Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

Nemcsak győztes hadvezéreket, kitűnő költőket s tudósokat illet meg az elismerés babérkoszorúja, hanem a munka bájnokait is, kik embertársaik és a közügy javára önzetlen és fáradhatatlan tevékenységet fejtenek ki. Egy ilyen férfiút akarnak ünnepelni e sorok, ki Veszprém város közönsége előtt elévülhetetlen érdemeket szerzett ma­gának. E férfiú Androvits Imre kórház-igaz­gató úr, ki az utóbbi két évtiz alatt egy­maga többet tett városunk csinosodása s jeléte érdekében, mint mi — e város lakosai — valamennyien. Városunk csatorna-hálózata, utczái, s följárói, mind az ő ügyes kezének s önzet­len fáradozásának köszönhetik, részben hogy vaunak, de főleg, hogy olyan czél- szerüek és minden igényeknek megfelelők. Ki volt az, a ki jó példával előmenve s jó tanácsokat osztogatva a fatenyésztés­nek városunkban oly hatalmas lendületet adott ? — Androvits Imre. HÍREINK, Veszprém, 1887. évi szeptember lió 25-én. A „Veszprém“ szerkesztőségének gyűj­tése a veszprémi tüzkárosultak részére: Ifj. Gerber Ödön Erdő-Szádáról . 2 frt. Eddigi gyűjtésűnk . . . . . 13 frt. Összesen: 15 frt. Tüzkárosultjaink részére befolyt könyöradományok részletes kimutatását lapunk mai számában kezdjük meg. Elő­ször a város polgármesteréhez beérkezett adományok lesznek kimutatva s azután közöljük vármegyénk alispánjához befolyt könyöradományok kimutatását. Esküvő. — Havas Ágoston zirczi apátsági erdőmester, az ottani fiatalságnak közkedveltségü tagja í. hó 20-án vezette oltárhoz Pilisen Gubányi Róza kisasszonyt. Föllegtelen, tartós boldogságot kívánunk. Rablóvilág vármegyénkben. — Somogy­bán kihirdették a statáriumot, Zalában pedig annyira üldözőbe vették a rablókat, hogy azok vármegyénk területére jöttek. Pénteken már 7 fegyveres rabló állított be a csepeli pusztára (Nagyvázsony mellett) s ott garázdálkodtak. Erről még az nap értesülvén Nagy Gyula csendőr százados Székesfehérvárról egy őrmester kíséretében pénteken este városunkba érkezett s itt A legutóbbi időben pedig a temető- hegy városrész vízhiányán segítendő, szik­lás talajon, csekély költséggel, két, vízben bővelkedő kutat teremtett, melylyel bosszú évszázaknak mulasztásait hozta helyre. A városi kórháznak sem volt kútja, a mi pedig egy kórházra nézve csaknem nélkülözhetetlen; most már ott van a kút. a kórház udvarán, pompás vízvezetékkel, mely a kórnáz földszinti, emeleti és kerti helyiségeibe ontja szét uz egészséges ivóvizet. Városunk képviselőtestülete a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazott mindezekért Androvits Imre úrnak. Soha jegyzőkönyvi köszönet úgy meg nem volt érdemelve, mint ebben az esetben. Ugyanaznap délután a város képviselői testületileg kimentek a kórházi kút és víz­vezeték megtekintésére és átvételére, mely­nek megtörténte után Kováts Imre polgár- mester úr, majd Köves János kir. törvény- széki biró, városi képviselő úr szép szavak­ban adtak kifejezést elismerésüknek a kór­házi vízvezeték czélszerü berendezése s általában a kórházunkban tapasztalt tisz­taság és rend felett s méltatva Androvits úr érdemeit, éltették a derék férfiút, kinek mi is szívből kivágjuk, hogy tartsa meg a Gondviselés városunk közügyéinek javára, s mindnyájunk örömére. Isten éltesse! Maróthi-vért. A jó emberek egészen lelkesülve vol­tak, a mennyire csak egy párbaj eszméje lelkesít­het falusi gavallérokat, kik eddig párbajokról csu­pán regényekben olvastak, — s secundánsi tisztek­nek úgy véltek legtökéletesebben eleget tehetni, hogy igyekeztek Gáborral miuél gorombábban be­szélni és bánni. Gábornak kard soha sem volt kezében, s mégis mikor e szavakat hallá, sajátságos öröm villant végig lelkén s az a gondolata támadt, hogy okos embernek kellett annak lenni, a ki kitalálta, hogy két egymást gyűlölő embernek élesre fent kar­dot kell kezébe adni, mikor egymástól két lépésre állnak. Ez jó eszköz s közel érintkezés arra, bogy az ember egyetmást tisztába hozhasson. A fiatal emberek egészen elcsudálkoztak, mi­kor Gáboron a rémület semmi jelét nem tapasz­talták, s mikor ez elég naivul azt találta kérdeni, hogy a\ urakkal is meg kell verekednem ugy-e? siettek őt biztosítani, hogy az minden bevett szo­kásoknak ellenére volna, s azon pillanattól kezdve meglehetősen alább hagytak a gorombáskodással, Ígérték, hogy segédeket szereznek neki, sőt eltávo­zásuk alkalmával még ajánlották is magukat 1 Csakhogy akármint igyekezék is Gábor értté boszut állni, az a leánykát nem menthette meg. Az éjszakai áthülés miatt veszélyes ideglázba esett, s daczára a leggondosabb ápolásnak és az orvos megfeszített igyekezetének, meghalt azon reggel, midőn Gábornak Alfréddal megvínia kellett. Az ifjú ott állt ágya mellett, mikor hülo szempillái utolszor nyíltak fel, s kékülo ajkai utol- szor mosolyogtak a világra. Azon pillanatban lel­két egy gondolat töltötte el: boszút állni azon, ki e viruló gyermeket, úgyszólván, úgy taszította a halálba! — és sóvár vérszomjjal gondolt a pár­bajra, — éh, az irtózatos küzdelem fog lenni! (Yége következik.) Mantsch Gusztáv csendőr őrmestert utasí­totta, hogy nyomban rendeljen fogatot s azonnal mennek a csepeli pusztára. Ter­mészetesen a mi derék csendőr őrmesterünk sem akart itthon maradni, ő is velük tar­tott. Mintegy 300 lépésnyire lehettek a hírhedt vámosi csárdától, midőn Mantsch Gusztáv megállította a bérkocsit s elmondva a századosnak, hogy ez a csárda milyen rabló-fészek, ajánlotta, hogy majd ő az őrmesterrel benéz oda. A mint közeledtek, Mantsch észrevette, hogy egy ember meg­látva őket gyorsan besurrant a csárdába. Midőn Mantsch a csárda ivójába lépett, ott egy asztal mellett egy fegyveres em­bert talált, ki ott borozgatott, a csárdásné pedig épen akkor jött ki az ivóból nyíló kamraszobából. Mantsch kérdésére az a fegyveres ember azt válaszolta, hogy ő szentgáli kerülő, a csárdásné pedig erősen fogadkozott, bogy ezen az emberen kívül egy teremtett lélek sincs a csárdában. Mantsch erre fölszólította a csárdásnét, hogy menjen be előtte a kamraszobába, ezt azonban a csárdásné nem volt hajlandó megtenni, a mi gyanút keltett s erre Mantsch gyertyával kezében a kamrába ment, hol a hírhedt rablógyilkos Doma Vendel, kit már bárom év óta hasztalan köröznek, lövésre készen várta, de Mantsch, fegyverét és a gyertyát eldobva, egy pillanat alatt a rablóra vetette magát, annyi ideje nem lévén, hogy fegyverét használhassa, a földre teperte. Doma a kerülőt hívta segítségül, mire Mantsch az őrmesternek kiáltott, erre a kerülő eltávozott s Mantschnak az őr­mester segélyével sikerült a hírhedt rablót, ki Savanyu Józsi bandájának tagja volt, ártatlanná tenni. Ekkor a századosnak be­mutatták az elfogott rablót, azután a bér­kocsira föltették s törvényszékünk börtönébe szállították. Gratulálunk Mantsch Gusztáv őrmester úrnak a szerencsés fogáshoz s ismerve vakmerő bátorságát és ügyességét, hiszszük, hogy vidékünket meg fogja tisz­títani a ide menekült rablóktól, Gyászhir. — A városunkban Í3 köztisztelet­ben álló előkelő Bohuniczky családot súlyos gyász érte a családfő : Bohuniczky Antal elhunytéval. A boldogultban családja a leggyöngédebb és leg­jobb családfőt s barátai és tisztelői szeretetüknek és tiszteletüknek legméltóbb tárgyát gyászolják. Temetése f. hó 20 án d. u. 4 órakor nagy részvét mellett ment végbe Nagy-Pécselyen. Koporsója alig látszott a szebbnél-szebb koszorúktól. Legyen nyugalma csöndes! — A gyászoló család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Özv. Bohuniczky Antalné szül. Imrék Francziska, — gyermekei és az összes rokonság nevében is, fájdalomtól meg­tört szívvel jelenti felejthetlen férje Bohuniczky Antal földbirtokosnak folyó évi szeptember 18-án, élte 67-ik évében agyszélhüdésben történt hirtelen elhunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 20-án délután 4 órakor fognak a nagypécselyi sir- kertben a róm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Nagy-Pécsely, 1887. szeptember 18-án. Áldás és béke lengjen hamvai felett! — A megboldogult gyermekei: Bohuniczky Ödön, Bohuniczky Amália, Bohuniczky Izabella, Bohuniczky Kálmán, Bohuniczky Irén, Bohuniczky Endre, Bohuniczky Matild, Bohuniczky Irma, Bohuniczky Anna, Bohuniczky Sándor. Vejei: Deszáth Géza, Dr. Csolnoky Fereucz. Menye: Mihályfy Ilona. Unokái: Bohuniczky Jenő, Bo­huniczky Malvin, Bohuniczky Sári. A veszprémi ev. rét', egyház uj tanítója S{ász Ferencz, ki Szt.-István községből jött ide, múlt vasárnap mutatta be magát a reggeli könyör­gés alkalmával az egyház híveinek. Igen szép szív­ből jövő és szívhez szóló szónoklatot tartott. Mi, kik őt már régebb idő óta közelebbről ismerjük, csak gratulálhatunk az egyháznak a szerencsés akviziczióhoz; az új tanítónak pedig kívánjuk, hogy jól érezze magát körünkben! Houvédeink e hó 20-án délben érkeztek vissza a székesfehérvári hadgyakorlatokról. Adományok. — Főtisztelendő Péller Pál papnöveldéi tanár úr, a veszprémi III. segélyegy­lettől részére járó 8 irtot a veszprémi tüzkárosul­tak javára átengedte, mely összeget Androvits Imre egyleti pénztáros úr átadta a polgármester­nek. Ugyan városunk polgármesteréhez tüzkárosult­jaink részére ifj. (Androvits Imre honvéd hadnagy úr Budapestről 25 frt 50 krt küldött, mint a „Budapesti I. kerületi polgári kör* pap-biró bank­jának adományát. Az újév ünnepét hétfőn és kedden ünne­pelték izr. polgártársaink, mely napokon üzleteiket zárva tartották. Két üteg tüzérség volt hétfőn és kedden városunkban. A vásártéren fölállított 12 darab Ucbacius ágyúnak sok bámulója akadt. A szombathelyi iparkiállitás bíráló bizott­ságai f. hó 18-án kezdték meg működésűket. Az iparkiállitás 12 csoportra oszlik, úgymint: I. Faipar és fél készítmények, erdőtermények, építészeti és bútor ipar. II. Bányatermények, félkészilmények, érczipar, üveg, agyag, gyurma és koipar. III. Kerti­ipar. IV. Malomipar és élelmi ezikkek. V. Szesz­ipar, borok és egyéb szeszes italok. VI. Fonó, szövő­ipar és ruházati ipar, női kézi munkák, házi és papír ipar. VII. Vasipar, gépipar és járóművek, iparoseszközök, nemesércz, nemeskő és fémipar. VIII. Bőr, csont és kaucsuk tárgyak, lábbeli készít­mények és vegyész ipar. IX. Műipar és zenészeti tárgyak. X. Küzművelődési tárgyak, tanszerek, tudomány és szépművészeti tárgyak. XI. Régészeti tárgyak. XII. Különfélék. Az egész kiállítás több, mint ötödfélszáz kiállítóból, 1200 tárgyból áll. A jury f. hó 17-én fejezte be működését; a jutal­mak azonban, melyek arany , ezüst- és bronz érmekből, disz- és emlékokmányokból állanak, csak az október 2-án tartandó záróünnepélyen osztat­nak ki. Balaton Füreden — mint nekünk írják — még mindig szép számmal vannak a vendégek. A szőlő-kura mellett sokan használják még a fürdőt is. A közeli szőlőhegyek hajlékai kezdenek benépesülni, mert már itt a szüretelés ideje. Erősen várják a veszprém-b.-füredi szárnyvasut építőinek kiküldötteit, a francziákat, kik a fürdőigazgatóság­nál már bejelentették jövetelüket. A fürdő-saisont bezáró tánczvigalmat a veszprémi tüzkárosultak részre tartják, kiknek javára az idei fürdő-saison két legkedvesebb szépsége ‘Padi Vilma és Gizella kisasszonyok igen szép eredménynyel gyűjtenek. Katonai lóvásár lesz folyó évi október hó 2-án Enyingen és 6-án ‘Pápán. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást Ígérő s a katonai szolgálatot gátló hibával nem biró d—7 év\ és legalább 158 centimeter magas ló. Ez alkalommal 3 évet betöltött csikók is fognak vásároltatni, de ezek közül csakis a legkitűnőbbek. A megvett lovak azonnal átvétetnek és kifizettet­nek. Ezen vásárokat annál is inkább ajánljuk a tenyésztők figyelmébe, mert az utóbbi időben a hadsereg lóárai fölemeltettek. A negyedéves bormérési jog ma d. e. 9 órakor fog a városház tanácstermében a leg­többet Ígérőnek bérbe adatni. Rablóvilág Zalában. — Merenyén a múlt vasárnap d. u. 6 óra tájban három úri ruhába öltözött erősen lölfegyverzett rabló állított be Végh Sándor plébános úr lakására, ki édesanyjával a plébániaház előtti verandán üldögélt. Ä rablók nyombau betuszkolták őket a házba s az ajtót belülről bezárták s a plébános urat a kanapéra ültetve, édesanyjára revolvert szegeztek s pénzét kérték, ez alatt a plébánia ház köré gyűlt a falu népe, de az a rablókat a legkevésbbó sem alterálta s akadályozta abban, hogy a plébános összes pénz­készletét 400 irtot el ne rabolják. Ekkor azután a falu népének szeme láttára eltávoztak. Már vagy száz lépésnyire lehettek, mikor a bámész tömeg közül egy szabadságon levő katona revolverrel utánuk lőtt, de természetesen nem találta el egyiket sem, erre azok is válaszoltak négy lövéssel, melyek közül kettő két asszonyt életveszélyesen megsebesí­tett. Gyönyörű állapot, mikor fényes nappal, az egész falu szeme láttára rabolnak a falu közepén, szinte hihetetlennek Játszik, pedig fájdalom való igaz. Országos vásár volt hétfőn városunkban, melynek élénkségéből sokat levont az, hogy izr. polgártártaink, az üunep miatt, abban részt nem vehettek. Körülbelöl háromezer darab szarvas­marba volt eladásra fölhajtva, de daczára az igen olcsó áraknak, vevő nagyon kevés volt s igy kevés eladás történt. A vörös kakas. — Gyiróth községben, mint levelezőnk írja, e hó 14-án ejjel 2 órakor tűz ütött ki s leégett 7 lakóház, a hozzájuk tartozó mellék- épületekkel. A községi vágóhíd és jégverem is a lángok martaléka lett. Csakis a szerencsés véletlen­nek köszönhető, hogy az egész község le nem égett. Az összes kár mintegy háromezer forintra tehető. A hatósági vizsgálat gyújtogatást konstatált s most erélyesen folyik a vizsgálat. Dicsérettel említi meg tudósítónk a szomszédos Gicz, Románd, Péterd, Lázi, Varsány, Sikátor és Szt.-László községek derék lakosságának emhorbaráti szives készségét, mely abban nyilvánult, hogy föcskendőikkel a veszedelem­ben levő község lakosainak segítségére siettek. A »Pesti Hírlap‘a folyó év utolsó negye­dére két igen érdekes regény közlését ígéri, Az egyiket már meg is kezte. Ez Danilevszky Gergely jeles orosz írónak »Kilenczedik hullám* czimü érdek- feszitő regénye, melyet Szabó Endre fordít a lap számára, s ezt követni fogja Bret Harte hírneves amerikai iró egy kitűnő regénye. Az újévet aztán ismét eredeti regenjmyei nezai meg a „resu mr- lap* melynek érdekességét regényközleményein kívül az országgyűlés megnyíltával fokozni fogják immár bonatyává lett főmunkatársának Mikszáth Kálmánnak a „T. Házból* folytatólag Írandó köz­kedveltségü karczolatai. Hogy a »Pesti Hírlap* poli­tikailag teljesen független, legjobban bizonyítják mindegyik országos párthoz tartozó publicista munka­társai: Pulszki Ferencz, ifj Ábrányi Kornél, Mik­száth Kálmán, Eötvös Károly, Tors Kálmán. Hogy pedig ma a napilapok közt a legéléukébb és leg­változatosabb, az már köztudomású,} úgy, hogy méltán ajánlhatjuk a magyar közönség figyelmébe. Előfizetési ára egy hóra 1 frt 20 kr., negyedévre 3 frt 50 kr., mely a »Pesti Hírlap* kiadóhivatalába (Budapest Nádor-utcza 7. ) küldendő, honnan mu­tatványszámokat egész hétig ingyen küldenek. 