Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-08-15 / 33. szám
JÖI. évfolyam. 1§§6. 334k izám. Veszprém, augusztus 15. Megjelenik e lap a „HIVATALOS É2TESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Elöflietési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 5ü kr. ; félévre 3 frt; egéss évre 3 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.: minden beigtatásért külön 30 kr állami bélyegilleték ügetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden elö- fiietés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s .általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. i Magánvitáinak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert, munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. sz. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. i Az új közigazgatási törvények. A köztörvényhatóságokra s a községekre vonatkozó újabb törvények ma lépnek életbe; ezen törvények végrehajtásának első stádiumát a belügyminiszter által legközelebb kibocsátott terjedelmes körrendeltek szerint: a megalkotandó különböző szabályrendeletek képezik. A törvény- hatóságoknak, a községekről ez alkalommal nem szólva, szabályrendeletet kell alkotniok az évenkénti közgyűlések számáról és idejéről, úgyszintén arról is, hogy ki a közgyűlés elnöke, midőn a főispán, alispán, főjegyző egyidejűleg akadályozva vannak. Az állandó választmány saját ügyrendjét megállapítani s azt a közgyűlésnek bemutatni köteles ; de a közgyűlés is, saját ügyrendjére nézve, az uj törvénynek megfelelő szabályrendeletet alkot. Egyik legfontosabb része az új törvénynek a nyugdíjintézet létesítése s a nyugdíjalap előteremtése, melyeknek érdekében nagy körültekintés, beható, gyakorlati, bölcs intézkedés szükséges egy czél- szerű és sikeres nyugdíjszabályzat megalkotásához. A szervezési szabályzat is az új törvénynek megfelelően lesz átalakítandó. A kijelölés körüli eljárás is megérdemelné, hogy az a törvény keretén belül világosan körvonalaztassék. A törvényhozás semmit sem változ- \ tatott a régi törvény idevágó rendelkezésén; oka volt reá. A tisztviselő-választások nem egy szorosan magyarországi és sok erdélyrészi megyében a magyar államiság érdekeinek megfelelőbben eszközölhe- tők ezen törvény szerint, melynél fogva a kijelölés joga, az alkotmányos formák mellett ugyan, de mégis, és mondhatni kizárólag a főispán kezeibe van letéve. És ez, tekintettel a jelzett megyékben való viszonyokra, alig eshetik kifogás alá. Egészen más mértékkel kellene mérni azokban a megyékben, a melyekben sem a nemzetiségi velleitások, sem a czentri- fugál törekvések nem paralizálják a magyar állam hatalmát, s nem zavarják az alkotmányos konszolidálás nagy és üdvös munkáját. A^,, Veszprém“ tárczája. A vén honvéd halála. .... Él-e még ? . . . Szive halkan dobban, Szeme égő fénye kialszik, ellobban, Közeleg a halál megküzdeni véle, Oh, a harczok fia régi ismerőse I Ve lm, a betegben támada uj élei, Megvillan szemében szikrája uj fénynek, Tekintete elvész láthatatlan képen, A mit a múlt feste, valamikor, régen . . . „. . . Halljátok a riadót f Halljátok a trombita hangját f A rohanó paripák robaját ? Bömbölnek az ágyuk, Hogy reszket a föld is alattunk! . . . Nézzétek a harczot! . . Látjátok a füst közepében A magyar lobogót f . . . . . . Hah! Leesik, letiporják! . . . Nyergeljétek föl paripámat, Adjátok jó kardom ide ! Előre huszárok, véres diadalra! Előre I Utánam! Előre magyar! . . .“ Majd elborul arcza, köny ragyog szemében, A haza elestél gyászolja talán most . . . Magas dicsőségre ah, ez a mély szégyenl Ott borong előtte a sötét Világos . . . Ne nézzetek ide! Most a hazának szent ügyét A hóhérok kezére játszsza A hazaárulás . . . Oh mért nem vág közénk az égnék Haragvó mennyköve t . . . i De mert az ilyen törvények nem alkottathatnak egyes vidékek érdekei, viszonyai szerint, hanem egyaránt azon egy alakban kell kiterjedniük az egész országra, igen természetes, hogy mig egyes vidékeken a törvény megfelel a közóbajtásnak s a politikai érdekeknek, addig más megyékben a „salus reipublicae suprema lex esto“ elvének alkalmazásában kénytelenek a polgárok megnyugvást keresni. Az ilyen megyékben van aztán indikálva statútumok által pótolni, kiegészíteni azt, a mit a törvényhozás részletezni nem akart. A törvény keretén belül igen sok üdvös, czélszerü szabályzat megférne. De ebből egyáltalán nem következik, hogy mi a legjobb és leggyakorlatibb szabályzatot is oly panaczeának tekintenŐk, a melynél fogva minden sérelem eltávolítható, minden érdek és igény kielégíthető lenne. Valamint az sem állítjuk, hogy a törvény, úgy a mint van, minden szabályzat nélkül is elég biztosítékot nyújt az érdekek megóvására, a sérelmek el nem követésére. Az alkalmazástól, a végrehajtástól függ minden. A legjobb törvényt is ki lehet forgatni szelleméből a gyarló, tudatlan, vagy rosszakaratú végrehajtás által. Ellenben a leghiányosabb törvényt is hasznosan, meg- nyugtatólag alkalmazhatja a józan ész, a tudomány, a belátás és a jóakarat. De az tagadhatatlan, hogy minél részletesebb, tisztán körvonalozottabb, világosabb valamely törvény, vagy szabályzat, annál kevesebb tér nyílik akár az egyéni különböző vélemények eltéréseire, akár a rabulisztikus félremagyarázásokra, akár az önkényre, vagy a pártállás érdekei által igényelt ilyen vagy amolyan értelmezésre. Ezeket kell tekintetbe venniök a különböző küldöttségeknek, a különböző szabályzatok készítésénél, bogy a belügyminiszteri leiratban is jelzett czél lehetőleg eléressék, mely nem más, mint hogy a rendelkezések egyenként való érvényesülésükben is javítólag hassanak a közigazgatásra, szerves összefüggésükben s kölcsönös egymásra való hatásukban pedig hivatva legyenek oly színvonalra emelni a közigazgatást, a melyen úgy az egyesek, Mért nem sülyedsz el, föld, alattunk, Hisz most tagad meg hütelen fiad! ... Ne vedd el kardom! E karddal lelkem egybeforrott, Vele kiléped telkemet . . . ■ , . Mit ér az élet, hogyha nincs haza ? Szegény hazám! . . .“ . . . Fájdalom borúja nehezül szemére, Fájó tekintetét fölveti az égre, — Ott biztató reményt csillámlani látott, Es lelke utána, az egekbe szállott . . . MASEETHIM. Emma naplója. — Életkép. — I. Fortuua, a szerencse istennője, a ki előtt a világ milliói porba hullanak, ki a mai világban is talál imádókra, kik készek koczkára tenni, a bizonyost a bizonytalanért, e kegyetlen istennő ma is dicsteljesen uralkodik ama trónon, melyet számára a kislelküség emelhetett valaha. Ha a szerencsehajhászó kissé elemezné e fogalmat: szerencse, — nem hiszem, hogy magába szállva, észre nem térne .... Czakó János uram is azok közé tartozott, kik a szerencsét erőszakkal akarják birtokukba venni, folyvást keresve és üldözve azt. Rögeszméje volt, melytől nem tudott szabadúlni. Gazdag óhajtott lenni és e vágy valóságos lázzá fejlődött benne, s mig lelkének egész erejével a szerencsét hajhászta, nem válogatván az eszközökben, melyek ennek elérésére kínálkoztak, addig elhanyagolta családját s elfeledkezett legszentebb kötelességéről. Napokat és éjeket töltött a kártyaasztal mellett. Nem a családi tűzhely édes melege, nem neje mint a közönség és az állam egymással kapcsolatos érdekei lehetőleg kielégittesse- nek, de egyszersmind biztosíttassák a politikai szabadság is. A megalkotott törvények alapján mindez lehetséges; az alkotandó czélszerü és okszerű szabályzatok megszerzendik nekünk a biztosítékot arra nézve, hogy a törvény üdvös intencziói ne legyenek meg- hiusíthatók akár az egyéni vagy pártérdek, akár pedig az eksztravagans vagy korlátolt felfogás magyarázgatásai által. A legtöbb, a legnagyobb biztosítékot azonban maguk az egyének nyújthatják nekünk, kik a megalkotandó szabályrendeletek végrehajtására hivatvák. Tőlük várjuk, reméljük a legtöbbet úgy most, az uj éra küszöbén, mint mindig, s hiszsziik, hogy e méltó várakozásunkban, alapos reményünkben csalatkozni nem fogunk. Megyei közgyűlés. E hó 12-én d. e. 10 órakor Tléghely Dezső, kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott vármegyénk közönsége, melynek tárgyát a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886. évi XXI. t. ez. rendelkezéseinek megfelelő szabályrendeletek elkészítése képezte. Hogy hány közgyűlés tartassák évenkint, erre nézve dr. Fenyvessy Ferencz indítványára elhatároztatott, hogy három közgyűlés fog tartatni, május, szeptember és deczeinber hónapok első hétfőjén, mi-jenkor d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. Az eddigi, négy megyegyülés feutartását indítványozta Kemény Pál dr. Az élénk vitatkozásban részt rettek Laky Kristóf dr. Bartalos István és Benkő István. A közgyűlésen való elnökség tisztével a főispán, alispán és főjegyző egyidejüleges akadályoztatása esetén az árvaszéki elnök ruházhatott föl. Az állandó választmány utasittatott, hogy ügyrendjét az új törvénynek megfelelőleg dolgozza ki s a törvényhatóság közgyűlése elé terjeszsze be. A közgyűlés ügyrendének kidolgozásával a már régebben kiküldött bizottság, mely Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt a következő tagokból áll; Kenessey Károly, m. t. ügyész, dr. Kenessey Pongrácz, m. biz. ag„ Kolo\sváry József, m. biz. tag, Takács Ádám, m. árvaszéki elnök — lett megbízva. A szervezeti szabványok, valamint a fegyelmi szabályrendelet elkészítése szintén a fentebbi küldöttségre bízatott. A nyugdíj szabályzat elkészítésére kiküldött bizottság névsora. Elnök: Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Tagok: Ányos László, Andre Gyula, dr. Be^erédj Viktor, Békássy Károly, dr. Fenyvessy Ferencz, Fodor Gyula, Gulden György, dr. Kemény Pál, Kiss László, Kopdcsy Viktor, és leánya gyöngéden ölelő karjai, hanem az irgalmat nem ismerő kártyások között kereste a boldogságot. E hideg, e közönyös, irigység és vad vágygyal telt játékosok körében vélte feltalálni azt, a mit a boldogság forrásánál nem volt képes feltalálni. Lelke a vad szenvedélyé volt és e szenvedély a vadság átkával nehezedett egész valójára. Csakhogy a szerencse nem eladó portéka és Czakó János uram azt elfeledni látszott. Pedig volt alkalma saját kárán okulni. Csakhogy nem okult; minden újabb kudarcz újabban ösztönözte a szerencse hajhászására, a mely sehogy sem akart neki kedvezni. Még ez is hideg volt iránta s oly kegyetlen, Hogy élvévé tőle még azt a kevés nyugalmat is, a mi neki annyi hányattatás után fenmaradt. Egyik ékszer a másik után mind, mind a zálogházba vándorolt. És ilyenkor hiába folytak a nő keserű, szemrehányó könyei, hiába hangzottak az őszinte jó tanácsok, a vadőrűltségö szerencse- vadász szive nem lágyúlt meg, hidegebb volt az, mint a szikla, a melyen még a moh sem verhet gyökeret. A szerencsétlen nő éjeket virrasztóit át csendes, bús magányában, sírással, bánkódással töltve az időt. Mig férje a szerencsét hajhászta, addig ő szerencsétlen volt a szó legszorosabb értelmében. Nemcsak a nyomorral fenyegető anyagi helyzet aggasztotta szivét, valahányszor tizenhat éves leányára, a kedves Emmára tekintett, hanem az ismerősök megvető tekintete és suttogása is sujtólag hatott kedélyére. Emma előtt nem volt titok mindaz, a miről a városban beszéltek és fiatalsága daczára is képes volt anyja fájdalmának nagyságát felfogni. Ez okból Pöschl Károly, id. Tuigly Sándor, %uttner Sándor, S\abó Imre, biz tagok, továbbá Kolo^sváry József, in. főjegyző, Takács Ádám, m. árvaszéki