Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.112 Fedőhegység Az alsó eocént szárazföldi képződményeik, széntelepes összlet, csökkentsósvizi anyag, majd tengeri agyagmárga képviselik a pilisvörösvári és nagykovácsi szénmedencékben. A középső eocén márgája az alsó eocén agyag- márgájából fokozatos átmenettel képződött, felső r észében mind több mészkőpaddal. A Naszály tövében, Kósd mellett középső eocén szenet bányásztak. A felső eocén csak a Budai hegység K-i és D-i szegélyén van, itt alsó és középső eocén nem képződött, csak a felső eocén, ez — mint nummulinás ortofragminis márga, briozoás márga és budai már- ga látható. Csekély vastagsága, max. 50 m, a felső eocén végén bekövetkezett kiemelkedéssel járó lepusztulás következménye. Az alsó oligocén vagy mint hárshegyi homokkő, vagy mint igen finomszemű csillámdús sekélyvízi eredetű üledék fejlődött ki. A Duna balpartján, Romhány környékén a hárshegyi homokkőben tűzálló agyaglencsék vannak. A középső oligocénben nálunk a harmadkor legnagyobb transzgressziója indult meg. Jellemző képződménye a „kiscelli agyag”, mely kitűnő téglaanyag. Nagy területen a felszínen van. A felső oligocén rétegsora a középső oligocénből fejlődött ki, a tenger elsekélyesedését jelző képződményekkel. A felső oligocén magasabb szintjeiben már csökkeotsósvízi képződmények is vannak, jelezve a kiédesedést. A tengeri kifejlődés agyagos, homokos homokköves rétegsor. Nagy területen a felszínen van, különösen a Börzsöny és a Cserhát között. Kisebb területen, de sok foltban a szentendrei és Budai hegység K-i peremén, meg a budai hegység déli szegélyén. 2.113 Medenceüledékek A Budai hegység D-i szegélyén és a Duna-balpar- ti dombvidéken (Mogyoród) a felső oligooén kiemelkedés rétegeire új transzgressziót, az alsó miocénét jelző képződmények: konglomerátum, kavics, homok települtek. Ezek az akvitániai emeletnek felelnek meg. A burdigalai és helvéti emelet egységes üledékciklus. A parti öv üledékei homok, kavicsos homok, homokkő, ezek Göd, Csornád, Fót, Mogyoród, Cinkota és Budafok környékén vannak a felszínen. A Börzsöny K-i részén, a felső oligocén felett szárazföldi agyagos homok jelzi az oligocénvégi kiemelkedést, alsó miocén, eleji szárazulatot. Ezen és a Börzsöny vulkáni takarója alatt К-en burdigalai parti képződmények, homok, homokkő látható. A mélyebb alsó miocén fedőjében, az Ipoly medencében éppen úgy, mint Dél-Nógrádban és a Salgótarjáni medencében, szárazföldi kavics-homok és tarka agyag települ, mely fölött az ún. „alsó- riolittufa” látható, ez azonban sok helyen lepusztult. A tarkaagyag fekün helyenként műrevaló széntelep (Szalmatercs, Karancsság) képződött, majd átmeneti rétegsor után vastag tengeri képződmény következik, túlnyomórészt homokos agyagmárga, az ún. „slir”. A helvéti-tortonai határon volt a legnagyobb vulkáni működés. A helvéti-tortonai határ riolittufája a „Középső riolittufa” (Nógrád, Budafok, Fót). Legnagyobb tömegű vulkáni kőzet a tortonai andezit, a Szentendrei hegységtől Cserháton, Mátrán át Zemplénig húzódik. Az eruptivumokra és a helvéti rétegsorra diszkordánsan települnek az új tramsz- gresszió (tortonai) üledékei. Ennek legismertebb képződménye a partközeli „lajtamészkő”. A Budai hegységben, a Tétényi fennsíkon, a Szentendre: hegységben, a Börzsönyben a vulkáni kőzetekre települve látható. Budapest altalajában fúrások érték el. A felső miocén (szarmata emelet) üledékei már a Kaspi—Arai beltóhoz kapcsolódó üledékgyűjtőben rakódtak le. A Budai hegység déli peremén diszkordanciával települ a különféle harmadkon rétegekre. Leginkább azonban lajta mészkőre, ilyenkor a diszkordancia nem észlelhető, a szarmata különállását legfeljebb édesvízi határrétegek jelzik. Csepel szigetén az altalajban, Kőbányán ismét a felszínen van. Tétényben átalakult riolittufa, bentonit települ közbe. A felső miocénben szóródott ki a „felső riolittufa” anyaga. A szarmata legismertebb kőzete a durvamészkő (Tétény, Kőbánya). A nagykiterjedésű beltó vize a pliooén folyamán fokozatosan felhígult, a pliocén végén már teljes a kiédesedés. A Budai hegységben alsó pannon Tinnyén, Diós- don és Érd körül van a felszínen. A felső pannon üledékei a Budai hegység D-i előterében, majd Csepelen, Kőbányán, Cinkotán, Veresegyházán transzgresszióval települtek. A felső pannonban a finomszemű tavi képződményeket homokos összlet osztja meg. A pliocén végére ismét a homokos rétegsor képződése a jellemző. A pleisztocénben magashelyzetű idősebb kavics terraszok, a felső pleisztocénben lösz és a Dunavölgy durva kavicsos kitöltései keletkeztek. A legutóbbi 10—12 évezred képződményei (hoio- cén) a völgyek talpán vékony fedőként láthatók. A harmadkor képződményeinek vízföldtani jelentőségét a kőzetanyag jellege, tömege és térbeli helyzete szabja meg. Az eocén kicsiny elterjedése miatt még kedvező kőzetanyaga esetén is csak helyileg jelentős. Az oligocén túlnyomóan kedvezőtlen. Ez magyarázza részben a nógrádi vízellátás nehézségeit is. A miocén alsó durva üledékei jó vízadók. A Budai hegység déli peremén és Budapest K-i részén vizüket kitermelik. A középső miocén vastag tengeri rétegsora csak kevés vizet ad. Ez a másik oka a nógrádi vízellátás hiányosságainak. A középső és felső miocén mészköveinek, meszes homokjainak jelentősége kisebb területük miatt nem számottevő. Az alsó pannon homokos összletének vizét Tiny- nye környékén és a Budai hegység déli peremének kis foltjain hasznosítják. A felső pannont megosztó homokos rétegsor, az ún. oszcillációs szakasz és a pliocén végi homok a legfontosabb víztartók a TVK alföldi részének mélyfuratú kútjaiban. Az alsó pleisztocén durva kavicsos rétegsor a pesti öbölből DK felé több töréssel a mélybe süly46
