Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-17 / 33. szám
4. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1901. augusztus 18. hölgyeknek, kik ügyes pumpkisérleteiket— persze! Ilyen az én esetem is t. szerkesztő ur! Zsenge gyermekkoromtól fogva oly különös ahi- tatos ragaszkodással és szeretettel viseltetem Füredünk boldogulása iránt, hogy nem vétek^ nagyot ha azt mondom, hogy Füred ideálom, még pedig a szó legszebb értelmében Azért azt hiszem, hogy t. szerkesztő ur nem veszi zokon tőlem, hogy ha hosszú hallgatás és tűrtőztetés után elég merész vagyok ideálom jóvoltáért sikra szállni s a mai nap divó szokással daczolva, fehér hollóként, leplezetlenül kimondani az igazságot s nyíltan rámutatni mindarra a a körülményre, mely Füred haladásának útját állja s melyeket az álszeretet bő köpönyege legszívesebben — betakarna. Mert mi tűrés-tagadás benne, — nem úgy van, mint volt régen ! Valamikor a feledhetetlen s szívélyes Ecsy bácsi jóságos arcza fogadott bennünket a kikötőben, hogy a „rózsás“-utón tova haladva elkalauzoljon s megmutassa nekünk Füred nevezetességeit. Ma — egy matróz ruhába bujtatott kala- majkózva hajlongó bohócz vár reánk s a Kerepesi utón divó tolakodással s erőszakkal kínálja nekünk lakásait. Valamikor előkelőség jellemezte Füred képviselőjét s máma ? Ez az entré! Ez a bemutatás ! De menjünk tovább ! Még le sem kefélte rólunk a bérszolga az úti port, máris zaklatnak. Egy árkus papirost tartanak orruuk alá, melynek kitöltése még hosszú tanulmányozás után is csaknem lehetetlen s melynek terjedelme és bonyoló- dottságáról fogalmat csak az szerezhet, ki e lepedő czédula kitöltését megkisérlette. No, de ez is megesik végre s menjünk fürödni ! Jó családapa lévén, kit a jó Isten 3 fi és 4 leánygyermekkel áldott meg, — mind aranyosak egytől-egyig, az Isten tartsa meg őket, — az anyjukommal, — no meg anyósom őnagyságával együtt kerekszám tizen vagyunk, ez oly szám, mely a statisztika terén is szerepet játszik, menynyivel inkább a pénztelenség időszakának magaslatán ! Tehát minek is szaporítsam aszót, családom bőséges körülményei mindig arra késztetnek, hogy kijárjam magamnak mindig és mindenhol a legju- tányosabb árakat. Ja, számolni kell ott, ahol 10 szájat kell tömni naponta ötször, — tiz pár czipőt, 10 kalapot, stb kell venni egyszerre, — 10 fürdőr jegyet kell váltani egy fürdésre. Sok viszontagság után végre [mégis sikerült kipuhatolnom, hogy a füredi igazgatóság jóvoltából jegy füzeteket lehet kapni, melyek vételével 10 fillérrel olcsóbb a fürdés, mint a mennyibe kerülne, mikor a pénztárnál váltjuk meg a jegyeket. Mi sem természetesebb tehát, hogy siettem egy ilyen jegyfüzetre szert tenni. Örömöm nem tartott sokáig. Miért ? No hát csak azért, mert a magam szőrű, embernek elérhetetlen magasságú összegről fantáziáit az igazgató ur. Hogyan ? Hát nem kívánt sem kevesebbet, sem többet, mint azt, hogy tizedmagamnak külön- külön egy-egy jegyfüzetet váltsak s ezeket a jegyfüzeteket — névre szólván — más nem használhatja ! Hallatlan presszió! — Uram ez lehetetlen ! válaszoltam dühösen s ott hagytam az irodát igazgatóstól együtt. Nem tudtam, mit tegyek tehetetlen dühömben s miután kiszámítottam, hogy 100*) koronát tenne ki az összeg, melyet családom fürdőiért le kellene előre fizetnem, — keményen elszántam magamat, hogy most már csak azért sem fürdünk ! De hogyha már nem fürdünk, valamivel csak kell kárpótolni két legnagyobb (nem legidősebb, ez egyik sem akar lenni) leányaimat. Gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy a megtakarított fürdőjegyek árán, elviszem őket az „Anna* bálba. Tettem pedig ezt javarészben azért, mert anyósom őnagysága a legnagyobb konoksággal azt erősit- gette, hogy nem