Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
ségű fakadóvízzel kell számolná. A belvizes területek rendezése az ármentesítő és lecsapoló társulatok keretében kezdődött meg a század első évtizedében. 1906—1953 között épültek meg a belvízlevezető főcsatornák, a leeresztő zsilipek, majd a szivattyútelepek. A Szigetközben a csatornahálózatot a fattyúágak, holtágak és terephajlatok felhasználásával alakították ki. A Rábca-Hanság belvízrendszer Hanság főcsatornáját még ma is nagymennyiségű külvíz terheli. Emiatt, — valamint az Ausztriából érkező belvizek miatt — a Hanság főcsatorna torkolati vízemésztésének csak 25%-ával számolhatunk a magyarországi belvizek elvezetésénél. A rendszerek területén sok kisebb 1—2 m3/s kapacitású szivattyútelep működik. Nagyobb szivaty- tyútelepek a mosonszentmiklósd (4,0 m3/s), a lesvári (4.0 m3/s), a sövényházi (4,0 m3/s), és az ár- pási (4.0 m3/s) szivattyútelep. A szivattyútelepek összefoglaló 'kimutatása a fejezet végén található. A Hanság lecsapolása és egyéb vízrendezések következtében az időnként vízjárta savanyú láprét kiterjedése a réginek 16%-ára csökkent. BelvízhasznosMIsi célt szolgáló műtárgyak eddig a rendszerekben nem épültek. Belvíztározás a területen nincsen, az áteresztő talaj nem is nagyon nyújt erre lehetőséget. Öntözéshez, halastógazdál- kodáshoz a belvízi csatornákat is felhasználják. A Balatonvidékén a 6. Kisbalatoni és a 7. Ba- latonmenti belvízrendszerek a Balatonnal egykor összefüggő, lápos, mocsaras területen alakultak ki. A Sió szabályozása után — amikor a Balaton víz- szine 1,0 m-rel lejjebb szállt, — vált lehetővé ezeknek a rendszereknek lecsapolási munkája. A Zala mentén sok kis mélyfekvésű belvízöblözetből jött létre a Kisbalatoni rendszer, azonban a kis terepesés és a mellékcsatomahálózat hiánya miatt ma is lassú a felszíni vizek elvezetése. A Balaton menti belvízrendszer nagyobb szivattyútelepe a balaton- fenyvesi 6,5 m3/s kapacitású átemelő telep. Belvíz- hasznosító művek a területen nem épültek. Rövi- debb ideig tartó belvízvisszatartásra a rét-, legelő- területeken van lehetőség. A Duna jobbparti belvízrendszerek a Dunántúl Duna menti lapos bevédett területein helyezkednek el. A rendszerék fő jellemzője és problémája az, hogy a csatlakozó külvízgyűjtő területek vizei a belvízrendszereken áthaladva jutnak el a befogadóhoz. A rendszerek közül eddig csak az Adonyi rendszer külvizeinek különválasztása nyert megoldást. Tározásra a holt Dunaágak nyújtanak lehetőséget, azonban ezek hasznosítására mindmáig nem történt megfelelő gondoskodás. A területen elhelyezkedő rendszerek a 10/a Duna jobbparti rendszer 10/b Adonyi rendszer 11 Tolna-Duna jobbparti rendszer 12 Szekszárd-Bátai rendszer 13 Mohács-Villányi rendszer. Főbb szivattyútelepek a Szekszárd-bátai rendszerben a bátai 4,5 és a decsi 4,0 m3/s kapacitású, valamint a mohács-villányi rendszerben összesen 3,6 m3/s kapacitású szivattyútelep. A Duna jobbparti rendszerek a jövőben külvizes jellegük miatt dombvidéki vízgyűjtőként lesznek nyilvántartva és tárgyalásukkal az O. V. K. V. fejezete: „Hegy- és dombvidék! területek vízrendezése” foglalkozik. A Duna-balpart belvízrendszerei Ide tartoznak a Duna—Tisza közi vízválasztótól a Duna vonaláig terjedő területek. Az itt helyet foglaló belvízrendszerek a 14. Soroksári Dunaág menti belvízrendszer, 15. Gyáli belvízrendszer, 16. Dumavölgy északi belvízrendszer, 17. Dunavölgy déli belvízrendszer, 18. Kígyós belvízrendszer, 19. Igali belvízrendszer, 20. Margittaszigeti belvízrendszer. A Duna balparti belvízrendszerek kialakításánál, — mely a századfordulón kezdődött meg, — a csatornarendszer a régi vízjárások, feltöltődött medervonulatok vonalán alakult ki. A rendszerékhez a Duna—Tisza közi vízválasztótól nyugatra elterülő, többnyire homoktalajú fennsíki területek is tartoznak, amelyek külvízjellegű terhelést és a mértékadó tavaszi időszakban nem kis gondot jelentenek. A rendszerek közül kiválik a nagyki terjedésű Dunavölgy északi és Dunavölgy déli belvízrendszer. Ezek befogadója a Dunavölgyi főcsatorna, amelynek túlterheltsége miatt a rendszerek tavaszi belvízelvezetése nincs megoldva. A Dunavölgyi főcsatorna tehermentesítése érdekében épült meg a 16. rendszerben a Dömsödi és Csoma-foktői árapasztó csatorna, azonkívül ma már a belvizek he- lyi tározását, visszatartását is alkalmazzák. A területen működő nagyobb szivattyútelepek a szunyogpusztai 6,0 m3/s, az érsekcsanádi 6.0 m3/s és a íkarapancsai 3,5 m3/s kapacitású szivattyútelep. 1.212 A Dráva vízgyűjtőterülete A Dráva vízgyűjtőjéhez egyedül a 9. Dráva-bal- parti rendszer tartozik. Ez a Dráva folyó balparti töltése és a Pécs barcsi vasútvonal közötti sávon terül el. Az 1154 km2 nagyságú területet a múltban a Dráva kiöntésed, valamint északi irányból a Zselici dombok és a Mecsekről lefolyó vízfolyások nagyvizei erősen elmocsarasították. 1760 év körül épült meg a Dázsony—dárdai gát és ekkor került sor a rendszerbe gravitáló, északról érkező kisvízfolyások rendezésére és a csatorna- rendszer kiépítésére. A rendszer főcsatornái gravitációs levezetésűek, drávai nagyvizek alkalmával a lezárt zsilipek nyitásáig a vízlebocsátás szünetel. A rendszer gravitációs vízelvezetése 46,9 m3/s, szivattyúkapacitása mindössze 1,0 m3/s a Lanka csatorna zsilipje mellett. A csatornahálózat hossza 1436 km, ami 12,4 m/h csatomasűrűséget jelent. Belvízhasznosítási művek a területen nem épültek. A rendszer a jövőben a dombvidéki vízgyűjtő- területek között lesz nyilvántartva. 1.213 A Tisza vízgyűjtőterülete A tiszai vízgyűjtő az északmagyarországi hegyes vidéktől eltekintve teljes egészében síkvidéki vízrendezés alá tartozó terület. 215
