGETI ÖBLÖZET A Csepel-szigeten a régi időkben a helyi érdekeltek, községek rendszertelenül építettek kisméretű gátakat, s az árvíz sok kárt tett. Az 1838. és 1876. évi árvizek a szigetet szinte teljesen elpusztították, s az árvízi szerencsétlenség az 1878. évben megismétlődött. Az 1879. évben Tököl és Szigetújfalu között összefüggő gátat építettek. Ennek folytatása azonban sem észak, sem dél felé nem volt. Végre az 1885. évben a Budapesti Folyammérnöki Hivatal Zsák Hugó elgondolása szerint elkészítette a sziget ármentesítési tervét. Az 1897. évben megalakult Csepel-szigeti Armentesítő Társulat a gátakat a sziget körül 69,5 km hosszban az 1899—1909. években megépítette. A gátak az 1838. és 1876. évi árvizek alapján kombinált jeges árvíz fölött 1,0—1,5 m biztonsággal, 3—5 m korona- szélességgel, 1:3 és 1:2 rézsűkkel és padkákkal épültek. A gát egy részén az 501. sz. műút vezet, ott a korona 7,5—10,0 m széles. Az 1876 óta eltelt idő alatt mind több és több területet ármentesítettek, s ezért a jeges árvizek magassága emelkedett, s a gát biztonsági magas115
