Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése 3.11 A TERMÉSZETES VIZEINK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A Dráva és holtágainak haltenyésztését 20 év alatt 100%-kal, a Duna holtágak haltenyésztését pedig 20 év alatt 145%-kal lehet emelni. 3.12 a tógazdasági haltenyésztés ÉRTÉKELÉSE A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen 5 év alatt megtérülő halastó egy sem, 5 és 10 év között 12, 10—15 év között 16, és 15 év feletti megtérüléssel 1 halastó létesíthető. Ivadék- és export haltenyésztéssel a számítás alapját képező 12,5 FVkg halár emelhető, így a megtérülési idő is sokkal kevesebb lesz. 3.13 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS ÉRTÉKELÉSE 3.131 A tározók járulékos haltenyésztésének értékelése A 86 emeltszintű halastó és 23 halászat részére is hasznosítható víztározók értékelésénél a XII. fejezet megfelelő részén található adatok a jellemzőek. A számított jövedelmezőségi mutatók: emeltszintű halastavak j = 0,59 tározók j = 0,56 A számított jövedelmezőségi mutatók alapján a nagy tározók építése megelőzheti az emeltszintű halastavak létesítését. A fenti létesítmények lehetővé teszik az öntözés fejlesztését olyan helyeken, ahol eddig nyári vízhiány miatt nem volt erre mód. 3.132 A rizstelepek járulékos haltenyésztésének értékelése Rizstelepeket nem terveztünk. 3.133 A szennyvizek tógazdasági hasznosításának értékelése Űj halastavak tervezésénél szennyvizek hasznosítására belátható időn belül nincs lehetőség, mert nagymennyiségű szennyvizet termelő nagyobb városok közelében halastavak létesítése nem gazdaságos, vagy területhiány miatt nem is létesíthető. Végeredményül a fenti fejlesztésekkel a Déldunántúli Terülten összesen 25 121 q halhozamot lehet elérni 1980-ig, így a felszaporodó lakosságot 3 kg/év fejadaggal lehet ellátni. Az országos átlagos halfogyasztás szintjét más területeknél kell biztosítani. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők 1. A már meglévő halgazdaságokban a termés- eredményeket lényegesen növelni kell. Ennek érdekében az üzemelőknek a tavakat állandóan jókarban kell tartaniok, azoknívül jó szakemberek beállítása mellett a termeié, t legújabb kutatási eredmények tapasztalatainak felhasználásával kell működjenek.folytatni. 2. Kis, elszórtan ciheiyezkedő tőegységek létesítése üzemelési szempontokból nem gazdaságos, ilyeneket nem célszerű engedélyezni. A már meglévő hasonló tavak egy-egy üzemelő kezébe történő összevonására lehetőséget kell biztosítani. 3. Egy-egy vízfolyáson lévő, illetőleg tervezett tavak lehetőleg ugyanazon üzemelő kezelésében működjenek. Ugyanis az átlagosnál szárazabb években fellépő időszakos vízhiányok, komolyabb gazdasági kár nélkül csak egységes vízgazdálkodással hidalhatok át. 4. A halastavak párolgásának, szivárgásának, talaj vízszintemelő hatásának meghatározására, a feliszapolódás mértékére kutatásokat kívánatos végezni. 228
