Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-12 / 32. szám
I „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ"-vel együtt luiuden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben ittlänlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt ; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyeg-illeték fizetendő. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelamátiő. 32-ifa szám. Veszprém, augusztus 12« VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Hagánrltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények vsak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: 7ár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A jegyzői nyugdij-ügy. Sok küzdelem árán végre eljutottunk oda, hogy a községjegyzői tisztség létezéséről, annak az állami administrátióban nélkttlözhetlen és tontos hivatásáról, úgy a törvényhatóságok, mint a törvényhozás és a magas kormány tudomást kezdenek venni. — Ha visszapillantunk még néhol most is érezhető azon lealázó helyzetre, melyben a jegyzői kar az önkény polyp- karjai közt nyögött, ezen eredmény már magában uagy vívmánynak tekinthető. — Némi erkölcsi eredményt tehát, mutathatunk fel ; most már mint törvényesen testületté vált tisztviselői karnak minden erőnket anyagi helyzetünk javítására kell felhasználnunk. A jegyzők legnagyobb részének fizetése, tudvalevőleg igen csekély ; többnyire a törvényes minimum 400 frtnyi összegnek felel meg; amiből tisztességes életmódot vinni vajmi nehéz dolog. Azonban most hagyjuk ezt; ezen könnyű szerrel nem segíthetünk, hanem e mellett nem csekély fontossága a nyugdíj intézmény kérdése. A jegyző, kinek csekély fizetéséből kell megélnie, nem képes legkevésbé sem arra, hogy magának öregségére, vagy elhalálozása esetére családjának vagyont szerezhessen. így aztán mi vár rá és csaladjára bekövetkező katastropha esetén? a koldus bot. — A törvényhozás már 1871-ben belátta ezt, s intézkedés tárgyává tette; fájdalom kissé mostohán, mert a nyugdíjintézmény szervezését a vármegyékre bízta, kik több, kevesebb jó indulatban részesítették azt, s nem tétetett országos intézméuynyé. Ezért azután sokan vannak kartársaim között, hogy mivel nyugdíj intézményünk nem országos, le kell rombolni azt is ami van; s arra kell törekednünk, hogy nyngdij ügyünk minden áron országos ellátásban részesüljön. Én tökéletesen osztom ezen elvet odáig, hogy legyen országos intézetünk; azt azonban semmikép sem fogadom el, hogy mielőtt építenénk az ország egész érdekeltsége erejével romboljuk le a mi építményünket csupán mi magunk egyedül, mert babár a megyei intézet nem is nyugszik olyan erős alapokon, s nem is nyújt olyan biztosítékot, mint ezen alternatíva másik oldala, mégis a létezőt fenn kell tartanunk. E szerény nézetem támogatja azon feltevés, hogy az államisitás eszméje, tekintve, hogy egyik megyének nyugdíj ügye rendezettebb mint a másiké, aránylag több alappal rendelkezik, mint a másik, némelyeknél pedig tetemes dij járulék hátralékok vannak kinn, elanynyira, hogy nagyrészt be sem hajthatók, mások ellenben virágzó tőkével bírnak és már is számos nyugdíjazásokat eszközöltek, vagy nagyon nehezen valósítható meg, vagy éppen kivihetetlen; s ha elérhető is, véleményem szériát még igen sok ideig meddő idea marad. Ami megyei nyugdíj intézményünk évek óta tetszhalottként nyugszik a feledés tengerében, különösen mig tekintetes Véghely Dezső alispán ur szóba nem hozta még csak nem is beszélt róla senki. Á tekintetes alispán ur mindenre kiterjedő figyelme hozta emlékezetünkbe az utóbbi időben is. Nyugdíj intézetünk sajátságos képet nyújtja aziránt! közönyös magatartásunknak. A tagok legnagyobb része éveken keresztül nem fizette be, évi járulékait ; sem a községek nem rótták le évi