Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-10-22 / 44. szám
A kormány és az ezredéves ünnep. CA vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter a magyar tudományos akadémia elnökéhez 16U0. elu. sz. alatt a következő átiratot intézte : A magyar nemzet Európában megtelepülésének s államalkotásának ezeredéve betöltéséhez közeledik. A közérzület ismételve és hangosan nyilvánította a nemzet milióinak szivében élő kívánságot, hogy az ezeredéves év fordulót a nemzet magához méltón ünnepelje meg. E kívánság teljesen jogosult. Nemzetek nem csak kenyérrel élnek, hanem élnek eszmékből és lelkesedésből is, melylyel mult- jok nagysága és küzdelmei emlékéből erőt meri- teuek a jelen gondjaira és a jövendő virágzóbbá tételére. A magyar nemzetnek is van mire emlékezni és miért lelkesedni múltjában s szüksége van arra, hogy állami élete második ezredévét ujult erővel s múltjából merített lelkesedéssel és önbizalommal kezdje meg. A kormány, melyet a koronás királyuak és a nemzet képviselőinek bizalma ez idő szerint az ország ügyei vezetésének élére állított, át van hatva a nemzeti törekvések jogosultságának érzetétől és örömmel és az egész nemzet támogatása iránti biztos hittel áll a mozgalom élére, mely Magyar- ország ezeredéves állami létének méltó megünneplését kívánja. Az első kérdés, mely ez ünnepet illetőleg fölmerül — mielőtt annak minkéntje iránt illetékes tényezők határoznának — a tudománytól várja végleges megoldását: az időpont, illetőleg az év szabatos meghatározása, t. i. melyben a magyarok mai bazájokban megtelepedtek és ezt őseik örö- kekép birtokba véve, itt államot alapitottak. A történettudósok, ha nem nagy eltéréssel is, külömböző nézeteket vitatnak még ez iránt. A külömböző nézetek megvitatása, ha lehet egyeztetése, mindenesetre a kérdés eldöntése s az iránti megállapodás kimondása, nézetem szerint a magyar tudományos akadémiát illeti: s itt az idő, hogy e részben e legilletékesebb tudományos testület a maga utolsó és döntő szavát kimondja. Felkérem azért Nagyméltóságodat, méltóz- tassék fölhívni az akadémiát, hogy az illető osztály s a történelmi bizottság közbevetésével esetleg egy külön e czélra legilletékesebb szaktudósokból alakítandó bizottság kinevezésével a kérdés végleges eldöntését előkészíteni, s magyarok bejövetelének és államalapításának időpont, illetőleg évét meghatározni, az eredményt velem mielőbb tudatni szíveskedjék. Az akadémia e még ma is függő kérdésnek szabatos és végleges eldöntésével nem a legkisebb szolgálatot teendi a történelmi tudománynak s a nemzeti öntudat emelésének eddig is tett szolgálatai között. Fogadja stb. Trefort Ágoston. VIDÉKÜNK. B.-Füred, 1882. okt. 17-én. Tekintetes Szerkesztő ur ! «Molnár Aladár emlék-szobrára" következő újabb adakozások érkeztek hozzám: A 904-ik számú gyüjtőiven nagys. Stáhly György tanfelügyelő ur a veszprém-vidéki rom. kath. tanitóegylet adományát küldte 5 frt. A 78l-ik számú gyüjőiven Bömisch Ede Igló- ról küldött 1 frt. A 294-ik számú gyüjtőiven Gerecz Lajos ur Homonnáról küldött 1 frt. A 149-ik számú gyüjtőiven Dusóczky Károlyné őnagysága Budapesten gyűjtött 20 frt 90 kr. A 128-ik számú gyüjtőiven Nemes Lajos ur Zemplén megye kir. tanfelügyelője gyűjtött 6 frt 40 krt. A 637-ik számú gyüjtőiven Kádár József ur Deésen gyűjtött 2 frt 30 krt. csúcsán. Körül tekintett, mindenfelől meddig a szem lát: ür. Várta a szabaditó angyalt. Meg is jött. Egy hajó közeledett felé, mig kendő lobogtatással csakugyan észrevétele magát. FölvettékA hajó Amerikába vitorlázott. Vele ment. Elbeszélte szerencsétlenségüket. Oly szivre- hatón ecsetelte a vélt történetet, hogy a vihar edzedt, a halállal naponként szembe néző hajós személyzet közül többeket könyekre indított. Mennél inkább közeledtek az nj hazához, annál jobban erőt vett rajta egy ismeretlen érzés, titkos sejtelem. Nyugodt kedélye elhagyta, lehangolt lett, lelkiismerete fellázadt ellene — mintha ezt kiáltaná: Rosszat tettél, megloptad jóltevődet, tönkre juttatsz egy családot; te most az átvett pénzzel megszöktél. — A rossz szellem, mely árnyként kíséri lépteinket, Albertnek ezt súgta: „Ki tudja, hogy főnököd rád bizta pénzét; mindenki azt hiszi, vele együtt elveszett; fiatal ember vagy, evvel megalapíthatod jövődet; az emberi igazság- ságszolgáltatás utói nem ér, tetted napfényre nem jő. Használd a pénzt, helyzetedben más is ezt tenné.“ — Ez győzött. Még most is ingadozott a jó és rossz között, még nem késő, a becsületesség útjáról visszatérhet, de egy hir ennek is útját vágta. Megérkezése után negyedik napon egy napi lap újdonságok rovatában e sorokat olvassa: April 23-án a Helikon hajó, mely Alexandriába vala vitorlázandó — elsülyedt. A hajón levők közül senki se menekült meg. Ez az ő hajója. E szerint ő a világra nézve elveszett. Mint ly ember ty életet kezdhet. A 139-ik számú gyüjtőiven Dr. Emericzy Géza ur Iglón gyűjtött 12 frt. Az 599-ik számú gyüjtőiven Alexander Mór ur Szigetvárott gyűjtött 4frt 40 krt. A 290-ik számú gyüjtőivre Jeney Gusztáv ur a mura-közi tan. kör adományát küldte 8 irt. A 320 és 639-ik számú gyüjtőiveken Bedő József ur Baróthon (Erdély) gyűjtött összesen .7 frt 80 krt. — Mai napig főösszeg 612 Irt 88 kr. Egész tisztelettel vagyok tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája. Sváb Lajos, egyl. pénztárnok. Leányfalu, 1882. okt. 14. Tek. Szerkesztő űr! Mozgalmas időket élünk! Egyesek és testületek ünnepélyeket rendeznek, jubileumokat tartanak. . . Ily ünnepélynek volt színhelye Q/ljka is f. hó 11 én, hol és mikor a somlyó-vidéki tanítói egylet tartotta meg 25 éves jubileumát. Tíz órakor nyílt meg a gyűlés, midőn az elnök, tiszt. Szalay Sándor lelkész ur, igen szép megnyitó beszédében melegen ajánlotta a biblia olvasását az iskolában; s az egylet 25 ik éves jubileumáról emlékezve, örömmel üdvözölte az egybe- gyült egyleti tagokat s vendégeket. A megnyitás után egyes távirati üdvözletek érkeztek, melyek lelkes éljenzésekkel fogadtattak. Ezután a „Tanítók Életrajza“ olvastatott fel Buti Márton által, melyben az egylet tagjainak születéshelye, évszáma, élettörténete van röviden leirva s gondosan összeállítva. Ezen életrajz külön lenyomatva minden egye3 tanítónak kiosztatott. Egyed Dávid: «Tanítók múltja, jelene, jövője* czimű ügyesen szerkesztett munkája felolvasása által meglehetős hatást idézett elő. Ugyszinte Ko- vácsics Gyula pápai tanító ,Egy tanító életéiről tartott vig ruhába öltözött satirikus felolvasása vidám mosolyt csalt az ünnepélyesen komoly arczokra. De annál komolyabb volt Egyed Mór szóbeli bírálata Nagy L. és Egyed D. által készített «Veszprém vármegye leírása* könyvük felett. Előadása tartalomdus volt s a hasonnemű bírálatoktól dicséretesen különbözött; az üres szóhalmaz helyét helyes észrevételek, összevágó megjegyzések pótolák. A különbféle indítványok megtétele után, a