Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
Debrecen (1929—43) Kecskemét (1910—39) 10. ábra A talajhőmérséklet pentádok szerinti geoizotermái, C°-ban három állomásunknak a 10. ábrán bemutatott geoizotermái csupán helyileg jellemző példáknak tekinthetők. Az általános törvényszerűségek azonban ezekről az ábrákról is leolvashatók, a felszínközeli rétegekben a talajhőmérséklet évi alakulása megegyezik a léghőmérsékletével, az izotermagör- bék tengelyének dőlése a talaj késleltető hatását mutatja, a szélsőségek a mélységgel csökkennek. A talaj hőmérsékletét, jelenleg legfeljebb 4 m mélységig mérik, Számítások szerint a, semleges, azaz azon zónának a talajfelszíntől mért mélysége, amelyben a hőmérséklet ingadozása már csak néhány század Celsius fok (ahol tehát a geoizotermák gyakorlatilag vízszintes egyenesekké lapulnak) 20 méter körül van. Ez alatt a talajhőmérséklet független a felszíni léghőmérséklettől: a geotermikus grádiens érvényesül, amelynek értéke kb. 20 m/C°. A szélsőségek érzékeltetésére először all. ábrán két állomás forró nyári geoizotermáit mutatjuk be. Növénytermesztési, műszaki építési és vízügyi (belvízgazdálkodási) szempontból nagyjelentőségű a talajfagy, vagyis az az állapot, amidőn a talaj hőmérséklete valamilyen mélységig 0 C° alatt van. Erőssége és tartama a felszíni hőmérsékleten kívül elsősorban a hótakarótól függ. A talajfagy minden évben jelentkezik, legalábbis a felszínhez közeli rétegekben, eddig észlelt maximális mélysége 100 cm volt, a magas hegyekben azonban a 120 cm is előfordulhat. A talaj fagyos napok száma a mélységgel természetesen csökken: Budapesten pl. 2 cm mélységben átlag 54, 10 cm mélységben 48 a fagyos napok száma. A nagyon enyhe teleken viszont 10 cm mélységig csak 10—12 fagyos nap várható, 20 cm-ig pedig nem is hatol le a fagy. 55
