Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
maroknyi lelkes csapat még ketté törheti a Proletárdiktatúra rémuralmát. Ezért orosz bolsevista mintára «politikai biztosokat» küldtek a Székely Hadosztályhoz, akik aljas módon fel akarták lázítani a székely legénységet tisztjeik ellen és arra biztatták a legénységet, hogy «ŐK» vegyék kézbe a HADOSZTÁLY vezetését. Rossz érvvel jelentkeztek és egyáltalán nem ismerték a székelység történelmi, társadalmi és emberi, lelki, jellembeli összetételét, mert EZEK valamennyien EGYEK voltak, a székely baka tisztjében a tudást látta, amit elismert és tisztelt, mert társadalmi, faji különbség nem volt köztük, mert valamennyien székelyek voltak és maradtak. A Hadosztály legénysége meghallgatta a pesti vigéceket, egyszerűen elkergették a «hadfiakat», megtagadták a «leküldött» vörös zászló átvételét azzal a megjegyzéssel, hogy ők ERDÉLYT, az ősi magyar földet védik, nem pedig a «vörösrongyot.» A pesti hadfiak visszatértek jelentéstételre s a helyzet ezután végleg elmérgesedett Budapest és a Hadosztály között. A budapesti vörös diktatúra nem is késlekedett soká: Szabolcsban hátbatámadták a SZÉKELY HADOSZTÁLYT, s ezzel kettős arcvonalon kellett felvenni a kilátástalan küzdelmet: a területrabló román hadsereg egységeivel és a budapesti kommunisták orvul támadó csapataival. Bármennyire fájdalmas is, történelmi tény, hogy a két tűz közé szorult hadosztály egy része «megegyezett» a román parancsnoksággal és a «szabad elvonulás és hazatérés» feltétele mellett letette a fegyvert. Azonban — jó román szokás szerint — a hazatérésből nem lett semmi, hanem valamennyit Brassóban és Fogarason internálták, ahol különböző válogatott testi és lelki tortúrákkal próbálták megtörni őket. Ez volt a sorsa azoknak, akik hittek a románoknak. A hadosztály nagyobb része nem hódolt be, hanem kemény harcokban átvágta magát és még gyenge tüzérségét is megmentve, visszahúzódott a székesfőváros környékére. Amint a székely front összeomlott, a román hadtestek egykettőre szétverték a vörös ármádiát és a Tiszáig nyomultak előre. Ezalatt Arad és vidéke is a románok martaléka lett. Bratianu — amint a román egységek elérték a Tisza vonalát — ezt a területet is Romániának követelte. Még a Vatikán is elébevágott a trianoni békeszerződésnek és az un. «Cunctis Ubique Patet» c. pápai bullával a hajdúdorogi magyar görögkatolikus püspökség 46 parókiáját elszakította és a nagyváradi görögkatolikus püspökség fennhatósága alá kényszerítette. Nem ezt érdemelte az 1000 éves magyar katolicizmus! 1919. augusztus 3.-ával ROMÁNIA hadereje átlépte a TISZA vonalát, és két nappal később — a proletárdiktatúra bukása után — a román csapatok bevonultak Budapestre és megszállták Magyar29
