Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
ként szorgalmazni kell halastavaknál a víziszár- nyas-tenyésztést, mivel trágyájuk csökkenti a sertéstrágya szükségletet és emeli a tavak terméshozamát. Be kell tervezni a nagyobb vízmélységű tározók járulékos halászati hasznosítását is. — Az arra alkalmas tógazdaságokban a váltógazdálkodást fogjuk javasolni. — A halastótelepítés kiválasztásánál elsősorban a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területeket fogjuk figyelembevenni. — A többcélú hasznosításra betervezett létesítmények munkamennyiségeit az egyes hasznosulások arányában kell szétosztani. — Azok a tavak mondhatók gazdaságosnak, amelyek megtérülési ideje max. 10—12 év. 2.2 A halászati vízhasznosítás keretterve 2.21 A TERMÉSZETES VIZEK HALÁSZATI HASZNOSÍTÁSI KERETTERVE A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területre eső élőrnederben a Drávában és a holtágakban együttesen az 1. sz. melléklet szerint az évi halfogás 350 q és a fajlagos halhozam mindössze 0,3 q/ha volt, az idetartozó Duna-holtágakban pedig 147 q halat fogtak évenként, 0,74 q/ha fajlagos halhozammal. A Dráva halászati fejlesztését csak magyar—jugoszláv nemzetközi megállapodással lehet fokozni, ami eddig nem történt meg. Remélhetőleg ezt a nemzetközi megállapodást a közeljövőben megkötik, amelynek alapján a káros szennyeződések kiküszöbölésével és halivadékok behelyezésével a fajlagos halhozam emelkedni fog, amit szerényen az eddigi 0,3 q/ha helyett, 0,6 q/ha-ra tervezünk meg. A Dráva holtágak fokozottabb hasznosítását a Kelemenligeti A. G.-ban megpróbálták elvégezni, azonban a jelentős beruházások nem hoztak eredményt. A műtárgyak építése, rossz altalaj miatt nem sikerült, a holtágban kénhidrogén fejlődött és a halak nagyrésze elpusztult. Ezért a Dráva- holtágak hasznosítása inkább öntözési célból tervezhető, ahol ezek csak mint tározótavak szerepelhetnek. A Duna-holtágak halászatát az eddigi 0,74 q/ha fajlagos halhozamról 3 q/ha-ra lehetne emelni. A Dunába és Drávába ömlő nagyobb vízfolyások torkolati szakaszán a halászat eredményei olyan csekélyek, hogy legfelebb horgászat szempontjából lehetne figyelembe venni. A Kapos és Koppány vízfolyásokon csak 52 ha természetes halasított víztükör van, amelyen 1960- ban 4 q volt az összes halhozam, vagyis 7,7 kg/ha. A tíz éves átlag ezzel szemben 70 kg/ha volt, az 1960. évi nagy csökkenés oka valószínűleg a kaposvári cukorgyár és a dombóvári talpfatelítő üzem káros szennyvízbevetése volt. A jövő fejlesztést 0,8 q/ha fajlagos halhozammal terveztük meg a Kapos és Koppány vízfolyások 52 ha vízterületén. A fajlagos halhozam növelése érdekében az alábbi intézkedések szükségesek: a) a vizek tisztaságának biztosítására vonatkozó 1/1961. sz. Korm. hat. szigorú végrehajtása a vízminőség megóvása érdekében; b) tervszerű és állandó halutánpótlás. c) a zavartalan halivadék-ellátás érdekében korszerű központi ivadéknevelőket kell létesíteni: d) fel kell számolni az orvhalászatot. 2.22 a tógazdasagok haltenyésztési KERETTERVE A 2.121 pontban tárgyaltuk a szükséges fejlesztés nagyságát. Ebből látható, hogy az 5 kg/éves fejadag eléréséhez jelentős halastóterület-fejlesztés szükséges. 1960 végéig a leggazdaságosabban megvalósítható halastavak elkészültek, ezután — különösen a Rinya vízfolyáson — már költségesebb duzzasztózsilipek megépítése szükséges a halastavak megépítéséhez: A táblázatban az 1960 után kiépült és 1962. év végéig megtervezett halastavakat, azonkívül a 10 ha-on aluli jövőben építendő halastavakat tüntettük fel. A táblázat szerint legnagyobb a 120 ha-s hossztöltéses Nagykoppány fővölgyben tervezett halastó. A megépült és megtervezett halastavak megkívánt főbb munkamennyiségeit és költségeit a távlázatban a kiviteli tervek és költségvetések alapján állítottuk be, az 1962 után tervezendő halastavak táblázatbeli adatait, a megadott normatívák szerint számítottuk. A táblázatban feltüntetett halastavak között azok, amelyeknek költsége a normatívában megadott 25 000 Ft/ha alatt van, azért kerültek kevesebbe, mert teleltetők nem épülnek. 4 halastó költsége 25 000 Ft/ha felett van, ezeknél a normálisnál magasabb töltések miatt adódott a többlet- költség. Legtöbbe kerülne a pécsváradi 12 ha-s halastó (47 000 Ft/ha), ennek a terve elkészült, azonban kivitelét egyelőre nem javasoljuk. A tervezett halastavak — egy kivételével — völgyzárógátas megoldásúak, a tápláló vízfolyás medréből jelentékeny szakaszt elfoglalnak, így ezzel a vízfolyás jókarbahelyezési költségét csökkentik. Lecsapolásuk az alattuk lévő mederbe nehézség nélkül megoldható. A 2. sorszámú 43,2 ha-s fonói, és a 16. sorszámú 38,5 ha-s babarci halastavakat a VITUKI javasolta nagyobb víztározók helyére tervezték (kivitelük folyamatban van), így ezeket a tározók körül kihagytuk. Az 1980 után épülő és 60 kh-nál nagyobb halastavakat mind emeltszintű halastónak terveztük. Adataikat a IV. sz. táblázatban 30—113 sorszám alatt tüntettük fel. Normál halastó épül 831,7 ha Emeltszintű halastó 2978,1 ha összesen: 3810,4 ha Normál halastó Somogy 108 ha Baranya 157,7 ha Tolna 566 ha 831,7 ha 29 4 TVK 225
