Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-07 / 10. szám
4. oldal. (10. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. március 7. ladt, megfogták, s ezen szavakkal: „kereszteljünk kutyát“, feltették az Ur asztalára. Ezen eset miatt a ref. hívek felháborodtak, zúgolódtak, s ennek következménye lön, hogy az eset a seregélyesi espereshez feljelentetett, ki is elrendelte, hogy az Ur asztalát ismét felszenteljék, ami meg is történt, — s hogy az özvegy, aki gyermeke felett a szülői felügyeletet'elmulasztotta, a ref. tanítói épületből rövid idő alatt elköltözzék. A tanító pedig egy levelet kapott az esperestől, melyben az van, hogy az özvegy nő, mivel hitét elhagyta, (azelőtt ref. volt) nem számiihat egy ref. gyülekezettől semmi szánalomra, annak egy ref. egyh. épületben helye nincs, mert mételyt hinthet el és ha a rendeletnek nem engedelmeskedik, ki fogja onnét rakatni karhatalommal. Ez a helyreigazítás. Hogy mennyiben léptük át mi a tárgyilagos kritikát február 21-iki cikkünkben, az az itt elmondottakból könnyen elbírálható. Azt hisszük semmiben sem, legfeljebb, s minden rossz szándék nélkül elhallgattunk olyan tényt, amelyről tudomásunk nem volt, nem is lehetett. A VESZPRÉMI ELLENŐR szerkesztősége. Színművészet. A „Thália“ művésztársaság, mely a következő héten fog városunkban bemutatkozni, múlt hó végén Szegeden lépett fel. A művésztársaság szerepléséről igy irt a „Szegedi Híradó“: „A magyar színművészet jövőjének hírnökei és modern szellemben való kultiválásának i prófétái ma este Szeged legelőkelőbb közönsége ! előtt állították föl színészetünk fejlődésének egyik nagyon sokat jelentő mértföldjelzőit. Ők maguk az állami gondviselés és a társadalmi közműveltség nagyobb dicsőségére ma: 1908-ban egy fikarcnyival sem érzik jobban magukat anyagilag, mint a magyar színészetnek eíső utörői. Minden rokonszenvem és szeretetem tehát már csak ezért is az övék, ennek a pénzben szegény országnak harcos kulturbaj- nokaié. Városszerte élénk érdeklődés előzte meg a jöttüket, mert köztudomású, hogy a főváros áldozatkész nagylelkűséggel megtagadta játszási engedélykérésüket. Fokozott kíváncsisággal pedig azért várták vendégjátékukat, mert minden valamire való budapesti sajtóorgánum tele volt régebben s olykor-olykor mostanság is az elragadtatás hangján róluk irt dicséretekkel. Ám csak most, első előadásuk után, győződtünk meg teljesen művészi kvalitásaik ki- ! valóságáról. Az értékelés és a mérlegelés rostáján átbocsájtva játékuk közben szerzett impresszióinkat, végül olyan vélemény alakul ki bennünk, amelyet elsősorban a mindennél erősebb igazságnak és a mindennél melegebb ben- sőségnek nem mindent kifejező, de mindent sejtető fogalmaival tudunk csak födni. Hebbel Frigyesnek „Mária Magdolna“ c. 3 felvonásos drámáját és Courtelinenek „Rendőrfőnök jó fiu“ cimü 1 felvonásos bohózatát mutatták be bevégzett és tökéletes egyöntetü- ségü előadásban. V. Bánóczi Dezső, Forgács Rózsi, Herczegh Jenő, Kovácsné Balogh Vilma, Kárpáthy Sándor, Vámos Hugó, Barthos Margit, Gellért Lajos, Tihanyi Géza játsztak itt a 1 hália-társaság tagjai közül. Az egészséges természetességnek napfürdőjében üdül az esztéta lele, amint szavukat hallja, játékukat nézi, mozdulataikat figyeli. A művészi fejlesztésnek felülmúlhatatlan fokozásával, igénytelenül, keresetlenül, mester- kéletlenül, egyszerűen játszanak. Sehol semmi elnagyolás. Sehol semmi egyenetlenség. Szívesen játszszák meg a nagy jelenéseket és nem halványan sejtetik csupán. Játékmódjuknak azzal az újszerűségével, amely minden modernsége mellett a legöregebb a legbevettebb és a legelfogadhatóbb természetességben tükrözik, élénk