Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

parancsoló alak Cserny László közfelkiáltással meg- választatván, az elnökségre újból Dr. Halasy Vil­most jelelte ki, ki is egyhangú éljenzések közt az elnöki széket újból elfoglalván, az általa nyilváni- tott kijelölések folytán alelnökké Kováts Imre (polgármester), jegyzővé Kasenszkv János, pénz­tárossá Keglovics Mátyás ; választmányi tagokul: Cserny László, Dittmayer György, Farkas Lajos, Garay Mihály, dr. Kerényi Károly, Keresztes Pál, Kovács Ignácz, Kurcz Kudolf, Paál Dénes, dr. Perlaky József, Perlaky József, Vargha Lajos; póttagul: Baráth Károly, Bauer Sándor és Kovács Antal egyhangúlag megválasztattak. — A választás befejeztével a választmány által kidolgozott alap­szabályok olvastatván fel némi módosításokkal el­fogadtatott, s az országos központi honvéd egylet utján jóváhagyás végett a nm. minisztériumhoz felterjesztetni határoztatott. Végre felolvastatott a .Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjének az egylet választmányához intézett, s ez által a közgyűlés elé terjesztett meg­megkereső levele, melyben az általa gyűjtések ut­ján az aradi vértanuk emlékére 1881 óta október 6-án tartatni szokott gyász isteni tisztelet alap­tőkéjéül össze hozott 102 forintot kétszáz forintra kiegészíttetni kéri; mire a közgyűlés a hiányzó 98 frtot egyhangúlag megszavazta s kifizetését elren­delte. Most pedig, midőn az alapszabályok és szám­adási mérlegnek — melyek a volt, vagy nem volt honvéd közönséget is annyira érdeklik — közlésé­vel adósak maradunk ; mert mind a tisztikar, mind a választmány tagjainak egyéb elfoglaltságaink is vannak, — Ígérjük, hogy azokkal a legközelebbi jövőben szolgálunk. Veszprém, 1887. márcz. 24. tisztelettel Kaseuszky János. A veszprémmegyei honyédsegélyzö egylet módosított alapszabályai. 1. §. Ezen „Honvédsegélyző egyletének ren­deltetése az 1848—49. évben vívott függetlenségi harczban résztvett, s igazolt, Veszprémmegyében illetékességet nyert honvédek, erkölcsi és anyagi érdekeiknek előmozdítása és segélyezése. 2. §. Az egylet az 5 működését gyakorolja először tisztikara, másodszor választmánya, harmad­szor közgyűlése által. 3. §. A tisztikar áll: egy elnök, egy alelnök, egy fizetéses jegyző és pénztárnokból és a Buda­pesten levő választott központi képviselőből. Az egylet törvénykezési ügyeit a választmány által esetről esetre, a meghatalmazott ügyvéd által intézi. 4. §. Az elnök, akadályoztatása esetén az alelnök köteles a választmányt évnegyedenként egyszer, ezenkívül minden sürgős esetben, melyek közé az évi számadás beterjesztése is számittatik, összehívni, a halasztást nem szenvedhető ügyeket tárgyalás alá vétetni, a nagygyűlést pedig minden évben, a megyei törvényhatósági májusi közgyűlés első napjának délutánján megtartani Kötelessége továbbá a pénztár állását a jegyző és egy választ­mányi tag közreműködése mellett koronkint várat­lanul megvizsgálni s eredményéről a választmány­nak jelentést tenni, kivételes és sürgős esetekben a választmány utólagos jóváhagyása mellett — a pénztárból 20 — busz forintig utalványozhat; a jegyzőt hivatalos működésében ellenőrzi; végre a budapesti országos honvéd egylettel az öszzekötte- tést és szellemi érintkezést folytonosan fentartani és általában odahatni köteles, hogy ezen egyletnek tagjai az országos segélyalapból aránylagosan részesittessenek. 5. §. A jegyző kötelessége a választmányi és nagygyülési jegyzőkönyveket vezetni, — a határozato­kat pontosan kiadványozni; a felek által benyújtott kérvényeket elfogadni, azokat az iktatókönyvbe be­vezetni; az egylet irattárát kezelni és hiven meg­őrizni ; eljárása felett az elnök őrködik. 6. §. A pénztárnok a dolog természete szerint az egylet értékét anyagi felelősség terhe mellett k'ézeli; fizetését éveuként a választmány határozza meg; kötelessége minden év negyedén, a választ­mányi ülésben a pénztár állásáról jelentést tenni, számadásait s a vagyon mérlegét év végével a választmánynak bemutatni. 7 §. A választmány, az elnök vagy alelnökön kivül, tizenkét rendes-, három pót- s a tekiutetes megyei bizottság által lehetőleg veszprémi lakosok közül választott három tagból áll. Érvényes hatá­rozathozatalra. az elnök, illetve alelnökkel együtt, hét tagnak jelenléte szükséges. Ha azonban az első összehívásra a hét tag meg nem jelennék, a követ­kező választmányi ülésben — ezen körülménynek jegyzőkönyvi világos megemlítése mellett — a jelenlevők határoznak. A választmány vezeti az egylet összes bel- ügyeit; a pénztárnok által beadott számadást és mérleget, az e czélra összehívott rendkívüli ülés­ben alakítandó számvizsgáló bizottság által meg­vizsgáltatja s ugyanazokat minden év első év- negyedes ülésén felülvizsgálja s számolót felmenti vagy elmarasztalja; hiány esetében ellene a tör­vényes eljárást azonnal megindítja. Az egylet tőkéjéből adandó kölcsönöket, a korábbi alapszabály­ban meghatározott módozatok és feltételek szerint, anyagi felelősség mellett megszavazza és kifizetés alá utalványozza. Ezektől eltéréseknek csak kivételes esetekben, akkor is csekély összegre és rövid időre szóló kötvényekre lehet helye. Főszabályul tekin­tessék, hogy az egylet értéke teljes biztosítéku ingatlanokra jelzálogképpen helyeztessék el. Végre az országos központi segélyezésre, vagy a honvéd- menházbai felvételre nézve — titkos szavazás ut­ján — ajánlatot tesz. A választmány határozatá­val meg nem elégedő félnek jogában áll a leg­közelebbi közgyűléshez írásban vagy szóval a gyűlésben felebbezni. 8. §. Az egylet nevében működő központi választott képviselő hatásköréhez tartozik, a köz­ponti országos üléseken az egylet érdekeit kép­viselni, azokról az egylet elnökét értesíteni, s a mennyiben az egyletnek előnyt nyújtó szolgála­tot tesz, a választmány által, fáradozásai s netán költségei fejében, méltányos tíszteletdíjban része- sittetik. 9. §. A közgyűlés hatásköréshez tartozik a tisztikar és választmánynak három évrei megválasz­tása, a hozzá felebbezett ügyeknek elintézése; végre az alapszabályok elfogadása és esetleges módosítása. 10. §. Az egyletnek tagjai mindazok, a kik a korábbi alapszabályok szerint annak tényleges tagjaiul felvétettek, s mint ilyenek igazoltattak. Továbbá tagjai lehetnek még azok is, kik Veszprémmegye területén illetőséget nyertek s az 1848—49-iki függetlenségi harczban tényleg rószt- vettek s mint ilyenek magokat igazolják. 11. §. Az igazolásnál a korábbi gyakorlat szolgál zsinórmértékül, mely szerint az igazolási kérvényhez két más igazolt bizonylata melléklendő ; mindazonáltal a választmány a telmutatott bizo­nyítékokat szabadon mérlegeli. 12. §. A segélyzés kölcsönadásban, időnkénti segélynyújtásban és évi nyugdíjadásban nyilvánul. 13. §. A segélyadás módját és mennyiségét a pénztár állásához képest a választmány határozza meg, azonban tartozik felügyelni, hogy a segélyezés­ben a megye területén lakó honvédek aránylagosan részesittessenek. 