Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-10-03 / 40. szám
kosaira, hogy reggelre minden baczillus jéggé fog fagyni. És úgy is lett. Másnap már csökkent a .statisztika*. Ga^dagh Imre becslöbiztos meggyilkolásával vádolt Támdr Alajos volt honvéd főhadnagy meghalt a rabkórházban. Halála előtt meggyónt. A papnak alkalma nyílt beletekinteni a haldokló lelki világába, a ki azzal adta ki utolsó lehelletét, hogy 5 ártatlan. Csakhogy ezt senki sem hiszi el neki. Polgármesteri jelentés. (Vége.) XII. Veszprém városában 1885. évben a népesedési mozgalom a következő volt: A római katholikusoknál; Született élve és halva 368. Élve született 353. Halva született 15. ezek közül törvényes 293. , , törvénytelen 60. , , fiú 179. , , leány 174. 1885. év folyamán meghalt összesen 362, kik közül férfi 233. , , nő 159. A meghaltak közt törvénytelen ágyból származott 25. Házasság köttetett 99, ezek közt vegyes házasság 13. Ha a születést és halálozást összehasonlítjuk az előző évivel, a különbözet ekként áll: 1885- ben a szülöttek száma egygyel kevesebb, az elhaltak száma 19-czel több. Az ev. reformátusoknál. Született 45, ezek közül törvényes 40 , . törvénytelen 5. . , fiú 26. • , leány 19. 1885. év folyamán meghalt összesen 46, kik közül férfi 26. , „ nő 20 Házasság köttetett összesen 11, ezek közt vegyes házasság 3. Ha a születést és halálozást összehasonlítjuk az előző évivel, a különbözet ekként áll : 1885-ben a szülöttek száma 17-tel több, az elhaltak száma 3-mal kevesebb. Az evangélikusoknál. Született 7, ezek közül törvényes 6. , „ törvénytelen 1. , , fiú 4. a , nő 3. 1885. év folyamán meghalt összesen 3. kik közül férfi 2, nő 1. Házasság köttetett 1, a mely vegyes házasság volt. Ha a születést és halálozást összehasonlítjuk az előző évivel, a különbözet ekként áll: 1885-ben a szülöttek száma 3 mai kevesebb, az elhaltak száma pedig kevesebb 6-tal. Az izraelitáknál. Született 48, ezek közül törvényes 47. , „ törvénytelen 1. , , fiú 26. , „ leány 22 , , halva született 1. 1885-ben meghalt összesen 29, kik közül férfi 15, nő 14. Házasság köttetett összesen 16. Ha a születést és halálozást összehasonlítjuk az előző évivel, a különbözet ekként áll : 1885-ben a szülöttek száma 3-mal kevesebb, az elhaltak száma szintén. Midőn ezen évi jelentésemet a tekintetes képviseleti közgyűlés elé beterjeszteném, azt az igen tisztelt városi képviselő urak szives, figyelmébe ajánlva, maradok Veszprémben, 1886. évi junius hó 16. Hazafias üdvözlettel Kováts Imre polgármester. TANÜGY. Az ösztöndíjas tanulókról. A vallás- és közoktatásügyi in. kir. minisztérium f. évi 32882. sz. a. Veszprémmegye kir. tanfelügyelőjéhez a következő rendeletet intézte: Eddig fennálló szabály értelmében a tanintézetek az ösztöndíjas tanulókról szóló rovatos kimutatásokat minden tanév első felének befejeztével és a tanév végével tartoztak hozzám beterjeszteni. Azon őzéiből, hogy a tanintézetek kezelési menete némileg megrövidíthessék és megkönnyíttessék, azon rovatos kimutatásoknak beterjesztését, melyeket az ösztöndíjas tanulókról eddig minden tanév első félének befejezte után eddig ide bemutatni kelletett, az 1885/6. tanév végével ezennel megszűntnek nyilvánítom, ellenben