Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-09-10 / 38. szám
tis{aes{ldri bűnügy megvizsgálása czéljából Kozma Sándor királyi főügyész Tisza-Eszlárra ment. Gyors intézkedései közmegelégedést szülnek. A felmerült újabb adatok alapján újabb elfogatások vannak kilátásban. Veszprémmegye közönségének Veszprémben. 35452. szám. Miután a phylloxera-vész Lehoczky Dezső megbízottamnak f. é. augusztus 28-án kelt távirati jelentése szerint a megye törvényhatóságába kebelezett Vörösberény község szőlőjében is találtatott és pedig oly helyen, ahonnét kiindulva az a balatonmel- léki rendkívül nagyértékű szőlővidéket is gyors invázióval feuyegeti — az általános pusztulás megakadályozása vagy legalább megalapítása, a mentési módozatok legszigorúbb alkalmazását sürgetően kö retelik. Tekintve, hogy a balatonmelléki lakosság nagy részének kizárólag a szőlőművelés képezi jövödelem- forrását s megélhetésének egyedüli eszközét, mint eddigelé, úgy ezentúl is szándékom a pusztító vész megakadályozására minden lehetőt megtenni s a tudomány utáni hatásával a legerélyesebben alkalmazni mindazon intézkedéseket, melyek a vész elleni küzdelemben sikereseknek bizonyúltak. A fenyegető bajjal szemben ép oly káros volna a kétségbeesett lemondás, mint amily káros a — sajnos — sokféle tapasztalt közönyösség. Az eddigi tapasztalatok határozottan bizonyít ják, hogy ott, ahol a baj még idejekorán észrevé- tetett s az még csak kisebb mérvben van elterjedve, szénkéneg-méregnek kellő mennyiségben váló alkalmazása s a tőkék kivágatása által, azt gyökeresen elfojtani s kiirtani lehet; ott azonban, ahol a baj már nagyobb mérvben van elterjedve s annak gyö keres kiirtása többé nem lehetséges, szintén a szén kénegnek, de már kisebb adagokban való belövel- lése és a tőkék erősbítése czéljából trágyázással összekötött u n. „gyérítési* módszernek széles körben való alkalmazásával, a tőkék termőképességét fönntartani és egyúttal a bajnak terjedését meglapítani lehetséges. A munkálatok teljes sikere azonban okvetlenül megkívánja, hogy közegeim buzgó működése mellett, a fenyegetett szőlőbirtokosság is, saját jól felfogott érdekében, a bajnak lényegével és a mentési módozatokkal megismerkedve: birtokosának folytonos, közvetlen szemmeltartása mellett, a vész elleni küzdelemben is fokozott munkássággal és a leg- éberebb odaadással közremükögjék. Felhívom tehát a közönséget, hogy a törvényhatósága területébe kebelezett Vörösberény és a vésztől legközvetlenebbül fenyegetett szomszéd községek szőlőbirtokosait hívja össze egy lehetőleg közeli határidőre kitűzött napon tartandó értekezletre, melyen azok a fönnt jelzett mentési módokra vonatkozólag: nevezetesen, a szénkéneggel eszközölt irtás vagy a trágyázással összekötött gyérítési eljárásnak minél szélesebb körben való alkalmazása érdekében — óhajaikkal és kívánalmaikkal nyilatkozzanak. — Ezen értekezleten leendő szives megjelenésre hívja meg a törvényhatósági közigazgatósági bizottság közgazdasái előadóját és Lehoczky Dezső kerületi phylloxera-biztost, Utasítom a közönséget, hogy a hatósági közegek és az ezen alkalomra meghívandó megbizot- taim jelenlétében tartandó értekezleten felvett jegyzőkönyvet hozzám haladéktalanul fölterjessze, hogy a sajátlagos viszonyok és az uralkodó hagulat megismerése mellett a létező bajjal szemben megállapítandó intézkedésekre nézve, mielőbb tájékozva tatbozott az illető bizottsági tag urak részéről, hogy az aug. 28-ik napra tűzött ülés nem is volt megtartható. Valóban, ha a csekély számú lelkesebb tagok bármi egyéb teendők által akadályoztatva vannak a megjelenésen, mint ép most is történt, beáll az a szomorú állapot, hogy ülést nem lehet tartani és igy az ügyek megtorlódása áll be közvetlen a köz gyűlés előtt. A közügy csakugyan több érdeklődést igényelne és érdemelne. Magán a közgyűlésen, melyet főispán ur pont 9 kor nyitott meg, elég szép számmal voltak jelen, de már a második alig egy-két megyebizottsági tag jelenlétében folyt le. Szende Béla honvédelmi miniszter halála fölött Véghely Dezső alispán indítványára, jegyzőkönyvileg fejezi ki a közgyűlés részvétét és az elhunytnak érdemeit megörökíti. árvaszéknél fölszaporodott nagymérvű hátralékok feldolgozása czéljából ide a gyámpénztári tartalék- alap terhére egy kisegítő jegyző alkalmazását kérelmezze, ez alkalomból ez irányban a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetik oly irányban, hogy e jegyző fizetése évi 800 frt lesz, egyszersmind jóváhagyatik e kérvény, kéri azon intézkedést, hogy a jegyzőt havi 30 frt segélydij mellett a tartalékalap terhére már alkalmazta, végre miután az árvaszéki hivatalos ügyek feldolgozására kell, hogy e magánpénztár terhére történjék, a jegyző 800 frt fizetése a költségvetésbe is felvétetik és ennek engedélyezése külön felirat által kérelmeztetik. *1882* Budapesten, 1882. szeptember hó 2-án. “Br. Kemény. Megyei közgyűlés. — szept. 4-én. Megyei közgyűlésünket megelőzőleg az állandó választmányi ülések iránt oly kevés érdeklődés mu* nyer különösön Monarchiánk, melynek nagybecsű gyűjteményeit szánja s a becsületet szerez a geo- graphiai kutatások és felfedezésék történetében. Távozásakor alulírottnak kilátásba helyezte, hogy a becses gyűjteményekből a magyarországi múzeumoknak is juttat. Vezesse tehát mondása szerint eddigi ,jó csillaga* továbbra is Afrika vadonjaiba és hozza őt nekünk és gyűjteményeit épségben vissza ... Ain8i soit-il! . . . Czirbusz Géza. A gazdaasszony. — Egy kis tréfa. — Gyula ur már egy hónap óta keres gazdaasz- szonyt. Szeme már megszokta, hogy a reggelinél mindennap látta a kis hirdetőben az ismeretlen czi- raet. Gazdaasszony kérést egy korosabb úr stb. Jöttek is jelentkezők, de egy sem volt ínyére. Nem állták ki a vizsgálatot. Mert a gazdaasszonykodás is tudomány, talán nagyobb mint más. Azt nem csak magunknak tanuljuk, hanem másnak is, vagy talán csakis másnak. S ahol is kell értenünk, hogy kielégíthessük azt a mást. . . . Igen. . .. így gondolkodott Gyula ur, és mikor arra szánta el magát, hogy a »többé nem szokatlan utón* szerezzen nőt, a ki gondoskodik ő testi jólétéről; de uem pazarol. Mert eddig vagy olyan gazdaasz- szonyai voltak, a kik ha gazdálkodni tudtak rosszul főztek, ha jól főztek pedig, nem tudtak gazdálkodni. Feleséget is csak azért nem vett, mert attól félt, hogy választottja majd sem főzni sem gazdálkodni nem tud. S ez lett volna rá a legnagyobb csapás. Harminczadik nap. Talán már bele is untak a helyet kereső asszonyok, akkor végre is gazdaasz- s?ony nélkül marad. Pedig a fogadóbeli ételt nem A m kir. belügyminisztériumnak 41882, sz. a. kelt s a megyei gyámpénztár pénzkészletét érdeklő intézvénye tudomásul vétetett, s miután ekkép a gyámpénztár pénzei a királyi adóhivatal által 5% kamatra átvétetnek, a megye közönsége a veszprémi takarékpénztár mellett vállalt kezessége alól — a hova eddig a pénzek elhelyeztettek — felszabadul. A m. kir. belügyminisztériumnak 3 3 8 351882. sz. a. kelt s özv. Keruya Józsefné segélydij iránti kérvényére vonatkozó intézvényét illetve a belügym. helybenhagyja a megye azon határozatát, hogy Kernya Józsefné részére a m. magáupénztárakból a Marich-alapból évi 50 frt segélyt szavazott meg. Tudomásul vétetik és arról a m. magánpénztár vál. értesíttetik. A m. kir. belügyminisztériumnak 3 1 07 31882. sz. a. kelt és a Gecse községbeli árvatárnál hiányzó 192 forint 91 krnyi összegre vonatkozó intézvényét illetve a belügym. megengedi, hogy a gecsei gyámpénztárnál talált 192 frt 21 kr. hiány, a mely ösz- szeg elveszéséért felelőssé tenni törvényes alapon senkit sem lehet, a m. gyámpénztári tartalékalapból födöztetik; tudomásul szolgál és ezen összeg a gyámpénztár tartalékalapból kiutaltatik. A m. kir. belügym. 290711882. sz. a. kelt körrendeleté a mozgósítás esetében behivottak gyá- mol nélküli családjainak segélyezése czéljából elrendelendő összeírás foganatosítását tárgyazólag, tudomásul szolgál. 6. A m. kir. belügym. 36 7 441882. sz. a. kelt s Kasencky János megyei gyámi nyilvántartó törvényhatósági bizottsági szavazati jogát érdeklő intézvényét illetve a belügym kijelenti, hogy Kasencky János gyámi nyilvántartó — aki az általa végzett teendőknél fogva a segéd- és kezelő személyzethez tartozik — a nagygyűléseken szavazati joggal nem bír. 7. A m. kir- belügyminisztériumnak úgy a legtöbb adót fizető, mint a vál. megyebizottsági tagok névjegyzékének összeállítását tárgyazó f. évi 40990. az. a. kelt intézvénye tudomásul szolgál. 8. A m. kir. belügym. 402921882. sz. a. kelt körrendeleté a nagyobbszabásu középítkezések tárgyában a belügyminiszter azon óhaját fejezi ki, hogy e nagyobb középítkezések nyilvános pályázat utján foganatosíttassanak, tudomásul szolgál. 9. A m. kir. belügyminisztériumnak az 1883. évi közig, árva és gyámhatósági költségvetést ér- deklőleg 423661882. sz. a. kibocsátott körrendeleté tudomásul szolgál. 10. A m. kir. belügyminisztériumnak főispán úrhoz intézett felhívása az árvaszéknél egy ideigl. jegyző alkalmazása tárgyában a m. kir. belügym. felhívja főispán ur utján a megyét, hogy a megyei állhatja ki. Odamenni röstel, mire elhozzák, már meghűlt, — eh ! csak nagy nyomorúság az élet. Csöngetnek. Az inas kinyitja az ajtót. Egy nő. Olvasta a kihirdetést. . . . — Elég! Méltóztassék helyet foglalni szól Gyula. — Kezdetnek nem rossz, gondolja a nő. — Gyula úr szemügyre veszi a nőt. Nem nagyon fiatal; lehet vagy harmincz éves; de elég csinos, halavány arczához jól illik a tüzes barna szem, kezei finomaknak látszanak a kis keztyüben, — ó de ez gyanús; finom kéz nem szokott a munkához! No de mindegy .... majd elválik. — Kész magát alávetni a vizsgálatnak? kérdi Gyula úr a nőt. — Uram 1 kiáltja ez meglepve, mit akar evvel mondani? Hisz . .. láthatja, hogy egészséges vagyok; ha. .. . Ejh! nem arról van szó. írásbeli vizsgálatot akart. A ki gazdaassonynak akar beszegődui hozzám, arról meg akarok győződni, hogy tökéletesen jártas a háztartás minden ágában. — Azt értem uram! — Majd meglátom. Tessék helyet foglalni. Itt a papír, toll, tinta. Ha nem szokott volna a keze az íráshoz és foltot ejtene a tollal, ott az itatós papír ni.. . . Felírtam a kérdést. Tessék röviden, szabatosan felelni rá. A nő arczán boszankodás jele látszott, de elnyomta neheztelését, odaült az asztalhoz s leveté keztyiijét. (Csinos kis kéz!) Gyula úr odaállt az ablakhoz, mig a nő befejezi feladatát. Csak néha tekintet hátra. A nőnek csupán hátát láthatta; kalapja alól alig látszott ki egypár fürt fényes barna hajából. Tár-Palota, 1882. szept. 8. — A „Veszprém“ tekintetes szerkesztőjéhez. — Városunk a mai uapon egy igen nevezetes és ritka ünnepélynek vala részese: Ugyanis ő Fensége József főherczegnek városunkon való keresztül uta zása alkalmával, alkalom nyillott, hogy ő Fenségének városunk lakossága, hazafias hódolatát és tiszteletét bemutathassa, mi roppant nagy néptömeg jelenlétében következőkép történt : Hivatalosan jelen volt a városi tanács, az izr. hitközség elöljárósága, az újra alakuló önkéntes tűzoltó-egylet, az apáczák növendékeikkel és az egész város szine-java. Az indóház szépen fel volt lobogózva. A vonat megállása után 4 óra 35 perez Fő ensége kiszállván, főt. Steiner Ádám plébános egy igen megható és lelkes üdvözletben nyilvánító az összes lakosság ér zelmét és tiszteletét ő Fensége magas személye iránt. Megemlékezvén szóló a dicső múltról, mely Mátyás király nevével városunk krónikáiba s a nép között él, megemlítvén, hogy bár e nép nehéz anyagi viszonyokkal küzd, de szivében gazdag hazafias érzelmekkel bir. Lelkes beszédét szóló végezvén, ő Fensége hazafias szavakban igen melegen köszönte meg a megemlékezést, s azután a helybeli önkéntes tűzoltó-egylet nevében, az egylet derék főparancsnoka Pfuh lLajos csinos nővére, Viktória k. a. egy igen szép csokrot nyújtott át, melyen szép hosszú veres selyem atlasz szallagon arany betűkkel a következő betűk olvashatók: „A várpalotai önk. tűzoltó-egylet tisztelete jeléül.“ Ezek után ő Fensége beszólván, katonás magatartással újra köszönetét fejezvén ki. Ekkor a nagy közönség eget rázó ,Éljen“ kiáltással a vonat tova robogott. r. /. A veszprémvidéki r. k. tanítói önképző- és segély-egylet f. 1882-ik évi szept. 7-én tartott nagygyűlésének lefolyásáról. Jelen voltak, mélt és főt. Pribék István felszentelt püspök és egyleti védnök, azon kívül főt. Németh János palotakerületi esperes, főt. Joó János lepsényi, főt. Czompó Gábor enyingi plébános urak és mintegy 10 — 12 tanító ez alkalommal mint vendégek; és a rendes tagok szép számmal. 1. Az egyleti elnök következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Mélt. és főt- püspök, szeretve tisztelt védnök ur! Mélyen tisztelt vendégek és kedves kartársak! A társulás, szövetkezés és egyesülés korunk egyik leghangzatosabb jelszava. Nincsen ma már tér, nincs foglalkozás, a hol egyletekkel ne találkoznánk és az egyesületek ténykedésének nagy horderejében ma már nem is kételkedik senki. Általános ez intézmény az iparnál, kereskedésnél, pénzműveleteknél, közoktatásnál és mindenütt, hol hasznos, kel— Készen vagyok uram, szólt a nő pár perez múlva. — Gyula úr föltette szemüvegét— Lássuk tehát, hogyan fejtette meg ön, s miképen készül a tojás palacsinta? A nő aggódva nézett rá. Gyula úr fejét rázta. — Nem jól van. — Bocsásson meg uram, de. .. . — Nem jól van, asszonyom, ha mondom. A tojás palacsinta igy készül .......... S elővette a szakácskönyvet. — A tojáspalacsinta igy készül: „Süss palacsintát azután: habarj össze négy tojást, végy tizenöt kifejtett rákfarkat és ollót, tejben áztatott fél zsemlyét, vajban zöld petrezselyemmel fojtott néhány csiperkegombát, aprítsd mindezt nagyjában össze, azután olvaszsz meg egy darab rák vajat, adj hozzá néhány kanál tejfölt, keverd közibe a fentebb mondottakat. Kend meg e keverékkel a palacsintát, tedd tálra, önts fölébe néhány kanál tejfölt s egy kis vajat, rakj alul-felül puncsot s hozzad felforrva“ — ez a jó, ez a helyes. — Ó uram! — Nos? — Gazdag ön? — No van valamicském. . . . — Megmarad-e, ha igy főzök ? Különben nem tartozik rám. Tegyen mindenki tetszése szerint. De én nem tanultam igy pazarolni. — Micsoda?... Ön tehát nem igy főz, mint — — ízletesen, erőteljesen, magyarosan, mindent hozzá venni az ételhez, a mire szükség van, de semmit, a mi fölösleges, a mi csak tékozlás. . , — Bravo, bravo!. . . Végre megtaláltam, a kit kerestem. Hanem bocsássa meg, ba családi kölemes és szükséges eredményeket akarnak elérni. A jól szervezett egyesületek nagy, sőt bámulatos dolgokat miveitek eddig már mind bent a hazában, mind pedig a külföldön mindenfelé, mig az egyesek szétforgácsolt ereje vagy semmit, vagy csak igen keveset képes felmutatni. Tisztelt kartársak! Egy éve annak már, hogy utolsó gyűlésünk alkalmával szerencsés valék önöket itt e helyen üdvözölhetni. Sok történt azon időtől fogva általánosan a tanitó-egyletek jövőjét illetőleg is. A már létező különféle jellegű egyletek számra nem csekély volt eddig sem, tavaly óta azok száma nagy mérvben szaporodott ismét és jelenleg is amint mindenki tudhatja, élénken foglalkoznak egyházmegyei íőpásztoraink meghagyásából az esperes urak r. kath. tanitó-egyletek alakításával olyannyira, miszerint biztat a remény, hogy rövid idő alatt alig lesz vidék hazánkban, hol r. k. tanító egylet ne volna. Ezen mozgalmat részben a múlt 1881 -ik évi augusztus hónapban Budapesten megtartott országos egyleti képviseleti tanitó gyűlés okozta, mely a magas vallás- és közoktatásügyi minister ur intézkedéséből hozatott létre, — de okozta részben azon hathatós erő, mely a tanítóság fontos s egyöntetű működése az oktatás és nevelés ügyére gyakorol. Elérkezett tehát az idő, midőn minden tanítónak kell, hogy valamely tanító-egyletnek tagjává legyen é 3 kell, hogy annak kebelében erejéhez mérten közre munkálkodjék, kívánja ezt a törvény, mely tanitó-egyletek létrehozására mindenütt kötelez, kívánja ezt az egyházi főhatóság, mely újabban e téren rendeletéit megtevő, de kívánja ezt a mai kor és a tanügynek nagy fontossága, mely a tanítókat folytonos haladásra és munkálkodásra készteti, serkenti. Mindezek után meggyőződhetünk arról, hogy a tanitó-egyletek számra nézve sok, és jellegre nézve különfélék lesznek, de nemes feladatuknak csak azok lesznek képesek leginkább megfelelni, melyek minél több tagot és pedig minél több munkás és az ügy iránt érdeklődő tagot számlálnak. Egyletünk, mely 1874. óta áll fenn és melyet mi azon legjobb akaratú szándék és nemes lelke- sültséggel alakítottunk akkor, hogy működésünk egyöntetüleg tisztán r. k. erkölcsi irányú legyen, nem uj már, fenállása ideje alatti működése szerény bár, de mégis a körülményeknek megfelelő volt; tudomásom szerint más régibb és nagyobb egyletek sem juthattak több eredményre. Most már azonban ilymérvü munkálkodás nem lesz többé elégséges, mert mi már a kezdet nehézségein túl vagyunk, miért tőlünk többet várni méltán lehetend. Iparkodjunk tehát tisztelt tagtárs urak egyletünk s magunk érdekében minden lehetőt megtenni, munkálkodjunk szeretett hazánk hőn tisztelt egyházunk és hitünk felvirágoztatásán teljes erőnkből az által, hogy kötelességünket híven teljesítve a reánk bizott zsenge nemzedéket a hazának és szt. vallásunknak erős oszlopaivá, szilárd támaszaivá és rendíthetlen bajnokaivá oktatva neveljük. Segélyalapja egyletünknek nem nagy ugyan, de azért nem is jelentéktelen és nemes föladatát már eddig is kitűzött czéljaira érthetően gyakorló. Hogy egyletünk rendes tagjai a törvény szabályai szerint meghatározott fuvar- és napidijakban részesíttessenek, ez iránt is megtétettek a kellő lépések az egylet részéről és van remény, hogv a jogos igények e részben is kielégítést nyernek. Végre tehát nincs hátra egyéb, minthogy egyrülményeiről kérdezősködöm. Volt ön már valahol gazdaasszony? A nő szemébe köny tolult. — Mindig a magam asszonya voltam. — És mi vitte rá e lépésre? — A szegénységem. Férjem szerencsétlenül járt. Elvesztette minden vagyonát, még az enyémet is; aztán — — A nő zokogásba tört ki. — Csillapodjék, édes asszonyom, csillapodjék, vigasztaló Gyula úr. Nem szaggatom fel sebeit. Nem irtatom sorsát. Nem fogja megbánni, hogy hozzám került. Még ma elfoglalhatja állását. . . — Köszönöm uram, meg fogom hálálni! — Nem kívánok egyebet csak a rendest. — Nem lesz panasza ellenem. A nő még az nap feltüzte köténye mellé Gyula ur házának kulcsait. A konyha megelevenült; sustorgástól hangzott vissza az egész ház. Az asztalra bekerülő étel illata étvágy gerjesztőn csiklándozta az orrot. . . . Aranyos egy asszony, valóban. A kis hirdetés a lapkiadó sajnálatára nem került többé a közönség elé. Gyula úrral azonban nemsokára a szerkesztőnek lett dolga. Neve az ujdon- sági rovatba került bele, a hymen-hirek közé Addig szakácskodott mig elsózta a levest. Sziklay János,
