Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
d ék víz, valamint a talajvíz, mert az egész felszín- alatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelyezkedő szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talajvíznél és a karsztvíznél szoros összefüggés mutatkozik a csapadék és az időszakosan előálló vízkészletváltozások között. A mélységi vizeknél jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetekben — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza üledékes kőzeteknél — a talajvíznél — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó összege több, mint a párolgás, de ez a csapadékból származó pótlódás nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapadékhatás egészen szoros kapcsolatokkal a téli félévben mutatható ki. A csapadékból származó utánpót- lódás a talajvíztükör mélységének növekedésével csökken, több hétre, vagy egy-két hónapra terjedő késleltetés állhat elő és a hazai időjárási viszonyoknak megfelelően maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talajvíztükör esetén mutatható ki. Folyók és állóvizek partjainál a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 6,0—0,1 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett 'kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, de több árhullám összegezett eredményeként halmozódott talajvízállás emelkedés, alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 13,5—0,2 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki, árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvizét, hosszantartó kis- vizek idején a folyó talajvíz-elszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folyó vízállásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizeknél sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggést jelenleg még nem ismerünk. 2.403 összefüggés a szomszédos területekkel A 6. TVK-terület határa általában a felszíni vízválasztókat követi, tehát a különböző felszínalatti víztartók elhelyezkedéséhez nem igazodik. Az így osztott víztartókból történő víztermelés hatással lehet a szomszédos egység felszínalatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok a f VK-terület felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészletgazdálkodásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. A Duna hatalmas partiszűrésű vízkészlettel rendelkező, összefüggő kavicsteraszát Esztergom környékén,, továbbá a Csepel-sziget déli csúcsánál metszi a TVK-terület határa. A teraszra a határ közelében települő vízkivételek a szomszédos 1. sz. Észak-dunántúli, 5. sz. Kelet-dunántúli és 7. sz. Alsó-dunavidéki TVK-területek közeli területein tehát befolyásolhatják a partiszűrésű készletgazdálkodást. Az országhatár mentén, keskeny sávon belül települő talajvízhasználatok, továbbá egy jóval tágasabb — esetleg néhány 10 km-t is elérő széles- ségű — övezetben a rétegvízkitermelés is, a szomszéd ország határmenti készletének észrevehető megváltozására is vezethetnek. Rétegvizek tekintetében elsősorban a csehszlovákiai becsatlakozások éreztethetik hatásukat nálunk. Talajvízgazdálkodás tekintetében csak a terület déli határa mentén mutatható ki összefüggés a szomszédos 7. TVK-területtel. A területünket a szomszédos 1. sz. Észak-dunántúli, 5. sz. Kelet-dunántúli 7. sz. Alsó-dunavidéki és 8. sz. Középtiszavölgyi TVK-területek- től elválasztó határ — különösen annak keleti, a 8. sz. Közép-tiszavölgyi területet elhatároló része — több helyen jelentős rétegvíztartó egységeket metsz: a területhatárhoz közel települő rétegvíz- használatok tehát észrevehető mértékben is érinthetik a felsorolt területek felszínalatti vízgazdálkodását. 2.404 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában A Duna felszíni és partiszűrésű készletét figyelmen kívül hagyva, területünk felszínalatti vízkészlete, melyet kb. 5,2 m3/s-ra becsültünk, többszörösen meghaladja a felszíni készlet augusztusi 85%- os tartósságú értékét. Ehhez az — országos viszonylatban közepes — felszínalatti vízkincshez még a Duna 18,7 m3/s-nyi partiszűrésű készlete járul. A végeredményben tehát 23,9 m3/s-ra becsült felszínalatti vízkészlet 78%-a partiszűrésű-, 10%-a talaj-, 10%-a réteg-, végül 2%-a karsztvíz. A Dunát terhelőket nem számítva, a vízigények túlnyomó részét jelenleg a felszínalatti készletekből elégítik ki. Legerősebb a karsztvizek igénybevétele az ivóvízellátás részéről, de számottevő a rétegvizek részvétele a túlnyomórészt ipari-, továbbá a talajvizeké az ipari és öntözési igények kielégítésében. Végül a Duna partiszűrésű készlete is országos viszonylatban kiemelkedő mértékben van igénybevevő. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)” c., a „Vízmérleg a parti szűrésű és talajvizekre (1960. évi állapot)” c. és a 87
