Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tással lehet a szomszédos területek felszínalatti készletére is és viszont: az e víztartók készletét a szomszédos területeken fogyasztó vízhasználatok TVK-egységünk felszínalatti vízháztartását is érezhetően megváltoztathatják. A terület vízkészletgazdálkodásának tervezésénél feltétlenül számolni kell ezekkel az összefüggésekkel is, melyek közül a legfontosabbakról a következőkben adunk áttekintést. A Duna hatalmas partiszűrésű vízkészlettel rendelkező, összefüggő kavicsterrasza a Csepel-sziget déli csúcsánál lép be a TVK-egységünk területére. A terraszra e hely környezetében települő vízkivételek tehát esetleg befolyásolhatják a szomszédos 6. és 7. egységek partiszűrésű készletgazdálkodását is. (Megemlítjük, hogy a Duna III. szakaszának a 2.414 pontban, továbbá a XVII. fejezetben meghatározott partiszűrésű készlete a 4., 5. és 7. TVK- egység közös kincse, amelyet azonban — tekintettel jelenlegi kis kihasználtságára — nem osztottunk, hanem valamennyi érintett területnél változatlanul feltüntetünk.) Talajvízgazdálkodás tekintetében csak a Kapos torkolatának környékén mutatható ki nem számottevő összefüggés a 4. TVK-egységgel. A területünket a szomszédos 1., 2., 3., 4., 6. és 7. TVK-egységektől elválasztó határ viszont sok helyen jelentős rétegvíztartó egységeket metsz: a területhatárhoz közel települő rétegvízhasználatok tehát észrevehető mértékben is érinthetik a felsorolt területek felszínalatti vízgazdálkodását. Végül a Bakonyban az 1. és 5., a Vértesben pedig az 1. TVK-egységbe átnyúló, összefüggő karsztvidéket metsz a határ. 2.404 A felszínalatti vizek szerepe a terület vízgazdálkodásában A Duna felszíni és partiszűrésű készletét figyelmen kívül hagyva, területünk felszínalatti vízkészlete, melyet összesein tob. 8,5 m3/s-ra becsültünk, többszörösen meghaladja a területileg ugyancsak elosztóttan jelentkező felszíni készlet augusztusi 85%-os tartóssáigú értékét. Ehhez az — országos viszonylatban közepes — felszínalatti vízkincshez még a Duna 17,5 m3/s-nyi partiszűrésű készlete járul. A végeredményben tehát 26 m'Vs-ra becsült felszínalatti vízkészlet 67%-a partiszűrésű-, 6%-a talaj-, 19%-a réteg-, végül 8%-a karszt-víz. A Dunát nem számítva, a felszínalatti készletekből — a készletek arányával ellentétben — jelenleg az összes vízigényeknek mindössze 1/4 részét elégítik ki. Az igények az egyes vízféleségeket különböző mértékben terhelik: a partiszűrésű- és talajvízkészlet még gyakorlatilag teljesen szabad, míg a rétegvizeket, egyelőre általában nem jelentős mértékben, 1/5—4/5 arányban ivó és ipari vízigények terhelik. Végül — túlnyomórészt bányászati, kisebb részben ivóvízigények által — erősen igénybevett a karsztvízkincs. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi vízmérleg) fejezet a „Jelenlegi vízmérleg” c. két táblázattal, továbbá a „Vízmérleg a felszíni vizekre (1960. évi állapot)”, „Vízmérleg a talaj- és partiszűrésű vizekre (1960. évi állapot)” és a „Vízmérleg karszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszínalatti vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a Duna hatalmas partiszűrésű- és a Duna—Sióköz jelentős talajvízkincsének hasznosítása, továbbá a terület síkvidéki része alatt csaknem mindenütt megtalálható réteg- vízkészlet további feltárása felé mutat. (A felszíni készlettel ilyen szempontból a 2.314 pontban foglalkozunk.) 2.405 A terület bányavizei A TVK területén több helyen jelentős bánya- művelés folyik. Szenet Dudaron és Balinkán, lignitet Várpalotán és Herenden, bauxitot Iszkaszent- györgyön és Gánton bányásznak. A bányászat egyik fő problémája a bányavíz. Az ásványvagyon nagyobb része a karsztvíz szintje alatt van. Ehhez járul, hogy a fekü karsztvize és a telep között gyakran vékony a védőréteg, a nagynyomású karsztvíz betörése miatt gyakori a bányák „elfúlása”. A bányavíz elleni védekezés két nagy csoportra osztható. Az egyik a passzív védelem, amikor a vízjáratok elcementezésével, fokozott óvatossággal; törésvonalak mentén, vízveszélyes zónákban védőpillérek fenntartásával biztosítják a bányászkodást. Az aktív vízvédelem a karsztvíz szintjének leszállítását jelenti s célja, hogy a bányászkodás a kialakított depressziós tölcsérben történjék. Különösen fontos ez a bauxit bányászatában, ahol a víz nemcsak veszélyt jelent, hanem a korszerű bányászkodást is akadályozza, mert a nedves munkahelyen a bauxit gépi termelése és rakodása nem lehetséges, vagy nagyon körülményes. Ezek után rövidesen sorra vesszük a terület bányavidékeit. Balinkán a középső kréta mészkőfekű vize jelenti a fő veszélyt. Dudaron a fekű krétában tárolt és a főkarsztvízzel kapcsolatban levő víz, a medence északi részén már a felső triász mészkő főkarsztvize a veszélyes. Herenden a fedőben pozitív nyomású rétegvíz van. Várpalotán közvetett karsztvíz veszély van, mely a medence pereme, az alaphegység felszíni előfordulása felé logaritmikusán növekszik. A közvetett karsztvíz azt jelenti, hogy a miocén homokkő morzsolt zónáin át a karsztvíz utat talál a bányatérségbe. A bányakincsek fokozatos fogyásával évről-évre mindig mélyebbről kell termelni, a vízemelés állandóan növekszik s mind nagyobb hányada jut az aktív vízvédelemre. Ennek pedig helyenként súlyos következményei vannak. A karsztvízháztartás sok helyen máris veszteséges, a források elapadtak vagy hozamuk erősen megcsökkent. Így történt az iszkaszentgyörgyi bauxitbányászat környékén is. j Az aktív vízvédelem következtében megbontott egyensúly miatt a bányászatot a vízellátás meg91
