Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
meg. Hangsúlyozzuk, hogy ilymódon nem az elméletileg maximális, hanem a műszakilag gazdaságosan és tartósan kivehető vízhozamokat határoztuk meg. Az elméletileg kivehető partiszűrésű készlet a megadott értéknek kb. háromszorosa, ennek kivétele esetén azonban a szűrőréteg a tapasztalatok szerint hamar tönkremenne. A partiszűrésű vízkészlet nagyságának a már említett tényezőkön kívül a vízfolyás vízhozama is határt szabhat. Mivel a tapasztalat szerint partiszűrésű kutakkal a vízfolyás hozamának csak egy részét tudjuk kitermelni, feltételeztük, hogy a kitermelt partiszűrésű vízhozam nem lehet több, mint a vízfolyás minimális hozamának 50%-a. A megadott partiszűrésű vízkészletek becslésének bizonytalansága 50%-ra tehető. Minthogy a partiszűrésű víz utánpótlását nagyobbrészt a vízfolyásból kapja, a vízfolyás felszíni vízkészletét elvileg a belőle táplált partiszűrésű vízkészlet 60—80%-ával csökkenteni kellene. Nagy folyóink esetében ez nem számottevő. A Sajó mentén pl. azonban már észrevehető változást okozna. A felszíni vízhozamokat azonban mégsem csökkentettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a felszíni vízfolyás hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke. A partiszűrésű víz minőségét — sajátos után- pótlódási viszonyai következtében — részben a tápláló folyó vizének, részben pedig a tápláló talajvíz- készletmek a minősége határozza meg. Az utánpótlás nagyobb része a folyóból származik, ezért a partiszűrésű vízkészlet minősége is leginkább a folyók vizének minőségétől függ. Atszivárgás közben azonban a szűrőréteg — a kőzetszemcsék anyagától — abszorbeáló képességétől és a szivárgási úthossztól függően — megtisztítja, megszűri a felszíni vizet. Vannak azonban olyan ipari szennyezések (pl. fenol), amelyeket a természetes szűrőréteg a vízfki- vételi helyektől már nem tud távoltartani. Ha ezek megjelennek a felszíni vízben, a partiszűrésű víz minőségét is azonnal rontják. A magyarországi folyók közül kimagaslóan nagy partiszűrésű vízkészlettel rendelkezik a Duna. A Dunán kívül elsősorban Nyugat-Magyarország és Északkelet-Maigyarország folyói mentén számíthatunk partiszűrésű vízre. A Tisza rendszerében partiszűrésű víz kivételére alig van lehetőség. Az ország partiszűrésű vízkészletét összesen 76.3 m3/s-re becsüljük, amiből 62.2 m3/s a Duna mentén termelhető ki. Az egyes folyószakaszok partiszűrésű vízének minőségére általában részletes adatokat még nem tudunk adni. Általános elvként azonban leszögezhetjük, hogy ha a parti réteg finom szemű, valószínű, hogy a kitermelt víz a megengedettnél több vasat tartalmaz. A partoktól megfelelő távolságban elhelyezett vízkivételi berendezések esetén a partiszűrésű víz általában ba'kteorológiailag és vegyileg nem szennyezett. A Duna magyarországi szakaszán Rajkától Adonyig homokos kavics, illetve kavicsos homok rétegek között folyik. Innen lefelé egyre vastagodó, de homokká finomodó pleisztocén üledéksor kíséri egészen Bajáig. Ez az üledéksor a mosott partok mentén mindenütt lehetővé teszi partiszűrésű víz kivételét (33a táblázat). Jól megválasztott szakaszok esetén a víz minden kezelés nélkül ivóvíz- minőségű. kevésbé szerencsés esetben — Adony alatt általában mindenütt — vastalanítani kell. 33a táblázat A Duna partiszűrésű vízkészlete A folyószakasz megnevezése Hasznos hossz km Fajlagos vízhozam m3/nap. km Kivehető partiszűrésű vízhozam lit/s Rajka—Bakonyér torkolata között, jp. 96 25 000 24 000 Bakonyér—Concó torkolata között, jp. 2 8 000 200 Concó—Ipoly torkolata között, jp. 30 6 000 1 800 Duna I. szakasz 26 000 Ipoly torkolata—Dunakeszi között, bp. 12 25 000 3 000 Ipoly torkolat—Budakalász között, jp. és Szentendrei sziget 25 25 000 6100 Budapest 4 16 000 600 Csepel-sziget 36 25 000 9 000 Duna II. szakasz 18 700 Bácsalmás—Sió torkolat között, jp. 42 8 000 3 400 Sió torkolat—országhatár között, jp. 38 15 000 5 700 Tass—Baja között, bp. 43 15 000 6 500 Baja—országhatár között, bp. 13 15 000 1 900 Duna III. szakasz 17 500 Duna összesen 62 260 117
