Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Budafok, Budatétény, Nagytétény összesen 21 km egymással össze nem függő, rendszertelen csatornahálózattal rendelkezik, amelyek az 1936—1942 évek között létesültek. A csatornák közvetlen dunai kitorkollás útján, minden tisztítás nélkül vezetik le a szennyvizeket a Dunába. Sashalom csatornázása az első világháború alatt létesült. A hálózat hossza 4 km. A XVIII. kér. Lőrinci Állami lakótelep ugyancsak az első világháború alatt létesült. A Csatornázási Müvek 1949-ben vette át kezelésébe a 18 km hosz- szú hálózatot, mely kisebb méretű tisztítóteleppel is rendelkezett ugyan, de megfelelő karbantartás hiányában a telep közegészségügyi állapota aggasztónak minősült. A hálózat befogadója a Sósmo- csár-árok, amely végigszennyezte a kispesti és erzsébeti határövezetet. Wekerle-telep csatornahálózata 1914—1916 között épült. A hálózat a régi főváros közcsatomahálóza- tára köt. A hálózat hossza az átvételkor 35 km volt. Margitsziget 9 km hosszú csatornahálózata 1950-ben került a Csatornázási Művek kezelésébe. Az 1950—1954. évek között — az ötéves terv időszakában — 56,5 millió forint összegű beruházás került kivitelezésre. Ez időszakban kiemelkedő építkezések: Újpest város csatornahálózata román cementből készült és teljesen elavult. Ezenkívül a város északi részéről (mély zóna) lefolyó szenny- és csapadékvizek közvetlenül az újpesti Duna-ágba folytak és az elposványosodott, lefolyás nélküli Duna-ág megfertőzte az ivóvíznyerő kutakat. Ennek megszüntetésére közel 5,7 millió forint költséggel megépült az újpesti átemelő telep, amelynek közvetítésével a szennyvizek — a már említett Cserha- lom-utcai főgyűjtőn át — az Angyalföldi Csatornaszivattyútelepre jutnak és ezen keresztül a Duna sodorvonalába. Kispest és Erzsébet meglevő csatornázásának műszaki és közegészségügyi szempontból való rendezése közel 5 millió forint értéket képviselő új főgyűjtő megépítését tette szükségessé. E városrészek szennyvizeit közvetlenül, tisztítás nélkül a Soroksári Dunaágba vezették be. Az ország iparosodásában igen nagy szerepet játszó CSEPEL 45 000 főnyi lakossága mintegy 20 km hosszú új főgyűjtő kiépítését követelte. Az építkezés 1950—51-ben kezdődött meg és ugyanakkor létesült a Csepeli Csatomaszivattyútelep is 9,1 millió forint költséggel. 1954. évben elkészült a telep dunai nyomócsöve is. A fából készült nyomócső a Duna sodorvonalába juttatja a szennyvizet. Az 1950—52-es években létesült a lőrinci volt állami lakótelepen a főváros első biológiai tisztítótelepe, amely megszüntette az e helyen uralkodó súlyos közegészségellenes állapotot. Ebben az időszakban a hálózatbővítés terén a legnevezetesebb munkálatok voltak: A XI. kér. Hengermalom utcai gyűjtőcsatorna kiépítése, amely a kelenföldi városrész további csatornázásának alapját képezi. Nagyobb szabású rendezési munka a II. kér. Gazda utcai árokrendszeren, amely Pesthidegkút vízelvezetési kérdését oldotta meg. A XVII. kér. Rákoscsaba! vízfolyások szabályozása 1950-ben indult meg, mintegy 1 millió forint költséggel. A Soroksári Dunaág tisztaságának megóvása érdekében 1954-ben elkezdték a pesterzsébeti tisztítótelep építési munkálatait. Ez a tisztítótelep a Budapest déli városrészek szennyvizeinek tisztítására készül. A telep biológiai tisztítással kezeli Kispest, Pesterzsébet és Lőrinc szennyvizeit. A telep építése folyamatban van és hitelfedezetek hiányában kié- építése csak lassú ütemben haladhat. Üzembehelyezése 1962—63 évben várható. Nagy jelentőségű építkezés volt a budakeszi szanatóriumok szennyvizének tisztítására szolgáló Budakeszi új szennyvíztisztító telep létesítése. (A telep részletes ismertetését a 6. sz. Közép-Dunavi- déki Vízgazdálkodási Keretterv 1.212 pont 284.) oldal tartalmazza.) A legutolsó idők folyamatban levő építkezései közül kiemelkedik a Komáromi úti, valamint a Hungária körúti új nagyméretű főgyűjtőcsatornák építése, amelyek újabb városrészeket kapcsolnak be a főváros közcsatomarendszerébe. Nagy-Budapest kialakítása, a megváltozott körülmények, főleg az iparosodás nagymérvű fejlődése következtében 1016/1952 vb. szám alatt a Főváros Tanácsa megalkotta a főváros negyedik Csatornázási Szabályrendeletét. A főváros csatornázásának fejlesztésére a múltban több átfogó jellegű terv készült. Ezek megvalósítását a háború megakadályozta. A felszabadulás utáni időszak egyrészét lefoglalta a hábarús károk helyreállítása, valamint később a Nagy-Budapest kialakítása folytán átvett volt peremvárosi elavult csatornák felújítása. A főváros csatornázási kérdéseinek egységes megoldása érdekében Budapest Főváros Tanácsa 345/1958. sz. végrehajtó bizottsági határozatával elrendelte a főváros csatornázása távlati tervének elkészítését. A tervezést a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat végezte el. BUDAPEST SZENNY- ÉS CSAPADÉKVÍZLEVEZETŐ CSATORNAHÁLÓZATÁNAK JELENLEGI HELYZETE Budapest csatornázása — egy-két területtől eltekintve — egyesített rendszerű, és a természeti adottságtól függően két egymástól független részre tagolható: a pesti és budai városrész csatornázására. A csatornahálózat napja a belvárosi hálózat volt, amelyhez csatlakozva fejlődött fokozatosan a külső kerületekben. A pesti és budai városrész csatornahálózata között lényegbevágó különbség mutatkozik. Amíg ugyanis a Duna-balparti városrész általános csatornázása kiépült és megszűntek az utcáknak közvetlenül a Dunába való kitorkollásai, addig a Duna- jobbparti városrészben még ma is fennáll a múlt századbeli állapot és egyes utcacsoportok, sőt egész városrészek szenny- és csapadékvizei jelenleg is 275