és őszinte hatást érnek el. Befelé játszanak, nem kifelé. Nem dik- cióznak hangzatos triádákkal a karzatnak, mert fütyülnek a karzatra, amely épp ezért nem fütyül rájuk, hanem megbecsüli őket. S amint gyönyörűséggel szemléltem a legteljesebb művészi harmóniát, eszembe jutott, hogy azért nem színész, hanem művész a szerelmesük, mert ez bizony nem dolgozik ám kézzel-lábbal, nem ordít úgy, hogy reszkessen bele az egész teste és alsórendü, olcsó eszközökkel bíz ez nem revolverezi ki az olcsó helyek publikumának még olcsóbb éljeneit. Ezek a művészlányok pedig bezzeg nem ügyeskednek, bezzeg nem segédeskednek, hanem aztán van is a játékukban lélek és hűséges tolmácsolói is az iró gondolatainak, meg érzéseinek. A legnagyobb és legbensőbb igazság kul- tiválói ők. Tehetségüknek káprázatos tündöklése vakító fényében pedig azért világított ma este mindenkinek nagyon tetsző és solot tapsolt előadásuk, mert megvan mindegyikükben az általános művészi célzatosság és a különleges szinművészi öntudatosság. Dr. Kállay Emil. CSARNOK. A tudós szamár. Tavaly még az utcán vont egy talyigát, Hallatván kínjában keserves „i-á“-t. Abrakul kapott sok súlyos ütleget, Mire csak nagy, bolyhos füle lebegett. S íme, most már hetykén s pantallóba jár És uton-utfélen köszöntésre vár. Feszül a testén az uj szalonkabát S urnák, tudós urnák hirdeti magát. Azóta, hogy szert tett egy kis nyereményre: Divatos szabású r, piké a mellénye. Két hosszú kezét is divatosan hordja, Úgy lóbálja, mintha két nagy kifli volna Az utcán két embert ha együtt talál: Bármi is a téma, vitát provokál. . . . Esztétikus, iró, ha kell, műbiráló, Szónok is, színész is, de csak — recitáló. Politikus, gazdász s az ég tudja még mi! Száz esztendeig sem tudnám utolérni. Es a hajlongása csodás egy jelenség! Még utánozni is merő képtelenség. S akárki meglássa, rövid nemsokára, Babérkoszorú lesz téve homlokára, S fityeg a mellén majd rendjel és szalag És üdvözlik őt a többi szamarak. Molnár. hírek. — Hátralékosainkat felkérjük, hogy hátralékaikat végre beküldeni szíveskedjenek. Vannak akik 1—1 és fél évi hátralékban vannak. Lehet mindenre a világon adós maradni, hanem lapra ? ez hallatlan! Hisszük, hogy senkinek sem szándéka egy lap szerkesztőségét és ki- adóhivalali személyzetét becsapni, s örökké adósa maradni, hanem inkább kényelem és feledékenység okozta a fizetési kötelezettség elmulasztását. Kérjük tehát ismételve jogos követeléseink beküldését. A VESZPRÉMI ELLENŐR kiadóhivatala. — Vivás a főgimnáziumban. Kétségtelen, hogy a fejlődő gyermek és az ifjúságnak keresve sem találunk egészségesebb és nemesebb sportot a vivásnál. A vivás amellett, hogy az egész testet — az összes testgyakorlati ágazatok között —a legharmonikusabbon fejleszti, egyúttal mint lélek- és jeltemképzö nevelési tényezó fölötte fontos helyet biztosított magának az ifjúság nevelésében. A vivás gyakorlása edzi a testet, fejleszti a tüdőt, a gyakorlott vívó szilárd jellemű, bátor és önérzetes. A vivás üdvös hatását ismerik mindazok a szülők, kiknek gyeimekei csak rövid néhány hónapi vivógya- konat után is kedvező fizikai változáson mentek keresztül. Hogy a létérti folytonos kiizdel- mes harchoz, fizikai erő, egészség is föltétien szükséges, e fölött vitatkozni ma már nem le- het. Hogy az erő és ügyesség fejlesztésére irá- ny.U Í törekvések mégis sokszor akadályokba ütköznek, jele az, hogy a testgyakorlok fontosba nie8 nem ment át teljesen a köztudatba. Különösen nem ott, ahol teljes hiányában van- nak az eszközöknek. Igy Volt ez Veszprémben is, ahol a főgimnázium nem rendelkezett mindez ideig megfelelő tornateremmel. Ma azonban egy minden tekintetben megfelelő modern szép tornaterem áll az ifjúság rendelkezésére, mely szinte látványosság számba megy; a tornázásra alkalmas szerek egész légiója van itt, s nem dicsérendő eléggé az iskolai hatóság áldozat- készsége, hogy ezt létesítette. A veszprémi gimnázium ifjúsága Szeiberling Mátyás tornatanár kiváló vezetése alatt, már eddig is ért el szép eredményeket azokon a versenyeken, amelyeken részt vett; most bizonyára ha alkalmom lesz rá, még szebb eredményeket fognak elérni. A gimnázium jeles, és széles látkörü igazgatója ismerve a testnevelés fontosságának és különösen a vivásnak hatását az ifjúságra, megengedte, hogy a gimnázium ifjúsága résztvegyen az ő számukra, a gimnázium tornatermében rendezendő vivógyakorlatokon. A vívást Küke- mezey Árpád helybeli vivómester vezeti és tanítja, az ő tudását, szakképzettségét fölösleges dicsérnünk; csupán csak megemlítjük, hogy Kükemezey tanított a kolozsvári Ferencz József egyetemen is, honnét tanításáért és az erdélyi vivósport fellendítéséért elismerő okiratot kapott. A nyolcvanas években a budapesti „Nemzeti Tornaegylet“ tagjaiból alakította a ma egyik legvirágzóbb sportegyesületet a „Magyar Testgyakorlók körét. Sport irodalmi működése a fővárosi lapoktól kezdve majdnem minden nagyobb vidéki lapból ismeretes. Kükemezey hogy a sport egyik legnemesebb ágával, a tűzoltással is szakszerűen megismerkedjen, elvégezte az országos tűzoltó szaktanfolyamot, hol is tüzoltótiszti oklevelet nyert. Mindezeket csupán azért említettük és irtuk meg, hogy lássák a szülők és az érdekeltek, hogy a tanuló ifjúság vivógyakorlatait kiváló szakember vezeti. — Kinevezés. Dr. Bottka Istvánt, ki a kolozsvári egyetemen a múlt héten avattatott doktorrá, Hunkár Dénes főispán közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szolgálattételre Veszprémbe osztotta be. — Vármegyei közgyűlés. A törvényha- sági bizottság 1908. március 9-én rendes gyűlést tart. A tárgysor fontosabb pontjai: Alis- páni jelentés. — Elhalálozás folytán üresedésben levő vármegyei árvaszéki jegyzői állás választás utján való betöltése. — A vármegyei útalap 1908. évi költségvetése. — A m. kir. belügyminiszternek a vármegyei tisztviselői állásoknak részvénytársulati vagy szövetkezeti alapon szervezett pénzintézetek és nagyipari vállalatok tagsági vagy felügyelő-bizottsági tagsági állásaival összeférhetetlensége ügyében kiadott rendelete s erre vonatkozólag több vármegyei tisztviselő jelentése. — Balatoni Szövetség kérvénye a Balaton körül futó körútnak államköltségen való kiépítése tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez felirat intézése iránt. — A pápai Jókai-kör, Petőfi és Jókai Pápán emelendő szobrainak költségeihez adományt kér. — Nagy adomány a veszprém- megyei múzeumnak. Állandó múzeumi épületünk javára újabban gróf Esterházy György 4000 koronát küldött vármegyénk alispánjához. Sok ily magyar főurat adjon az Isten hazánknak! — A tisztességes munka ünneplése. A „Veszprém és vidéke kereskedőinek társulata“ 1908. évi március hó 8-án délután 4 órakor a városháza nagytermében Nay Jakab kir. keresk. tanácsos elnöklete mellett diszközgyiilést tart, melynek keretében fognak átadatni Baum- garten Mór urnák, a Krausz Armin fia veszprémi könyv- és papirkereskedő cég alkalmazottjának, az a diszérem, elismerő oklevél és 300 korona pénzjutalom, a mellyel őt a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur, a nevezett cég és jogelődje szolgálatában eltöltött 43 éven át kifejtett dicséretes és hü munkálkodásának elismeréséül kitüntette. — Tárgysorozata következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Szendrői Mór ur, a győri ke
