Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A rendezés előtti időben állandóan vízzel borított terület kb. 10 000 ha lehetett és még ugyanennyi került víz alá nagyobb áradások alkalmával. A belvízrendszer területe földrajzilag ugyan ösz- szefüggő, vízrajzilag viszont erősen, tagolt. Három öblözete 658 km2 kiterjedésben közvetlenül a Drávához csatlakozó, mélyfekvésű kimondott ártér jellegű. Három öblözete 658 km2 kiterjedésben közvetlenül a Drávához csatlakozó, mélyfekvésű kimondott ártér jellegű. Hat öblözete pedig 479 km2 területével magasabb síkságon fekszik, amelyet a Dráva árvizek kihatásaként kisebb vízfolyások árhullámai mocsa- rasítottak el azáltal, hogy felső nagyesésű szakaszokról hozott bőséges hordalékaikat itt raktál le és okoztak mederfeliszapolódást és elfajulást. Ezen állapotok javítását célzó megmozdulások 1760. év körül indultak meg. Először a Dráva, kiöntései elleni védekezésre megépült az ún. megyei árvízvédelmi töltés, majd az észak felől jövő kisvízfolyások kiöntéseinek mérséklését célzó munkákat hajtották végre az alsó szakaszok mederrendezésével. A belvízrendszer területére gravitáló kisvízfolyások a Gyöngyös ágak egyesüléséből keletkezett Fekete-víz, és ennek jelentősebb mellékvizei mint az Almás patak Ókor, Bükkösdi—Pécsi és Eger- szegi vízfolyások. A Dráva menti öblözetek belvízmentesítésére a Dázsony—dárdai Társulat, a sellyei Gyűrűszabályozó Társulat és Korcsinaszabályozó Társulat alakultak belvízi csatornarendszer létesítési célzattal. A főcsatornák kivétel nélkül gravitációs lefolyásénak s így a drávai árvíz esetére lezárt zsilipek kinyitásáig a belvízelvezetés szünetel. A rendszer egyetlen szivattyútelepe 1959-ben épült a Lanka csatorna zsilipé mellett. A vízfolyások rendezésére 1839. évben társulat alakult, amely elsősorban a Fekete-víz rendezését tűzte ki feladatául. A munka kiterjesztése céljából 1898. évben Fekete—Pécsi—Egerszegi-víz Lecsapoló Társulat néven újjáalakult társulat most már arra törekedett, hogy az emltíett vízfolyások mint befogadók rendezése olyan mérvű legyen, hogy a vízfolyások alsó szakaszain a nagyvíz lehetőleg kiöntés nélkül találjon lefolyást. Ezt a célkitűzését a Társulat 1948-ban történt államosításáig sem tudta megvalósítani. Általában megnehezíti e rendszerben a belvíz- rendezés munkáját a kisvízfolyások állandó hordalék lerakodása, aminek megszüntetésére, vagy legalább csökkentésére a múltban a vízgyűjtő rendezésére nézve nem hajtottak végre munkákat. A társulaotk államosítása után a vízügyi szolgálat a belvízrendszerben nagyarányú mederbővítési, padkázási és deponia rendezési munkákat hajtott végre. A befogadó természetes vízfolyások ilyen rendezése megnyitotta az utat a belvízrendszer területeinek belvízmentesítése felé. A rendszer az alábbi öblözetekre tagozódik: 9/1 Dázsony-dárdai öblözet 206 km2 9/2 Dráva—Fekete-víz közti öblözet 207 km2 9/3 Korcsina metni öblözet 240 km2 9/4 Pécsi-víz—Egerszegi-víz közötti 84 km2 9/5 Fekete-víz—Ókor—Pécsi-víz közötti 85 km2 9/6 Pécsi-víz—Bükkösdi-víz közötti 62 km2 9/7 Fekete-víz déli öblözet 67 km' 9/8 Ókor-víz menti öblözet 100 km2 9/9 Almás-Gyöngyös menti 81 km! összesen: 1137 km3 A belvízrendszerben jelenleg megtörtént nagyvonalakban a befogadók megfelelő rendezése, hiányos azonban a belvízlevezető csatornahálózat karbantartása, megfelelő kiépítése és a szükséges szivattyúátemelés. A rendszer jelenlegi átlagos fajlagos vízszállítóképessége gravitációsan 40,6 l/sec/'km2, szivattyúzása csak 0,86 1/sec/km2. Öntözéses gazdálkodás a 9. sz. belvízrendszerben 266 hektáron folyik. 13. sz. Mohács—Villányi belvízrendszer összefüggő — a Duna és Karasica vízfolyás árvízi elöntéseinek kitett — sík terület. Keleten a Duna, nyugaton a beremendi, délen a báni dombvonulat zárja le. Észak felől csipkésen tagolja a Keleti-Mecsek déli irányú lejtő-nyúlványa. Ezt a földrajzi egységet a magyar—jugoszláv országhatár vonala úgy metszi, hogy a Duna mentén 52 km2 a Karasica völgyében 24 km2, összesen 76 km2 árterület marad Magyarországon, Mohács— Villány belvízrendszer elnevezéssel. Ez a belvízrendszer három öblözetre tagozódik: a) Kölkedi öblöze 11 km2 b) Bédai öblözet 41 km2 c) Villányi öblözet 24 km2 Az öblözetek területén az államosítás előtt a Mohács—kölkedi, a Köldek—Darázsi Ármentesítő, valamint az Alsókarasicavölgyi Vízlecsapoló Társulatok működtek. a) A Kölkedi öblözet a Duna jobbpartja mentén fekszik Mohács és Kölked helységek között. Védelmére az érdekeltség 1880 év körül árvízvédelmi töltésit létesített, amelybe Kölked mellett zsilipet épített, a Bég patak által hozott külvizek, valamint az öblözeti belvizek levezetésére. A Duna 1897. évi árvizének kihatásaként az öblözetre 1899. évben hivatalból megalakították a Társulatot. A Társulat az öblözeti belvízrendezési munkákat 1901-ben kezdte meg. A csatornahálózat bővítése mellett Kölkednél 0,7 m3/s teljesítményű szívatyú- telepet létesítettek. A belvízlevezetés azonban csak akkor vált hatékonnyá az öblözetben, amikor 1924—1928. évek között a Mecsekből jövő vizeket a Jernyei kiilvízcsatornába felfogva, Mohácstól vízi csatornahálózatot is, a szivattyútelepet pedig egy villamosmeghajtású szivattyú elhelyezésével 1,6 m3/s-re bővítették, 18 4 TVK 137