gyűlésnek vége lett. Mire az egyszerű, de magyar őszinteséggel fűszerezett közebéd következett, Szilvágyi K. helybeli tanítónál, hol habzó poharak csengése, lelkesítő zene, sokszoros felköszöntések hangzottak. Az elnök ur az egylet tagjait éltette, Nagy L. a vendégekre emelt poharat, Szilvágyi K. az ifjabb tanítókért, M. S. az egyletet s pályatársait üdvözölte stb. A másnapra tervezett kirándulás a kőszénbányába szintén megtörtént, csakhogy kevesebb személyzettel, kiket ingyen vonat szállított az érdekes kirándulás színhelyére. Hazafias üdvözlettel Magyar Soma. A buzaköüszög és a csávázás legokszerűbb módja. — Kiadja: a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy kir. ministerium. — IV. A búza csávázásának (páczolásának) a leg- czélravesztőbb, legsikeresebb módja a következő: V, kilográmm rézgálicz (kékkő, kékgálicz) porrá töretik és mint egy-egy liter forróvizben felöl datik. Ezen oldat egy 4—5 hektoliter nagyságú kádba öntetik, a melybe megelőzőleg 100 liter kut- vagy folyóvíz töltetett. Az egész folyadék egy párszor jól felkavartatik és akkor a csávázandó búzából 250 liter töltetik a kádba. A buza-beöntés- nek az a legczélszerübb módja, hogy e kád fölé egy ritka8zemíí szitát tartunk s erre öntjük a búzát, mert ekkor lassanként és eloszlódottan kerül a búza a folyadékba és a könnyű magvak, különösen pedig az üszöggel teltek, felszínén maradnak s innen könnyen lemerhetők. A hir korai, téves volt. A menekülők hosszas küzdelem, nagy erőfeszítés után partot értek. Csakhogy ismeretlen helyre, egészen idegen népek közé jutottak. Még szerencse, hogy ellenséges indulattal nem viseltettek irányukban. Innen a közlekedési útvonalba nem eső helyről, csak későn adhattak honfitársaiknak életjelt magukról. A kereskedő vigasztalhatlan volt — nem any- nyira pénze után — mint Albert elvesztése miatt. Egy hétig minden reggel kiment a tengerpartra több óráig sétált föl s alá, várta szeretett segédjét, remélte, hogy ha élve nem, legalább holttestét megtalálja, azt az engedte viszonyok közt tisztességesen eltemetteti, sírját egy egyszerű fakereszttel megjelöli. Mind hiába, hasztalan! , . . A hü ember egy pár könyet szentelt emlékének. Mi már tudjuk, hol ért partot Albert. Megérkezvén, uj nevet vett föl. Mi csak maradjunk igazi nevénél. Albert C.-i városban letelepedett. Üzletet nyitott. Eleinte kicsinyben vitte, később kiterjesztette. Esze, szorgalma, ügyessége által tekintélyre s nagy vagyonra tett szert. A pénz nagy hatalom. A város leggazdagabb polgárai megajándékozták bizalmukkal, sőt társaságát keresték. Az előzékeny (ifjút a nők mindenütt szívesen fogadták, nem egy vetette rá szemét, gondolta: ilyen ember oldala mellett szívesen átélném e földi életet. Miért is nem nősül ?! — Csak türelem szépeim, minden megérik idején, (Folytatása következik.) A csávának (páczoló folyadéknak) mintegy tenyérni magasságra kell a búza fölött állania, ha nem borítja ily magasságra a búzát, akkor megfelelő menynyiségű vizet kell hozá tölteni, hogy a víztől megdagadó búza később ne álljon ki a csávából. A csávában 12 — 14 óra hosszat marad a búza, ez idő alatt egy párszor felkavartatik, hogy a búza között levő üszöggel telt szemek felszínre kerüljenek, ezeket minden kavarás után le kell merni s eltávolítani. A mondott idő múlva a csávázott búza, mely e közben a csáva legnagyobb részét felitta, és melynek tériméje jelentékenyen megnagyobbodott, kivétetik a kádból és egy szellős helyen szét- teregettetvén, szárítás végett néhányszor átlapál- toltatik. A szárításnál arra kell ügyelni, hogy a búza fel ne melegedjék, mert különben a búza- csirazó képessége könnyen kárt szenved. Az ily módon kezelt búzát lehet már 5—6 óra múlva vetni kézzel 24 óra múlva pedig géppel is. *) A csávázás e módjával valamennyi üszögspóra csiraképessége elöletik, a nélkül, hogy az egészséges, ép búza csiraképessége kárt szenvedne. Ha azonban géppel csépelt búzát csávázunk, a búza egy része csiraképességét elveszti, ugyanis különösen a dob gyors forgásánál sok mag megsérül, az az csekélyebb, .mélyebb repedések keletkeznek a magon, melyek gyakran csak a nagyító üveg segélyével láthatók. Ha már most a csővázáénál a folyadék az ily repedéseken át az embryoig hatol, akkor annak csiraképességét egészen elölheti. Azon kísérletekből, melyek ez irányban tétettek, kitűnt, hogy az említett okból a vetőmagnak 10—50, sőt még több százaléka is csiraképtelenné válhatik. Ezen okból nagyon ajánlatos, hogy a vetőmagnak száut búzát, ne géppel, hanem nyomtatás által vagy kézi cséppel cséppeltessük ki. Ha pedig bármely okból kénytelenek vagyunk géppel csépelt búzát csávázni, akkor próba-csává- zá8 és csiráztatás által határozzuk meg, a búzának hány százaléka veszti el csiraképességét a csávázás által, magától értetődik, hogy ezen százalék szerint megfelelőleg nagyobbra szabjuk a holdan- kénti vetőmag szükségletét, hogy a vetés megki- vántató sűrűségű legyen. Ha például azt tapasztaljuk a próba csává- zásnál, hogy a búzának 10%-ja veszti el csiraképességét, akkor 10 %-kal több búzát fogunk elvetni, nehogy a vetés ritkás legyen. Az ily csávázási és csiráztatási próbára elégséges 100 búzaszem, mely szabályszerűleg csávázandó, és egy virágcserépbe elvetendő. A kikelt növények számából igen könnyen megállapíthatjuk, a búzának hány százaléka ment tönkre a csá- vázásnál. V. A fentebbiekben leírt csávázási módon kivűl még a kővetkezőket kell figyelembe venni, ha a lehető legnagyobb eredménynyel akarunk az üszög pusztításának véget vetni: Vetőmagul kitűnő minőségű búzát használunk, csak a legszebb és legsúlyosabb magot vessük. A vetőmagot jól elkészített talajba vessük, lehetőleg egyforma mélységbe, gondoskodjunk arról, hogy a mag gyorsan s egyformán keljen, a vetés gyorsan fejlődjék. Ez azért szükséges, hogy a búza a fejlődésnek azon veszélyes stádiumán mielőbb átessék, a mikor — mint fentebb elmondottuk — egyedül képes az üszög a tápadó növénybe hatolni. Ezt legjobban elérhetjük azáltal, hogy sor- vető-géppel vetünk. Ez a magyarázata, hogy miért szenved rendesen a sorvetés az üszögtől kevesebbet, mint a szórt vetés. Ezen elővigyázat különösen oly helyeken veendő figyelembe, a hol a szomszédos földekre csávázatlan, üszögös búzát vetnek, mert a szél az üszög-spórákat áthordhatja. Az olyan trágyát, a melynek egyik alkatrészét üszöglepte szalma és polyva képezi, nem szabad friss állapotban a földre kihordatni, mert sok spóra, különösen ha száraz helyen marad, évekig megtartja csirázóképességét. (Folyt, köv.l Budapesti levél. 1882. okt. 17. Mióta utólszor találkoztunk, nagyfontosságu dolgok mentek végbe ide fent. Megnyilt a képviselőház, hogy — ismét bezáródjék, hasonlóan ama hőshez, a ki nagy garral rántja ki hüvelyéből a kardot, hogy aztán szép csendesen visszacsusztassa helyére. A képviselőház szünetel. Ez azonban még korántsem oly ijesztő hir, mint az, mely e napokban érkezett ide és mely már most is kisért: — horri- bile dictu — jönakrinolin, az abroncs-szörny. Háromszoros jaj! ha e rémhír megvalósul, és tizenkét viaszgyertya, ha kitudódik, hogy a kriuoliu csak kacsa, sütnék meg a revolverrel dolgozó hírlapírók, kikre most idefent úgy is keserves idők jár nak. Rendre püfölgetik őket. Hjah! a szittya vér helylyel-közzel utat tör magának, hogy kitombol- tathassa a belérekedt virtust De mit beszélek, szittya vér? Törökökkel voltak az ősapáink rokonságban, legalább ezt igyekszik ránk disputálni legújabban Vámbéry egy most megjelent könyvében. Oda a balszagu finn rokonság. De ki tudja. Hunfalvi nagyban kardoskodik mellette és már meg is indította a pusztító háborút Vámbéry állításai ellen. Sok toll fogja megkeserülni, mig megtudjuk, hogy hát tulajdonképen ,mic vogmuc*. Azon rövid idő alatt is, mióta az uj közös- ügyes egy forintos bankjegyek forgalomba kerültek, bebizonyult, hogy azok semmivel sem jobbak a régieknél, már abban tudni illik, hogy mindkettő egyforma szárnyas jószág; raindazáltal boldog je*) Magától értetik, hogy a térimé növekedése, a m: a megszárítás mérve sserint különböző, többnyire mintegy 30%, a vetőmag megszabásánál figyelembe veendő, különben ritkás lesz a vetés. Ha például hectáronkint 2 hecto- litert akarunk vetni, akkor a csávázott búzából 2.6 hecto- litert kell vetni. gyesek azok, kik ilyen halmaz fölött rendelkeznek. — A cseh bratyik nagyon megharagudtak, hogy miért van arra a bankóra a király és császár csak magyarul és németül rápingálva és nem egyszersmind csehül; most mérgükben elhatározták, hogy inkább orosz rubeleket hoznak forgalomba. Ártatlan dühöngés! hadd dörmögjenek, szegény flótások — csehül nem járnak. Kiáltanak is lapjaik kigyót-békát ránk. Legalább nem dicsérik meg úgy a magyarokat, mint a lipcsei «Illustrirte Zeitung* jóakaratu munkatársa, ki a legutóbbi számban a magyar szépverseny győz- teseit mutatja be az olvasóknak. Ez persze még semmi se volna, ha nem járulna hozzá még egy kis phantasia-röpkedtetés. A tisztelt ipse ugyanis lelkesedésében egészen Budapestre képzelvén magát, elmondja, mily változatos női szépségek ragyognak a mi corsónkou. Ott sétál — úgymond — a halvány magyar nő mellett a szőke német hölgy epedő tekintettel. A kávéházak asztalánál egy-egy bájos ráczláuy szívja illatos cigarettáját! !);a sétálók közt láthatunk egyes horvát és szláv szépségeket, sőt néha-néha közéjük vegyülve egy-egy fekete fürtű ábrándos czigánv lányt is. — Mégis csak szép dolog az élethű leírás! F. hó 15-e volt a nagy nap, melyen lehűlt a lepel Petőfi szobráról. Már előtte való nap aggódva lestem a mi specialis meteorológusunk, Szentgyörgyi- Weisz időjóslatait. Felhős, borult eget Ígért, tehát volt jogom remélni, hogy derült napunk lesz. Csalódtam. A jóslat beteljesült és előre is szánakozó pillantást vetettem salonruhámra. De vigasztalt azon tudat, hogy nem csupán én részesülök majd a mennyei spongya áldásaiban. Azonban még e fölött sem volt okunk panaszkodni, mert az égi csatornák zárva maradtak. — A Petőfi-téren már korán reggel hullámzott a néptömeg az ünnepély színhelyét bekerítő korlátok körül. Kíváncsian te- kintének a szoborra, melyet szürke lepelbe pályáztak. Találgatták, hogy mi van a balkezében, merre felé tekint majd és figyelmesen hallgattak azokra, kik már «biztos forrásból* egyet-mást eltudtak mondani a szoborról. A rendet