Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
33b táblázat A Duna mellékfolyóinak partiszűrésű vízkészlete A vízfolyás neve | Hasznos hossz km Fajlagos vízhozam m3/nap. km Kivehető partiszűré- sü vízhozam lit/s Rába 84 5 000 4 200 Rábca—Répce 2 5 000 100 Marcal 15 3 000 450 Ipoly (balpart) 2 3 000 60 Zala 2 500 10 Kapos 10 500 50 Dráva, Mura (balpart) 54 10 000 5 360 Duna mellékfolyói összesen: 10 230 A Duna mellékfolyói közül (33b. táblázat) jelentős partiszűrésű vízkészlete van a Rábának, a Drávának és a Murának. A Rába folyó középső és alsó szakaszán a pleisztocén és levantei kavicsmezőkbe vágta be medrét és így partjai — különösen az alsó szakaszon — durva homokból, kavicsos homokból épülnek fel. A Rábca és a Répce mentén a kisalföldi kavicsmező igen alkalmas partiszűrésű vízkivételt biztosít, ezért itt viszonylag nagy fajlagos vízhozamot vettünk figyelembe. Ezeknek a mesterségesen szabályozott vízfolyásoknak azonban csak igen rövid partszakaszai alkalmasak partiszűrésű víz kivételére. A Marcalnak elsősorban az a szakasza jöhet számításba partiszűrésű vízkivételek telepítésére, amely már a Rába közelében, azzal közös kavicsteraszba ágyazódott. Itt tehát tulajdonképpen nem a Marcal önálló kavicsteraszának megcsapolásáról van szó. A kitermelhető fajlagos hozamot a Rábáénál kisebbre becsültük, mert a Marcal medre (kisebb vízhozama miatt) jelentősen beiszapolódott, ami még a kanyarok homorú oldalán is csökkenti a parti réteg áteresztőképességét. Az Ipolynak elsősorban az országhatár-Balassa- gyarmat közötti szakaszán vehető ki partiszűrésű víz. Itt a folyónak a letarolt oligocén antiklinálison lévő pleisztocén terasza mintegy 3—4 m átlagos vastagságú. A Balassagyarmat alatti szakaszon a kavicsterasz csak helyenként alkalmas partiszűrésű víz kivételére. A folyó szélsőséges vízjárása miatt medre hosszú szakaszokon beiszapolódott. ezért mosott partok csak részletesebb vizsgálatok után találhatók a folyó magyarországi szakaszán. A Zala helyenként a völgyet kitöltő levantei homokba is belevágja medrét. Ezek a középszemű homokból felépített rétegek azonban elég rossz vízvezetők, ezért itt csak kis fajlagos vízhozamértékre számíthatunk. A Kapos mentén hasonló a helyzet. A Dráva és a Mura még a Rábánál is kedvezőbb lehetőséget biztosít. E folyók medre ugyanis helyenként több km széles durva- és középszemű kavicsból felépített teraszba ágyazódott. Itt rendkívül nehéz szétválasztani a partiszűrésű vizet a talajvíztől. mert a viszonylag nagy áteresztőképességű terasz-rétegen nem közvetlenül a folyó mellé telepített kutak is nagymennyiségű folyóvíz-utánpótlást kaphatnak. A magyar folyók közül a Duna után a Dráva a legalkalmasabb partiszűrésű vízkivételre. A Tisza és mellókvízfolyásainak partiszűrésű vízkészlete jelentősen kisebb a Dunáénál (33c. táblázat). A Tiszának csak felső folyása mentén, a Szatmári síkságon Záhonyig találunk partiszűrésre alkalmas rétegeket. Itt a durva homokból és néha kavicsos homokból felépített partokon kedvező helyeken 3000 m3/nap. km fajlagos hozamra is számíthatunk. A Tisza mellékfolyói közül a Szamos, a Bodrog, a Sajó és a Hernád partiszűrésű vízkészlete jelentősebb. A Szamos a Szatmári síkságon durva homok, néhol kavicsos homok mederben folyik és így a mosott partokon partiszűrésű vízkivételre teljes magyarországi szakasza alkalmas. A Túr és Krasz- na magyarországi szakaszának földtani adottságai a Szamoséhoz hasonlók. Mivel azonban vízszállításuk egyrészt jóval kisebb, másrészt szélsőségesebb s emiatt medrük is beiszapoJtabb, fajlagos partiszűrésű vízkészletük és hasznos partszakaszaik hossza is jelentéktelen. A Sajó magyarországi szakaszán már ma is számos partiszűrésű vízmű hasznosítja a pleisztocén kavicsteraszon átszivárgó vizet. A Hernád pleisztocén kavicsteraszából is lehet jól kiválasztott mosott partszakaszokon partiszűrésű vizet termeim. A legnagyobb lehetőségek azonban a Hernád—Sajó ösz- szefolyása közelében és az alatta levő szakaszon a helyenként 70 m vastagságot is elérő Sajó—Hemád hordalékkúpon vannak. Kisebb lehetőségeket találunk a Bódva mentén is. A Zagyva pleisztocén teraszából helyenként szintén termelhetünk partiszűrésű vizet. A Zagyva terasza azonban — és hozzá hasonlóan a Galga, Tárná, Gyöngyös teraszai — a folyási hossz legnagyobb részén nincs közvetlen kapcsolatban a folyóval. Ennek az az oka, hogy ezek az igen változékony vízhozamú vízfolyások medrüket — soli helyen még a mosott partszakaszokat is — beisza- polják. A Körösök (a Fehér- és Fekete-Körös) mentén az országhatár közvetlen közelében, a Romániából átnyúló hegylábi kavicsmezőkből lehet partiszűrésű vizet termelni. Mivel azonban ezek a kavicsos ré118
