Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
megoldható az ipartelepek vízigényének biztosítása. A hajózsilipek mellett épülő szivattyútelepek tur- bina-szivattyútelepek lesznek, amelyeken mintegy 1 MW teljesítménnyel évi kb. 1,7 millió kWó energiát lehet termelni. A Sajó csatornázását két ütemben tervezik megépíteni. Az első fejlesztési időszakban csak Mis- kolcig épül meg. A gazdasági vizsgálatok még nem zárultak le, lehetséges, hogy a teljes létesítmény egy ütemben,, az első fejlesztési időszakban fog megépülni. A Sajó-völgyi csatorna teljes építési költsége a keresztszelvényméretektől függően különböző lesz. I. változat esetén 764 millió Ft II. változat esetén 828 millió Ft 2.235 A Keleti-főcsatorna A Keleti-főcsatorna leírását az 1.232. pont tartalmazza. A Keleti-főcsatornán még elvégzendő munkák a következők: Jelenleg folyó építési munkák befejezése: Ide sorolandók a tiszavasvári zsilipnél és a főcsatorna egyéb pontjain elmaradt gépészeti munkák. El kell bontani a Balmazújvárosnál és Hajdúszoboszlónál ideiglenes jelleggel épített mederelzárásokat. Ezek helyett tervezik beépítésre a balmazújvárosi végleges kombinált hajózsilipet a csatorna 44,76 km szelvényében. A hajózsilip hasznos mérete 12x85 m. Két — átzsilipelést lehetővé tevő — műtárgy került megtervezésre a 23-as és 29-es alacsony vasúti hidaknál. Ezeknek a megépítése nem tartozik a legsürgősebb feladatok közé. Elsősorban a híd alatti földdugók, meder és depóniarendezését fontos elvégezni, valamint a gépészeti hiányosságokat pótolni, a fásítást, a gyepesítést és nádtelepítést be kell fejezni. Ebbe a munkacsoportba tartozik a főcsatorna partvédelmének megoldása is nádtelepítéssel és kőszórással. A 45 m3/s vízszállításra gazdaságosabbnak mutatkozik a megemelt vízszint miatt szükséges töltésmagasítások elvégzése és a hajózási űrszelvénynek helyenkénti és időlegesen 20 cm-el való csökkentésének tűrése, mint a 45 m3/s vízmennyiségnél előálló vízszint mederkotrással történő lesüllyesztése. A vízszintemelkedés miatt előálló töltéshiányok pótlására 180 000 m3 földet kell megmozgatni. A megemelt vízszint új övcsatornák építését teszi szükségessé. A 63 m3/s-os vízszállító képesség elérésére még nem készültek tervek, ezért a szükséges munkálatokat és költségeit csak becsléssel állapították meg. A csatorna medermélyítésével a kívánt vízszállítás elérhető, azonban a földmunkákon kívül a Balmazújvárosi zsilipet bővíteni kell. A 63 m3/s vízszállításra történő bővítés elvégzése csak a távolabbi jövőben indokolt, mikor a teljes Tisza-csatomázás befejeződött. Elvégzendő munka még a Keleti-főcsatornát a Berettyóval összekötő csatornaszakasz megépítése. A új nyomvonalon haladó csatorna közvetlenül a Kék-Kálló-főcsatoma mellé kerülne, így csak egyoldali töltést kell építeni 7,8 km hosszon. A földmunkán kívül megépítendő a Bakonszegi hajózsilip. Ezenkívül megépítésre kerül egy 50 m fesztávú közúti híd, egy szivattyútelep, 6800 m2 kőburkolat és két gátőrház. Végül a fenntartási munkákhoz egy vedersoros úszókotró beszerzését tervezik. Az elvégzendő munkáknak bár belvízlevezetési és öntözési szempontból is van jelentőségük, döntően azonban a hajózás érdekei kívánják meg a munka végrehajtását. A Keleti-főcsatorna befejező munkáinak költsége 382 millió Ft. 2.24 DUNA-TISZA CSATORNA Hazánk kevés műszaki létesítménye volt annyi megfontolás, vita, tanulmány és kutatás tárgya, mint a Duna—Tisza Csatorna. A csatorna gondolata kb. 200 évvel ezelőtt vetődött fel először és azóta az ország legjobb szakemberei, a legjelentékenyebb politikai és gazdasági tekintélyek sorakoztatták fel érveiket a csatorna mellett és ritkán ellene. A Duna—Tisza Csatorna tervek múltjának jó összefoglalását nyújtja az 1947-ben megjelent „Duna—Tisza Csatorna” kiadvány. A kiadvány ismerteti a csatorna több, mint 200 éves irodalmát, az elvégzett kutatások eredményeit, a felvetődött változatok jellemzőit, terveit stb. Az 1943-ban kivitelezésre elfogadott csatomatervet is magába foglalja e munka. A csatorna szükségességét a tervezésnek első idejében a hajózás indokolta. A víziutak fontossága került előtérbe ekkor Európa nyugati országaiban is, ahol a megnövekedett termelés a tömegáruk olcsó szállítását igényelte. Ez volt a helyzet nálunk is; ha a mezőgazdasági termékeink állni akarták a versenyt Európa piacain, olcsóbbá kellett tenni a szállítást. Ennek egyetlen módja lett volna egy — a Dunát és Tiszát összekötő — hajócsatorna, amelyen a Tiszántúl gabonáját átrakás nélkül lehetett volna kiszállítani az országból Nyugatra. A megváltozott gazdasági helyzet hatására a csatornára vonatkozó elképzelések is átalakultak. Az újabb tervek a dunai hajóútba közvetlenül bekapcsolódó, tiszai hajózás igényeit kielégítő méretű műveket terveznek. Sőt a legújabb elképzelések a csatorna vízgazdálkodási szerepének felismerése után, annak átfogó hasznosítását tartva szem előtt, a csatornának fontos szerepet szánnak a Tisza vízgyűjtő vízhiányának pótlásában és ezzel kapcsolatban az energiatermelésben is. Az új szemléletben a Duna—Tisza Csatorna összekötő kapocs lesz a Duna vízgyűjtő és a Tisza vízgyűjtő között, amelynek megépítése abban az időpontban válik időszerűvé, amikor a Tisza vízgyűjtő természetes vízkészletét kiegészítő gazdaságos egyéb vízpótló létesítmények teljesítőképessége kimerül. A csatorna létrehozásával kapcsolatos vélemények egyezők voltak, nem volt azonban ilyen egyetértés a csatorna vonalvezetését illetően. Voltak erős pártolói a Budapest—Szolnok vonalnak, mások határozottan a Budapest—Csongrád vonal mellett foglaltak állást. 765
