Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A Dráva folyón végzett szabályozási munkálatokról a XVIII. századtól kezdve vannak adataink. Az első beavatkozások mederátmetszések formájában történtek. 1784—1848-ig a Mura torkolat alatt 62 helyen végeztek átmetszést, összesen 75 km hosszban. Az átmetszések eredményeképpen a kanyargós elfajult folyó hosszát 40%-kal csökkentették. Az átmetszések kora egészen 1885-ig tartott. Végleges jellegű kő- és rőzseművekkel a szabályozás 1887-ben kezd;dött meg a torkolat és Eszék közötti szakaszon. Ezt követően Barcs feletti Janimétól a torkolatig terjedő Dráva szakaszon az 1893. évben, majd 1904. évben készített szabályozási tervek alapján folytatták a szabályozási munkákat. Az I. világháború kitöréséig elkészült a Barcs környéki, a tótújfalu—budakovácsi, Zaláta— Kisszentmárton közötti Dráva szakasz szabályozása teljesen, az országhatár alatti szakasz pedig részben. A szabályozási munkák 1915-ben megszakadtak s azóta sem fejeződtek be. Az I. világháború után végzett folyószabályozási munkák mind magyar, mind pedig jugoszláv részről főként a meglévő művek fenntartására és egyes erősen elfajult szakadó partok megkötésére, valamint mellékág-elzárásokra szorítkoztak. Közös, egységes szabályozási terv nem volt a két világháború közötti időben. Verság tanyánál, Révfalunál, Felsőszentmártonnál és Vízvárnál végeztek mellékág elzárásokat. A felszabadulás után új partbiztosítás Bélavár- nál és Drávapalkonyán épült, Vízváron, Vízvár alatt és Dázsony pusztánál pedig kisebb fenntartási munkák voltak folyamatban. Nagyobb jelentőségű munka az újonnan kifejlődött zalátai mellékág elzárása volt, továbbá a Mura—Drávatorko- lat rendezési munkálatai. Jugoszláv részről a teljesen jugoszláv területre eső alsó és a zdála—zákányi szakasz szabályozását szorgalmazták. Ez a helyzet állott fenn 1959-ig, amikor a Magyar—Jugoszlááv Vízügyi Bizottság működése következtében lehetővé vált a Dráva folyó 76—68 km — drávaszabolcsi—dőlni miholjaci híd és országhatár — közötti szakaszának közös felvétele és annak alapján egy egységes szabályozási 1. táblázat Folvószakasz állapota összesen km Magyar Közös Jugoszláv 1 2 3 4 5 Szabályozott 35,7 5,2 29,9 0,6 Részben szabályozott 21,5 — 21,5 — Szabályozásra szoruló 55,1 11,2 40,3 3,6 Szabályozásra nem szoruló 28,0 6,5 3,9 17,6 összesen: 140,3 22,9 95,6 21,8 terv kidolgozása. Az elkészült és a bizottság által elfogadott egységes szabályozási terv alapján a minkák mindkt részről megindultak. Az elvégzett munkák eredményeképpen a Dráva folyó közös érdekeltségi szakaszán 1960. XII. 31-ig kialakult mederállapotát az 1. táblázat tartalmazza. A 230—200,3 fkm közötti közbenső jugoszláv szakasz 29,7 km hosszban még szabályozásra szorul, evvel együtt az érintett folyószakasz hossza 170 km. A szabályozási munkákat az eszéki Folyammérnöki Hivatal, majd 1912 május 1-től a nagykanizsai Folyammérnöki Hivatal, 1950-től a pécsi Vízgazdálkodási Körzet, iletve jogutódai végezték. A szabályozási munkák célja az árvizek, a hordalék és a jég károkozás nélküli levezetésének biztosítása mellett a hajózási viszonyok megjavítása is volt. Ennek érdekében a meder szélességét olyan méretben választották meg, hogy a kívánatos 2,0 m hajózási mélység a megkívánt szélességben mindenkor rendelkezésre álljon. A hajózás felső határát Barcsnál, illetve távolabbi tervekben Zákánynál jelölték meg, mivel e helyeken közelíti meg a Dráva a vasútvonalat. Az eddig végzett szabályozási munkák következtében általában egységes folyómeder alakult ki, a kis- és nagy vizek szintje süllyedt és a hajózási viszonyokban is javulás állott elő. Rendkívül jelentős volt a részleges szabályozás árvízcsökkentő hatása Barcsnál, a drávaszabolcsi vízmércénél viszont a lefolyási viszonyokban lényeges változás nem mutatható ki. A szabályozás kedvezően befolyásolta a jég levonulását is, jeges árvíz 1893 óta nem fordult elő. A már szabályozott folyószakaszon a gázlómélységek alakulása általában megfelelő. Különösen elmondható ez a Tótújfalu, Budakovác közötti szabályozott szakaszról. A Drávasztára, Moszlavona közötti szakaszon keletkezett rossz gázlók és a folyás irányára merőlegesen elhelyezkedő zátonypadok alakulása viszont arra mutatnak, hogy itt a szabályozási tervekben némi változtatást kell végrehajtani. A szakaszosan megkezdett és félbehagyott szabályozásnak káros hatásai jelentkeznek a szabályozott szakaszok elején és végén. A gyakori és veszélyes partszakadások miatt a közvetlen közelben telepített MÁV vasútvonal Bé- lavár és Vízvár állomások közötti szakasza a múltban már több ízben veszélybe került és védelmére jelentős beruházásokat kellett eszközölni anélkül, hogy a kérdés véglegesen megoldódott volna. A részleges szabályozás a hajózás folyamatosságát is károsan befolyásolja. A közbenső elfajult szabályozatlan folyószakaszok a hajóút használhatóságát erősen lecsökkentik és a hajózást a közepesnél magasabb vízállásokra korlátozzák. A szabályozás alapelvei és költségfedezete tekintetében a törvényhozás az 1908. évi XLIX tc.-ben intézkedett. Az itt lefektetett alapelvek szolgáltak irányadóul a szabályozás kiviteli munkáinak és általában ma is irányadóul szolgálnak a szabályozási művek megtervezéséhez. 122