érdemes az „Anna" bálra menni, mert az „Anna“ bálok fénykora lejárt. Már bocsánatot kérek, én mindig az ellenkezőjét szoktam állitani és tenni annak, amit az anyósom őnagysága állít és akar. De Füreden még ezen ártatlan kedvtelésem is dugába dőlt ; — abból az egyetlen okból, mert annak daczára, hogy 92 korona gyógy- és zenedijat szurkoltam le tiz tagból álló családomért, még sem kaptam meghívót. Már pedig kérem, egy önérzetes fürdővendég csak oda megy, a hova hívják, még ha — zsidó is. S a dologban igazán csak az bosszant, hogy anyósom őnagysága nem bosszankodik s hogy mégis esak az ő akarata teljesült. hiába — én rám pazarolták. Hogy milyen korszerű volt az egész berendezés, legjobban láthatjuk abból, hogy a debre- czeni csárdában a szép hortobágyi lányok fejükön bámulatosan csinos „elzásszi máslit“ hordoztak, a mi igen jól állt nekik. A debreczeni konyha — szaga után Ítélve — kitűnő lehet. Különösen dicsérték a hortobágyi töpörtyüs-pogácsát, melynek darabját 4 fillér potom áron vesztegették. Én is vettem volna étvágyamhoz mért 30—50 darabot, de mivel a jó Isten engem dús földi javakkal meg nem áldott, meg kellett elégednem — a szagával. Szemlémet tovább folytatva, a herényi tűzoltók diszszázadjára bukkantam, kik zászlóval és zenével a Veszprémből érkezendő notabilitásokra vártak. Bennt, a vendéglő udvarán, 4 jóhirü úriember ingujjra vetkőzve negligálta a városi publikumot és buzgón hajtotta a huszonegyest. De trombitajel hallik I Vezényszavak röpködnek a levegőben 1 Jön a főispán, mondják mindenfelé. A jóképű négy ur sietve kap kabátja után, hogy szalonképessé tegyék magukat. Az udvari tröttyös zenekar vig indulót fuj s a tűzoltók felett szemlét tart, nem a főispán . . . hanem . . . Sáner János közbácsi, az egyesült tűzoltóság fő atyamestere. János bácsi legfelsőbb megelégedését nyilvánítja és megereszt — mint minden héten — egy akó jóféle almádi karczost. A négy ur ismét leveti kabátját és igy teljes komoczióban folytatják a kedélyes játékot. A confettiről el is felejtkeztem, pedig az igen szép mulatság. Az ember gyanútlanul megy — egyszerre egy gyengéd kéz úgy dobja arczon, hogy se lát, se hall. Mondhatom, igen kedves mulatozás. A hirdetett búrok is elmaradtak, ezek helyett este a tánczvigalmon, melyen a kapott rúgások után ítélve, legalább százezren lehettek — valódi magyar oldalbalökéseket is kaptál nyájas olvasóm — ha ott voltál. Te vagy tanúm, hogy semmit sem hazudtam ! Kedves szerkesztő ur pedig, miután ily megbízható tanuseregre hivatkozom, most már nem fog kétkedni tudósításom hitelességében. A vámosi bérkocsinak kiegyenlítésére nekem átadott 3 koronát én az almádi czigánynak adtam tovább — és I igy fog e pénz a természet törvényei következté- j ben addig forogni, mig szerkesztő ur zsebjébe visszatér I A bérkocsinak pedig kárpótlásul beígértem e lap 1U évi tiszteletpéldányát. Kérem megindítani! Hallom, szerkesztő ur beteg ! Kérem javuljon meg! Őszinte hive K—cs. Balaton-füredi levél. — 1901. aug. hó 8-án. Mélyen tisztelt Szerkesztő. ur ! Hosszú távollétemről adok hirt, midőn átküldőm önnek e papírlapokat, betűkkel tele szántva. Hogy mi hosszú halgatásom oka, miért fukarkodtam a fürdő-tudósitásokkal ? íme : Vannak az emberi életben pillanatok, a mikor a gondolatok nem a külvilág felé törnek, hanem fájdalmas megdöbbenéssel vonulnak vissza a lélek rejtett redői közé, amikor félve kerüljük a napvilágot és elkeseredésünk közepette legszívesebben búcsút mondanánk (egy időre) az emberi létnek. Ez olyankor történik meg, mikor az idealizmus az élet prózájával bírókra kelve, vereséget szenved, vagy mikor szeretett s dédelgetett ked- vencz reményünket, miként hulló csillagot látjuk alá futni a látóhatáron. Ez igen gyakran szokott előfordulni s ilyenkor legjobb, ha visszavonulva hallgatunk, — mert ha szólunk, szavaink érdesek és keserűek. *) Egy jegyfüzetben 20 jegy van s egy jegy ára 50 fill. Mindennek daczára mégis Füredre járunk s nincs az az eszköz, mely elriasszon. Kérem alásan még mindig vannak önfejű emberek. Epés hangon irt soraim zártakor értesülök még arról is, hogy a fürdőigazgatóság még egy életrevaló uj intézkedéséről, melylyel a zuhany,- gőz és savanyuviz fürdőket, annak daczára, hogy hirdetve vannak s igy az itt időző közönség jogosan követelhetné, — egyszerűen elzáratta. Szóval haladank minden irányban! íme ilyenek a mi eseményeink! Egy-egy pi. káns hátterű szerelmi öngyilkosságon (melynek hőse rendesen a mi szép Rigó Jancsink) vagy érdekesebb összetűzésen kivül (melynek hőse a felügyelő) bizony bizony más újdonsággal nem igen szolgálhatok, miért is sokkal jobb, ha egyelőre tovább hallgatok. Joli Coeur. Siófokon a fürdővendégek száma a legutóbb beküldött kimutatás szerint aug. hó 6-áig 9587 volt Balaton-Földváron csütörtökön Nagy-Boldogasszony napján voltak a Magyar Atlétikai Klub által rendezett nemzetközi atlétikai és uszóversenyek. Lefolyásukról ezt jelentik: 1. A Balaton átuszása. (Balaton-Füredről Balaton Földvárra mintegy 13 kilométer.) A verseny reggel 8 órakor kezdődött. Balaton Füredről, a Stefánia-Jacht-Egyesület csónakházától. A viz hőfoka 19 fok Reaumur volt. Elsőnek mindjárt Graü Károly ugrott az élre és végigvezetve, erőteljes magyar tempóban (kéz kéz fölött) első lett, 3 óra 59 perez alatt, mely idő e távolságra record. Kitűnő kondiczióban érkezett Gräfl a czélhoz: a balaton-földvári uszóház előtti kék-sárga zászlóhoz. Második lett kimerült állapotban ifj. Römer Károly (M. U. E. tagja), a ki 4 óra 57 perez alatt tette meg az utat. Harmadik lett az egyetlen külföldi versenyző: Alois Anderle (I. Wiener Amateur Schwimmclub tagja), ki kitűnő kondiczióban érkezett meg 5 óra 17 perez alatt. Negyedik lett Schurmacher Zsigmond (Balaton U. E. tagja), ki jó kondiczióban érkezett a czélhoz 6 óra 26 perez alatt. A nyolez versenyző közül 4 átúszta a Balatont, ellenben 4 versenyző, úgymint, Láng René, ifj. Malárcsik József, továbbá Patak Hugó és Kelemen Andor pár kilométer után föladta a versenyt. II. Nemzetközi parti uszóverseyy. 1. lOO jardos gyorsuszó-verseny, 1. Gräfl Ödön (Európa gyorsuszó bajnoka), 2. Biegelbauer Árpád (bajnok), 3. Poszek Géza. 2. 1000 méteres úszás, (a nyilt Balatonból a parti uszóházhoz) : Lindner Ernő, 2. Höchel János, 3. Halmay István, 4. Villányi K. Győző. 3. 60 méteres junidr-uszás: 1. Poszek Géza, 2. Höchel János, 3. Balogh Gusztáv. III. Nemzetközi atlétikai versenyek. 1. 60 méteres sikfuktás. 1. Schubert Ernő, 2. Koppán Pál, 3. Hellmich Miksa. 2. Negyred angol mérföldes gátverseny. 1. Hellmich Miksa, 2. Varga Pál. 3. Hármas ugrás. 1. Dános Árpád, 2. Koppán Pál, 3. Szittner Vilmos. 4. Rúdugrás. 1. Kauser F. Jakab. 2. Vargha Pál. 5. Diszkoszvetés. 1. Crettier Rezső, 2. Lenz Rezső, 3. Mészáros Pál dr. 6. Gerely vetés. 1. Crettier Rezső, 2. Lenz Rezső, 3. Varga Pál. 7. 220 jardos sikfutási handikap. 1. Hollner Vilmos, 2 Schubert Ernő. 8. Crosscountry verseny (Mezei verseny.) 1. Brédl Pál, 2. Niessner Aladár, 3. Sorgó Miklós, 4. Telkessy Iván. Halálos ítélet. (A régi ötforintosra.) A hivatalos lap halálos Ítéletet hoz: az ötforintos bankóra. Rég tudva van, hogy a halálnak van szánva ez a kedves papírpénz, melynél több joggal senki sem pompázhatott a remény zöld színében, hiszen a maga értékének szerénységében nem hagyta kielégítetlenül sorvadozni az érte vágya- kozót, mint a büszke ezres bankó. De a szerénységnek sorsa ez: elnyomják s eltüntetik a föld színéről. így vész el ime az ötforintos is. Hiva