3. Sok évi megfigyelés. Emésztési gyenge­ségeknél és étvágyhiánynál, általában minden gyo­morbajnál, a valódi „Moll féle seidlitz porok“ bizonyultak legsikeresebbeknek a többi szerek fölött, mint gyemor erősítők és vértisztítók. Egy doboz ára 1 írt. Szétküldés naponta utánvétellel Moll A. gyógyszesész és cs. k. udv. szállító által, Bács, I. Tucblauben 9. A vidéki gyógyszertárakban ^határo­zottan Moll A. készítménye kérendő az 8 gyári jelvényével és aláírásával. Szer Ijesztői -üzeneteid. „Óh bocsásd meg . . Istennél a bocsánat, mi ily rossz verset meg nem bocsáthatunk. — V. S. I. KolOZS- Vár. Az atyafit kötött-útlevéllel a napokban útnak bocsát­juk — öiömre-e avagy búra, majd meglátjuk. — Dr. Bi. A bűnbánó delíquens bosszú episztolában vezeklett. A külde­ményért köszönet — „Zalai Közlöny“ tek. szerk. Intéz­kedtünk, bogy a csere-példány rendesen menjen. Kollegiális üdvözlet! — Ifj. G. Ö- Erdö-Száda. Örömünkre szolgált ugyan részvéted, de az öröm nem volt helyhez kötve s így aggodalmad fölösleges. A lakodalmadra elmegyünk — azon alul szóba se állunk. — Őszi napsugár ... És papírkosár ! — Szomorú dal • • . Nekünk nevetnünk kel­lett rajta; szomorú dolog biz ez — de úgy van. — Mtr. S. K. B.-M -Szombathely. Levelet irtunk. — L. S. B.-M -Szt. László. A tudósítást köszönjük. Szives ígéretére számot tartunk. Üdvözöljük. — Y. Beküldött versében van ugyan költői kangulat és lendület, de pongyola kidolgozása miatt nem közölhetjük. - Több kéziratról a jövő számban. PIACZI ÁRAK. Gabona XOO kilogrammként. 1887. szeptember hó 23-án. Búza Rozs Árpa Zab Kukor. 7 frt 30. 5 frt 50. 6 frt 20. ■i frt 50. 6 frt 50. 7 frt 10 5 frt 20. 5 frt 50. 5 frt 20. 6 frt 20. 6 frt 50. 5 frt -. 5 frt 20. 5 frt —. 5 frt 80. Megjegyezzük, hogy földmives népünk a zabot és a szemes kukoriczát még egyre kila (két pozsonyi mérő) számra adja el, tehát az árakat úgy is meg fogjuk jelölni. A zabnak kilája volt 3 frt 10 kr. — 3 — kr. A kukoriczá- nak kilája pedig 5 frt 80 kr. — frt. Felelős szerkesztő: HEGEDŰS JÁNOS. Laptulnjdonos és kiadó : KRAUSZ ARMIN FIA. NYILTTÉR. Egy jó házból való ifjú, ki a gymnasium 2-ik avagy 3-ik osz­tályából jó bizonyitványnyal bir s a német nyelvet érti tanuldnl felYétetifc RUTTNER JÁNOS FIA fűszer- és magkereskedésébe Veszprémben. vas­133 5-5 r A ki kétségben van a felett, nogy a hírlapokban feldicsért gyógyszerek közül melyiket használja betegsége ellenj az újon egy levelezőlapot Richter kiadó-intézetének Lipcsébe s kéqe a „Betegbarát“ czimü röpiratot. E könyvecskében nemcsak a legjobbaknak bizo­nyult háziszerek vannak részletesen ismertetve, hanem betegségekről szóié Jelentések is olvashatók. E jelentések mutatják, hogy igen sok eset­ben egy egyszerű háziszer is elegendő arra, hogy még a látszólag gyógyithatlan beteség is szerencsésen elhárit- tassék. Ha a betegnek a megfelelő gyógyszer rendel­kezésére áll, akkor még súlyos bgj esetén is gyógyulás várható, s ez okból egyik betegnek sem kellene a „Beteg­barát“ megrendelését elmulasztani. E figyelemreméltó könyvecske segélyével sokkal könnyebben választhatja meg a szükséges gyógyszert. A röpirat megküldése a megrendelőnek költségébe nem kerül. 4 34-34 I Saját termésű palaczk-érett OMLYÓI BOROMBÓL, | a mely a budapesti országos ki- I állításon kitűnő minőségéért a nagy éremmel lett kitüntetve. 100 drb 71 centiliteres palaezkot 50 frtért ajánlok. Ferenczy Károly gyógyszerész Veszprémben. 53 40-24

Next

/
Oldalképek
Tartalom