Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-09-24 / 40. szám

VIII. évfolyam. 1§§S. 40-IU szitui. Veszprém, szept. *4. f J Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre il frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték iizetendö. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s rerlamát.ió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtolon közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Tisztelt közönség! Uj évnegyed küszöbén állva, tisztelet­tel kérem városunk és megyénk nagyér­demű közönséget, méltóztassék engemet továbbra is becses rokonszenvével és szi­ves pártfogásával megajándékozni. Hazafiui üdvözlettel Veszprém, 1882. szept. 23-án. LÉVAY IMRE, A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős kiadó-szerkesztője. / A „Veszprém“ és „Hivatalos Érte­sítődre előfizethetni : Egész évre .... 6 frttal Fél évre ......................3 „ Ne gyedévre .... 1 írt 50 krral. A várói érdekében. Veszprém, 1882. szept. 20. (Dr. Os.) Örvendve jeleztük annak idejében azon szép lendületet, melyet tüz- oltó-egyletíink a közel múltban nyert. A tűznél az élet komoly veszélyeztetésével látjuk működni derék tűzoltóinkat, s az önfeláldozás itt nemcsak puszta frázis. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy tűzoltóink kö­zül mentés közben többen kaptak már igen súlyos testi sérüléseket. Láttuk példáját, hogy fiatal tűzoltók nem féltek koczkára tenni virágzó ifjú életüket egy csipetke kis emberi teremtménynek a zsarátnok kö­zül való kimentéséért. Nemesés magasztos a tűzoltóság intézménye, mert magasztos a czél, melyre egyesült; a közvagyon és a veszélyeztetett élet megmentése. Az egylet egészben ép úgy, mint tag­jai egyenként, mindent elkövetnek, hogy7 a fent jelzett, czélt minél inkább meg is va­lósítsák. Tűzoltóinknál a gyakorlottság és ügyesség a gyorsasággal van párosulva s mégis mily’ gyakran hallunk panaszokat, hogy a tűzoltó-intézmény nálunk nem fe­lel meg czéljának. A „Veszprém“ tárczája. A fehér asszony. A gerolsteini herczegség székvárosa egy kies völgykatlanban fekszik. A városka nem nagy és igen csöndes. Utczái mind a herczegi palotához vezetnek, mely a város legszebb épülete s mintha tudatával bírna nagyszerűségének, oly büszkén emelkedik. Minden oldalról csinos parkkal van körülvéve, melyben pompás virágok diszlenek s az illattelt lég vidám madárdaltól hangzik. E kis éden közepén áll a régi divatu ,czopf-styl‘-ben (a la Versailles) épült palota, melytől barátságos tasorral szegélyezett sétány vezet a városon kívül fekvő herczegi angol-kertbe. A palota közelében vau még egy kastély, mely már divatosabb modorban van építve; ez öauran grófnő kastélya, ki balkézről való hitvese volt a boldogult Ernő herczegnek. E házasságból a her- czegnek két fia született, kik mint Sauran grófok lettek fölnevelve és később a herczegi udvarnál előkelő hivatalba helyeztettek. De a herczegi trónra semmi kilátásuk sem volt, mert boldogult atyjoknak törvényes nejétől, Memlingen hercegnő­től maradt egy figyermeke, ki most, mint XIV. Ferencz ült a herczegi trónon. XIV. Ferencz daczára azon utazásoknak, me­lyeket egészsége helyreállítása végett Francziaor- szágban és Olaszhon enyhe égalja alatt tett, foly­tonosan betegeskedett; de ezen gyöngélkedés még sem gátolta őt abban, hogy utódról gondoskodjék. Ifjú neje, a bájos, örökké mosolygó Helen herczeguő, nyolcz nappal ama nap előtt, melyen Van-e e vádnak alapja, s mi ad okot a panaszokra? A közel múltban a tűzoltó- egylet alakulása alkalmával a panaszok legnagyobb részben azért merültek fel, mert minden újításnak vannak és lesznek mindig ellenzői, másrészt meg minden kez­det nehézséggel járván, kezdetben apróbb hiányok merülhettek fel, mik panaszra okot adtak, — most azonban már, hála az ég­nek, ezek a panaszok jogosulatlanok, tűz­oltóink bebizonyították tényekkel, hogy a tűzoltásnál rendszeresen, tapintatosan és ügyesen járnak el. Ennyi elismeréssel még a tűzoltó-intézmény ellenesei is tartoznak az egyletnek. Vannak azonban panaszok ennek da­czára is az egylet ellen. Kötelességünk e panaszokat nemcsak egyszerűen agyon nem hallgatni, hanem a tűzoltó-egylet érdeké­ben, melynek rovására azok méltatlanul té­tetnek, nyíltan kimondani. A legmagaszto- sabb önfeláldozás a tűzoltók részéről kép­telen e panaszok alapját megszüntetni, mert annak oka nem a tűzoltóságban van. íme a legközelebbi tűzesetnél is megelégedetle- nül zúgott a néptömeg a tűzoltó-szerek lassú megjelenése, vagy annak a vízhiány miatt való teljesen hasznavehetetlensége ellen, s tény, hogy a tüzoltószerek nagyon ké­sőn vagy éppen nem érkeztek meg. így volt panasz oly tűznél, mely szakadó zá­porban támadt, s tovaterjedése előre lehe­tetlenné volt téve, kérdem, milyen leend a panasz, ha a tűz szárazság- és szélvész­ben támad? De legyünk igazságosak, kit illet a pc lasz ? A városban lovat, mely a szereket a tűzhöz szállíthatta volna, sem kérés- sem parancsra nem adott senki, igy a tüzoltószerek elmaradásáért a tűzoltókat felelőssé tenni nem lehet. A tűzoltóság el­ismerésünket kivívta — és meg is érdemli. Hogy a tűzoltóság a szükséges lovak hi­ányában kitűnő szereit a tűznél nélkülözni, s e miatt folyton szemrehányásokat mél­elbeszélésünk kezdődik, egy gyermekkel ajándé­kozó meg őt, ki a keresztségben Ernő nevet kapott. A kis csecsemő életrevaló erős s egészséges volt; arcza piros, mint a viruló rózsa. A herczeg öröménél csak a herczegnő boldogsága volt na­gyobb s kimondhatatlan öröm sugárzott arczárói, midőn gyermekére tekintett. Noha még igen gyenge volt, mégis egész nap karjai közt tartá magzatát, neki ezer meg ezer édes neveket adva, ezer meg ezer még édesebb csókot lehelt a piczi rubin-ajkakra. A kicsike — a leendő gerolsteini herczeg — csak az éjét tölté saját szobájában; mellette őr­ködtek ilyenkor Larghetto bárónő és a dajka, egy csinos, pirosképü, fürge parasztleány. * * * Meleg nyári éj volt. A kis székváros lakói az igazak álmát aludták. A herczegi kastély előtt álló őrök a fegyvert erősen magukhoz íüzve feküdtek az ólban, csak néha vakkantott egyet némelyik ál­mában. A kastély tornyán ágaskodó érczkakas is aludt, mélyen mozdulatlanul; legcsekélyebb szellő sem zavarta nyugalmát. A park virágai, bezárva kelyhöket, álmos fejecskéjüket lehajtották édes­anyjuk kebelére — a földre. A sötétzöld cserjék közt emelkedő hófehér szobrok most még mozdu­latlanabbaknak látszottak, mint nappal. A hold kísérteties fényt árasztott a csöndesen szuunyadozó földre .... A herczeg és herczegnő magas mennyezetes ágyban aludtak. A kis herczeg lakóosztályában is mindenki aludt; ő a kék selyemmel és aranyrojt­tal dósán ékítetett bölcsőben, Larghetto bárónő egy nyugágyon s a dajka az ő kényelmes karszé­tatlanul elszenvedni kényszerüljön, s jó hír­nevében csorbát szenvedjen, azt ezen város polgárainak, kiknek vagyon- és életéért tűzoltóink a rettentő elemmel oly gyakran harczra szállnak, tűrni továbbra nem szabad. Lovak nélkül a tűzoltó-szerelvények mitsem érnek, tűzoltó-szerek nélkül pedig a legügyesebb tűzoltók munkája is kárba veszett fáradság. Ne támadjuk meg tehát panaszokkal, ne kedvetlenítsiik el az egylet lelkes tag­jait méltatlan szemrehányásokkal, — ha­nem nyújtson a város módot az egyletnek, hogy tűzoltó-szereit annak idejében a hely­színére