Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

Iának megfelelő fenékvonalozással épült. A haránt- irányú völgyeletekkel átszelt terepen a csatornák beágyazásainak mértékét ezen völgyeletek legmé­lyebb pontjai szabták meg. így a csatornafenék a hullámzó terephez viszonyítva hol magasan fekvő, hol pedig túl mélyen beágylazott. Amíg tehát a csatorna nem szállítja le kellő mér­tékben a keresztirányú völgyeiéiben jelentkező talajvíz szintjét, addig túlzott mértékben csökkenti szívó hatása révén az ugyancsak keresztirányú dambvonulat természetes talajnedvességét. A belvízrendezéssel kapcsolatosan már említett zsilipes bukókkal (amelyek szükségszerint átjárást is biztosítanak) történő lépcsőzéssel kell a talaj túlzott kiszárítása ellen védekezni. Az említett mű­tárgyak célszerű beépítésével ugyanis a talajvíz- szint szabályozása nemcsak a csatorna fenéklép­csőinek kialakításával (a jelenlegi szívóhatás csök­kentésével), hanem az így létrejött bögékben a víz zsilippel történő szükségszerinti visszatartásával is szabályozható lesz úgy a tenyészidőben, mint azon kívül. Meg kell említeni, hogy ezen műtárgyakkal tör­ténő lépcsőzés, a vízkivételt (belvízhasznosítást), a csatornán való átjárást és nem utolsó sorban a csa­torna homokos talajon történő könnyebb fenntartá­sát teszi lehetővé a drága mederbiztosítási költsé­gek csökkentése mellett. A betervezett műtárgyak költségét a belvízren­dezésnél vettük figyelembe. A vízgyűjtőn csak Gyál, Maglód és Üllő közsé­gek határában találunk talajvíszintészlelő kuta­kat. A talajvíz évi közepes vzállása az 1956/60. évek átlagában az észlelési helyeken a talaj felszíne alatt: a 672. sz. gyáli kútnál 3,89 m, a 680. sz. maglódi kútnál 6,03 m, a 681. sz. üllői kútnál 4,03 m. Bár ezek az adatok korántsem elegendők az egész vízgyűjtőben fennálló viszonyok jellemzésére, any- nyi mégis megállapítható, hogy a talajvízszint emelése a mezőgazdaság érdekében általában igen indokolt. 2.24 A BELVÍZRENDSZEREKBEN, KISVÍZFOLYÁSOK VÍZGYŰJTŐTERÜLETÉN ÉS AZ ÖNTÖZŐRENDSZEREKBEN TERVEZETT TALAJVÍZSZINTSZABÁLYOZÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA A soroksári Duna-ág menti belvízrendszerekben a meglévő, részben felújítandó csatornahálózat az ismertetett szivattyútelepekkel elegendő biztosíték a talajvízszint káros megemelkedésének megaka­dályozására. illetve1 megfelelő magasságon tartásá­ra. A gyáli belvízrendszerben a nagyesésű csator­náknak zsilipes bukók beépítésével történő rende­zésével és a zsilipek megfelelő elhelyezésével, ke­zelésével mielőbb el kell érni, hogy a talajvízszint az elérhető optimális szintre szálljon le, illetve emelkedjék. A tárgyalt rendszerekben belvízrendezési, belvíz- haszmosítási és belvízvédekezési munkákat tervez­tünk. Mivel az egymástól sok esetben szét sem választr- ható munkák a talajvízszint állására, szabályozásá­ra is kihatással lehetnek, az előirányzott munká­kat, műtárgyakat olyan kialakítással, illetve elhe­lyezéssel terveztük, hogy befolyással legyenek a talajvízszint kedvező alakulására is. A kisvízfolyások vízgyűjtőterületén tervbe vett talajvízszint szabályozási munkák részletezését lásd V. Hegy- és dombvidéki területek rendezése c. fe­jezet 2.214. pont alatt. 2.25 HATÉKONYSÁGI SZÁMÍTÁS A tárgyalt két (14. és 15. számú) belvízrendszer­ben az elmúlt 10 év alatt gyakorlatilag belvízkár nem, vagy csak egészen csekély mértékben jelent­kezett. Ennek oka a száraz időszak mellett a csator­narendszer folyamatos fejlesztésében keresendő. Az elmúlt években a főcsatornák előírt vízszállí­tását mindhárom rendszerben majdnem maradék­talanul biztosították a tervszerűen végrehajtott felújítási munkákkal. Hasonlóképpen fokozták a II. kategóriába sorolt csatornák vízvezetőképességét is a jobban veszé­lyeztetett helyeken. Ezek szerint a belvízkár-adatok egyáltalában, vagy csupán nem jellemző mértékben állnak ren­delkezésre, s így még a csekély beruházások haté­konysága sem volna kimutatható. Hatékonysági számítást az előadottak miatt nem készítettünk. 2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása. 2.31 A BELViZGAZDÄLKODÄS MUNKÁINAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA 2.311 A belvizes területek rendezési munkáinak sorrendje és a sorrend indokolása 14. Soroksári Dunaág-menti belvízrendszer 1. Tassi öblözet: Az I. sz. főcsatorna felújítása és szűrőzése, továbbá (félállandó jelleggel) 2,0 m3/s teljesítésű) szivattyútelep építése az I. főcsatorna alsó szakaszán és 25,6 km II. kát csatornahálózat felújítása. Ezek a munkák a belvízrendezési, hasz­nosítási és talajvízszint szabályozási célokat egy­aránt szolgálják. 2. Makádi öblözet. A II. és II/2. jelű csatornák felújítása a terület vízrendezése céljából. 3. Szigetbecsei öblözet. A III. fő- és mellékcsa- tomák felújítására van elsősorban szükség a víz­vezetők épesség biztosítsa céljából. Második helyen áll belvízrendezési szempontból a Szigetbecse-Alsó szivattyútelep felújítása, majd a III. csatornarendszerben kiépítendő burkolatok a meder biztosítása érdekében. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom