Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

tátik, hogy a csorda-utczában a Völgyi-féle ház előtt, valamint a temetőhegyen még ez év folyamán egy-egy kút ásatása megkezdessék, jövőre pedig minden évben, a mig a vízhiány tart egy közkút ásandó, mely czélból a városi tanács felhivatik, hogy a kút ásatásokat Androvics Imre v. képviselő úr meghallgatása s befolyásos működése mellett tel­jesítse. A gazdasági bizottságnak és Jákói Géza in. erdőgondnok úrnak az idei turnus kivágatása és még a tél folyamán eszközlendő értékesítése és a jövedelemből az előirányzott 4193 frt levonása után fenmaradó összegnek erdősítési vagy erdő ápolási alap czimén leendő kezelése tárgyában be­adott javaslata felolvastatván, — elhatározta a köz­gyűlés, hogy a f. évre eső erdő-turnus még ez év folyamán kivágassák és értékesíttessék, miután a jövő évben Veszprémhez közel vidéken nagyobb erdőterületek lesznek kiirtva és értékesítve, a mi a fa értékét csökkenteni fogja; az erdősítési alapra vonatkozólag ezúttal nem intézkedett a közgyűlés. A városi polétások évi fizetése, méltányolva teendőik fokozatos szaporodását 100 írtról 120 írtra emeltetett. Herczeg József gyámpénztári adós 60 p. frt tartozása, miután annak behaj tatlansága miatt senkit mulasztás vádja nem terhel — leíratott. Nagy Lajos városi faiskola-kezelő méltányos díjazására nézve a városi tanács javaslattételre utasíttatott. A város tulajdonát képező baráterdei 56 hold szántóföldnek Csornai János részére 6 évre 340 frt évi bérért történt bérbeadása, mivel az nyilvános árveréssel eszközöltetett, helyben hagyatott. Helyben hagyatott továbbá a helypénzszedési jognak 1887. évre 5500 frt összegben, nyilvános árverésen, Weisz W. Mór részére történt bérbe­adása. A városi szolgaszemélyzet ruházatára nézve helybeli iparosokkal, nyilvános árlejtés utján kötött szerződések jóvá hagyattak. A városi szegény-alapról *1885. évben veze­tett számadások a vármegyétől helyben hagyó hatá rozattal leérkezvén, levéltárba tétetni határoztattak. Ezzel a közgyűlés véget ért. Egy univerzális „házi szer“. Irta: Pápay Ernő dr.*) Csudálatos tünemény az, hogy az orvosi tu­domány emelkedésével nemcsak szaporodnak, de mindjobban hódítanak is az úgynevezett .házi sze­rek*, melyeknek pedig tudvalevőleg mi orvosok esküdt ellenségei vagyunk. Pedig, hogy mennyit ér egy ilyen jó .házi szer*, azt csak az emberiségnek az a szenvedő része tudná megmoudani, mely a valóban jó házi­szereket használni szokta. Hogy melyik házi-szer valóban jó ? Tudós budapesti és valószínűleg vi­déki kollegáim is azt mondják: „Egy sem.* De egy ilyen szernek mégis megadják a „felment- vényt* és elismerik, hogy az valóban hasznos. E szer: a sósborszesz. Meg vagyok róla győződve, hogy ha gyűjtést indítanának Mr. Lee Vilmosnak a sósborszesz fel­találójának szobrára azok közt, kiknek szenvedé­seit e szer már enyhítette, úgy egy bét alatt együtt volna a szoborhoz szükséges költség. Kevés ember­nek köszönhet oly sokat az emberiség, mint ennek az angolnak. E szernek nem szabadna hiányzani egyetlen háztartásból sem. Az ily univerzális gyógyszer haszna beláthatatlan. Jó ez fül-, szem- és torokbaj ellen; megszünteti a fogfájást, foghus genyedést, szaggatást, fejfájást, migraint, hajhullást, náthát eltávolítja a kűteget, a pörsenést, a májfoltokat, a *) £ csikk tisztelt Írója, mint ismert fővárosi orvos, az úgynevezett „házi-szerek“ tanulmányozását tette felada­tává és igéntét bírjuk, hogy tapasztalatait lapunkban a közönség érdekében közzé fogja tenni. Szerk. — Ott leszek. Ott is volt. valamint Amália kisasszony is. Mikor Tamás Tamás megpillantotta Amália kis­asszonyt, majd hanyatt esett ijedtében. Mindjárt kitalálta, hogy cselszövénynek esett áldozatul. Amália kisasszony azonban mosolyogva hozzá lépett, s kaczér hangon így szélt: — Látja, megtartottam szavamat. Eljöttem megkérdezni, hogy mi az hát, a mit oly sürgősen akar tudtomra adni? Tamás zavartan hebegett valamit a kellemes meglepetésről, Amália kisasszony pedig nevetésben tört ki, s azt mondta, hogy tudta, hogy felismerte Őt, máskép nem mert volna eljönni. De nevetését hirtelen ijedt sikoltással vál­totta fel. — Jaj, a papa! Valóban az egyik ösvényen a tanácsos úr ő nagysága közeledett. — Mi ez? — kiáltá elszörnyflködött hangon, mi­dőn leányát megpillantotta. — Hogy jöttél te ide ? — Bocsánat, papa, soha sem teszem többet. — És ön uram? ön kompromittálta, megölte jó hírnevét! — Bocsánat, nagyságos uram .... rebegé Tamás . . . csak azt akartam tőle megkérdezni, hogy . . . hogy eljön-e hozzám feleségül? . . . — Nos? — kérdé gúnyosan a tanácsos ur. — Vau szerencsém Amália kisasszony kezét megkérni. — Az már más . . . moudá mosolyogva a tanácsos ur. Tamás fél év óta férje Amáliának. Sütik, főzik , őszitik és kopaszitják. De már titkár, s ha Isten a miniszteri taná­csos urat élteti, esztendőre vagy kettőre osztály- tauácsos. Meg is érdemli szegény, megszenved érte. szeplot és kitűnő szer gyomorbántalmak ellen. Ne­künk magyaroknak pedig különös kegyelettel kell adóznunk a sósborszesznek, mert e szer mentette meg tudvalevőleg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának szemevilágát 1877-ben. Azt hiszem: szolgálatot teszek a közönségnek, ha e szer használatával és sokoldalúságával meg­ismertetem. Én mint orvos itt Budapesten négy­féleképen szoktam használni. Bedörzsölésre, boro­gatásokra, belsőleg és az úgynevezett .massage“ kenő-gyúró gyógymódra. Jül^úgásnál és szaggatás­nál kis vatta-darabot mártunk a sósborszeszbe és ezt — naponta 2—3-szor ismételve — a fülbe dugjuk, mig a fültövet és a halántékot külsőleg e szerrel bedörzsöljük. S^emgyengeségnél a szeszbe mártott ujjúnkat a szempillákou többször végig huzzuk és a bekenés után a szemeket kissé fel­nyitjuk, hogy a szeszpára beszivároghasson. Ez a szemet kissé csipi ugyan, de rendkívül erősíti a szemidegeket, bedörzsölendő még a fültő és a nyakcsigola is. Jogfájást és foghús genyedést úgy lehet e szerrel gyógyítaui, ha az első esetben a fogba sósborszeszes vatta darabokat teszünk a másik esetben pedig szánkat naponkint legalább három­szor félig vízzel kevert szeszszel öblögetjük. Zu- \ódásokat e szerrel kell bedörzsölni. Jejjájás és migraine ellen a fejtetőt, homlokot, halántékokat és a nyakszirtet bőségesen kell bedörzsölni, mig a hajhullást úgy szünteti meg, ha félig vízzel ve­gyített sósborszeszszel a fejet megmossuk. Csúfos bántalmaknál kitűnő hatása van e szernek, ha azt a kenő-gyúró gyógymódnál használjuk és a fájó testrészt naponkéut simán de nem gyengén jól bekenetjük. Náthánál a fej bedörzsölendő és a fü­lekbe szeszes vatta teendő. Küteg vagy pörsenés a szenvedő helynek csupán bedörzsölése által el­múlik, ugyan ilyen a hatás a májfoltoknál és szeploknél is, melyek kitartó használat után telje­sen elmúlnak. Gyomor bántalmaknál szintén na gyón jó szolgálatot tesz a sósborszesz, melyből ily esetben egy evőkanálnyi sósborszesz 2 evőkanálnyi melegvízben veendő be, mindig egy órával az ét­kezés előtt. Mint látjuk e szer valóban univerzális. De sajuos, hogy a kapzsi pénzvágy előtt semmi sem Bzent, még az ember egészsége sem. Mióta Brázay Kálmán sósborszesze Magyarországon oly rendkí­vüli mérvben elterjedt, azóta a hamisítók száma egész légióvá növekedett, kik spirituszos vízzel gyötrik a közönséget Azt a jóakaratú tanácsot adom tehát mindenkinek, hogy csak azt a sósbor- szeszt vegye meg, melynek vignettájába a kis üve­geknél a 319. szám, a nagyobbaknál a 320. szám van benyomtatva, miután a valódi hamisítatlan sós borszesz védjegyeinek ez a száma. Legközelebb lesz még alkalmam egyéb jó háziszereket megismertetni és a közönséget néhány ártalmas szerre figyelmeztetni. Budapesti levél. (Kereskedői védegylet. — A király látogatásai.) Valóban országos érdekű mozgalmat indított meg legutóbb a .Magyar Kereskedők Lapja“ czimü fővárosi tekintélyes szaklap szerkesztősége a keres­kedői osztály érdekében. A mozgalom egy ,Keres- kedők védegylete* alapítását czéiozza, mely létesí­tendő egyletről Eötvös Károly a .Magyar kereske­dők Lapja* legutóbbi számában következőleg nyilat­kozik: „Ez intézet czélja a kereskedők számára válságos viszonyok közt segélyt és lehetőleg biztos menekülést nyújtani. A kereskedői világban évenkint sok a bukás, vájjon nem volna-e mód található, melynek segélyével a bukások megelőzhetők, vagy legalább súlyos következményeik könuyíthetők vol­nának? E kérdés érdemes arra, hogy vele a legjobb elmék foglalkozzanak.* ,Én is foglalkozom vele. Ama derék férfiak bizalma, kiknél az eszme felmerült, nemes köteles­Isten éltesse Veszprémet! (A megyegyttlés alkalmára.) Van egy város, szép regényes, Jelene szép, múltja fényes; — Jó magyarok laknak benne — Büszke reá ki ne lenne ? Az is magyar itt, ki német! Isten éltesse Veszprémet! Egyre halad, egyre szépül — — Benne most is egy ház épül ; Büszke fala, ércz-tetöje Szép tettnek lesz hirdetője. — — Szeretik itt a jót s szépet - Isten éltesse Veszprémet! Vártornyait ki megnézi, Ha pogány is megigézi — — S ha népe közt tölt pár napot S szemmel kísér polgárt, papot, Lát szép nyájas arczu népet; Isten éltesse Veszprémet! Sok iparos lakik benne, Ki közjóra mindent tenne — — Sok meg tudományban serény, És ez mind szép honfierény, — — Meg is érdemlik az érmet: Isten éltesse Veszprémet 1 Házakban s utezán szert szét, Csak magyarul szél a beszéd, — S beszél kiki a hazárul, Melyet soha el nem árul — Sőt ha kell ver ellenséget. Isten éltesse Veszprémet! Kömive8 Imre. ségemmé tette, hogy e nagy kérdésre én is töre­kedjem az okos és czélszerü feleletet megtalálni.“ „A hitelezők védegylete évek óta fennáll. Némi javulást ez egylet működése idézett is elő a viszonyokban. De nagyon csekélyét. Se czélja, se eljárási módja, se eszközei nem kielégítők. Ez egylert működése hasonló a tűzoltók működéséhez. Tudniillik, ha már kiütött a tűz: azt elfojtani és a mit lehet megmenteni. Nemes czél ez is, de czél- szerübb volna oly intézkedés, mely elejét veszi a tűz kiütésének és ha azt megakadályozni még sem lehetett, lehetőleg kárpótolja a károsultat. Ily czélt tűztünk ki magunk elé a kereskedői védegylet fel­állításával. Egy biztosító intézet lenne ez a keres­kedői világ elemi csapásai: a bukások ellen.* „A kereskedőt válságos viszonyok közt három veszély fenyegeti. Az egyik veszély az, mikor a bukásra nincs ok és szükség, de pillanatnyi fizetési zavar mégis előidézneti. A második az, midőn a passzívák fölülmúlják az aktívákat, ily esetben gyors és okos kiegyezéssel a hitelezők megkaphatnák aránylagosan az egész aktívát. A harmadik veszély az, ha a bukás törvényes formák közt tényleg kiüt. Ily esetben a tömeg megmentése a hitelezők részére és a csődnek rögtöni befejezése kívánatos de egy­úttal lehető is. A kereskedőt fenyegető eme veszélyek­nek óhajtjuk mi elejét venni s ekként évenkint milliónyi vagyont megmenteni s ezzel egyúttal meg­menteni nagyszámú becsülésre méltó családot, nevet és czéget.“ ,Az érdeklődés ez eszme iránt már is nagy és éléuk Mégnagyobb és élénkebb lesz kétségtelenül egész addig, míg az intézet felállítva nem lesz S az intézet annál erősebb s a czél elérése annál biztosabb, minél általánosabb lesz a kereskedő világ részvéte és érdeklődése.* — így nyilatkozik Eötvös Károly e kétségkívül nagy fontosságú kérdés tár­gyában, melyről az érdeklődőknek — egyszerű meg­keresésre — bővebb felvilágosítást szívesen nyújt a .Magyar Kereskedők Lapja* szerkesztősége. Valahányszor ő fölsége a király a fővárosba jön, fáradságot nem ismerő érdeklődéssel látogatja sorra tudományos intézeteinket és szinte látszik rajta, hogy mennyire örül fejlődésünknek és mennyire szivén hordja gyarapodásunkat. A lefoiyt héten az uj természettudományi egyetemet látogatta meg két Ízben, és pedig első ízben a természettudományi osztályt, másodízben a fizikai osztályt. Mindkét eset­ben legmagasabb megelégedését nyilvánította a látottak felett és örömét fejezte ki a fejlődés fölött, melyet nálunk tapasztalt. CSARNOK, Visszaemlékezések. • — Véghely Dezső barátomnak. — (Folytatás.) Minthogy ily fontos és nagy jelentésű állás volt az alispáni hivatal, tehát ügyekezett a megye arra a legkitűnőbb egyéneket megválasztani és több­nyire választott is arra kitűnő férfiakat, kik va­gyoni és szellemi garancziát nyújtottak, hogy azon állásnak a megye méltóságához képest meg is felel­hessenek és csakugyan voltak sokan, kik ezen ál­lásban magas értelmi erőt, fényes jellemet és pél­daadó hazafiságot tanúsítottak és csakis a ritkább esetek közé tartozott, midőn a választásnál befo­lyást gyakorolt nagy tényezők versenygése közt gyengébb tehetségnek engedtetett át az alispáni állás, és igy nem is volt példátlan, hogy úgy az alispáni álláson, valamint a többi hivatalokban fordúltak elő olyan egyéniségek, minőket báró Eöt­vös József a .Falu jegyzőjé*-ben bemutatott. — Voltak buzgó, lelkiismeretes hivatalnokok, kik át- érezté , hogy ők a közönségnek nem urai, hanem ellenkezőleg ők a kötelességnek és a közönségnek szolgálatában állanak, s meg is állták azt diadal lal és dicsőséggel, de azt sem lehet tagadni, hogy voltak olyanok is, kikről ily dicsérettel nem lehet emlékezni. Ugyanis a megyei szolgálat a választá­sokra lévén fektetve, s a megyei szolgálaton kívül a közszolgálatnak egyéb neme nem