Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET À vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban í. vIzgazdAlkodAs A vízgazdálkodás a természetes vízháztartásnak a társadalom szükségleteivel való összhangba-ho- talára irányuló tevékenység. Ezt a megfogalmazást annyiban kell kiegészíteni, hogy e fogalomhoz tartozik még a vizek természeti megjelenési formáinak megváltoztatása, esetleg kártételei elleni védekezés, amely lényegében ugyancsak a társadalom szükségletei szerint történik. A vízgazdálkodás történelmi fejlődése is tulajdonképpen a kártételek elleni védekezéssel, illetve a vizek természetes folyásának a társadalom szükségleteinek megfelelően való irányváltoztatásával, a lecsapo- lásokkal indult meg. Természetesen a vízgazdálkodás fogalomkörébe tartozik a felszínalatti vizekkel való gazdálkodás is. Ennek múltja tulajdonképpen azonos a maival, azzal a különbséggel, hogy ma a felszínalatti vizekből való gazdálkodás lényegesen intenzivebb, mint volt a múltban. Visz- szatérve a felszíni vizekre, megállapítható, hogy csaknem a felszabadulásig országos mozgalommá kifejlődött vízhasznosításról, mely a vízgazdálkodásnak aktív részét képezi, nem lehetett beszélni. Ez a vízgazdálkodási tevékenység tulajdonképpen a háború után indult meg hazánkban országszerte és óriás léptekkel halad ma is előre. A vizek ilyen nagyarányú hasznosítása természetesen csak úgy lehetséges, hogy a vizek folyásának mesterséges irányításával ma oda tudjuk vezetni a vizeket, ahol arra szükség van. Éppen ezért a múltban, bár szétszórtan, helyi érdekeknek megfelelően folytak vízgazdálkodási tevékenységek, mégis ezek a tevékenységek szerves részét képezték a ma és a jövő vízgazdálkodásának. Ilyen előzmények után érkezett el tulajdonképpen a társadalom a mai és nem is olyan régi komplex vízgazdálkodási szemlélethez, amelynek tulajdonképpen a célja az, hogy valamennyi vízgazdálkodási ágazati tevékenységet az optimumig összehangolja. Mivel a víz természetes körfolyamata a természetben nagyobb időközökre közel állandó vízmennyiséget biztosít, a vízigények pedig mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, de magában a kommunális vízellátásában is egyre fokozódnak, a népgazdasági igényeket és a vízgazdálkodási lehetőségeket csak azok összehangolt állapotában lehet megfelelően kielégíteni. Az öntözéses mezőgazdasági művelésnél elérhető termésnövekedés, a halászati vízhasznosításban fel- élpő halhús-többtermelésre való törekvés, az iparban a vizes technológiák fokozódó alkalmazása, a társadalom életszínvonalnövekedése igényelte nagy mennyiségű vízigény és a növekvő igények természetes következményeként növekvő szennyvízkibocsátások a különböző népgazdasági ágak és a vízgazdálkodás kölcsönös egymásrahatását domborítják ki, illetve azt, hogy a vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban lényegesen megnőtt és növekedni fog a jövőben is. 2. déldunAntCüli vízgazdAlkodAsi terület vIzgazdAlkodasAnak kialakulása. Déldunántúl területét a Mecsek északkelet—délnyugat irányú gerince, illetőleg a Belső-Somogyi dombvidék keleti nyúlványai osztják ketté. A vízválasztó kerincétől északra a Sióba ömlő Kapos vízgyűjtőjét, délre a Drávába torkolló Zdála, Ri- nya, Fekete víz, valamint a Dunába folyó Karasica és több kisebb vízfolyás vízgyűjtőjét foglalaja magában. Közigazgatásilag Baranya megyének Dunántúlra eső egész területére, továbbá Tolna és Somogy megyék egy-egy jelentősebb részére terjed ki. Északon és keleten a 3. és 4., északnyugaton a 2. és délkeleti csücskében 7. TVK területével határos. Délkeleten rövidebb szakaszon természetes határa a Duna, délen pedig hosszabb vonalon a Dráva. A Duna—Dráva háromszögben Jugoszláviával határos. Talaja a vízválasztótól északra vályogos, homokos lösz, mely lenyúlik a Dráva menti öntéstalajig. A Mecsektől délre fekvő terület a Duna mellett lösz, s ettől nyugat felé fokozatosan a mészszegény homokig lazul. Az évi átlagos csapadék a Dunától nyugat felé 620 mm-től 720 mm-ig nő. A terület nyugtalan, hegyes-völgyes, dombos felszínű s igazi síkságot csak a folyók völgyében találunk. Népgazdasági szempontból túlnyomóan mezőgazdasági jellegű terület, de a Mecsekben kiváló minőségű fekete szenet bányásznak, s ismeretes pécsi 21