szállíthassa — ez pedig csak úgy lehet, ha a város maga tart e czélra lova­kat. Folytonos panaszok az öreg asszo­nyokhoz valók, tettek illenek a férfiakhoz. Mi újság a nagy világban? A\ orosz cs>dr koronáztatásdról a hét folya­mán újabb és komolyabb hírek érkeztek. Ezek sze­rint a czár nejé vei, gyermekeivel, belügyminiszte­rével, s még más udvari méltóságokkal Moszkvába, az ős koronázó városba ment. Az utazás czéljául a moszkvai kiállítás megtekintését vallják ugyan be, —• mely épen azért két napig el is lesz zárva a nagy közönség előtt, — de beavatottabb körökben bizonyosnak tartják, hogy az uralkodó pár koroná­zás nélkül nem tér vissza Moszkvából. A koronázás napjául október 10-ét említik. Az is hírlik, hogy a koronázás után a czár egy manifesztumot bocsát ki, mely bizonyos reformokat fog ugyan kilátásba helyezni, de a politikai bűnösöknek nem hirdet ke­gyelmet. Egyptomban a fegyverek zaja lecsendesült, a háború veszedelme megszűnt. Az angolok Arabit legyőzték, ki most fogságban van, és várja, mivel bünteti meg őt a khedive, illetőleg most már az angol. A khedive Arabi halálát kívánja, de az an­gol közvélemény óhajtja, hogy úgy bánjanak Ara- bival, mint más legyőzött tábornokkal. Egyptomban a status quo ante, vagyis a khedive uralma, meg­marad, de a szupremácziát nem török, hanem az angol fogja gyakorolni; e tekintetben már egyez­kedett is az angol a törökkel. d'Montenegro és Oroszország véd- és dacz- szövetséget kötöttek egymással. Az albán montenegrói határon komolyabb konfliktusra vezethető események folytak le. A mon­tenegrói kormány éles hangú jegyzéket intézett a portához, figyelmeztetve őt annak szükségére, hogy kében. Csak egy kis éjjeli lámpa égett a nyugágy melletti asztalon, melynek halvány fénye hasztalan küzdött a szobában uralkodó sötétséggel. A kastély egyik folyósóján őrt álló nemes apród egy ablakfülkében aludt. Azt álmodta, hogy párbajt viv és épen halálos csapást akart mérni ellenfelére, midőn a mellette támadt zörejre álmá­ból fölriadt s oly nagyot kiáltott, hogy a kiáltásra egy közeli szobában alvó szolga fölébredt s a fo­lyósóra szaladt; még jókor jött, hogy a folyósó végén elvonuló magas női alaknak hosszú fehér uszályát megláthassa. Az apród nagyon félénk természetű lévén, egész testében remegett s mindkét karjával meg­ragadta a szobájába ismét visszatérni készülő szolgát. — Az istenért, Jázmin, maradjon itt! Látta maga is ? — Kit? — No őt, „fehér asszony*-t! — A »fehér asszonyát ? .... És ha lát­tam volna? . . . Ereszszen el, báró ur! — Én magát elereszszera? Nem, a világ minden kincséért el nem eresztem! . . . Maga en­gem szobájába fog vezetni . . . Van ott valami csengettyű ? ............Az egész kastélyt Föl kell lá rmázni ! — Az egész kastélyt föllármázni ? — kérdé Jázmin, miközben szinte hallható volt fogainak vaczogása. — Oh, báró ur, mit használ az a »fe­hér asszony* ellen. Nem hiszem, hogy ne hallotta volna a báró ur, — hisz a mit mondani akarok, a/t mindenki tudja, — hogy a »fehér asszony* akkor szokott a kastélyban megjelenni, mikor a legmagasabb uralkodó család tagjai közül valaki... valaki meghal ! O a halál előhírnöke! Az Isten legyen nekünk irgalmas ! a béke érdekében tartsa szigorúbb figyelemben az albánokat. Olaszországban megindultak a választási moz­galmak ; ezúttal fognak az olaszok csaknem általá­nos szavazati jog alapján választani képviselőket. Tárisban a kommunisták gyűlést tartottak, s a jelenlegi kormányelnököt, ki irányukban fenyege- tőleg nyilatkozott, árulónak nyilvánították. Triesztben egy Oberdank Vilmos nevű fiatal embernél robbanó bombákat találtak, ki ott levő uralkodónknak ünnepélyes fogadtatása alkalmával azokkal valami pokoli tervet akart végrehajtani. A bombát egy, a kiewi anarchista párthoz tartozó orosz készítette. Oberdanknak bűntársai is vannak. Honvédelmi miniszterré ifjabb Ráday Gedeon gróf fog kineveztetni. A tiszaeszlári bűnügy. A talált dadai hulláról felvett bonczjegyzőkönyvet budapesti, bécsi és ber- liui orvosokkal akarják felülvizsgáltatni, kiknek ezért igen nagy összeg pénzt helyeztek kilátásba. JVjegyei közgyűlés. AÖnegye alispánja előterjeszti, hogy Dégh községnél az 1880-ik évről közmunka-hátralék gya­nánt szereplő 28 igás nap a kir. építészeti hivatal főnöke által beadott jelentés alapján leírható. Le­iratok. Tósok község elöljáróságának azon folyamod­ványa, melyben az orsz. közmunkának felét a köz­ség közlekedési útjaira átengedtetni kéri, mint el­késetten beadott nem nyerhetett elintézést. Vilonya község képviselőtestületének azon fo- lyamodyánya, melyben a község legelőjében nyitott kavicsbánya által szenvedett kár folytán 1875-től kezdve 8 éven át 20 irtot s igy összesen 160 frt kárpótlást kér, a kir. építészeti hivatal főnökének ide vonatkozó véleményes előterjesztése alapján, mint minden szerződési alapot nélkülöző, elutasít- tatik. Balaton-egylet. Társadalmi életünkben oly jelentősnek tekintjük a Balaton-egylet megalakulását, hogy nem veszi tő­lünk rósz néven az olvasó, ha az egyletnek fenti czim alatt külön rovatot nyitunk. A taggyüjtő ivek szétküldettek, s a hírlapokban élénk viszhangra talált a melegen irt felhívó. Sziklay urban a kezdeményező erőn kívül még van a kitűzött cél elérésére szükséges kitörés is. Jobb kezekbe alig kerülhetett az egylet titkári teendőinek vezetése. De mit ér egy fiatal tehetséges iró lelkes fárado­zása, mit a napi journalistika egyhangú ajánlása, ha a publicum mindazt csak egyszerűen tudomásul veszi, mint tették régente a vármegyék a felsőbb helyről beér­kezett leiratokkal: azutáu tisztelettel félreteszi elfe­lejti, hogy mást gondoljon, s másnap már a kápolnai végrehajtó agyouhajszoltatásnak s a triesti gyerkőcz- spectaculumnak nagyobb fontosságot tulajdonit, mint — Amen, — szólt reszketve a halavány apród — Igaza van, Jázmin, nem szabad zajt ütnünk, nehogy ezáltal legkegyelmesebb urunknak aggodalmat okozzunk . . . Átkozott dugasza! —- mormogá, egy kis illatszer üvegcsét akarván ki­nyitni, - próbálja meg csak maga, Jázmin, talán ki tudja venni. — Én ... én nem tudom, báró ur, az én kezem annyira reszket . . . Istenem, Istenem, kiért jött a »fehér asszony“ ?! . . . Azt mondják, hogy azok is meghalnak, a kik őt látták. —- Csakugyau ? Akkor nekünk is végünk van! Mindenható^ légy velünk ! — Én csak az uszályát láttam ! — De én egészen közelről, tisztán láttam.. Előttem haladt el . . . épen úgy volt öltözve, mint a lovagteremben látható olajfestmény . . . fehér selyem-ruha, hosszú uszálylyal, arany láncz széles fodor, tollas kalap, épen, mint azon az olaj- festményen .... Borzasztó! ... Én fázom, a fé­lelem egészen elgyöngített . . . Jöjjön csak, Jáz­min, vezessen szobájába. Jázmin az apródot szobájába vezette, hol az ájultan rogyott össze; a szolga őt az ágyra emelte s alig néhány perez múlva az ijedtség és az álom rajta erőt vett s mindketten elaludtak. Ez alatt a kis herczeg szobájában lárma ke­letkezett. A bárónőt és a dajkát egy erős léghu- zam fölkeltette, a kis éji lámpát pedig eloltotta. De a hold fényénél, mely a kissé szétváló függö­nyök közt a szobába hatolt, borzadva látták mind­ketten a »fehér asszonyát, a mint a kis herczeg bölcsőjétől eltávozott. Noha gyönge volt a hold fénye, azt mégis jól látták, hogy a kísértet épen

Next

/
Oldalképek
Tartalom