Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
1.21 AZ ARVÍZMENTESÍTÉS, ARVÍZVEDELEM MÚLTJA ÉS JELENE Az árvízmentesítési munkálatok megkezdése előtt a Duna völgyének mélyfekvésű területein a nagy kiterjedésű mocsarak, nádasok melegágyai és terjesztői voltak a járványos betegségeknek, a közlekedési úthálózat évente legalább 4 hónapig járhatatlan volt. Az 1800. évig csak heilyel-közzel épültek egyes községek és városok belterületeinek védelmére szolgáló gátak, amiket az érdekeltek készítettek. Ezek nem képeztek összefüggő védvonalat. Jóllehet, hogy az ország többi részén már a XIX. század első felében is alakultak ármentesítő társulatok és a 6. sz. TVK-ben tárgyalt területek dél- felől határos részein, a Duna két anyapartján már összefüggő védgátak is voltak, magában a 6. sz. TVK-ben tárgyalt területen csak a XIX. század második felében indultak meg valamelyest rendszeres ármentesítő munkálatok a Csepel-szigeten, Csepelnél, majd Tököl és Szigetújfalu határában. E munkák megindítása legfőképpen az egykori Országos Építési Igazgatóságnak köszönhető. Az ármentesítés megkezdését és tökéletesítését nyomatékosan sürgették az 1838. és 1876. évi árvizek, melyek magában a fővárosban is és az egész Duna-mentén sok kárt tettek. Az ármentesítés egységesítésének és a vízitársulatok megalakulásának útját egyengette az 1885. évi XXIII. t. c. a Vízjogi Törvény. Ennek hatására a XIX. század legvégén és a XX. század elején a 6. sz. TVK területén a következő ármentesítő társulatok alakultak: 1. Pilismarón Ármentesítő Társulat. 2. Szentendre-szigeti Ármentesítő Társulat. 3. Sződ-Felsőgödi Ármentesítő Társulat. 4. Albertfalvai Ármentesítő Társulat. 5. Nagytétény-Érdi Ármentesítő Társulat. 6. Csepel-szigeti Ármentesítő Társulat. A 4. és 5. alattiak az 1941. évben más, a 6. TVK területén kívül eső öblözetekkel „Középdunajobbparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulattá” alakultak. A társulatok megalakulásáig minden érdekelt külön-külön védekezett. A társulatok az ármentesítést öblözetenként egységesítették, fejlesztették, s a gátakat is nagyobb biztonságúvá építették ki. A társulatok megalakulása után is önállóan védekezett a következő két város: Budapest főváros. Szentendre város. Budapest főváros ma is önállóan védekezik, de Szentendre védvonalát az 1954. évben a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vette át. A 6. TVK-ben a Duna 1709—1586 fkm szakaszát, a Szentendrei Dunaág, Soroksári Dunaág, Bükkösd, Szilas patak menti állami kezelésben lévő védvonalakat — beleértve Budapest főváros védművait és a nyárigátakat öblözetenként, valamint az Ipoly völgyét — tárgyaljuk. 1.2 A mult és jelen PILISMARÓIT ÖBLÖZET Először a basaharci téglagyár védelmére 950 fm hosszú körgátat építettek, azután a megalakult társulat 1906-ban e körgáthoz csatlakozóan kiépítette a jelenleg 2701 m hosszú gátat. A gát az előírt biztonsági és szükséges keresztmetszeti méretekre nincs kiépítve. E gáton szakadások nem voltak. A mentesített terület szántó, 34 ha-on öntözéses kertészeti gazdálkodást folytatnak. Az öblözet egygátőrjárásos, gátőrház nincs. Árvédelmi telefonhálózat nincs. SZENTENDRE-SZIGETI ÖBLÖZET A szigetet a Nagy-Duna és a Szentendrei Dunaág fogja körül. Belsejében homokdombok húzódnak. A dombok között öblözetek alakultak ki, melyeket egymástól élesen szétválasztani nem is lehet. Az öblözeteket a Nagy-Duna és Dunaág mentén haladó és a szigetet körülvevő gátak, és az ezeket megszakító magaspartok határolják. A szigeti védvonalak összhossza 54,5 km, amelyből 21,220 km magaspart. A múlt évszázadban a sziget déli felén, s az 1948. évig az északin is az egyes árhullámok levonulásakor a lakosság hevenyészett nyúlgátakkal védekezett, amelyeket esetenként erősítettek. Az 1906. évben Szigetmonostor és Pócsmegyer községek érdekeltei megalakították a Szentendre- szigeti Ármentesítő Társulatot, amely a sziget déli felén a Nagy-dunai és a Kis-dunai oldalon a tahitótfalusi lokalizáló gátig kiépítette az árvízvédelmi töltéseket 24,874 m hosszban, az 1897. évi nyári árvíz magasságáig 3,0 m koronaszélességgel. Ugyanekkor épült ki a tahitótfalusi lokalizáló töltés is 2743 m hosszban. Ezáltal 1272 ha területet ármentesítettek. Kisoroszi község határában a budapesti Folyammérnöki Hivatal a Nagy- és Kis-dunai oldalon 1936—1938. és 1949-es években nyárigátat épített 1750 m hosszban, az 1930. évi alapvíz felett 650 cm-rel, 2,0 m koronaszélességgel, mindkét oldalon 1:2 rézsűhajlásokkal. A társulatok államosítása után a védművek állami kezelésbe kerültek. Az Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltség 1948—49- ben Tahitótfalu községben 171 m hosszban árvédelmi vasbeton falat és csőzsilipet épített. A Vízgazdálkodási Körzet az 1951—53. években a sziget körül az egész védvonalon a gátakat erősítette úgy, hogy azok a mértékadó árvíznél 50 cm-rel magasabbak. Az ármentesített területen és a hullámtéren a fővárosi vízmű víztermelő kutakat létesített. Azokat a védgátszakaszokat, melyek a kutakkal kapcsolatosak, az 1951. évben a Fővárosi Vízművek kezelésébe adták. A sziget nagyrészét homokdombok alkotják, az értékesebb mezőgazdasági területek a régi árterüÁllami kezelésben lévő fővédelmi vonalak 114