lévén, termé­szetes, hogy egyrészről minden tehetség, má8 rész­ről minden puszta ambiczió ezen állásokra töreke­dett, s kénytelen volt a befolyást gyakorló ténye­zők kegyeit, vagy hajlamát keresni, s megnyerni. Más részről pedig, minthogy a megyei ol.vgarchák hatalmuk erejét s pénztáraik pazarlását kifejtették arra nézve, bogy a tisztikar az ő alárendeltjeikből, híveikből állíttassák össze, továbbá a megyei birto kos családok is mindent elkövettek, hogy a velők összeköttetésben állókat tehessék be a hivatalokba, továbbá a nagyobb nemesi községek, a vallási és vidéki érdekeltségek a maguk érdekében a saját jelöltjeikért szálltak síkra, és a választás sikere a végponton a kortes tömegek által döntetett el, gyakran formális csaták folytán, természetes, hogy a tisztújitások a választási rendszernek összes hi­báiban szeuvedtek, és adtak ki oly eredményeket, melyek kinevezési rendszer mellett elő nem fordúl- hattak volna, különösen oly nagy számmal épen nem. — Tehát nem lehet csudálni, hogy a művelt nyűgöt a megyei tisztújító választásokat tőlünk el nem tanulta. A megyei intézményben a legjelentékenyebb tényezők a táblabirák voltak. — Ezek képezték a megyének szellemi erejét és értékét, s tették fon­tossá és hatályossá magát a megyét, mint politikai intézményt. Ugyanis táblabirákká azon férfiak ne­veztettek ki, a kik már előbb megyei hivatalokat viseltek, tehát a táblabirák nemcsak az akadémiá­kon mint tanulók és a királyi táblán mint jura­tusok, elméletileg képzett egyének voltak, hanem mint hivatalokat viselt férfiak egyszersmind gya­korlati ismeretekkel is birtak a polgári és társa­dalmi életnek, sőt a kormányzatnak minden ágá­ban, — és a mennyiben a megyében fekvő birto­kaikon mint független emberek laktak, a közélet­nek is minden szükségét ismerték, s vagyoni füg­getlenségükön felül függetlenségük teljessé vált az által, hogy ők már többé hivatalokra sem vágya- kodtak, de azért a közügynek állandólag szolgála­tában álltak — A táblabirákból álltak ki a tör­vényszékek közbirái, a megye által bármely fontos kérdésben javaslattétel végett kiküldött bizottságok. Ezek sorából váltak ki a megyei gyűléseken az indítványokat tevő és a tárgyakat alaposan meg­vitató szónokok, — legtöbbnyire ezek közül vá­lasztatlak az országgyűlési követek is. — Főkép a táblabirák érdeme, hogy a megyék az alkotmány sértetlen fentartása mellett következetesen ás az utókor hálájára méltóan küzdöttek, még pedig nehéz időkben is, — a táblabirák az adófizető nép ter­hén enyhíteni, s annak jólétét emelni törekedtek. Az ő érdemök, hogy az igazságszolgáltatást magas fokra emelték, fáradhatatlanúl működtek a nemze­tiség, a művészet, az ipar felvirágoztatása érdeké­ben, sőt az ő soraikból váltak ki azon kitűnő kö­vetek is, kik mint országgyűlési szónokok és status férfiak akármelyik legműveltebb nemzet parlament­jének díszére váltak volna- Szóval az országnak mindazon kitűnőségeit, kik nem főpapok vagy fő- rendüek voltak, a táblabirák díszes kara szolgáltatta. A táblabirák bölcsessége egy évezreden keresztül óvatosan és helyesen vezette a politikát, miért a történelem elismeréssel, az utókor pedig mindig kegyelettel fog a táblabirói karról emlékezni; — azon karról, melyhez a nemzet kitűnőségei, Nagy Pál, Balog János, Ragályi Tamás, Deák Ferencz, Kossuth, Klauzál