Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
Két délvidéki német politikus halálára Az elmúlt 1971-es évben a Temesköz román uralom alá került része németségének két vezető egyénisége halt meg emigrációban: Dr. Emmerich Reitter, volt képviselő és szenátor és Josef Gassner, több temesvári német lap volt szerkesztője. Mindketten a Temes megyei Lovrinban születtek, dr. Reitter 1875- ben, Gassner 1889-ben. E tizennégy esztendős korkülönbség elegendő volt ahhoz, hogy ebből az azonos környezetből a délvidéki német politika két ellentétes táborába sodródjanak. DR. REITTER az ugyancsak lovrini születésű dr. Múth Gáspárral és Msgr. Blaskovics Ferenccel együtt a délvidéki németség magyarbarát zömének élgárdájához tartozott, míg Gassner József a magyarellenes erdélyi szász politikusnak, dr. Brandschnak befolyása alatt szervezkedő, nagynémet beállítottságú bánáti sváb csoportnak vált egyik szellemi irányítójává. Dr. Reitter tevékenységét a Dél-Magyarországi Földművesszövetségben és a torontáli vármegyénél kezdte. Amikor az 1918-as összeomlást követően dr. Muth Gáspár és társainak a békekonferenciához előterjesztett beadványa, hogy a Délvidék egészét hagyják meg Magyarország keretében, nem járt eredménnyel és a Temesköznek északkeleti fele Romániához került, az 1921-ben megalakult Dunai Német Népközösség vezetését a délvidéki németség józan többsége nem az 1918-ban Románia mellett kiállt Német Néppárt vezetőire hanem Muth Gáspár bevált gárdájára bízta. így került be dr. Reitter is 1922-ben a délvidéki németség képviseletében a bukaresti parlamentbe, majd később, mint annak egyetlen képviselője a szenátusba. Továbbra is főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott s a bukaresti parlamentben e kérdéseknek még román részről is elismert szaktekintélyévé vált. Amikor 1939-ben a román megszállta Bánátban is a nemzeti szocialista irányzatú Emeuerungsbewegung (Megújulási Mozgalom) kezébe csúszott át a délvidéki németség vezetése, dr. Reitter lemondott a Bauerverein elnökségéről. Az 1944/45-ös összeomlást követően dr. Reitter Németországban ismét akcióba lépett és azon fáradozott, hogy a délvidéki német parasztcsaládok részére — lehetőleg egy tömbben — új településterületet biztosítson. Vejével, dr. Franz Budinggal együtt, bizonyos francia katonai köröktől támogatva Elszászban, majd később Dél- Franciaországban keresett ily áttelepülési lehetőséget, de törekvése végül is kudrcot vallott. Dr. Reitter és családja így 1948-ban Argentínába vándorolt ki, de néhány év múlva visszatért Európába és Dél-Franciaországban, Bandolban telepedett le. Itt halt meg 96 éves korában, 1971 nov-ben. 41
