Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
2.231. Vízmérleg a felszíni vizekre A 6. sz. TKV gerince az országos jelentőségű Duna folyam. Kiemelt területi vízfolyás az országhatást is képező Ipoly. A kisebb „területi” vízfolyások mérlegéhez az egységet 4 részterületre bontottuk: a 6/a jelű Nagy-Budapestet a Csepel-szigettei foglalja magában, a 6/b jelű az Ipoly magyarországi vízgyűjtője, a 6/c a Duna balparti, végül a 6/d a Duna jobbparti vízgyűjtője. A felszíni vízkészlet területi megoszlása nem mondható előnyösnek: a két kiemelt folyón kívül számottevő helyi vízfolyása nincs. Felszíni vízben különösen szegény — természetszerűen — a 6/a részterület, viszonylag leggazdagabb a Börzsönyhegység kisvízfolyásait magában foglaló 6/b részterület. Utóbbi alap-készlete augusztusban 0,3 m3/s, szeptemberben 0,15 m3/s. A két dunai közvetlen vízgyűjtő készlete egymással megegyezően mintegy fele a 6/b részterületének. A Duna alapkészlete: 1406 m3/s (szeptemberben 725 m3/s), az Ipolyé pedig 1,0 m3/s (0,65 m3/s). Az Ipoly külföldi eredetű határfolyó lévén, hazánk egyrészt e készletnek csak egy részével (első közelítésben mintegy 50%-ával) rendelkezhet,, másrészt — akárcsak az ugyancsak külföldi eredetű s több országot érintő Dunánál — annak is ki vagyunk téve, hogy esetleges külföldi mesterséges beavatkozások a folyónak nemcsak vízbőségét, hanem vízminőségét is megváltoztathatják. A vízkészlet minőségi viszonyai rendkívül kedvezőek: a készlet teljes egészében „A” kategóriába tartozik, mindenre alkalmas minősítésű. A 6. sz. TVK területén a felszíni vizek hasznosítása elterjedt, bár a kihasználtság mértéke — természetesen elsősorban a hegyvidéki területen — így is az országos átlag alatti. Az összes igények csaknem 3/4 részét a — jórészt a 6/a részterületen települt — öntözések támasztják. Ezenkívül — elszórtan — kisebb ipari és halászati igények is jelentkeznek. A felszíni vizet fogyasztó főváros környéki ipartelepek túlnyomórészt a Dunára támaszkodnak, ezért annak mérlegét terhelik. A terület felszíni készletének átlagos elméleti kihasználtsága augusztusban 36%, szeptemberben 6%, jelenleg a mezőgazdasági vízhasznosítások túlsúlya miatt nemcsak a TVK-területegység egészének, hanem valamennyi részterületének is az augusztus havi mérlege a mértékadó: 100%-ot kissé meghaladó elméleti kihasználtság csak az öntözésekkel túlterhelt 6/a részterületen mutatkozik, a többi részterületé 11 és 44% között változik. A Duna és az Ipoly folyó készlete jelenleg gyakorlatilag teljesen kihasználatlan. '(Az Ipoly elvi kihasználtsága augusztusba® 3%). A jelenlegi állapotot áttekintve, a következőket állapíthatjuk meg: a) A 6/a részterület készlete máris túlterhelt, további fejlesztés nem lehetséges, sőt a meglevő víznasználőkat is korlátozni kell, vagy esetleg víztározást előirányozni. 2.23. VÍZMÉRLEG 1960-BAN b) Közepes — a természetes fejlődésből adódó helyi igények kielégítésén alig túlmenő — fejlesztés lehetséges a többi, elsősorban a 6/b jelű börzsönyi részvízgyűjtőn. Az Ipoly szabad készletének terhére a mindenkori nemzetközi adottságoktól függően — mintegy 0,2—0,3 m3/s további vízigény kielégítése irányozható elő. c) A’ terület közepén folyó, gyakorlatilag még teljesen kihasználatlan Duna szabad készlete nagymértékű fejlesztés alapjául szolgálhat. 2.232. Vízmérleg a felszín alatti vizekre — A terület jelentős mértékű partiszűrésű vízkészlettel rendelkezik. Ennek a készletnek megoszlása nagyon egyenlőtlen. Kimagaslóan nagy a du- namenti terület vízkészlete (18,7 m3/s). Számottevőbb még az Ipoly 60 lit/s-nyi készlete is. Másutt viszont jelentősebb partiszűrésű készletre nem számíthatunk. A Duna menti vízkészlet elsősorban a Fővárosi Vízművek kútjai által már 36%-ban ki van használva. Az Ipoly partiszűrésű vizét 1960-ban. még nem hasznosították. A Duna menti szabad készletet (kb. 12 m3/s) el- sősorbtn a Fővárosi Vízmű és a váci vízmű hasznosítja majd a jövőben még tovább, de számottevő az ipari üzemek igénye is. Az ezen felül fennmaradó készlet elegendő lasz nagyobbmértéfcű fejlesztés vízigényének biztosítására is. — A terület talajvízkészlete az országos átlagnál alacsonyabb, kereken 2,4 m3/s-re becsülhető. A készlet területi megoszlása a részterületeken belül sem egyenletes. A talajvíz minőségi megoszlása az átlagosnál valamivel rosszabb. A teljes vízkészletnek 43%-a „A” minőségű, mindenre alkalmas, további 38%-a „B” minőségű, csak öntözésire’, végül 19%-a csak ipari és halászati célokra alkalmas „C” minőségű. A viszonylag jelentős — mintegy 0,9 m3/s-nyi — vízigény 3/4 része az iparra, 1/4 része az öntözésre jut: a másik két vízfelhasználó ágazat részesedése elenyésző. A talajvíz kihasználtsága nem egyenletes, részterületenként 4% és 65% között változik, a területi átlag 38%, ami országosan magas értéknek számít. Legkisebb a felhasználás á 6/a részterületen (4%), legnagyobb a 6/7 (65%) és 6/à (59%) részterületeken. Jelenleg a talajvízkincs minden részterületen ki tudja elégíteni az igényt. Hiány sehol sem mutatkozik, legfeljebb a szükségesnél jobb minőségű készletet fogyasztanak. A nagyobb mértékben lekötött talajvízkészlettel rendelkező részterületeken nagyobb fejlesztést nem lehet előirányozni, azonban közepes mértékű fejlesztés lehetséges a 6/a és 6/e részterületeken, ahol összesen kb. 1,0 m3/s szabad vízhozam áll rendelkezésre. — A terület rétegvízkészlete az átlagnál kisebb, kb. 2,2 m3/s. Kirívóan vízszegény a 6/B, a 6/G és a 6/J részterület, egyébként a készlet megoszlása meglehetősen egyenletes. 446