14. §. Az időszakonkénti segélynyújtásban nemcsak a harczban résztvett honvédek, hanem azoknak özvegyei is — a mennyiben ezen minő­ségüket igazolják — részesülhetnek; és pedig pedig külömbség nélkül, váljon elhalt férjeikkel már az 1848—49. években házassági kötelékben voltak-e vagy nem. Most már magam is megijedtem a hatásra. A vén asszony arczát szürke szin borította el, reszketni kezdett és néhány pillanatig egy szót sem szólhatott. És midőn újra beszélni kezdett, akkor már egészen más hangja volt. — Meghalt! Nem! Ez hazugság! Oh, mi lenne belőlem, ha meghalt volna! Ön bizonyára megmérgezte! De ez csak hazugság! — Meghalt, — válaszolám nyugodtan — Wyslonska kisasszony elhunyt a kórházban. — És az adósságai? — kérdé még mindig reszketve az öreg asszony. — Igen, az adósságairól . . . Fizetni kell. A hitelezők azért küldöttek ide, hogy valami forrás­ról tudakozódjam. Mert az atyja egykor csak gaz­dag ember volt ? Hogy mindezekre választ kapjak, azért jelentem meg. A törvény tudni akarja, és magának mindent meg kell mondani, a mit unokája eredetéről tud! A vén asszony alig várta meg beszédemet. Összecsapdosta aszott kezeit és rémitően jajveszó- kelni kezdett. — Inkább az ördög az unokám, mint az a rossz leány! Most már sokat hallottam! — foly­tató. — Hát rám merte hagyni az adósságait? És most azért jönnek hozzám ? Hozzám ? és én ma­gam is az éhhalállal küzdők 1 Mert ha egyszer a leány meghalt, akkor a győribeli fösvények sem fognak „majd nekem fizetni. Unokám?! . . . No, igen! Ő sohasem volt az én unokám! Az öreg báró egy nap hozzám jött. ügy tudom, mintha csak ma történt volna. Kemény téli nap volt; a hó hullott és messziről száuzörgést hallottam. Azt hittem, hogy valami uraság megy hazafelé a bálról erre mellettünk, kidugom hát a fejem amúgy kíván­csiságból. Ekkor egyszerre csak megáll a kunyhóm előtt a szán, abból kilép a báró és bundája alól kivesz egy kis gyereket és átadja nekem, hogy neveljem, ápoljam, majd minden hónapban fizet érte. De nekem nem szabad kérdezősködnöm és semmivel sem törődnöm — mondta a báró úr. 15. §. Az állandó nyugdíjban részesülők, ha időközben bármi módon az élet fentartására szük­séges vagyonhoz jutnak, nyugdíjaikat elvesztik; ebből kifolyólag a nyugdíjazottak minden év elején a pénztáruoknál szegénységi bizonyítványuk a nyug­díjról szóló nyugtákkal együtt a számadáshoz lesz­nek csatolandók. 16. §. Az egylet feloszlásakor annak vagyoná­ból mind az, a mit az ideig a segélyezések ki nem merítenek'— egy veszprémmegyei jótékonyczélra lesz fordítandó. CSALÁD ÉS ISKOLA. A nevelés útvesztője. Miként kelthetünk gyűlöletet és irigységet gyermekeink közt. cI{és\esitsük egyiket előnyben a többi fölött. — Az én Margitom, ez aztán a jó gyermek. Alig teszem ki a lábamat az ágyból, ott áll készen a háló kabáttal és papucscsal. Mikor délben haza­jövök a hivatalból, alig lépek be az ajtónál, már ott lesi az én Margitom, hogy lesegitse vetni a kabátomat. Ez aztán a leány ! Ilyen és hasonló dicséretekkel árasztá el Bérezi úr négy gyermekeinek egyikét — Margitot. — Ha ez a leányom nem volna, nem is tud­nám van-e gyermekem, ti bennetek úgy sem igen van örömem. Egyikőtök sem olyan kedves, nem szereti oly gyöngéden az apját, nem tud olyan szépen kérni, mint ő. Kap is karácsonyra olyan szép ruhát, hogy nem lesz párja az egész városban. Margit azonban koránsem