Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántar­tott (Bp. XIV. Népstadion útja 14. M. ÁH. Föld­tani Intézet) fúrásjelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szel­vényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátar­tozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és ke­ménységét is. 2.442 Részletes ismertetés 2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 29. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati víz­földtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben TVK- egységünk területére esnek. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kap­csolat biztosítása érdekében táblázatunkban a táj­egységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelölésé­ről van szó, — fejezetünkben az ország tájegysé­geinek 1-től 85-ig, TVK-határokra való tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben TVK-egységünk részeiként jelöltük őket, ■—- azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egy­szerűsítések (a TVK-egységek határaihoz való iga­zodás) következtében a kétféle beosztás legtöbb­ször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlások, továbbosztások for­dulnak elő (Vö. a fejezetünkhöz tartozó „A hasz­nosítható réteg- és karsztvizek” c. 1 : 500 000 mé­retarányú térképet a XVII. fejezet „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1 : 500 000 méretarányú térképével. A táblázatban minden olyan tájegységről, mély­ről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949. óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük. (Utóbbi — melynek országos átlaga 50 lit/p. fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos geológiai felépítésű és azo­nos fizikai réteg jellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező.) Ezután az egyes tájegységek kitermelt vizének minősé­gét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasasságés a keménység megadásával jellemezzük. (A túlzott vasasság a vizeit ivó- és háztartási célra teszi alkalmatlanná; jelenleg az ország fcútjainak kereken 60%-a az Or­szágos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/lit. értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen fel­használást teszi lehetetlenné: országosan átlagban a 18 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szol­gáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is.) A táblázatunkban nem közölt minőségi jellem­zők közül a kloridtartalom és az alkalinitás az or­szágnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok je­lenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdés­ről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI Az ókori alaphegység vízföldtanilag kedvezőtlen mind a felszínen (Velencei hegység), mind a har­madkori takaró alatt (Székesfehérvár, Ősi, Sár- szentmihály), mert csak repedéseiben tárol kevés vizet. Egyetlen kivétel az urhidai kristályos mészkő kicsiny területe, amelynek bő vize a falubattyáni ólomérc kutatást részben meghiúsította. Az ókori alaphegység területén és környékén a fedő felső pannon is vékony és túlnyomóan agyagos, ezért a Velencei hegység környéke (26/b ábra, 9. szel­vény) és a Balatonfő (26/b ábra, 10. szelvény) víz­ellátása igen nehéz és költséges. A kutak nyugalmi szintje mélyen van, vízhozamuk igen csekély. A TVK-egység bakonyhegységi része (57. tájegy­ség) a főkarszt területhez tartozik. Veszprém körül a főkarsztkőzet márga feküje is a felszínre kerül néhány ponton. A TVK-egységhez tartozik még a Vértes (60. tájegység) egy része is. Vízellátásra kedvező a helyzet ott, ahol a hegység, peremi sáv­jában a mélykarszt még fúrásokkal elérhető. A harmadkori fedő váltakozóan vízzáró és vízvezető rétegei egyrészt megfelelő nyomását biztosítják, másrészt vízvezető rétegeik átveszik a mélykarszt vizét. így igen kedvező Várpalota, Fehérvárcsurgó, Mór és Bicske vidéke (26/b ábra, 1., 2., 3. szelvé­nyek). Várpalotán a fedő fojtó hatása különösen jól érvényesül (26/b ábra, 1. és 2. szelvények). A miocén üledéksor homokjai is elég jó vízadók, kap­csolatuk a karszttal valószínű. Mór környékén (59. tájegység) a pannon hegységperemi vékony, dur­vább üledéksora és az apró kavicsos pleisztocén a fő vízadó. Vizük egy részét valószínűleg a karszt- ból kapják, kismélységű fúrt kutakkal termelik ki. A Vértesalján és a Bicskei öbölben (63/1. és 63/2. tájegységek) több fúrás elérte a triász karsz- tot a harmadkori takaró alatt (26/b ábra, 3., 14. szelvények), s így ez kedvező vízellátási helyzetet teremt (26/b ábra, 3. szelvény) azon a vidéken (a Velencei hg és a Vértes köze, Bicskei öböl), ahol a fedő harmadkori medenceüledékekben csak ki­vételesen (26/b ábra, 19. szelvény) van jó vízadó. Különösen a pannon kedvezőtlen a Középhegység „árnyékában”. Így ennek a fontos vidéknek a kö­zéphegységi karszttól távolabb, kis vízhozamú ku­takból kell vízellátását megoldani. Vízellátásra a mélyebb harmadkori üledékek sem kedvezők (26/b ábra, 9. szelvény). A Bakony északi peremének szénfúrásai helyenként jó vízadó rétegeket tártak fel. A herendi medencében a széntelepes csoport­ban, de annak fedőjében és feküjében is vannak jó vízadó rétegek, kapcsolatuk a karszttal valószí­nűsíthető. A Mezőföld (35. tájegység) és Külső-Somogy (36. tájegység) vízellátásának alapja a felső pannon felső részének homokos üledéksora. A részletes 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom