Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-09-24 / 40. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. 40-IU szitui. Veszprém, szept. *4. f J Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre il frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték iizetendö. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s rerlamát.ió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtolon közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Tisztelt közönség! Uj évnegyed küszöbén állva, tisztelettel kérem városunk és megyénk nagyérdemű közönséget, méltóztassék engemet továbbra is becses rokonszenvével és szives pártfogásával megajándékozni. Hazafiui üdvözlettel Veszprém, 1882. szept. 23-án. LÉVAY IMRE, A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős kiadó-szerkesztője. / A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítődre előfizethetni : Egész évre .... 6 frttal Fél évre ......................3 „ Ne gyedévre .... 1 írt 50 krral. A várói érdekében. Veszprém, 1882. szept. 20. (Dr. Os.) Örvendve jeleztük annak idejében azon szép lendületet, melyet tüz- oltó-egyletíink a közel múltban nyert. A tűznél az élet komoly veszélyeztetésével látjuk működni derék tűzoltóinkat, s az önfeláldozás itt nemcsak puszta frázis. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy tűzoltóink közül mentés közben többen kaptak már igen súlyos testi sérüléseket. Láttuk példáját, hogy fiatal tűzoltók nem féltek koczkára tenni virágzó ifjú életüket egy csipetke kis emberi teremtménynek a zsarátnok közül való kimentéséért. Nemesés magasztos a tűzoltóság intézménye, mert magasztos a czél, melyre egyesült; a közvagyon és a veszélyeztetett élet megmentése. Az egylet egészben ép úgy, mint tagjai egyenként, mindent elkövetnek, hogy7 a fent jelzett, czélt minél inkább meg is valósítsák. Tűzoltóinknál a gyakorlottság és ügyesség a gyorsasággal van párosulva s mégis mily’ gyakran hallunk panaszokat, hogy a tűzoltó-intézmény nálunk nem felel meg czéljának. A „Veszprém“ tárczája. A fehér asszony. A gerolsteini herczegség székvárosa egy kies völgykatlanban fekszik. A városka nem nagy és igen csöndes. Utczái mind a herczegi palotához vezetnek, mely a város legszebb épülete s mintha tudatával bírna nagyszerűségének, oly büszkén emelkedik. Minden oldalról csinos parkkal van körülvéve, melyben pompás virágok diszlenek s az illattelt lég vidám madárdaltól hangzik. E kis éden közepén áll a régi divatu ,czopf-styl‘-ben (a la Versailles) épült palota, melytől barátságos tasorral szegélyezett sétány vezet a városon kívül fekvő herczegi angol-kertbe. A palota közelében vau még egy kastély, mely már divatosabb modorban van építve; ez öauran grófnő kastélya, ki balkézről való hitvese volt a boldogult Ernő herczegnek. E házasságból a her- czegnek két fia született, kik mint Sauran grófok lettek fölnevelve és később a herczegi udvarnál előkelő hivatalba helyeztettek. De a herczegi trónra semmi kilátásuk sem volt, mert boldogult atyjoknak törvényes nejétől, Memlingen hercegnőtől maradt egy figyermeke, ki most, mint XIV. Ferencz ült a herczegi trónon. XIV. Ferencz daczára azon utazásoknak, melyeket egészsége helyreállítása végett Francziaor- szágban és Olaszhon enyhe égalja alatt tett, folytonosan betegeskedett; de ezen gyöngélkedés még sem gátolta őt abban, hogy utódról gondoskodjék. Ifjú neje, a bájos, örökké mosolygó Helen herczeguő, nyolcz nappal ama nap előtt, melyen Van-e e vádnak alapja, s mi ad okot a panaszokra? A közel múltban a tűzoltó- egylet alakulása alkalmával a panaszok legnagyobb részben azért merültek fel, mert minden újításnak vannak és lesznek mindig ellenzői, másrészt meg minden kezdet nehézséggel járván, kezdetben apróbb hiányok merülhettek fel, mik panaszra okot adtak, — most azonban már, hála az égnek, ezek a panaszok jogosulatlanok, tűzoltóink bebizonyították tényekkel, hogy a tűzoltásnál rendszeresen, tapintatosan és ügyesen járnak el. Ennyi elismeréssel még a tűzoltó-intézmény ellenesei is tartoznak az egyletnek. Vannak azonban panaszok ennek daczára is az egylet ellen. Kötelességünk e panaszokat nemcsak egyszerűen agyon nem hallgatni, hanem a tűzoltó-egylet érdekében, melynek rovására azok méltatlanul tétetnek, nyíltan kimondani. A legmagaszto- sabb önfeláldozás a tűzoltók részéről képtelen e panaszok alapját megszüntetni, mert annak oka nem a tűzoltóságban van. íme a legközelebbi tűzesetnél is megelégedetle- nül zúgott a néptömeg a tűzoltó-szerek lassú megjelenése, vagy annak a vízhiány miatt való teljesen hasznavehetetlensége ellen, s tény, hogy a tüzoltószerek nagyon későn vagy éppen nem érkeztek meg. így volt panasz oly tűznél, mely szakadó záporban támadt, s tovaterjedése előre lehetetlenné volt téve, kérdem, milyen leend a panasz, ha a tűz szárazság- és szélvészben támad? De legyünk igazságosak, kit illet a pc lasz ? A városban lovat, mely a szereket a tűzhöz szállíthatta volna, sem kérés- sem parancsra nem adott senki, igy a tüzoltószerek elmaradásáért a tűzoltókat felelőssé tenni nem lehet. A tűzoltóság elismerésünket kivívta — és meg is érdemli. Hogy a tűzoltóság a szükséges lovak hiányában kitűnő szereit a tűznél nélkülözni, s e miatt folyton szemrehányásokat mélelbeszélésünk kezdődik, egy gyermekkel ajándékozó meg őt, ki a keresztségben Ernő nevet kapott. A kis csecsemő életrevaló erős s egészséges volt; arcza piros, mint a viruló rózsa. A herczeg öröménél csak a herczegnő boldogsága volt nagyobb s kimondhatatlan öröm sugárzott arczárói, midőn gyermekére tekintett. Noha még igen gyenge volt, mégis egész nap karjai közt tartá magzatát, neki ezer meg ezer édes neveket adva, ezer meg ezer még édesebb csókot lehelt a piczi rubin-ajkakra. A kicsike — a leendő gerolsteini herczeg — csak az éjét tölté saját szobájában; mellette őrködtek ilyenkor Larghetto bárónő és a dajka, egy csinos, pirosképü, fürge parasztleány. * * * Meleg nyári éj volt. A kis székváros lakói az igazak álmát aludták. A herczegi kastély előtt álló őrök a fegyvert erősen magukhoz íüzve feküdtek az ólban, csak néha vakkantott egyet némelyik álmában. A kastély tornyán ágaskodó érczkakas is aludt, mélyen mozdulatlanul; legcsekélyebb szellő sem zavarta nyugalmát. A park virágai, bezárva kelyhöket, álmos fejecskéjüket lehajtották édesanyjuk kebelére — a földre. A sötétzöld cserjék közt emelkedő hófehér szobrok most még mozdulatlanabbaknak látszottak, mint nappal. A hold kísérteties fényt árasztott a csöndesen szuunyadozó földre .... A herczeg és herczegnő magas mennyezetes ágyban aludtak. A kis herczeg lakóosztályában is mindenki aludt; ő a kék selyemmel és aranyrojttal dósán ékítetett bölcsőben, Larghetto bárónő egy nyugágyon s a dajka az ő kényelmes karszétatlanul elszenvedni kényszerüljön, s jó hírnevében csorbát szenvedjen, azt ezen város polgárainak, kiknek vagyon- és életéért tűzoltóink a rettentő elemmel oly gyakran harczra szállnak, tűrni továbbra nem szabad. Lovak nélkül a tűzoltó-szerelvények mitsem érnek, tűzoltó-szerek nélkül pedig a legügyesebb tűzoltók munkája is kárba veszett fáradság. Ne támadjuk meg tehát panaszokkal, ne kedvetlenítsiik el az egylet lelkes tagjait méltatlan szemrehányásokkal, — hanem nyújtson a város módot az egyletnek, hogy tűzoltó-szereit annak idejében a helyszínére szállíthassa — ez pedig csak úgy lehet, ha a város maga tart e czélra lovakat. Folytonos panaszok az öreg asszonyokhoz valók, tettek illenek a férfiakhoz. Mi újság a nagy világban? A\ orosz cs>dr koronáztatásdról a hét folyamán újabb és komolyabb hírek érkeztek. Ezek szerint a czár nejé vei, gyermekeivel, belügyminiszterével, s még más udvari méltóságokkal Moszkvába, az ős koronázó városba ment. Az utazás czéljául a moszkvai kiállítás megtekintését vallják ugyan be, —• mely épen azért két napig el is lesz zárva a nagy közönség előtt, — de beavatottabb körökben bizonyosnak tartják, hogy az uralkodó pár koronázás nélkül nem tér vissza Moszkvából. A koronázás napjául október 10-ét említik. Az is hírlik, hogy a koronázás után a czár egy manifesztumot bocsát ki, mely bizonyos reformokat fog ugyan kilátásba helyezni, de a politikai bűnösöknek nem hirdet kegyelmet. Egyptomban a fegyverek zaja lecsendesült, a háború veszedelme megszűnt. Az angolok Arabit legyőzték, ki most fogságban van, és várja, mivel bünteti meg őt a khedive, illetőleg most már az angol. A khedive Arabi halálát kívánja, de az angol közvélemény óhajtja, hogy úgy bánjanak Ara- bival, mint más legyőzött tábornokkal. Egyptomban a status quo ante, vagyis a khedive uralma, megmarad, de a szupremácziát nem török, hanem az angol fogja gyakorolni; e tekintetben már egyezkedett is az angol a törökkel. d'Montenegro és Oroszország véd- és dacz- szövetséget kötöttek egymással. Az albán montenegrói határon komolyabb konfliktusra vezethető események folytak le. A montenegrói kormány éles hangú jegyzéket intézett a portához, figyelmeztetve őt annak szükségére, hogy kében. Csak egy kis éjjeli lámpa égett a nyugágy melletti asztalon, melynek halvány fénye hasztalan küzdött a szobában uralkodó sötétséggel. A kastély egyik folyósóján őrt álló nemes apród egy ablakfülkében aludt. Azt álmodta, hogy párbajt viv és épen halálos csapást akart mérni ellenfelére, midőn a mellette támadt zörejre álmából fölriadt s oly nagyot kiáltott, hogy a kiáltásra egy közeli szobában alvó szolga fölébredt s a folyósóra szaladt; még jókor jött, hogy a folyósó végén elvonuló magas női alaknak hosszú fehér uszályát megláthassa. Az apród nagyon félénk természetű lévén, egész testében remegett s mindkét karjával megragadta a szobájába ismét visszatérni készülő szolgát. — Az istenért, Jázmin, maradjon itt! Látta maga is ? — Kit? — No őt, „fehér asszony*-t! — A »fehér asszonyát ? .... És ha láttam volna? . . . Ereszszen el, báró ur! — Én magát elereszszera? Nem, a világ minden kincséért el nem eresztem! . . . Maga engem szobájába fog vezetni . . . Van ott valami csengettyű ? ............Az egész kastélyt Föl kell lá rmázni ! — Az egész kastélyt föllármázni ? — kérdé Jázmin, miközben szinte hallható volt fogainak vaczogása. — Oh, báró ur, mit használ az a »fehér asszony* ellen. Nem hiszem, hogy ne hallotta volna a báró ur, — hisz a mit mondani akarok, a/t mindenki tudja, — hogy a »fehér asszony* akkor szokott a kastélyban megjelenni, mikor a legmagasabb uralkodó család tagjai közül valaki... valaki meghal ! O a halál előhírnöke! Az Isten legyen nekünk irgalmas ! a béke érdekében tartsa szigorúbb figyelemben az albánokat. Olaszországban megindultak a választási mozgalmak ; ezúttal fognak az olaszok csaknem általános szavazati jog alapján választani képviselőket. Tárisban a kommunisták gyűlést tartottak, s a jelenlegi kormányelnököt, ki irányukban fenyege- tőleg nyilatkozott, árulónak nyilvánították. Triesztben egy Oberdank Vilmos nevű fiatal embernél robbanó bombákat találtak, ki ott levő uralkodónknak ünnepélyes fogadtatása alkalmával azokkal valami pokoli tervet akart végrehajtani. A bombát egy, a kiewi anarchista párthoz tartozó orosz készítette. Oberdanknak bűntársai is vannak. Honvédelmi miniszterré ifjabb Ráday Gedeon gróf fog kineveztetni. A tiszaeszlári bűnügy. A talált dadai hulláról felvett bonczjegyzőkönyvet budapesti, bécsi és ber- liui orvosokkal akarják felülvizsgáltatni, kiknek ezért igen nagy összeg pénzt helyeztek kilátásba. JVjegyei közgyűlés. AÖnegye alispánja előterjeszti, hogy Dégh községnél az 1880-ik évről közmunka-hátralék gyanánt szereplő 28 igás nap a kir. építészeti hivatal főnöke által beadott jelentés alapján leírható. Leiratok. Tósok község elöljáróságának azon folyamodványa, melyben az orsz. közmunkának felét a község közlekedési útjaira átengedtetni kéri, mint elkésetten beadott nem nyerhetett elintézést. Vilonya község képviselőtestületének azon fo- lyamodyánya, melyben a község legelőjében nyitott kavicsbánya által szenvedett kár folytán 1875-től kezdve 8 éven át 20 irtot s igy összesen 160 frt kárpótlást kér, a kir. építészeti hivatal főnökének ide vonatkozó véleményes előterjesztése alapján, mint minden szerződési alapot nélkülöző, elutasít- tatik. Balaton-egylet. Társadalmi életünkben oly jelentősnek tekintjük a Balaton-egylet megalakulását, hogy nem veszi tőlünk rósz néven az olvasó, ha az egyletnek fenti czim alatt külön rovatot nyitunk. A taggyüjtő ivek szétküldettek, s a hírlapokban élénk viszhangra talált a melegen irt felhívó. Sziklay urban a kezdeményező erőn kívül még van a kitűzött cél elérésére szükséges kitörés is. Jobb kezekbe alig kerülhetett az egylet titkári teendőinek vezetése. De mit ér egy fiatal tehetséges iró lelkes fáradozása, mit a napi journalistika egyhangú ajánlása, ha a publicum mindazt csak egyszerűen tudomásul veszi, mint tették régente a vármegyék a felsőbb helyről beérkezett leiratokkal: azutáu tisztelettel félreteszi elfelejti, hogy mást gondoljon, s másnap már a kápolnai végrehajtó agyouhajszoltatásnak s a triesti gyerkőcz- spectaculumnak nagyobb fontosságot tulajdonit, mint — Amen, — szólt reszketve a halavány apród — Igaza van, Jázmin, nem szabad zajt ütnünk, nehogy ezáltal legkegyelmesebb urunknak aggodalmat okozzunk . . . Átkozott dugasza! —- mormogá, egy kis illatszer üvegcsét akarván kinyitni, - próbálja meg csak maga, Jázmin, talán ki tudja venni. — Én ... én nem tudom, báró ur, az én kezem annyira reszket . . . Istenem, Istenem, kiért jött a »fehér asszony“ ?! . . . Azt mondják, hogy azok is meghalnak, a kik őt látták. —- Csakugyau ? Akkor nekünk is végünk van! Mindenható^ légy velünk ! — Én csak az uszályát láttam ! — De én egészen közelről, tisztán láttam.. Előttem haladt el . . . épen úgy volt öltözve, mint a lovagteremben látható olajfestmény . . . fehér selyem-ruha, hosszú uszálylyal, arany láncz széles fodor, tollas kalap, épen, mint azon az olaj- festményen .... Borzasztó! ... Én fázom, a félelem egészen elgyöngített . . . Jöjjön csak, Jázmin, vezessen szobájába. Jázmin az apródot szobájába vezette, hol az ájultan rogyott össze; a szolga őt az ágyra emelte s alig néhány perez múlva az ijedtség és az álom rajta erőt vett s mindketten elaludtak. Ez alatt a kis herczeg szobájában lárma keletkezett. A bárónőt és a dajkát egy erős léghu- zam fölkeltette, a kis éji lámpát pedig eloltotta. De a hold fényénél, mely a kissé szétváló függönyök közt a szobába hatolt, borzadva látták mindketten a »fehér asszonyát, a mint a kis herczeg bölcsőjétől eltávozott. Noha gyönge volt a hold fénye, azt mégis jól látták, hogy a kísértet épen