volt olyan példás jó gyermek, mint a milyen jó hírbe hozta az apja, sőt ellenkezőleg lusta, torkos, hamis, ravasz egy leány volt. Volt egy tulajdonsága, melylyel meg­tudta hódítani magának a gyönge, rövidlátó atya szeretetét- Értett a kizelkedéshez, oly annyira, hogy akaratlanul is hálójába került a kiszemelt áldozat. Volt rá eset, hogy apja föltette magában, nem enged minden kívánságának, ilyenkor nem került Margitnak nagy megerőltetésésbe apját a maga részére megnyerni, úgy félig esdeklőleg veté rá nagy kék szemeit és az apus kelepczéjébe került. A kis kópé különben nagyon hamar kiismerte az emberek gyengéit és jól értett ezek kizsák­mányolásához. Tudta, hogy atyja, — ki sokat fára­dozik, dolgozik — miudenek felett szereti a kényel­met: nem is mulasztott el alkalmat a mikor csak lehetett ezt előmozdítani. Nem is igen volt másra gondja.^ A tanulással, kézimunkával vagy a ház körüli dolgokkal nem igen törődött: jól tudta, ha néha-néha az idősb testvérek panaszkodnak is rája, elutasítja őket kedves papája. Rendesen azt szokta mondaui: ,Ti mindig panaszkodtok rá, mert őt jobban szeretem Hálátoknál.* Margit ilyenkor természetesen keserves sirásra fakadt. — Ne sírj, édes leányom — hisz úgy sem hiszek ezeknek az irigyeknek, nemj egyébből csupáu irigységből árulkodnak rád — hallgass kedvesem, nézd csak milyen szép két narancsot hoztam. Bezzeg nem volt ilyen elnéző B. ur, mikor a többiekről szólt a panasz. A legkisebb hibára szigorú büntetést márt, azt szokta mondani ilyenkor: »Szigorúan neveljük gyermekeinket, különben ki­fognak rajtunk, a ki soha nem bünteti gyermekét, az nem szereti igazán!* Mi sem volt természetesebb, mint hogy a többiek kiirthatatlau gyűlöletet tápláltak Margit testvérök iránt, és a mily mértékben apjok előny­ben részesítő, ép oly mérvben háttérbe szoríták őt minden alkalommal. Különben eléggé kárpótoltatott ő, még pedig könnyű szerrel, — elég volt könnyes Nagyon különös — gondoltam, — mert tudtam, hogy a báró már nagyobbrészt elköltötte mindenét és a győri-i javai is el vannak zálogosítva. Hogy adhatna hát ő nekem azonnal pénzt? És miért akarta nálam hagyni azt a kis gyereket, mikor az ő kis iker-gyerekei mellett olyan szépen megfért volna? De mégis beléegyeztem, mert a báré azon­nal egy gyűrűt adott. Minden hónapban megkaptam a pénzt és igy a gyermek nálam maradt és uálam nevelkedett föl. Ez az egész történet. Sohase volt ő az én unokám. No még csak az kellett volna! Most, a mikor már meghalt, hozzám jönnek az adósságait behajtani! Éjjel hozták hozzám a báróék. Az öreg, meg a fiatal. A kis csemete alig két hetes volt. És nekem kikötötték ám, hogy a meddig nálam lesz, addig fizetnek érte. Fizettek is, de nagyon keveset. No én igy nem igen sokat törőd­tem a csemetével. Egyszerre csak, mikor már meg­nőtt, a komédiásokhoz szökött. Akkor azután rám támadtak valamennyien. De ha pénzért jöttem hoz- zájok, akkor mégis csak fizettek, mert hát ők nagy gazemberek voltak 1 És most még ezt a forrást, ezt az egyetlen bányát is elveszszem ? De várjon csak az ur . . < hol is vannak az írások ? Igen, ott vannak az asztal-fiában. Itt ez az irás azt mondja, hogy ennyit és ennyit fizet Helénáért Salvin báró ... itt van a keresztlevele: Heléua Lorena . . . és itt . . . no de mi közöm van az egész históriához ? 