rendelem, hogy az 1886/7. tanév kezdetétől az ösztöndíjas tanulók rovatos kimutatásai mindég a tanév elejére és a tanév végével szerkesztessenek, és hogy a tanév elejére szólók minden év október 31-ig, a tanév végére szólók pedig minden év julius 31-ig a külön sürgetést szorgosan kikerülve — a legnagyobb pontossággal hozzám beterjesztessenek. Hogy pedig a minisztérium az ösztöndíjas tanulók előmeneteléről és viseletéről kellő tudomással birjon. rendelem, hogy a rovatos kimutatások illető rovataiban az ösztöndíjasok előmeneteléről és érdemességéről való adatok, mindég a legnagyobb pontossággal beiktathassanak. Végül kívánnom kell, hogy az ösztöndíjas tanuló által a tanévközben esetleg tanúsított elégtelen előmeneteléről, colloquálások elmulasztásáról, rósz erkölcsi viseletéről — továbbá előforduló halál, vagy kilépésről, általában minden oly körülményről, mely az ösztöndíjnak ideiglenes felfüggesztését, vagy végleges megszüntetését maga után vonhatja, az illető megszüntetés időpontjának tüzetes kijelölése mellett, hozzám a külön jelentés és indokolt véleményes jelentés nyomban beterjesztessék. Midőn a tanfeltigyelőséget ezekről tudósí tora, egyidejűleg felhívom, hogy azok értelméhez képest a kerületbeli tanintézeti igazgatóságokat kellő miheztartás végett azonnal utasítsa — az elreudelteknek pontos teljesítésére pedig figyelemmel legyen. 1886. augusztus hó 23-án A miniszter helyett Berzeviczy Albert s. k. államtitkár. 1087. sz. Miről a t. tanintézeti igazgatóságokat tudomás és abhoz való alkalmazkodás végett ezennel értesítem. Veszprém, 1886. szeptember 15-én. Stáhly György, kir. tanfelügyelő Ajánlott tankönyvek. A vallás és közoktatási m kir. minisztérium iskolai illetve könyvtári használatra a következő könyveket ajánlotta : A Fodor József budapesti egyesületi tanár „egészségtan“ czimü művét (Budapest, 1886.) a felső nép és polgári iskolák, tanító és tanítónői, képezdék, tanári és ifjúsági könyvtárak számára. A Bartalus István és Gyertyánffy István által szerkesztett »négyes dalok zsebkönyve“ czimü férfi énekkar-gyűjtemény második kiadását, a műéneknek középiskolákban és tanító képezdékben való tanítására. Kitiltott tankönyvek. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium az alább megnevezett könyveket a történeti igazsággal ellenkező, fajgyűlöletet ébresztő és a tot luteránus népet atyai vallásának elhagyására ösztönző állításaik; és tartalmuk miatt a hazai j tót'nyelvű iskolák ifjúsági és népkönyvtáraiból j szigorúan kitiltotta. 1. A. Z. Luícsek Dániel által szerkesztett „Sv. Cyril a Method apostolovia Hovánski“ (T. Szent Márton 1885.) 2. A Sasinek F. és Kollár M. által irt .Zivott s s. Cirilla a methoda apostolov Slovan- kych“ (Nagyszombat 1885 ) 3. A Rizner Lajos által szerkesztett „Krátky Zemepis so Zolastnyiii obladora nu Kari ovstos uhvrske, pre III. IV. és V. triedu slov. ludovioh Érezte, hogy nem s mégis van valami lényében, ami amazok fölött uralkodik. Épen mint ahogy mélyebben meghatja a finomabb lelkű embert az esthajnalban elhangzó pásztor-furulya egyszerű hangja a szalonok művészi zenéjénél . . . Néha kirándult a hegyeit közé s hozott magával vad szirtszakadásokról vázlatokat. Azt hitte, hogy a munkával megöli lelkében ezt a sajátos érzelmet. Azonban a természet csodás összhang jának szemlélete közben is ott volt annak az arcznak bűbája. Nem birt szabadulni tőle. Egy Ízben elhatározta, hogy elhagyja ezt a falut s elfeledi bolond ábrándját egészen . . . Harmadnapra visszajött. . . Morogva, gondolkodva mondta magához: .