Gábor, Pázmándy, Kazinczy Gá­bor, Huukár. Beöthy Ödön, és még sok mások tartoztak. A táblabirák pedig tartoztak azon bir­tokos nemességhez, mely századokon keresztül ok­szerű takarékosság mellett tudott tanúlni és úr lenni, és e mellett birtokát megtartotta. Voltak ugyan léhák és tehetségükön túlterjeszkedők akkor is, de oly kevesen, hogy ezek, valamint a fertály- mágnáskodó rugdalódzók alig 'ettek számot. A ma­gyar birtokosságot higgadt józan ész, szives ven­dégszeretet tüntette ki, minden erőködés nélkül, a jó háziasszony kedvessé tudta tenni a házat jósága, uyilt szívessége által, s a vendég el volt látva gaz­dagon a megelégedésig a nélkül, hogy idegen égal­jak terményeihez kellett volna folyamodni, s nagy összegeket elkölteni, tehát minden háznál volt jóiét és megelégedés. A fényűzés csak utóbb harapódzott el és a könnyelműség, melyek annyi családnak tették sem­mivé jólétét. Karácson János HÍREINK, Veszprém, 1886. deczember hó 5-én. t Ipolyi Arnold. A magyar főpapság egyik legjelesebb tagja, az emberszeretet és humanizmus egyik apostala, a tudomány és művelődés egyik vezérfáklyáju, Ipolyi Arnold nagyváradi püspök e hó 2-án hir­telen elhunyt. A fájdalmas hir mély gyászt keltett országszerte, korán fölváltván azt az örömet, melyet a jeles főpapnak nagy­váradi püspökké kineveztetésekor az egész ország érzett. Ipolyi Arnold egész mun­kás életét magasztos főpapi hivatásának betöltésére és a magyar műveltség fejlesz­tésének lelkes előmozdítására szentelte. Elnöke volt a történelmi társulatnak s tagja minden tudományos, közművelődési és humánus egyesületnek. Nagyhírű művei, főleg pedig a „Magyar mytbologia“ nevét halhatatlanná tették s ha földi halandó részeit uem látjuk is többé, szelleme köz- tüuk fog élni mindenkor s lángelméjének fénye örökké fog ragyogni a magyar tudo­mányosság csarnokában. Váratlan elhunyta a legőszintébb fájdalommal sujta minden magyar szivet s méltó aggodalommal kér­dezhetjük: „Ki lép ürült nyomodba?“ . . Közgyűlés. — Holnap tartja Veszprém vármegye rendes közgyűlését a megyeház nagy­termében Esterházy Móricz gróf, vármegyénk szeretett főispánjának elnöklete alatt A közgyűlés érdekes tárgysorozatát már lapunk múlt számában közöltük. Vármegyénk közigazgatási bizottságá­ban üresedésben levő öt hely a holnapi megye- gyűlésen fog betöltetni. Nöegyletünk mai házias tea estélye iránt nemcsak városunkban, hanem a vidéken is élénk érdeklődést jelezhetünk. A mi nagyon természetes, mert az a kedves elegauczia és megnyerő nyájas­ság, melyet a nemcsak lelkes, de bájos rendezőség Véghely Dezsőnó úrnő ő nagysága vezetése mellett kifejt, mindenkit lebilincsel s ezen estélyek ma- gasztalójává és elmaradhatatlan látogatójává tesz. A megy egy ülésre városuokba érkező kedves ven­dégek sem részesülhetnének ennél szebb élvezet­ben, a mi egyhangú társasóletünk kínai falai közt. Hogy a jótékonyságnak ezen kedves gyakorlási módját minél fényesebb siker koronázza, melegen óhajtjuk. Döbrentey ünnepélyt tartott f. hó 1-én a helybelyi főgimnázium .Ányos önképző kőre*, vármegyénk jelese születésének századik évforduló­ján. Az Ünnepély zárt körű lévén, azt csak jelezni akarjuk. — Igen szép Döbrentey ünnepélyt tartott a Hunyad megyei történelmi és régészeti egye­sület is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom