Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

víz idején is 3,0 m vízmélység van. E kanyartólj!l|f(szabályozottnak tekinthető. Nem is készítettek e azaz az 1684. fkm-től dél felé azonban a mederj (szakasz szabályozására tervet az 1910. évig. Az első majdnem egyenes, álkanyarulatok következnek |. világháború előtt készített szabályozási terv alap- ahol az áramló víznek nincs kellő irányítása, s,’ ján sem kezdtek meg építkezéseket, mert azokra ezért a mederbe baszögellő domború partok előtt} ; .szükség alig volt.

is fordulnak elő elszigetelt, a többi mély hellyel 1 i Az 1947. évben újabb tanulmányt készítettek e össze nem függő mélységek. Jelenleg 14 ilyen álkanyarulat van, s közöttük helyüket szabálytalanul változtató gázlók akadályozzák a hajózást.

Az 1907. évben készült először terv e szakasz.

Dunaág hidraulikai viszonyairól, az ott lefolyó kisvízi, közép- és nagyvízi vízhozamokról. Ezek alapján megállapították a szükséges mederméreteket, p. szabályozási szélességet és mélységet. Sem részszabályozására. A terv a medret összeszorítani éslj iletes tervezés, sem építkezés e tanulmány alapján bemélyíteni kívánta. Építkezésre azonban csak az ,nem történt.

1923. évben került sor. Az 1921. évi kisvízkor a Szentendne-sziget déli végénél keletkezett a Földi farki gázló, mely miatt a hajózás több hétig szünetelt. Ezért aztán az 1923. évben hozzáláttak a meder itteni összeszorítására, s a Földfarki gázló eltűnt. Más gázlók is jelentkeztek e szakaszon, most négyet tartanak számon, ezek a következők: Kompkötő szigeti, váci, sződi és felsőgödi

E gázlók eltüntetésére és a meder bemélyítése végett a volt Folyammámöki Hivatal az 1937 1940. évek során nyolc szigetet zárógáttal a parthoz kötött, és az 1670—1672. fkm között a balparton az egészséges kanyarulat kialakítása végett ve-'l zetőművet épített.

A váci Dunaág Számára az 1948. évben új szabályozási terv készült, mely Girardon folyamszabályozási módszerével, változó keresztszelvényekkel kívánja a medret egészséges állapotba hozni. A hajóútban a D. B. vízszínt alatt minimálisan 3,0 m medermélység áll elő a tervbevett szabályozási | művök építésével. A terméskő anyagú művek alakját és főbb méreteit a csatolt rajzmellékleten tüntettük fel.

Az építkezések most e terv alapján folynak.

E terv középvízi és kisvízi művek létesítését irányozza elő. Nagyvízi szabályozással nem foglalkozik, arra itt semmi szükség nincs, mert az árvízgátak a mentesített ártér csekély volta miatt számításba vehető vízszíntemelkedést nem okoztak. Az itteni árvízgátak pedig a Duna sodrának irányítására nem alkalmasak.

E terv kapcsolatban van a Szentendrei Dunaág szabályozásával, mert a Váci és a Szentendrei Du- naágnak szabályozása csak úgy oldható meg, hogy a víztömeg a két Duna-ág között mindig megfelelően oszoljék meg.

A SZENTENDREI DUNAÄG (A FÖÄG 1692—1657 fkm KÖZÖTT. 0-32 fkm)

A Szentendrei Dunaág a természettől kanyargós jellegű, hordalék szempontjából egyensúlyban van. Minthogy partjai eléggé kötöttek, a meder változása lassú, s ezért e folyamág mentén nem találunk az anyamederről a kanyarulatok túlfejlődése folytán levált holt medreket, morotvákat. E folyamszakasz a legutóbbi 150 év során a dél felől szomszédos budapesti Duna-szakasz szabályozása folytán kismértékben bevágódóvá vált. Minthogy a kanyargás és a bevágódás is nagyon kismértékű, a folyamszakasz medre két évszázad óta alig változott, s ezért e folyamszakasz szinte a természettől

! Minthogy e Dunaágon — szabályos mederalakulata folytán — elég sűrű helyi hajózás fejlődött ki, elég sok hajókikötőt és rakpartot építettek. E (rakpartok, meg a partok védelmére készített part- jvédezetek eddig elegendőnek bizonyultak a Dunaág medrének állandósítására.

A Szentendrei Dunaág az árvíz szempontjából is megfelelő. Jeges árvíz idején a jég gyakran a szentendrei ágban indul el előbb.

I

; BUDAPESTI DUNA-SZAKASZ (1657—1633 fkm)

|j Budapesti Duna-szakasz néven eredetileg a Szentendre-szdget déli vége és a Csepel-sziget észa- iki csúcsa közötti szakaszt értették, ahol a Duna már a XIX. század közepén is egységes mederben folyt. Most, minthogy a Soroksári Dunaágat elzárták, a Duna tovább is egy ágban szállítja vizét. A budapesti Duna-szakaszhoz számítjuk a Csepel-sziget északi vége mellett folyó részt is egészen a főváros jelenlegi déli határáig, vagyis az 1633 fkm-ig.

Ez a szakasz természettől szétágazó jellegű és feltöltődő. A szabályozás előtt e szakasz túl széles, se- kélyvízű volt, s a meder közepén zátonyok keletkeztek, melyeken a jég elakadván, torlaszok képződtek, s a jég nélküli árvíz, meg a jeges árvíz közötti magasságkülönbség igen nagy volt. Ezért a szabályozási tervek készítői nemcsak a meder állandósítására s a feltöltődés megszüntetésére törekedtek, hanem a meder bevágódását és az árvízszintek süllyedését is kívánták, s ezt a meder ösz- szeszorításával és kotrásával el is érték.

A budapesti Duna-szakasz általános szabályozási tervét még az 1838—1847. évek között dolgozták ki. A folyamszabályozást az 1838. évi, Pest városát elöntő árvíz tette időszerűvé. Az akkori terv a főmeder részére 380, a Soroiksári Dunaág részére 76 m szabályozási szélességet állapított meg. Az akkor megállapított szabályozási vonalak mentén építették ki később a rakpartokat, s a fővárosi Duna-szakasz közepén lévő két mintaszerű kanyarulat, a lánehídi kanyar (1649—1645,5 fkm) és a ferencvárosi kanyar (1645,5—1651,5 fkm) kialakítását már akkor megkezdték. A szabadságharc előtt csak a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő rakpart készült el 700 m hosszúságban, amely a legrégibb szabályozási mű területünkön. A szabadságharc utáni években partbiztosítások épültek az Óbudai-, a Margit- és Háros-szigeteken.

Az 1870. évi X. te. biztosította a szükséges pénzt, és ezzel megindultak a kiviteli munkák.

120