őrült vagyok ! . .* . . . Egy szelíd alkonyaton, mialatt Mátyással a kert nagy kőpadán ülve beszéltek, megszólalt. — Lefestem azt a gyermeket. Hangja remegett s félénken nézett Mátyásra. Mintha valami nagy, határtalan kegy volna az, amit attól kérni bátorkodik. Mátyást pedig ez a nyilatkozat boldoggá tette . . . Másnap már ott ültek a kertben mind a hárman. Mátyás órahosszakig elnézte, amint a festő gyors keze biztos vonásokkal tette vászonra Lila vonásait . . . Lila a virágok közt ült, kezével egy pénzfüvet tépdesve ... A természetben mély némaság volt. Egy-egy megrendülő falombnak susogása, s a feje fölött daloló veresbegy éneke volt az egész zaj. Tündéri, szép kép volt ez, de a melynek bűbáját a festő e percz- ben nem tudta érteni. Előtte csak ez az egy arcz volt, ez töltötte be lelkét egész.en. Odatapasztá szemeit az előtte ülő alakra s miuden mozdulatát elnyelni látszék tekintetével . . . Azt sem vette észre e közben, hogy a fonott kerítésen keresztül egy égő szempár kiséri figyelemmel minden mozdulatát. A moiuárné fia volt a szomszédból . . . Egyszer mégis meglátta és kérdezte Lilától: — Ki az az ember? . . Lila zavartan válaszolta: .Andor, ... a mol- nárné fia, ... a szomszédból!“ ,; — Ismeri ? ? . . . Lila nem felelt, de arczának pírja érthetőn válaszolt helyette. A festő e tekintetből érteni látszék a feleletet. Valami mély, fájó, de egyszersmind vad érzelem vett rajta erőt és arcza elkomorodott. Odafordult Andorhoz s rajta feledte tekintetét. Se tekin tetben a féltékeny emberi szív tisztátalan, fekete önzése volt olvasható . . . Most már érezte, hogy szereti ezt a leányt. Szereti, szivének forró szenvedélyével ... De ez a szerelem nem az a tiszta hév volt, amely a viszontszerelem gondolatában is élvet és megnyugvást talál, hanem forró láng, melyet csak a kielégített szenvedély fog elolthatni szivében . . . Érezte hogy féltékeny lett. . . . Ugyanaznap este Lila Andorral találkozott a kertvégben. A káposztás kertig lenyúló sövény mellett állott egy meghámlott héjú vén körtefa. Ez alatt ült Andor s vágyó szemmel nézett Mátyás mester fonott kertajtajára, ahonnan Lilát várta. Néha indulatos mozdulattal tekintett a kertbe világló ablakra, ahol a festő lakott. Öklei összeszorultak s akaratlanul morogta: .gyűlölöm!“ Lila szerette Andort. Kis szivének egész ártatlan odaadásával. Együtt növekedett Andorral, együtt játszottak s amint az évek lassankint elteltek, szivének vonzalma öntudatlanul változott át a legtisztább szerelemmé . . . Néha találkoztak a vén körtefa alatt, — most azonban érezte Lila, skol. (Szakolcza, 1876). Továbbá .dejepis uhorska v. bratkom víjtahn pre slovenske ludove skoly.“ 4. A Rozmarin M. által szerkesztett ,slo- vensky rolastimil“ (Szakolcza. 