az ide kirendelt összes konstablerek és darabontok tartották fenn. E közben — vagy talán máskor is — garázdálkodhattak a t. tolvaj urak. Körülbelöl fél 11 felé megjelentek a különféle küldöttségek, polgármesterek, képviselők, közösseregbeli tábornokok, kik az akadémiában hallgatták Jókainak gyönyörű visszaemlékezését Petőfire. — A tér már teljesen ünnepi színben pompázott. Megragadták a figyelmet a szebbnél szebb koszorúk (száma 101,) melyek a szobor talapzatára voltak letéve, szinpompájuk, remek szalagjaik által, méltók arra, hogy egy nemzet kegyeletének kifejezői legyenek. Első lépett a szószékre Ráth Károly polgármester lelkes szavakban fejtve ki a mai nap nagy jelentőségét. Szavaira lehullt a lepel, a szabadság, szerelem és bor költőjének érczbe öntött nagyszerűen sikerült emlékszobráról, mit harsogó éljen-riadalom követett. Magasztos pillanat volt, midőn a fővárosi összes dalárdák — a szakavatott Bellovics Imre karnagy vezetése alatt — hatalmas hangon rázendítették : «Tied vagyok, tied hazám, e szív lélek*. Majd Nagy Imre lépett a szószékre, remekül elszavalta Endrődi pályanyertes ódáját. Még Gerlóczy alpolgármester szólt, mely után a dalárda a hymnust énekelte, mire az ünnepély véget ért. Most a néptömeg is, mely meghívókra szert nem tehetett, bebocsáttatott a térre, hol aztán egész nap bámulták a koszorúkat — meg a szobrot. A diszlakoma természetesen szintén nem maradt el, melyről csak késő este oszlottak szét a résztvevők. Füredi Mór. HÍREINK, Veszprém, 1882. okt. 22. Lemondott. — Eötvös Károly országgyűlési képviselő ur és Budapest város bizottsági tagja, bejelentette a budapesti polgármesternek, hogy sokoldalú elfoglaltsága miatt a főváros közgyűléseiben részt nem vehetvén, a főváros bizottsági tagságáról lemond. Gyász. — Megyei árvaszékünk köztiszteletben álló elnökét, tek. Takács Ádám urat és családját mély gyász érte. Egyik kedves kis leánykája a másfél éves virgoucz, Sarolta okt. 15-én vasárnap daczára a leggondosabb orvosi kezelésnek kiadta angyali tiszta lelkét. — A lesújtott családra bizonynyal vigasztaló volt a résztvevő tisztelőknek nagy száma, kik a temetéseu jelen voltak. Gyász hir. — Múlt csütörtökön délután 4 órakor kisértük városunk egyik régi tisztes polgárát, Pfeiffer Ferencz bádogos-mestert az örök nyugalom helyére. 74 évet élt és minden fájdalom nélkül szépen elaludt. Nyugodjék békében! Halálozás. — Német-újvári B a 11 y á n y Guidó gróf nagybirtokos, hosszas és kínos szenvedés után életének 58-ik évében e hó 9-én déli 12 órakor jobblétre szenderült. Temetése 11-én volt Kustányban. Béke hamvainak! Eljegyzés. — Tuszkau Valdemár, okleveles mérnök és vasmegyei jószágbérlő ur, múlt kedden, október 17-én, jegyezte el özv. Buchvald Antalné szül. Hoffmann Teréz urhölgynek kedves és bájos leányát, Ida kisasszonyt. Előre is az ég áldását kívánjuk a szép párra. Vár-Palotáról. — Dr. Galambos Iguácz, köz- és váltóügyvéd Vár-Palotán, jegyet váltott a makói ref. egyház egyik lelkésze, Szőllősi Antal szép leányával, Vilma kisasszonynyal. Éljenek! A siiket-néma pár esküvője — múlt csütörtökön történt a székesegyházban és pedig élő szóval. Az eskető áldozár eléjük tartotta a szerkönyvben előirt kérdések- és feleleteket és ők kiejtették a holtodiglant holtomiglant. A lakodalom annak rendje és módja szerint megtartatott és toasztok mondattak is, jeleztettek is. Éljen a ritka pár. Némávul beszélt még a pap is. — Múlt
