Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

És mindezért Románia eddig csak azzal fizetett, hogy megengedte a romániai, zömmel magyarul is beszélő erdélyi zsidóknak — akárcsak néhány évvel ezelőtt a nyugatnémet ipari és kereskedelmi támogatás fejében az erdélyi szászoknak és bánáti sváboknak — a tömeges kivándorlást Izraelbe, de főleg az USA-ba. Ezt is csak azért, mert ezzel nemcsak a zsidóitól szabadul meg Románia, hanem a magyar nyelven beszélők arányszámát is lényegesen csökkentheti. És ezek a kiszabadult zsidók a Nagy Ceausescu iránti hálából, — valójában azonban a visszamaradottakra való tekintettel — a hivatásos propagandistákat megszégyenítő buzgalommal és igyekezettel hirdetik a fölös számban rendelkezésükre bocsájtott angolnyelvű, román propagandafüzetek segítségével a románok dákó-román eredetét, soha nem létezett történelmi, kultúrális nagyságát és jelentőségét. A jóhiszemű, de teljesen tájékozatlan amerikaiak pedig — akárcsak a nemzeti öntudatukat vesztett nyugatnémetek — el is hiszik. De hogy teljes legyen a megtévesztés, még néhány erdélyi magyar színészt is kiküldtek erre az alkalomra az esetleges magyar tiltakozások leszerelésére. Sőt, rövidesen jönni fognak a zsidók után tömegével a már át nem nevelhető, öreg magyarok és székelyek is végleges letelepedésre, mert Erdély birtoklását csak úgy tudják véglegesen biztosítani, ha sikerül nekik a máris kisebbségbe szorított, őslakos magyarokat és székelyeket elnemzetleníteni, beolvasztani, vagy pedig szétszórni Nagy-Romániába és szerte a világba.

Kétségtelen, hogy Nixon elnököt európai politikájában, sok egyéb meggondolás mellett, Ceausescu iránt érzett személyes szimpátiája és az amerikaiakban túltengő családi érzelgősség —• feleségének az anyja erdélyi származású szász — döntő módon befolyásolja. De az is kétségtelen, hogy Ceausescuból, ebből a pártiskolákon felnőtt, minden hájjal megkent, balkáni politikai kalandorból Nixon csinált igazán «nagy fiút.» Már pedig az amúgy is sikamlós világpolitikában az érzelmi indítékokból született meggondolások és döntések rendszerint helytelenek, tévesek és károsak. Nixon elnöknek ezt a gyengéjét az Egyesült Államok érdekeit csak másod, harmadsorban képviselő tanácsadói, mint pl. a mindenható Kissinger, alaposan ki is használják, nem is szólva az Amerika érdekeivel szemben álló, idegen diplomáciáról.

Sokkal végzetesebb azonban ennél az a rideg tény, hogy a hirtelen világhatalommá cseperedett Amerika politikusai az elmúlt 50 év súlyos vér- és anyagi áldozata ellenére sem tanultak a történelemből. Ma is olyan tudatlanul, értetlenül és naiv fölényeskedéssel állnak az egész világ sorsát döntően befolyásoló európai kérdésekkel szemben, mint 50 évvel ezelőtt. Ebből következik az amerikai politikai megítélések és döntések egész világra tragikus volta. Ilyen a világuralomra törő pánszláv-bolsevizmusnak sorozatosan téves megítélése és a vele szemben tanúsított politikai magatartás végze-7