elnök, Kenessey Károly, m. t. ügyész, Kopdcsy Árpád, in. főpénztáros, Kasens\ky János, m. főszámvevő, Mészáros Károly, m. iktató. A tisztviselők betegsége esetén követendő eljárás szabályzatainak elkészítésére szintén ezen bizottság küldetett ki. Ezzel a közgyűlés véget ért. Az új megyeház. A székház épület összes szárnyain a falegyen eléretvén, f. hó 7-én tartatott meg az u. n. bokrétaünnepély, mely abból állott, hogy az új megyeháznál dolgozó munkások közt borravalóúl egy napi munkabér osztatott ki, mely czélra a székházépítő bizottság által megszavazott 400 írtból 329 frt 25 kr. vétetett igénybe. Az építés három munkavezetőjének szokásos jutalmazásáról a megyei közgyűlés fog intézkedni; ezek részére semmit sem szavazott meg a bizottság. (Lapunk múlt számában tévesen irtuk, hogy azok részére 800 frt szavaztatott meg.) Az új megyeház berendezéséhez szükséges munkálatokat a következőleg adta ki a bizottság: A bádogos munkát Zellerin Mátyás budapesti vállalkozónak 9573 frt 38 krért. A palafedő munkát Schandrosit\ István budapesti vállalkozónak 4834 frt 96 krért. Az asztalos munkát Thék Endre budapesti vállalkozónak 16,769 frt 85 krért. A lakatos munkát Árkai Sándor budapesti vállalkozónak 6805 frt 26 krért. Az üveges munkát Jaragó és társa budapesti ezégnek 4528 frt 20 krért. A fazekas munkát fPfilf Andor veszprémi iparosnak 3960 írtért. A szobafestő és mázoló munkát Drobnics György budapesti vállalkozónak 8425 írtért. A csatornázási munkát Zellerin Mátyás budapesti vállalkozónak 3624 frt 55 krért. Ezen vállalkozók fölhivattak, hogy a szerződések megkötésére 8 nap alatt okvetlen jelentkezzenek. A kövezési munkálatok elkészítésére csupán Kéler Napoleon pályázott, de az előirányzott ösz- szeget tetemesen meghaladó árban, ennélfogva a bizottság, annál is inkább, mivel ezen munkálatokra még csak a jövő év tavaszán lesz szükség, tetemes megtakarítás reményében, a kövezési munkálatokat házilag határozta elkészíttetni. A szobrászati munkára pályázat nem érkezvén, a bizottság elhatározta, hogy két jó nevű budapesti ezéget fog ajánlattételre fölhivni. A küldöttség határozata s az összes, még az el nem fogadott ajánlatok is, felülvizsgálat végett a minisztériumhoz fölterjesztetnek. * A székházépítési művezetőség, az új megyeház építésénél a falegyen elérése eredményének napról-napra búsabb is lett és sokszor naphosszat elzárkózott szobájába, hol minden tartózkodás nélkül öntnette ki fájdalma könyeit. Mindazonáltal még nem adta fel minden reményét. Hisz atyjáról volt szó; azon apáról, a ki csak egy évvel ezelőtt is oly jó, oly szorgos, oly gondos apa volt; a ki eddig oly igen-igen szerette őt s a kit ő is oly igazán Bzeret. Szegény Emma! Csak ismerte volna az életet úgy, miként azt boldogtalan anyja ismerte! Látta volna az életet a maga valóságábpn, a tapasztalat szemüvegén át 1 . . . De nem; mégsem! jobb volt neki igy. A gyermek élete hadd legyen álom ! Az ébredés, ha későn jön is, mindig elég korán szokott bekövetkezni. II. Sötét, borús, júliusi éj volt .... Az ég dörgött iszonyúan s csak midőn a czi- kázó villám pillanatnyi fényt árasztott egy-egy pillanatra a sötét utczákra: lehetett a tárgyakat meglátni. A szél az eső nehéz cseppjeit kegyetlen zsi- bajjal verdeste a házak ablaktábláira, mintegy intve a mély álomban szendergő emberiséget, hogy ébredjen és gondolkozzék a múlandóságról. . . . Az utczacsavargók káromkodtak; az igazhivők, de félénkek imádkoztak csak a nyugodt lelki- ismeretüek tudtak aludni. De az eső esett szakadatlanul! Czakó János uram is e perezben jő a játék- barlangból ; ott hagyta ez alkalommal most már mindenét. Midőn oda ment, még volt reménye; most már ezt is elveszté. Hiába! A szereucse mostoha gyermeke volt ő! Megfosztva mindenétől: pénzétől, nyugalmától.
