Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
A II. ülésszak jegyzőkönyve szabályozza a jeges árvíz elleni védekezés módozatait, ezen belül a jég robbantást, a Dráva Országhatár menti szakaszán (1957. febr. 14-én Murakeresztúron készült álbizottsági jegyzőkönyv) a Dráva—Drávaszabolcs—Barcs szakaszon. A magyar fél e pontok alatt, Ш. fölött lévő szakaszán a jugoszláv fél végzi a jégrobbantási munkákat a folyó teljes szelvényében. a) Folyószabályozás terén a kapcsolat a Dráva folyó Országhatárt képező közös érdekű mintegy 140 km hosszú szakaszára terjed ki. A trianoni szerződés alapján a folyó sodorvonalát fogadták el határnak és ezt rögzítették. Az 1920—1924. évek között történt határmegállapítás óta a Dráva egyes szakaszán jelentős medervándorlás következett be, viszont a határvonal megállapítás alkalmával rögzített sodorvonalat a folyó ma már a szabályozatlan szakaszon elhagyta. Az új sodorvonal igen sokszor metszi az államhatárt. A II. világháború előtt a Vízvár—bélavári szakasz rendezésére vonatkozóan készült a jugoszlá- vokkal közös felvétel és terv. Az egész közős szakaszra kiterjedően nem készült sem közös felvétel, sem közös szabályozási terv. Szabályozási tervet a magyar fél készített, de ennek jugoszláv részről való elfogadására vonatkozólag nincs adat. A konkrét szabályozási munkák terveit a két világháború közti időszakban a htármenti szervek egyeztetétk egymással, de a munkák azonos idejű kivitelét nem sikerült biztosítani. A felszabadulás után 1947 évben voltak közös helyszíni tárgyalások, de az államközi kapcsolatok megromlása folytán a vízügyi kapcsolatok is megszakadtak. 1957-ben kezdődtek meg a korábban megkötött belgrádi vízügyi egyezmény alapján a tárgyalások. 1958-ban bizottság határozat alapján elkészült az Országhatár—Drávaszabolcs, ill. a 65—75 fkm közötti Drávaszakasz közös felvétele és szabályozási terve, amit a magyar—jugoszláv vízgazdálkodási bizottság jóváhagyott. E terv szerint a magyar oldalon a mattyi kanyar partbiztosítására kődepónia és a partvédőmű alsó vége folytatásaként vezetőmű és T-mű készült. A jugoszláv fél pedig a szemben lévő oldal partbiztosítási munkáit végezte el. A munkálatok 1961. év végével még nem fejeződtek be. A következő 20 km-es Dráva-szakasz közös felvételére vonatkozólag is jött létre határozat, azonban a felvételre ezideig nem került sor. A drávai partbiztosítás építéséhez szükséges anyagot és felszerelést a közös érdekű folyószakaszokon az egyezményen alapuló szabályzat szerint szállítják. b) Belvízgazdálkodás. Az Országhatár három belvízöblözetet metsz. Az Alsó-Karasica, a volt Dá- zsony—dárdai, és Mohács—darázsi belvízöblözetet. Az Alsó-Karasica belvízöblözet a Dunába a jugoszláv területen gravitációsan betorkolló és a völgy szélén vezetett Karasica vízfolyás völgye, amelynek belvizét a Villány községtől délre kiinduló ún. Szivó-csatoma vezeti az Országhatáron át, a határtól mintegy 30 km-re lévő drázsi szivattyútelephez, amelynek kapacitása 1,5 mVs. A belvízöblözet kiterjedése magyar területen 220 ha. Az egész öblözetből 37% magyar, 63% jugoszláv területre esik. Belvizeit a drázsi szivattyútelepen emelik át a Karasica medrébe, a Duna magas vízállása. esetén. A Duna kisebb vízállásainál a Vucs- ka-zsilipen át a topoljai holt Duna-ágba, részben pedig a dunai árvízvédelmi töltésben lévő topoljai (izsépi) zsilipen és az ún. Sárkány Dunán át az élő Dunába ömlik. A két világháború közötti időben a magyar területen működő Alsó-Karasica társulat hozzájárult a szivattyútelep üzem- és fenntartási költségeihez. Jelenleg a már említett vízügyi egyezmény alapján a magyar fél 37%-át fizeti a drázsi szivattyú- telep üzemi költségeinek a megküldött és helyszínen is ellenőrzött szivattyúzási adatok és bizonylatok alapján. A Szívó-csatorna szelvénye a határnál 0,50 m fenékszélesség 1:1 rézsű, vízszállító képessége kereken 1,0 m’/s. A Szívó-csatorna a határszelvényen átfolyó vizen kívül egyéb magyar területről érkező vizeket is kap. Ilyenek a Hajdú és Travnik vízfolyás vize, amelyik az ivándárda—bezedeki magasabb terület természetes mélyvonalán összefutó vizeket — lényegében a Karasica öblözet szempontjából külvizeket hoznak. Ezeknek a sekély és keskeny völgyeknek a vizeit jugoszláv területen levezető csatornák a Karasica magas vízvezetése miatt oda nem torkollhatnak, hanem azalatt bújtatón áthaladva a Szivó-csatomába torkollnak. Még a két világháború között született olyan elgondolás, hogy a Szívó-csatorna vizeit, a Duna magas vízállása esetén még magyar területen — mocskánál — a magyar fél emelje át a Karasi- cába. Ez a gondolat látszólag ellentmond az egységes belvízgazdálkodás elvének, azonban a kb. 32 km hosszú belvízöblözetet figyelembe véve, célszerűnek látszik a hosszú öblözet megosztása és a belvizek szakaszonkénti beemelése a belvízmentesítés hatékonyságának fokozása érdekében. A jugoszláv fél 1960-ban készített és a magyar félnek is megküldött tanulmánytervében a drázsi szivattyútelep jelentős kibővítését, illetve a Szívócsatorna 10 km—énéi új, mintegy 6,0 mVs kapacitású szivattyútelep létesítését tervezi. Megjegyzem, hogy a Szívó-csatorna medrét a Magvarbóly —Beli—Manastiri hídig már a korábbi években 4,0 m-es fenékszélessséggel kiépítette. A fentebb említett elgondolás alánján célszerűbbnek látszik az il!ócskái szivattyúállás megépítése, különösen akkor, ha az új szivattyútelephez való hozzájárulás mértéke az alsó-karasicai belvízöblözet bekapcsolása folytán lényegesen csökkenthető lesz. Az illocskai szivattyúállásnál gravitációs bevezetés a Karasica magas vezetése miatt nem lehetséges. Ezért a gravitációs bevezetés lehetőségét a jugoszláv területen át, a Szívó-csatornán keresztül fenn kell tartani, ami gazdaságos. A volt Dázsony—dárdai, ill. Siklós déli öblözet keleti és délkeleti részét szeli az Országhatár. Az öblözet egyik főcsatornája, a Lanka-csatorna még magyar területen keresztezi a drávai árvízvédelmi töltést, de a Lankát befogadó holtág már az or332
