Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-06-01 / 1. szám
takozó ünnepség üzenetét, melyet dr. Galambos Irén OSB tolmácsolt a szószékről.... Felajánlásra megmozdult a jelenlévők szíve-lelke: mindenki önmagát helyezte oda gondolatban az Űr áldott asztalára. Magyarruhás fiúk-lányok vitték az ajándékokat: kenyeret és bort az áldozathoz, s mindazt, amit a jó bácskai földből verejtékkel és istenáldással elővarázsolnak a munkáskezek — aranykalászos búzát, háncsos kukoricát, konyhakerti termékeket, turbékoló galambokat, a Nagyasszonyra emlékezve, uszonyukkal csapkodó dunai halakat az őskeresztények és őseink emlékére, még a szépen sárgálló leveles dohány sem hiányzott...» A horvát nyelvű szentbeszédet Páter Herman Honorius OFM, szabadkai ferences atya mondotta. A tiszai főesperesség megnyitó ünnepsége november 8-án Moholon zajlott le. Ennek az ünnepségnek a jelentőségét fokozta az a tény, hogy azon megjelent Cagna érsek, a Szentszék belgrádi pronunciusa is Polgár Imre SJ kíséretében. A szentbeszédet itt Békési István SJ atya tartotta, aki Rómából érkezett ez ünnepségre. A Szent Itván emlékév alkalmából egy igen értékes, a délvidéki könyvkiadás történetében egyedülálló munka került a délvidéki magyarság kezébe, az arácsi bencés kolostor és templom történetét feldolgozó «Pusztatemplom», id. Berecz Sándor, volt arácsi tanító tollából és Berecz Sándor temerini plébános kiadásában, a Fórum könyvkiadó nyomdájában. Ennél értékesebb munkát aligha adhatott volna az emlékév rendezősége, hiszen e húsz éven át összegyűjtött anyagot feldolgozó írás minden lapja az elmúlt ezer esztendő magyar történelmét idézi, amelynek során az arácsi kolostor és templom mindenkor osztozott a magyar nép jó és balsorsában, az árpádházi kirányaink korának dicsőségében és a török hódoltság korának a délvidéki magyarságot és kultúralkotásait egyaránt elsöprő viharában. Ma, amikor e még romjaiban is nagyszerű építészeti alkotást a teljes pusztulás fenyegeti, a délvidéki magyar kultúrélet vezetőinek, a Hungarológiai Intézetnek és az illetékes műemlékvédelmi szervek legsürgősebb feladata volna még idejében megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a Temesvidék e nagyszerű műemlékét megmentsék az enyészettől. (Magára a könyvre még vissza fogunk térni.) Amikor a «Hitélet» beszámolóinak képanyagán végignézünk, megnyugvással nézünk a délvidéki magyarság jövője felé, hiszen e képekben mindenütt a fiatalságot látjuk, nemcsak az iskolás gyermekeket, de már az iskola padjaiból kinőtt ifjakat, fiatal lányokat, ők azok, akik magyar ruhát öltöttek, akik büszkén vették magukra a díszmagyart, hogy ezzel is hitet tegyenek magyarságuk, népükhöz való tartozásuk mellett. Szent Istvánra emlékező délvidéki magyarság számára ez a jövő záloga. DETTAI KÁROLY 25