1 Meg kellett nyugtatnom az Öreget, különben egész nap eljárt volna a szája. Az iratokat egyen- kint elővette az asztal fiókjából és kezeimbe nyomta. Még mindig reszketett a haragtól, hogy a jövedel­mező forrástól elütötték. Végre nagy-nehezen meg­nyugtattam és halkan ezt mondottam; — De, jó asszony, nyugodjék meg már egy­szer . . . hisz minden a legnagyobb rendben van ... Ezek az iratok azt bizonyítják, hogy ön Wyslonska Helénával semmiféle rokonságban sem volt. Most csak azokkal lesz dolgunk, kik őt ide hozták. Hogy hívják azt a családot, melytől a leány valóban számozott ? szemekkel elpanaszoíni apjának, hogy mit tettek rajta testvérei — kijutott a büntetésből, szidásból mindenkinek bőven. Minél idősebbek lettek a gyermekek, annál jobban elharapódzott köztük a gyűlölködés és vesze­kedés rákfenéje és B. úr békeszerető háza pokollá változott, mert a perlekedés és czivakodásból ki nem fogytak ott egész hétszám sem, de néha még egy éra sem mult el a nélkül, hogy a béke meg ne zavartatott volna a testvérek közt. Schwarcz S, néptanító. Az adózó közönség figyelmébe. Felhívás. Az 1887. évre készített I. II. oszt. és IV. oszt. kér. adó lajstromok folyó márczius hó 28-tól folyó évi ápril hó ápril hó 5-ig bezárólag, reggeli 9 órától 12 óráig, — délután 3 órától 5 óráig a városi adóügyosztály helyiségében közszemlére’ki­téve lesznek. Felhivatik az érdekelt adófizető közönség, hogy a lajstromok betekintését el ne mulassza, mert jogait csak is ezen 8 nap leforgása közben érvényesítheti, az ezen határidőn túl beadott kér­vények az 1883 évi XLIV. t. ez. 18, §-a értelmé­ben visszautasittatnak. Veszprém, 1887 márczius 23 án. Kováts Imre polgármester. HÍREINK. Veszprém 1887. évi márczius hó 27-én. Népfölkelö tisztekül 39-en jelentkeztek városunkból. A jelentkezők névsora a következő: Sándorfy Ignácz, Vargha Kristóf, Pápay Viktor, Orbán Pál, Krausz József, Bokrossy Viktor, Horváth Kálmán, Dr. Fodor Mihály Gyula. Csöppeuczky F. Nagy József, Pápay Gyula, Haás Manó, Deutsch Izidor, Fáró Ede, Weisz Izidor, Pozsgay Miklós, Györöcskey György, Csikász József, Kováts Géza, Dukovits István, Gerencsér József, Pertzel György, Berger Arnold, Ács Károly, Horváth György, Havlicsek Ferencz, Manovill Sámuel. Jezerniczísy János, Komyolthy Tivadar, Kompolthy Gusztáv, Hartmann Oszkár, Vetzel Lajos, Szentkuthy Géza, Sördén Lajos, Köves Jenő, Farkas József, Krausz Manó, Végh" István, Szeglethy György. Városunk szépítése. — Kováts Imre, Veszprém város ügy buzgó polgármestere, városunk foutezájának befásítását tervezi, a mi, ha létesülhet, nagyban fogja diszesíteui városunkat. Az új város­ház udvarán végig két sor ákáczfát ültetnek a héten, a mi szintén igen életre való goudolat. Az új megyeház építése serényen halad előre; a belső berendezések és díszítések oly mű Ízléssel és csínnal készülnek, hogy kellemes lát­ványt nyújtanak a szemlélőnek. A nagy gyűlés- terem igen impozáns lesz. A népkonyha, mint értesülünk, jövő hó elsejéig folytatja még áldásos működését, véd- angyalának ’Véghely Dezsőné úrnő ő nagyságának felügyelete mellett, kinek a jótékonyság terén ki­fejtett áldásos tevékenységét a megsegített szegények ezrei tanúsítják. Jótékonyság. — Bauer Károly hely­beli mészáros a múlt pénteki ünnepre 27 kiló borjúhúst ajándékozott a népkonyha szegényei zzámára, kiknek nevében Kováts Imre polgármester úr hálás köszönetét mond a jó szivü adakozónak. Az országos iparos értekezlet pénteken kezdődött Budapesten. Lefolyásáról lapunk jövö számában lesz tudósítás. — Balga kérdés! Mintha itt körülöttünk más­nak is volna birtoka Salvin bárón kivül. A báró­nak van két ikerfia. Egyik az atyja mellett a gaz­daságon tanul, a másik Becsben az iskolákon tudó- mányoskodik . . . Majd kővé meredtem bámulásomban. A gon­dolatok chaosza viharzott végig elmérnem. Heléna alihoz a családhoz tartozik, melynek egyik tagja szüntelen követi! Lehetetlen! De hátha mégis úgy van?! Az öreg báró hozta Helénát a vén asszony­hoz. Sokáig fizetett érte. Ő lesz tehát az apa. A* ikrek a testvérek. De lehetséges-e? Hisz Salvin báró már a kezét is megkérte! Hol van itt a rej­tély megoldása? Most csak lépésről lépésre. Ai iratok, ügyes kézben, hatalmas fegyverül szolgál­nak. Salvin báró ur két levele, továbbá a kereszt- levél, mely szerint Wyslonska Heléna Lorena, Wyslonska Izidóra leánya, született Pannában, Olaszországban . . . uevezetes eredményekre fog­nak vezetni. Még az öreg asszouynál egy levelet írtam a Salvin családhoz, és neki néhány forintot adtam. Persze, hogy legott másként beszélt. Délután a legközelebbi állomásra utaztam a gyorsvonaton. Itt Salvin báró felől kérdezősködtem és annyit hallottam, hogy hajdanán nagyon pazar ember volt s hogy már a kabátja gombja sem volt az övé. Protekcziók utján alkalmazás kapott az olasz udvarnál. Innét nemsokára visszatért egy gyönyö­rű olasz nővel és minden adósságát kifizette. Neje az ikrek születése után meghalt. Most két fia van, mind a kettő rettenetes sokat költ, mint csak a* atyjuk ifjú korában. Többet nem tudhattam meg* Este Bócsbe mentem vissza. Egyik utazó-társam megmutatta Salvin báró birtokát. Messzetetjedő jó­szág volt ez s a távolban gyönyörű urasági ház* Sokszor kitekintettem a coupé ablakán, hogy nem látom-e újra azt az embert, kit én Salvinnak tar­tottam. (Vége következik.) — Nem ... de ... Az öreg asszony egy alacsony padra mutatott. — Üljön le az ur. Bizo­nyosan pénzt küldött. Nem ? No az szép! Már úgy is rég nem küldött. — Épen azért jöttem ide. A kisasszony az utóbbi időben nagy pénzzavarban sinlődött. — Hisz mindig könnyelmű lány volt. Lovagol-e még ? — A czirkusz Gnaskóban működött legutoljára. — Nem értem, hogy miként is fizetnek olyan leánynak, a ki lovagol. Erre a vénasszony az ablakhoz lépett, három kortyot húzott egy palaczkból, azután könyező szemekkel mondá: — Már engedelemmel, uram, innom kell, mert bajom van. Mellre való csöppek azok. . . . Tehát, hogy Helénáról beszéljünk. . . . Végre me­gint csak küld valamit. Valószínűleg sokat. Hisz már olyan régen nem küldött semmitsem az ő törődött nagyanyjának. Higyje el az ur, hogy sem­mire sem tudtam használni azt a lusta teremtést. Végre a komédiásokhoz szökött. Mondja csak az ur, mit küldött Heléna? Beláttam, hogy ez a vén asszony tisztán csak a péuzért érdeklődik Heléna iránt; tudtam hát, hogy nem ütök nagy sebet, ha ezt mondom: — Jó asszony! Heléna semmit sem küld! A vén asszony egészen megvörösödött harag­jában. — Micsoda! Semmit? Oh az a hálátlan teremtés ! És én már hetvenkét éves vagyok ! És ha semmit sem küld, mit akar hát tőlem ? Mi közöm hozzá ? Mit akar itt az ur ? — Csöndesedjék, jó asszony ! Heléna semmit sem küldhetett, mert nagyon sok adóssága van. A vén asszony csodálkozva ismétlé. — Nagyon sok adóssága van ! — Igen ám, mert csak most tudhattuk meg, mikor hátrahagyta. — Hátrahagyta?! rikácsolt a vénasszony. — Heléna meghalt — két hét előtt — a kórházban — Bócsben , , ♦ — szóltam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom