Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
2. oldal (19. szám.) VESZPRÉMI EITENOR _____________________________________— 0 0 0 0 0 0 0 0 0.0 0 ,0 0 00 0 0 0 00 0 0 0 0 0 0\M00 0 000- 0 0 0 0 00-0-0000000000 00 0 % ROSENBERG MÓR női férfidivat és selyemáruházába J ■H megérkeztek a tavaszi újdonságok! 0 0 0 0 Az áruház különlegességei: Saját készitményü sport-ingek, blúzok és alsóruhák. Párisi-modell kalapok, gyönyörű blúz-selymek, napernyők, angol zefirek és divatkelmék. Női, férfi és gyermekcipők. Óriási választék ruhadiszekben. ^ 00000000 0.0 000 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0W\0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 00000000 tűzvész szinhelyén kell megnyilvánulnia, hanem minden téren való fegyelemtartást, tehát a kiirt gyakorlatokon való megjelenést s a gyakorlatok elsajátítását, mely esetben aztán nem álland be az az eset, hogy a gyakorlatokat személyzet hiányában nem lehet megtartani, avagy a még rosszabb eset, — hogy gyakorlatlan személyzettel kell a tüzszinhelyére megjelenni, sőt mi több, kellő személyzet nélkül. — De a fegyelem, ez az elmarad- hatlan kellék, necsak lent, de fent is legyen meg! Tűzoltóságunk egyik 'ogyatkozása tehát mint fentebb említők, a kellő gyakorlat hiánya is — s ez nagyon szembeötlő volt a legutóbbi tűzesetnél, hol a tűz elleni támadás minden rendszer s összefüggés nélkül ment végbe s mindenki össze-vissza kiabált. A felszerelés szintén hiányos s tudomásunk szerint még a szükséges tartalék tömlőkkel sem rendelkezik tűzoltóságunk, működésben volt tömlőik pedig lyukasak voltak, esetleg a szakértelmetlen kéz' lés folytán, ott a tűz szinhelyén kilyukadtak! A „készültség“, vagy „készenlét“ szintén vajmi gyenge lábon áll tűzoltóságunknál. Az őrtanyán legjobb esetben is csak három ember van, sok esetben csak egy. A fecskendő előfogatja dolgában pedig úgy állunk, hogy jóllehet a városi képviselőtestülettel, a városi tanács azon ürügy alatt szavaztatta meg a negyedik pár lovat, hogy az állandóan a tüzőrség rendelkezésére álljon, — mégis ily előfogat nappal egyáltalán nem létezik, éjjel pedig a lovak szerszám nélkül istállóznak. Nappal még nem oly nagy a baj, mert hisz lovakat egy-kettőre lehet szerezni, — de éjjel álljanak a lovak szerszámban s a kocsis felöltözve! Ez a készültség. Lehet hogy tévedünk! De hát akkor minek szavazták meg emlitett ürügy alatt a lovakat?! Tűzoltóságunk nem tart kellő számú és érdemleges gyakorlatokat. Még csak mászó-házuk sincs! Hát mindez nagy baj. Tudósnak senki sem született. Megemlítjük még azt is, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen, a tűzoltóságnak évente megszavazott 2000 korona évi segélyt körülbelül felére szállították le, tehát érzékenyen nyirbálták meg az intézmény fejlődésének lehetőségét. Kizártnak tartjuk, hogy a város s a tűzoltóság vezetősége, az itt felsorolt, s még több elhallgatott hiányáról tűzoltóságunknak, ne birna tudomásul! Ezek, s a legutóbbi tűzvésznél is szerzett tapasztalatok, komoly intelmül szolgálhatnak arra nézve, hogy városunk tűzbiztonsága érdekében igen sok pótolni való van. Intézkedjenek a cselekvésre hivatott tényezők addig, mig nem késő, s ne várják be, mig egy újabb katasztrófa a polgárság vagyonából az ég felé csapkodó lingok világánál fogja tűzoltóságunk fogyatékosságait és' egyesek mulasztásait ország-világnak bemutatni. Néhány szó a nők helytelen neveléséről. Közli: Czeczey Nándor. (Vége.) A nők nevelését a helyes irányban megtartani, azt a kor szellemével és követelményeivé! összhangzatosan eszközölni az eddigi rendszer alapján is lehet. Mert az eddigi rendszer is elismerte lényegileg a női nem egyenlőségét a férfival szemben, annak alapján, hogy a férfiakkal a nők is egyenlők; mert ők is emberek. Ezen elvnél fogva, a nőknek joguk van, életükre, egészségükre, jellemükre és becsületükre ép oly mértékben ügyelni, mint a férfiaknak. Mivel pedig az élet fentartására nekik is földi javak szükségesek, joguk van ezeket is megszerezniük. Az élet, hivatásukal, tekintve — erkölcsi alapra támaszkodva — azonban nem abban az irányban jelölte meg, mint a sokat hangoztatott párizsi általános jogok. Az eddigi elvek szerint a nők a férfiakkal szemben alárendelt szerepet visznek, lévén ők a férfiaknak segítő társaik. A párizsi elvek szerint pedig a férfiakkal szemben mellérendelt szerepet vinnének, amelynek eredménye általános züllés, erkölcsi tespe- dés. hitetlenség terjedés és a társadalmi rend fenekestől való felfordulása lenne, azért, mert első sorban a vallás ellen irányul és a házasság szentségi jellegét s evvel együtt Istentől való eredetét semisitené meg. Felmentené a férfit attól a kötelességtől, hogy nejét eltartsa, a nőt pedig attól, hogy a családi életben a férfitól jogilag és gazdaságilag függjön. Ez pedig már a sz. demokrácia tana, melyet ma már tudományos alapon bebizonyítani nem igen kisérlenek meg, hanem leginkább csak hangzatos mondásokul használnak. — A mai nőnevelési rendszer, mint már említve is volt a nőnek az Isten által megjelölt rendeltetésén alapszik. Ezen rendszer teljesen megdönti nemcsak fizikailag, de filozofiailag is az általános emberi jogokat. Mert hiszen az Isten az emberiségnek mindenre kiható törvényt adott s a nő hivatásánál is feltalálhattuk s fel is találhatjuk mindig ama hatást, amelyet a női nem a nyilványos életre, a politikára s az összes emberiségre gyakorol, akkor amidőn gyermekeit helyesen neveli, — mert az anyáknak első nevelése tegtöbbször egész élete i át kiséri az embert — és akkor, amidőn a férjeiknek az é.?t ezernyi küzdelmeit és gondjait könnyítik vagy részben eloszlatják s igy hatványozná nem gondozzák; sőt még a kavics- rétegtől sem tisztítják, mely hajdan mély medrét már-már teljesen eltölti. Ilyen az en béri hálátlanság és könnyelműség. . . . Ennek a „meleg viz“-nek regéje visszavisz bennünket abba a régi korba, amelyben Pannónia áldott földét góthusok, gepidák, majd meg a rómaiak lakták. A fölötte elterülő csinos mezővároska helyét akkor még a Bakony ősrengetege boritá, csakis egy góthikus, csipkés erkélyekkel, könyöklőkkel diszeskedő várkastély ékeskedett az áldott forrás mellett meredő szikla sik tetején; keleti ablakai az akkor még gondozott melegvizi tóra nyíltak, melynek lefolyásánál mohos szirtek valának mesterségesen elhelyezve, hogy a kifolyó forrásból vízeséseket képezzenek, melyek csöndes morajukkal szinte álomba ringassák a fenséges természetben gyönyörködő szivét. A várkastélytól egy óra járásnyira, a Bakony északi lejtőjén terült el egy gót falu, melynek teplomromjai a „felső csepeli major“ mellett ma is láthatók még. A nép ezt a romot „puszta szentegyház“-nak