Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
dósítani. Ezért végeredményben ez a terv sem kielégítő, mert az átmetszések pártbiztosítások nélkül újra elfajulnak. Mindkét határállam az Ipoly jelenlegi medrét kívánja határként fenntartani. Ekkor azonban partbiztosításokra lenne szükség. Jelentékeny számú átmetszést egyik állam sem óhajt létesíteni, nehogy ez hosszadalmas határrendezést vonjon maga után. Az Ipoly medre azonban jelenleg eléggé szeszélyesen kanyarog, és változik is. Hordaléka nagyjában egyensúlyban van. A meder sem be nem vágódik, sem fel nem töltődik, a hordalék mennyisége sem túlságosan sok, s az Ipoly a torkolatnál sem szállít a Dunába olyan sok hordalékot, hogy az káros lenne. Ezért az Ipoly átmetszésekkel, partbiztosításokkal és vezetőművekkel szabályozható lenne. Olyan bő anyamedret kiképezni azonban, amely még az árvizet is befogadná, a végrehajtott vízrajzi tanulmányokból kivehetően nem lehet. Ezért a szabályozási műveken kívül a gazdaságosságnak megfelelően külön ár- vízvédelmi művek építése is szükséges. Vízhasználatok érdekében tározókat is lehet létesíteni. A vizet öntözés céljára, vagy kis vízerőtelepek létesítésére is lehet tározmi. Minthogy az Ipoly esése nem olyan nagy, hogy ez a folyó nagymérvű bevágódását okozná, a folyó lépcsőzése, azaz víztározók létesítése a folyószabályozás éredkében nem szükséges. Ezért az ilyen tározók létesítésének költsége az Ipoly mentén teljesen azt a víz- használatot terheli, melynek érdekében a tározót létesítik. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 Arvízmentesítés, Árvízvédelem FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Duna menti védmüvek. A 6. sz. TVK területén a legutóbbi 100 év során nem voltak a Dunán olyan árvizek, melyek magassága meghaladja az állami és a fővárosi kezelésben lévő védmüvek jelenlegi magasságát. Száz évnél régebben azonban voltak olyan árvizek. A Duna-szabályozás hatására a Duna vízszállítóképessége növekedett, a legmagasabb árvizeket okozó jégtorlaszok keletkezésének lehetősége pedig csökkent, ezért az 1850—1962. évek között előfordult árvizek kisebbek voltak mint a régebbiek. Másrészt azonban a 6. sz. TVK területe feletti Duna- szakasz mindinkább feltöltődik, s az ottani ármentesített területeket mind erősebb és erősebb gátakkal védik, ami az árvíz szétterülését akadályozza, ezért a jövőben az eddigieknél nagyobb árvízi víztömegek érkezését várhatjuk a 6. TVK területén. Ez a Duna jeges árvízszintjének magasságát kisebb mértékben, a jég nélküli árvíz szintjét pedig nagyobb mértékben növelni fogja, ha csak íolyamszabályozás útján nem gondoskodunk arról, hogy a Duna a megnövekedett víztömeg elszállt-' tására is képes legyen. Minthogy a védvonal magasítása Budapesten a rakpartok és a Dunapartra vezető utcák feltöltésével, sőt házsorok átépítésével járnak, feltétlenül a folyamszabályozásra hárul az a feladat, hogy a lehetséges maximális árvízszint magasságát a legutóbbilOO évnek, vagyis az 135C év óta előfordult értékeinek megfelelően állandósítsa, illetőleg korlátozza. Ez okból a VITUKI tanulmányozta a legutóbbi 100 év során lefolyt legnagyobb árvizeket és megállapította a Duna minden pontjára, hogy mekkora ott annak az árvíznek a magassága, melynek előfordulása csak 100 évenként várható. Ezt a magasságot tekintjük a Dunán árvízvédelmi szempontból mértékadónak. Minthogy a Dunán egy métert elérő hullámok is vannak, és az árvíz idején a védgát süllyedésére is számítani kell, továbbá biztonságosan árvédekezni csak akkor lehet, ha a gát magasabb a vízszintnél, a Vízügyi Főigazgatóság elrendelte, hogy az állami kezelésben levő gátakat a mértékadó vízszint fölött 1 m magasra kell építeni. Budapest főváros védműveit a fokozatos árvízbiztonság elvének megfelelően 1,33 m biztonsági magassággal építi ki, jóllehet, a főváros nagy értékére való tekintettel valamivel nagyobb biztonságot érdemelne. A 6. TVK területén sem az állami, sem a fővárosi kezelésben levő védmüvek az előírt biztonsági magasságot nem érik el. Ezért a biztonsági magasságok pótlása szükséges. A magassági hiányoknál súlyosabbak a keresztmetszeti 'hiányosságok. A védmüvek keresztmetszeti mérete kisebb szakaszok kivételével szivárgási szempontból nem megfelelő és nincs meg a szükséges biztonság a hidraulikus talajtöréssel szemben sem. Ezt bizonyítják az elmúlt évek árvizei alkalmával tett megfigyelések és jelenségek. A védmüvek jelenlegi állapotában számolni lehet azzal, hogy az árvíz a töltés koronáját a Szent- endre-szágeten, vagy Szentendrén áthágja, vagy más helyeken a hiányos keresztmetszeti méretekből kifolyólag töltésátázások, csúszások következnek be, estleg az altalajon keresztül kialakult buzgárjáratokon át hidraulikus talajtörés következik be. E veszélyes jelenségeknél előálló gátszakadások következtében a védett árterületen községek, mezőgazdasági területek elöntés alá kerülheti nek és tetemes árvízkárok keletkezhetnek. Különös súllyal jelentkezik ez Budapest főváros területén, ahol a laksűrűség legnagyobb és számos ipartelep árterületen települt és hasonlóan — habár kisebb mértékben — jelentkezik ez a Csepel-szi.geten, ahol a népgazdaság igen fontos objektumát kell megvédeni. A védműveknek a mértékadó árvízszin felett előírt 1,0 m-es biztonsági magasságra és a szükséges keresztmetszeti méretekre való kiépítésével a felsorolt veszélyek elháríthatok, az árterületeken települt községek, városok lakossága és az ipartelepek biztonságba kerülnek. Ipari üzemeknél elmarad a termelési kiesés és csökkennék az árvédekezési költségek, amelyek az igazgatóság területén az 1954, 1956. évi árvízvédekezés alkalmával kereken 26 millió Ft-ot tettek ki. A felsoroltakon kívül a védmüvek fejlesztése szoros összefüggésben van a nagymarosi és adonyi 124