1865.) továbbá ,Or- volbach* (Pest 1872 ) végre a „Kaleudar komuy ceske“ (Prága, 1870.) HÍR EIN K. Veszprém, 1886. október hó 3-án. Fölhívás előfizetésre. — Az új évnegyed elején tisztelettel fölkérjük t. olvasóinkat az előfizetési díj mielőbbi beküldésére. Az aradi vértanuk emlékét e hó 6-án a szokott kegyelettel fogják megünnepelni az egész országban. Városunkban is requiem fog tartatni a Szent-Ferenczrendiek templomában, melyen hazafias kötelessége minden magyarnak megjelenni, hogy megemlékezzék a dicső nemzeti vértanuk lángoló bonszerelméről. Bezerédj Viktor dr. orsz. képviselőnk a múlt vasárnap tartotta meg beszámoló beszédét Várpalotán, nagy számú választó közönség jelenlétében, kik a beszámolót nagy érdeklődéssel hallgatták s több Ízben kitörő zajos tetszésnyilatkozatokkal kisérték. Szép Ünnepélyt rendeztek Androvics Imre megyei utbiztos úr tiszteletére jó barátai és tisztelői csütörtökön este Verner Károly jó hírű veendéglőjéhen. E napon volt harminczadik évfordulója annak, hogy Androvics Imre ur megyei utbiztossá kineveztetett. A szép ünnepélyen városunk tekintélyes polgárai vettek részt. Ott voltak : Bezerédj Viktor dr., választó kerületünk országgyűlési képviselője, Kováts Imre városunk polgármestere, a városi tisztikar stb. A kedélyes estély vigalmát szebbnél szebb felköszöntők fűszerezték. — Androvits Imre úr közéletünk tevékeny barczosa s hogy mennyit tett városunk csinosítására, azt az utczák, terek és feljárók mutatják. Közhasznú működésével sikerűit neki egy igen szép érdemrendet nyerni, ez az érdemrend pedig nem más, mint polgártársainak tisztelete és szeretető, mely oly szépen nyilvánult ezen jubiláns ünnepélyen, és a mely fölér legalább is az aranygyapjas-renddel! Mi is melegen üdvözöljük derék polgártársunkat ezen jubiláns ünnepély alkalmából s szívből óhajtjuk, hogy ezen közhasznú működéséhez adjon neki a magyaroklstene erőt, egészséget és hosszú életet. Áthelyezés. — Huber Ferencz honvéd-hadnagy Veszprémből Székesfehérvárra helyeztetett át. Táncsics mellszobra, mint már múlt számunkban irtuk, elkészült. Most már csak az összeíorrasztás folytán keletkezett érczfoszlányok eltávolításán dolgoznak, aztán az egészet vegyi anyagokkal vonják be, úgy, hogy a szobor, mely kettős embernagyságú, zöldessárga fényt fog nyerni. A szobor, melynek sikerűit voltát a bírálók egyhangú dicsérete bizonyítja, nyolcz láb magas gránit-oszlopra lesz helyezve. Rendkívüli közgyűlést tart holnap dél után 9 órakor vármegyénk közönsége, melynek tárgysorozatát lapunk múlt számában közöltük. Gyászhirek. -- A helybeli szürkenénék zárdájából kedden délelőtt 10 órakor temették el a 20 éves korában elhunyt Sarolta nővért. A boldogult temetése nagy részvét mellett ment végbe. — Külső-Vathon múlt hó 30-án temették Konkoly Lajos földbirtokost, vármegyénk bizottsági tagját. Élt 60 évet. Temetésén a környék hogy erre a találkozóm Andornak szüksége van... Látta a sövényen keresztül, mialatt a festő arcz- képét rajzolta, látta Andor szemeiben felcsapódni a féltékeny indulatok árját s jól tudta, hogy ezt csak ő tudja lecsillapítni Andor szivében . . . . Nemsokára megnyílt az ajtó s kilépett Lila. Óvatosan nézett szét az elharapódzni kezdő sötétségben 8 a vén fához közeledett . . . Andor az öröm legfelsőbb fokával ölelte magához a kedves alakot, — csókolta ajkát s szivére simult szőke fejecskéjét- Aztán kérdezte halkan : — Szeretsz e te engem Lila? — Nagyon szeretlek. — Bizonyságaid az ég, a csillagok ? — Azok. Odasimult az erős férfi szivére s érezte jól, hogy a felgerjedt indulatok újra lecsillapodnak Andor szivében . . . Ekkor aztán sietve a házba iramodott . . , ... A leggyönyörűbb nyári nap jött el. . . Vasárnap volt épen. Emberek és természet egyaránt pihentek. Oly ünnepies szent nyugalom voll, mely imára ragadja az embernek minden gondolatát .... Mátyás kertjén túl a sűrű egerfák közt kis patak folydogált. Halk, egyhangú csevegés közt futott le vén mohos köveken. Csendes szala- dása olyan volt, mint a boldog ember sorsa, akit még nem vert fel semmiféle szenvedély ... A mezőkön ezernyi tücsök és szöcske czirpelt s a félérett kalászok pattogtak a forró nap hatása alatt. Távolról egy malom ketyegett egyhangúan . . Lila kezébe vette korsóját és a patakra ment. Dalolt, mint egy kis pacsirta. Útjában néhány vi- virágol tépett le s hajába tüzködte . . . Korsóját megtöltve leüit egy mohos kő fölé s sokáig nézte intelligencziája nagy számmal volt képviselve. — Szeress Géza, a veszprémi kir. közjegyző irodavezetője múlt hó 28-án, hosszas betegség után elhalálozott. Temetése múlt hó 30 án, jó barátai, ismerősei és pályatársai meleg részvéte mellett ment végbe. Koporsójára több díszes koszorút helyezett a kegyelet. — Nyugodjanak békében! Vármegyénk közigazgatási bizottsága holnap d. u. 2 órakor tartja rendes havi ülését. Szomorú hírek érkeznek vármegyénk Péterd és Románd községeiből az utóbbi napokban. A fenyegető nyomortól való félelmükben többen vándorolnak ki a szegénvebb sorsuak közöl Amerikába, igy legutóbb egyszerre 14-en, hogy a várt s még el se következett Ínséget a biztos nyomorral cse réljék fel. Mert tudnivaló minden józan gondol- kozású ember előtt, hogy a ki saját édes szülőföldjén sem tud megélni, az egész ismeretlen országban, hol előtte idegen nyelv, szokások uralkodnak, sem fog boldogulni s az itthon sanyaru- ságaihoz még a hontalanság keserűségét is elszenvednie kell. Azok, kikre a nép vezetése van bízva, a lelkészek és tanítók, világosítsák fel a nép elméjét a kivándoilás biztos veszélyei felöl, és iparkodjanak lebeszélni a dőre szándékról, mert ez az ő legszentebb kötelességök, különben az eltávozottak későbbi boldogtalansága és a haza szemrehányása az ő vállaikra fog nehezedni. A „Nemességről“ igen érdekes könyvet adott ki Marcziányi György lovag. E könyv hiteles adatai szerint az Esterházy nemzetség az egyedüli, ki .bárói“ rangját (Báró de Galántha) nem a Habsburgházi, de egy ősi magyar királytól (Zsig- mondtól 1421-ben) nyerte. Az Esterházy család bírja tehát a legrégibb keletű magyar főúri rangot. Kinevezés. — Marinczer Antal, veszprémi kir törvényszéki joggyakornok, ezen kir. törvényszékhez aljegyzővé lett kinevezve. A derék új aljegyzőnek mi is melegen gratulálunk. A központi Táncsics bizottság az emlékszobor leleplezése után — mint velünk a bizottság lelkes elnöke tudatja — e hó 11-éu küldöttség által fog tisztelegni Véghely Dezső, kir. tanácsos és alispán urnái, megköszönendő a szives támogatást, melylyel hazafias buzgólkodásukat gyámolítá. A küldöttség fogadtatására, melynek tagjai mind