nevezi. Bozótokkal, tövisekkel környezett falairól olvastam a gyönyörű góth várkastélynak a mondáját, melyet a romboló századok nem bírtak elseperni, mint elseperték a tündériszép várat és a góth falucskát. A szóban levő pompás várkastély ura a hires Hermanarik góth király unokája volt. Vitéz harcos, gyönyörű dalia, buzgó keresztény. Birtoka a beláthatatlan déli Bakonyság és felesége a legbájosabb római nő, kit itáliai harcainak egyikéből hozott magával. Ho.Ty Lu logsága teljes legyen: neje gyönyörű leánykával ajándékozta meg. Leírhatatlan boldogság honolt a iündéri várban: szerelem, boldogság örömórái váltogatták egymást. a tó partján, csodaszép fák árnyékában szokott a boldog család mulatozni. Egyszer, midőn vidám mulatságot takartak a jávorok és jegenyék dús lombjai, a falu felől három sisakos góth vitéz — a falu ősz lelkészével együtt — sietve tartott feléjük s mikor megérkeztek, az öreg pap magasra emelve a kezében hozott keresztet, igy kezdé szavait: — Uram ! Te hős királyok unokája, halld meg remegő szavaimat: Pannóniának áldott földjére pogány hunok törtek, vezérüket „Isten ostorának“ iiivja a nép s a közhit szerint győzhetetlen. Oh szakítsd ki magadat boldogságodnak öléből; siess hős karoddal feltartóztatni őt, hogy békés hazánkat fel ne dúlhassa! A hős vitéz táborba szállt. Fájdalommal, de a viszontlátás reményével búcsúzott el kedveseitől.^ A feleség szive vérzett, de ha négy éves drága gyermekére nézett, az anya megnyugvást talált. Teltek az évek; az anya és gyermeke ajkáról naponként szállt az ima a még mindig oda harcoló hős atya után. De a hir szomorúan hangzott. A hunok győznek mindig és mindig! Már hat év folyt le a múlandóság tenge- •ebe, midőn egy este a vár tövében a búslakodó úrnő szolgái egy félholt vitézt talátak. Először azt hitték, hogy jó urok érkezett vissza ilyen megtörtén a háborúból; de jobban megnézve, egy előttük ismeretlen öltözetű harcost láttak, kit a vár nője, — jó szivére hallgatva — felvitetett kastélyába s ott sajátkezüleg ápolta. (Az áléit ifjú egy szép hun vitéz volt, kit a Bakony kikémlelése céljából küldött ki Attila fejedelem; a rengetegben sokat harcolva emberekkel s vadállatokkal: teljesen elcsigázva ért a góth várkastély aljához és ott félholtan összerogyott.) A távolban harcoló férj emlékét kítörülte a hevesvérű római nő szivéből a szép hun vitéz képe. A leányka tiz éves volt s éles eszével valami rendkívüli dolgot sejtett meg az édesanyja körül és mikor békés honjukért küzdő atyjáért az cgyüt.es imák teljesen megszűntek: a kis leány heves szemrehányást tett anyjának feledékenységeért. Az anya azonban meghalt már e nőben, a szerelmes asszony pedig kezet emelt az élő szemrehányásra. Hullottak a keserves könyek a tündérszép szőke leányka kék szeméből az ezüstös vizű tó partjára, ahol minden könycseppből egy-egy nefelejts virág nőtt, oly nagy és oly gyönyörű kéksziníi, melyhez hasonló sehol az országban nincs. A hunok győzelmesen vonultak Pannonia belsejébe. A szerelmes pár meghallotta, hogy a góth vezér haza siet, hogy kincsét, családját magához véve — fusson nyugat felé velük. Ekkor borzasztó elhatározás ébredt a két szerelmes lény szivében: megölik a leánykát, ők pedig együtt a várur és férj bosszúja elől elmenekülnek. A gonosz anya hűn kedvesének segítségével összekötözte a kis leány tagjait és a. %
