Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
B) Hírközlés műszaki fejlesztése A területen kis mértékben korszerűsítendő ár- és belvízvédelmi telefonhálózat épült ki a Duna árvízvédelmi vonala mentén Béta és Paks között, a Sió mentén fölfelé Siófokig, míg a Nádor csatorna mellett Cecétől ösi-ig. Mivel ez a hálózat nem oldja meg teljesen a belvízvédelem igényét, be kell vezetni az ultrarövid hullám rádió adó-vevő berendezést, mellyel néhány személygépkocsit is fel kell szerelni. Ezáltal biztosabbá és mozgékonyabbá lehet tenni nemcsak az árvédelmi hírközlést és ezen keresztül az árvédelmi biztonságot, hanem a berendezés célszerűen használható a szivaty- tyútelepeken és az elszórt építményeken is. C) A vízépítés és árvízvédelmi létesítmények építése, technológiai fejlesztése Az építési technológia fejlesztése elsősorban azoknak az új eljárásoknak a bevezetésével és új gépeknek beszerzésével érhető el, melyeket külföldön már széles körben alkalmaznak, de hazai viszonylatban még ismeretlenek. Ilyen pl. az injektált teknővel történő alapozási módszer, vagy a vízzáró függöny gépi úton való előállítása. Az injektált teknővel való alapozást először a franciák alkalmazták (Fessenheimi módszer) talajvízzel telített nagy vastagságú homokos-kavics altalajoknál. A lényege egy vízzáró teknő készítése, melyen belül az alapozás gyakorlatilag szárazban elvégezhető. A teknő fenekét agyag-bentonit-ce- ment keverékkel injektálással teszik vízzáróvá, míg az oldalfalat vagy ugyanezzel az eljárással, vagy réselőgéppel készített vízzáró függönnyel. Régi problémája a vízépítésnek a káros szivárgások elleni védekezés és különösen a műtárgyak körüli nagy mélységig való vízzárás biztosítása. Eddig ezeket csak költséges importanyag (Larssen palló) beszerzése útján szádfalazással, vagy különféle drága talajvízszint-süllyesztéses módszerrel lehetett elvégezni. Külföldön már évek óta üzemszerűen alkalmazott új technológiát vezettek be a vízzáró függönyök készítésére. Különféle új gépeket szerkesztettek arra a célra (Salzgitter, Titánia, Icos-Veder stb.). Hazai viszonyok között legalkalmasabbnak látszik az olasz „Titánia” réselőgép, mely Rotary rendszerű és fordított öblítéssel működik. Az előállítható rés szélessége 0,30—0,80 m és mélysége 30—35 m lehet. A gépet célszerűen a VÍZÉP Vállalatnál kellene biztosítani és az központilag végezhetné el az ilyen munkákat. Hazai viszonylatban, de lényegileg külföldön is megoldatlan kérdés, a kőrakodás és kőmunka gépesítése. Számos elgondolás és újítás igyekezett a problémát megoldani, de kevés sikerrel. Ezt a célt szolgálja a fenékürítős kőuszóly, az úszótagra szerelt markoló kotró stb. Törekedni kell a megfelelő gépesítés megoldására, mert ezzel számottevő kézi munka szabadulna fel és a termelékenység erősen emelkedne a kőmunkáknál. A nagyarányú előregyártás fejlesztése szükségessé teszi, az előregyártót elemek felszakításának, tárolásának, szállításának és elhelyezésének teljes gépesítését is. A csőkút építésének korszerű végrehajtására Csepel—G—100 jelű, gépkocsira szerelt fúróberendezés beszerzése szükséges. D) Gyártmányfejlesztés Gondoskodni kell a szükséges belvízvédelmi hordozható szivattyúk és meghajtó gépeik tipizált egységének beszerzéséről, igyekezni kell azonos típusú esőztető öntözéses szórófejeket, hordozható csővezetékeket és kapcsolóberendezéseket biztosítani. Ki kell próbálni a hordozható csővezetékhez a műanyagcső használatát. Ki kell alakítani a kisebb csatornák tisztogatásáig alkalmas géptípust, valamint meg kell állapítani a vegyszeres gyomirtás legalkalmasabb technológiáját. 5. ÜZEMELÉS, FENNTARTÁS, FELÚJÍTÁS A) Üzemelés Az alábbiakban előbb a vízgazdálkodási üzeme kérdéseivel fogunk foglalkozni, illetve mégegyszer röviden összefoglaljuk a közvetlenül a Vízügyi gazgatóságra háruló egyéb üzemelési feladatokat. A minőségileg megfelelő hasznosítható vízkészlet általában mindenütt korlátozott, de a Keletdunántúli Keretterv területén a rendelkezésre álló vízkészlet majdnem mindenütt ki van merítve, a tiszta víz már most keresett kincsnek számít, sőt sok esetben a meglévő vízhasználatok vízigényét sem lehet kielégíteni. A súlyos, sokszor életbevágóan fontos megoldásra váró nehézségeket csak úgy lehet megnyugtatóatn megoldani, ha mindenkiben sikerül tudatosítani azt az elvet, hogy a terület vízkészlete az egész ország tulajdona és annak elosztása a népgazdaság érdekeinek figyelem- bevételével az Országos Vízügyi Főigazgatóság és szerveinek feladata. A rendelkezésre álló vízkészlet igazságos elosztását már a tervezés során érvényrejutó vízgazdálkodási megfontolások biztosítják. (A komplex vízgazdálkodási tervek készítéséről, illetve a tervbírálatoknál érvényesülő vízgazdálkodási felülvizsgálatról a tervezésről szóló pontban már írtunk). Sok esetben az augusztusi 85%-os gyakoriságú vízhozamnál kisebb vizek esetén az öntözés víz- használatát — a tervezés során eldöntött mértékben — korlátozni kell, hogy a szeptemberi 99%-os gyakoriságú vízre méreteziett ipari vízhasználatok vízigénye kielégíthető legyen. E vízkorlátozás végrehajtása a Vízügyi Igazgatóság feladata. A műszaki fejlődéssel párhuzamosan fokozódik a természetes vizek szennyeződése is. Bár a tervezések során a szennyvizek tisztítása és elhelyezése a legfontosabb megoldandó feladat, mégis egyes esetekben a tisztítás, illetve a biztonságos elvezetés megoldhatatlan. Ilyenkor a szenny45 S TVK 353