iparosok, városunk iparosai közt élénk mozgalom indult meg, a mint hogy illő is, hogy azon bizottságot, mely vármegyénk egyik jelese emlékének méltó megünneplésére annyit fáradozott, kitüntető szívességgel fogadjuk vármegyénk székvárosában. Hiszszük, hogy a fogadtatás oly rokonszenves lesz, hogy a küldöttség kedves emlékekkel fog távozni városunkból. Veszprém vármegye erdészeti albizottsága holnap d. u 4 órakor Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr elnöklete alatt ülést tart. A szüret már javában folyik a Balaton mentén. A bor fölséges lesz, de kevés. A somlói hegyen e hó 18-án kezdik meg a szüretet. Időjárásunk szebb nem is lehetne, de csak a sziireteiőkre nézve, mert az őszi vetések nagyon szomjuhozzák az esőt. 'Új orvos. — Ungár Sándor dr. orvos úr városunkban letelepedvén, megkezdette orvosi működését. Kívánjuk, hogy a szenvedő emberiség javára sok szerencsével működjék. ' Az Óbanyán kiütött kolerajárvány megakadályozására — mint nekünk Írják — a hatósági rendeletek: a lakások tisztántartása, az istállók stb. fertőzött helyek dezinficiálása, a betegek elkiilönitése és a vész színhelyének zár alá vétele mind a legszigorúbban végrehajtattak, és pedig — adja az Ég, hogy állandó legyen — jó sikerrel! A reudeleteket pontosan végrehajtani kellett is, mert egyrészről járásunk derék főszolgabirája, tekintetes Szőnyeghy Alajos úr hivatalos teendőinek legbensőbb tudatában járásunk s megyénk a szívtelen fekete vendégtől leendő mielőbbi megszabadítását szivén hordozván, a járvány tartama alatt az óvó s gátló intézaz egymással játszó fodros habokat ... A tiszta, üde víz olyan csalogató módou hívta le magához... A nap forró volt és bágyasztó . . . Lila körülnézett s miután meggyőződött a felől, hogy kiváncsi szemek nem leselkednek utánna, leült a füves partra, lehúzta czipőit, és lábait a vízbe merítette... Néhány perczig ült igy, midőn, mellette a bokor meg- zörreut. Lila az ijedés halk sikoltásával tekintett szét maga körül. Az eperfák lombjai mögött egy égő szempár kísérte figyelemmel minden mozdulatát. Lila megismerte a festőt. Hallatszott szinte az ajkairól elszálló sóvár lihegés a sűrű légben. Lila a női szemérem rémületével kapkodta magára czipőit és futni akart. Valami határozatlan sejtelem megsúgta neki, hogy ez az alakjából kikelt arcz őt nagy veszélylyel fenyegeti. A festő kilépett a bokrok közül és elébe állt. Szemében, arczában az iménti érzéki látvány által gerjesztett láng, hőség, szenvedély volt. — Mért fut el előlem Lila ? . . . Mióta vártam erre az alkalomra, hogy önnel egyedül lehessek. Oly sokat akarok önnek mondani. Halgasson meg Lila . . . Szeretem Önt! . . Nem a szememet bűvölte el csodálatos bájával, hanem a szivemet. Őrültté tett ! . . . Azóta nincs nyugodalmam, sem életem . . . Nem látta-e szememben, arczomban, minden mozdulatomban azt az eláruló szenvedélyt, mely epeszt, mióta ismerem ? . . . Fűben, virágban felém mosolyog szépsége. Hangját hallom a szél zúgásában! . . Szeretem, Lila, . . . szeretem! . . . Lila megigózve, mozdulatlanul halgatta a lázas szavakat. Valami bűbájos varázs legyökerezte lábait. Nem birt mozdulni. Szeretett volna elszaladni onnét, . . . elszaladni mesze, azután elfe-
