Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
szerint 200 ï/s. Valószínű, hogy a gyár vízigénye az engedélyezés óta jelentősen megnövekedett, mert a jugoszláv félnek a Drávából kellett gondoskodnia a cukorgyár vízellátásáról a Dráva mentén létesített szivattyútelep és kb. 16 km hosszú csatorna közbeiktatásával. A magyar fél a Karasica völgyében Borjád község határában 7 m magas földgát segítségével kb. 18 millió m5 befogadó képességű tározó létesítésével foglalkozott. A tanulmánytervet a MÉLYÉP- TERV készítette. A terv szerint a Karasica teljes vízmennyiségét tározásra, a tározóból pedig napi 40 ezer ma vizet csővezetéken át Pécs városi ipari vízellátására használnák fel. A tanulmányterv szerint mindössze 50 1/s lettt volna az a vízmennyiség, amit a Karasica minimális vízhozama esetén a határszelvényen át bocsátanak. A jugoszláv fél ezzel szemben jelentős vízigénnyel lépett fel, és közölte, hogy szeptemberben a vízigénye 2 m3/s. Ilyen körülmények között ezt a tározót nem építették meg. Más vízfolyáson ipari vízellátás kérdése nem merült fel. g) Szennyvízelvezetés és a vizek tisztaságának védelme Ezen a téren tárgyalási téma ezideig nem merült fel. A szakaszon egyetlen vízfolyás sem érkezik magyar területre. A Dráva folyón Drávasza- bolcsnál, Barcsnál és örtilosnál vesz negyedévenként vízmintát a vízügyi igazgatóság. Ennek eredménye alapján az alábbiakat állapították meg: 1961. I. II. III. IV. BŐI 54,3 0,7 8,7 3,9 mg/l Oxigénfogyasztás 17,6 5,4 10,3 12,8 mg/l Lebegőanyag 9,8 115,0 11,0 95,0 mg/l Látható, hogy az egyes negyedévenkénti értékek meglehetős ingadozást mutatnak. A Drávát egyébként a VITUKI II., azaz elfogadható kategóriájú vízfolyásnak minősíti. Jelenleg a Dráván olyan vízhasználat nincs, amelyet ez a szennyezés érintene. h) Vízerőhasznosítás Vízerőhasznosítás szempontjából a közös érdekű vízfolyások között csak a Dráva jöhet számításba. A Dráva felső osztrák, ill. jugoszláv szakaszán több folyami vízierőmű van, a közös szakaszon azonban ezideig vízerőhasznosítás még nem történt. Az 1957-es tárgyalásoknál vetődött fel először a vízerőhasznosítás kérdése, amikoris a jugoszláv fél közölte, hogy ilyen irányú tanulmányokat folytat és azt rövidesen bemutatja a magyar félnek. Ez még nem történt meg, magyar részről a VÍZI- TERV készített tanulmányt a vízerőhasznosításról, amelyet a jugoszláv fél is megkapott A VlZI- TERV tanulmánya szerint a Dráván Gólénál, Ba- bócsánál, Szentborbásnál és Cunnál létesíthető vízerőtelep. i) Víziutak és kikötők A Dráva folyón az I. világháborút megelőző években Eszéken és Barcson épült kikötő. Barcsnál a vasút csatlakozik a folyami kikötőhöz és a Dráva az 1914. év előtt elvégzett szabályozások következtében középvíznél Barcsig volt hajózható. A legjelentősebb gázló Drávatamásinál volt. Az I. világháború utáni időben ezer tonnás uszályok is közlekedtek a barcsi kikötőig. Elsősorban gabonafélét szállítottak. Ugyancsak a barcsi kikötőbe a Dráva felső szakaszáról tutajba kötve nagy mennyiségű fenyőfát szállítottak le. 1945 után a Dráva magyai’—jugoszláv közös szakaszán a hajózás teljesen megszűnt. Ugyanis míg 1945-ig a trianoni szerződés értelmében a Dráva nemzetközi vízfolyás volt, 1945 után nem nyilvánították nemzetközivé. A Dráva alsó szakaszán a jugoszláv ok hajóközlekedést bonyolítanak le Moslavináig kisebb haj óegységekkel. A Dráva jelenlegi állapota a hajózást csak nagy víznél teszi lehetővé, mert kisvíznél a meglévő mederelfájulások miatt a hajózás nem volna lehetséges. A Vízügyi Igazgatóság folyamszabályozási munkáihoz végez kisebb anyagszállítást a Dráván, konmplikálja azonban a kérdést, hogy az országhatár nem a Dráva sodorvonalában halad, hanem többször metszi a Drávát. Ennek következtében a sodorvonal mentén haladva az egyes szakaszokon a folyó az országhatár és Barcs között is többször átlépi az országhatárt. 1945 óta a barcsi kikötő sincs üzemben, a kikötő raktára jelenleg is megvan. A hajózás érdekében ma nagyméretű szabályozási munkára volna szükség, mert egyes szakaszokon, így Drávatamási, Drávasztára, Drávapalkonya és Drávaszabolcs között a meder már több ágra szakadt, kiszélesedett és nagymértékben felrakodott hordalékkal. Az elvégzett folyamfenntartási munkálatok csupán a meglévő művek megóvását és felújítását szolgálják. Hajózási érdekből a jugoszláv fél sem végez a drávaszabolcs—barcsi szakaszon szabályozási munkákat. Az államhatárt metsző vízfolyások keletről-nyu- gat felé haladva az alábbiak: Borza patak, (befogadója topoljei holt Duna-ág.) Hatvani csatorna, (befogadója Karasica Szivó- csatorna). В ara patak. Bara patak, illetve Travnyik-csatorna jobboldali mellékága, befogdó Travnyik-csatoma. Karasica patak. Befogadója a Duna. Karasica—Szívó-csatorna. Befogadója a topoljai Duna. Beremendi-csatorna, befogadója a Tapolca patak. Tapolca patak. Befogadója a Dráva. Steinbach-árok, befogadója a Tapolca patak. Eperjesi belvízcsatorna, befogadója a Lanka-csatorna. Lanka-csatorna Dráva hullámtéri szakasza, befogadója a Dráva. Dráva folyó, befogadója a Duna. Babócsai Rinya Péterhidai Malom-csatornája, befogadója a Dráva holtág. 335