kötelezettségeiket. Ebben rejlik minden baj. Tehát ilyen módon nem is lehet várni, hogy annak áldásaiban részesüljünk. Magunk és családaiuk jövője iránt ez nagy könyuyelmüség. Az évek egymásután el- röpülnek fejünk felett és csak akkor érezzük majd tétlenségünk keserű gyümölcsét, ba a nyugdij jótéteményeire rászorulunk. Nem hibáztatok egyenként senkit, okai vagyunk ezen közös érdekeinkkel ellenkező abnormis állapotnak mindnyájan. A „ Veszprém66 tárczája. Az indusok műveltségi állapota. (Böngészd az irodalom mezején.) Francziaország Ázsia délkeleti részéű hódít, foglal. Örményország lázong .. Törökország alkotmánya reformálva lesz. Oroszországban elmúltak a koronázási pompás, milliókba kerülő ünnepélyek. Majd most kezdődik a komolyabb munka, kezdődik a barcz; Ázsiában haladva az orosz, eljő az idő, mikor a jeges-medve a britt-oroszláunal megmérkőzik. Régen Ázsia népe volt a hódító, nyűgöt népeit Ázsiából özönlő néprajok tolták tovább nyu- gotnak, egész addig, hogy Amerikában állapodott meg. Most megfordítva keleten hódit a művelt nyűgöt. Mi azt hisszük, hogy a műveltség magasabb fokán csak mi európaiak, s a beköltözött amerikaiak állunk. Igen de ezen műveltség honnét indult ki, hol dajkálták: Ázsiában. Mi a meglevőt tökéletesítettük. Ázsia népei már századokkal, ezredekkel előbb, mikor Európában vastag sötétség és tudatlanságban élt a nép — mondhatni magas fokán állott a miveltségnek. Náluk az elzárkozottság, mely kelet népeit jellemzi, a kastrendszer a tökéletesedésnek, a fejlődésnek útját vágta. így mig a szabad államok egymással a haladásban versenyre keltek, addig azok a tespedés butító légkörében éltek, ügy van az egyes egyénnel is, nem mondom általában, de többnyire, hogy ki alacsonyabb sorsból, alantas helyzetből akármi módon ma^as^bra • trrtvríA/i’l' előbbi helyzetét, az ban maradiakat lenézi, ki- csinyli. Így a népek regiókbai “tagúkat. Pedig uen i szabad feledniük. miszerint az érdem nen ’árólagosan övéké? de igenis. kiktől a haladás elemeit vették, kik az alapot, — melyre ők építenek — megvetették — némi hálára elismerésre azok is tarthatnak igényt. A régi Indusok bölcselkedéseiből egy párt bátor vagyok felemlíteni. Nem árt, ha a régiken elmerengünk, s abból tán tanúságot is vehetünk. A mi régi az nem mind lomtárba való, jó a javát kiválogatva időnként szellőztetni. Példát adni jóság, venni nagy okosság. Azt mondja a latin közmondás; „Qui per eiempla docet, bis docet.‘ Egy régi Indus könyv, — melyet példákkal jó erkölcsökre tanító könyvecskének nevezhetünk — arabiai, görög, deák, később ezelőtt 103 esztendővel magyarra is lefordíttatott a deák kitétellel: Coronarius Vestiga- tor, azaz: nyomozva összeszerkesztett oktatásnak módja — több igen szép példázatokban az egyszerű — általunk oktalannak nevezett állatokat — szólaltatja meg — általuk akar a jóra buzdítóiag hatni az okos emberre. De lássunk egy pár példát stylaris módosításban. I. Egy holló fészket rakott a berekben. Hozzá közel lakott egy kigyó, mely őt szüntelen háborgatta, fiait minden esztendőben meg szokta ölni. Elment azért a holló a szarkához tanácsot kérni, mondá neki: nekem egy kígyótól sok bajom van, azért magamban elvégeztem — hogy ha javallod — egyszer majd mikor aluszik, rárontok és szemeit kivagdalom. Jó barátom, azt nem javallom; tudod-e, hogy a kígyó nm, úá?adnál erősebb is, hat ha majd az venné el a te életedet Hanem, hegy veszedelem nélkül lehesse: elvesztened, más módot találjunk ti. En azt tanácsiéin: kapd el az embereknek valami becses portókájokat szemük láttára, azok azt Ezen segítenünk kell! Ebbéli aspirálóink a legjogosultabbak a világon, aminő csak lehetséges. Vegyünk példát a Budapest tisztviselők házépítő szövetkezetéről. Nekik szép éB biztos nyugdijaik vaunak, mégis családjaik jövőjének biztosítására más segédeszközökről is gondoskodnak. Hogy hogyan segítsünk rajta, az megvallom oly nagy probléma, hogy annak megfejtését eszmecsere utján csak a jegyzői egyletek beható tárgyalása eszközölheti sikeresen. Én azonban bizom a jegyzői egyletek szakavatott tárgyalásainak sikerében; ezúttal csak azt jegyzem meg, hogy csekély nézetem szerint a kérdés czélszerü megoldásához csupán egy mód vezet és ez abban áll, hogy a kinn levő hátralékok behajtassanak. Igaz, hogy ez is nagy nehézségekbe ütközik: lehet olyan eset, hogy a behajtás, fizetés képtelenség miatt nem lehetséges. Ezt ismét úgy lehetne elhárítani, ha azon egyén nyugdijképességének szakából, kitől a felszaporodott járulék be nem vehető, annyi év amennyire a fizetést nem teljesítheti le- számittatnék. Egyébiránt mondom ezt az egyletek tapintatosságára bizom. Felkérem tehát veszprémmegye t. jegyzői karát, járási egyleteik utján tegyenek lépéseket arra, hogy a megyei egyesület részéről e részben mielőbb történjék czélhoz vezető intézkedés. Meg vagyok róla győződve, hogy a kérdés megoldásában a tekintetes megyei alispán ur bennünket szokott kegyességével és bölcsességével támogatni fog. C\ec\ey Károly közi. jegyző. Mi újság a nagy világban? Aggodalmunk, hogy a tissza-eszlári ügy aligha fog a nyíregyházi ítélettel véget érni, fájdalom, nagyon indokolt volt. Pozsonyban először utána Budapesten oly utczai zavarok keletkeztek, amelyek az összes fővárosi rendőrségnek és a kiküldött katonaságnak vére8 közbelépésre adtak alkalmat. Szenvedély itt, meglátván, utánad futnak. Te repülj a kigyó barlangjához, ott vesd el a lopott tárgyat, hogy azt ott megtalálhassák, akkor a kigyót megölik. Kevés idő múlva az erdő szélén, hol a kigyó lakott — sok ember gyűlt össze mulatni. Mulatás közben egy leánynak egyik kezéről arany karperecze lekapcsolódott, leesett a földre. Meglátta ezt a holló egy fa tetejéről, hirtelen lecsapott a mulatók közé, fölkapta a karpereczet s elrepült vele. Észrevették azt az emberek, utána mentek. Nem messze kellett követni a tolvajt; amint a kigyó barlangja fölé ért — a szarka tanácsa szerint — a lopott tárgyat levetette. A kigyó épen ott feküdt, tehát, hogy birtokukba vehessék, a kigyót agyonverték, így pusztította el a holló halálos ellenségét a kigyót. Tanúság: Nem mindig az erősebbé a hatalom. Többet lehet tenni észszel, mint erővel. Németh Gerő. (Vége köv.) Egy ismeretlen földdarabról. {Stanley H. M. .Utazásom Közép-Afrikában* vagy Utazás Afrika aequatoriális részének nagy tavai körül és a Livingstone folyón lefelé az atlanti óceánig. Két kötet/ 163 fametszettel és az utazás átnézeti térképével. Budapest, 1883. Révai testvérek.) Az emberiség halad. A villanyosság és gőz korszakában fizikai akadályok felett csak nevetni tuduok. Harczra szállunk az elemekkel a bennünk rejlő teremtő erő tudatával törékeny szárnyainkon ég aszünk és épen midőn már ostromra készültének ellen, — kisül, hogy bizony csak -t remtések, emberek vagyunk. tudomány segélyével felfedünk minden rej- itját találjuk minden titoknak; kutatva, szenvedély ott, de a mellett a zavarosban oly elemek is akarnak halászni, melyek korunk nagy társadalmi kérdésének a zsidókérdésnek megoldásához annyit értenek, mint a hajdú a harangöntóshez. 04 szembeszálló két fél bölcs önmérsékletétől, tapintatától, tárgyilagos igazságszer etetőtől, a provokáló viselet kölcsönös elfojtásától függ társadalmunk közel jövőjének a békéje. Jó lesz tehát kereszténynek és zsidónak résen lenni. A porosz császár és királyunk közt a találkozás e héten megtörtént Iscblben. A lapok szerint semmi politika sem fűződnék 3 találkozáshoz. Horvátországban lefoglat ik a ,Po(or‘ azon számát, mely gyalázatos tárna'iást intéz Magyarország ellen azon alkalomból, higy a pénzügyi hivatalok czégfelirata korvát és magyar. A földmivelés,- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő távirati rendeletet intézte a tengerészeti hatósághoz Fiúméba.- Törökország összes kikötőiből érkező hajók mai naptól kezdve különbség nélkül: orvossal jőnek-e vagy sem, tiz napi megfigyelés alá veendők. Budapesten, 1883. augusztus hó 8-án. A minister helyett: Matle- kovics, s. k. _________ üt i karczolatok. H. Gráczi AevéL Az osztrák-magyar monarchia második nagy városa, a touristák kedvencz czélpontja. Gyönyörű mondhatni elragadó fekvése, olcsósága, kedélyes lakossága miatt az ember hamarjában úgy megkedveli, hogy alig bir tőle elválni. Most még mivelő- déstörtónelmi kiállítás is van itt, s igy ha beleun valaki a természet üde szépségeibe, telhetik kedve az ócskaságok szemlélésében. A kiállítás többnyire Stiriára nézve történelmi jelentőséggel biró tárgyak gyűjteménye. Valóságos stíriai muzeum. Serlegek, fegyverek, képek, ruhák különböző korokból és időkből vannak itt felhalmozva. Persze, kit a régészet érdekel, az napokig időzhet a csinos termekben, de a ki a természetet előbbre teszi a múlt szépségeinél, az inkább keresi föl a gyönyörű erdőséggel beborított Várhegyet, a honnan elláthatni fel a keleti Alpesek egyik hatalmas végnyujtványára a közel 2000 meter magas Schöckl hegykupra, a 750 méternyi magas erdős Plabacsra s azon gyönyörű völgy szorulatra, mely észak felöl a most említett két fő hegycsoport között nyílik és a honnan a sötét kék színű Mura vize rohamosan előtör. Eltekinthetni azután róla a a délen elterjeszkedő gráczi sikra, melyen — néhai tengeröböl — a város két részben épült. A Mura baloldalán fekvő rész inkább gyárváros, mig a jobboldali rész a citi, az ipar kereskedelem főhelye. Itt terül el a Schlossberg aljában a városi nagy park, melyhez hasonlót Austriában nem láthatni. Az angol stylben tartott sétahelyek, aleek, lugasok, a pompás szökő kutak (Ferencz József kút,) no meg a mindennapos katonai zene, annyi sétálót hoz ide össze, hogy kényelmesen tanulmányozhatni a gráczi typusokat. ,t fürkészve behatolunk a parányok életébe is, ismerni, tudni vélünk mindent és egyszerre csak közvetlen közelünkben támad, feltűnik valami, a minek láttára vagy hallatára, mi, a 19-ik századnak minden babonától ment tökéletes lényei, ámulatból ámulatba esünk. A földrajzi tudomány már a gyermeket megtanítja rá, hogy öt világrész az, mely a földteke két felén lakó milliók tömegét magában foglalja, az érettebb szellem többet akar tudni; nagyobb műveket olvas, párhuzamban halad az újabb jelenségekkel; gyönyörködik a szöveget élvezhetőbbé tevő rajzokban, képekben; az alpesek hófedte tetői, a technika remekműveinek láttára tisztelettel hajlik meg a természet soha nem pihenő, örökké alkotó hatalma és az emberi szellem csodás nyilvánulásai előtt. A pénzes ember szórakozni vágyik. A tudo- mányszomj őt nem zavarja de pénze nem hagyja nyugodni. Kényelmes kocsiban, robogó vasúton egy- egy pillantást vet a mellette elrőpülő tájakra, — bejárja Párist, Londont; megbámulja Rómát, Velen- ezét; versenyt didereg Moszkvában, Szt. Pétervárt; talán egy pompás jachton átkél az uj világba is és miután itt is, ott is egyaránt unatkozott, kifáradt test s bágyadt lélekkel ismét haza jön — unatkozni. Ez a mindenuapi élet. A megszokott meder, melyben egész cselekvésünk, működésünk mozog. Nem csap ki medrén, csak uagy ritkán, — akkor pusztít, tör és újra nyugalmasan visszatér gátai, partjai^ közé. Ez az általános szabály. Am kivételek itt is vannak és itt a kivétel egyenlő a rendkivüliséggel. Támad ember, kit egy belső ösztön nem hagy pihenni, kinek a kényelem kin, a nyugalmas élet teher; ki hivatást érez magában arra, hogy újakat fedjen fel ott, hol mii
