Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-08-27 / 36. szám
VIII. évfolyam. 1§§3. &0-fkszäm. Veszprém, aug. 27. 1 , —-----------"------------Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ"-vel egyiftt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fit 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 írt. Egyes példányok ára,) 5 kr. — Hirdstéssk dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért, külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. 1 VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. \ >, Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtolen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. 1 Hazánk pénzügyi függetlensége. Nem tehetünk róla, de mi még mindig a nemzeti ünnepek hatása alatt vagyunk és igy még mindig keressük azon okokat, amelyek bennünket, magyarokat örömre hangolnak daczára annak, hogy táblás felhők tornyosulnak az égen, daczára annak is, hogy majdnem vért izzadunk a terhek alatt. Minapi czikkiinkben csak jeleztük, hogy a külföld bizalma felénk fordult; ma számokkal igazoljuk e bizalom szülő okát. Teszszük ezt azért, hogy annak az örökös anyámasszony-féle lamentáló rossz szokásunknak egy kissé megnyirbáljuk a szárnyát, amely szerint a magyar saját magyar nemzeti ügyeit — valamennyi nemzetek közt egyedül — mindig a legsötétebb színben szereti látni és feltüntetni. Más nemzet csak saját fényoldalát mutatja és árnyoldalát takargatja, egyedül a magyar az, mely talán még árnyoldalával is kérkedik. Minden embernek az erszénye képezi egyszersmind Achilles-sarkát is, mely a legkönnyebben és legérzékenyebben sebezhető ; de egyszersmind, ha ez rendben van, akkor azután ugyanazon embernek ionul ügyeit is rendbe hozza. Ez az oka, hogy lelkesedésünk hazánk pénzügyi függetlenségének kedvező esélyeiben keresett és talált tápot, ami egyszersmind záloga a boldogabb jövőnek. Midőn az 1867-iki kiegyezés a magyar nemzetnek hajthatatlan akarata és törhetetlen egysége által a politikai önállóságot az alkotmány helyreállításával biztosította: Magyarország az előző századok politikai bűneire megadta az absolution A pénzügyi és gazdasági függetlenség megteremtése végett azonban 1867 óta a magyar népnek fáradhatatlan és áldozatkész munkájára volt szükség, hogy az előző századok gazdasági bűneit és mulasztásait leA „Veszprém“ tárezája. i. !■ "■ ’ ' — Bucstim a Bakonytól. 1882. aug. 26. „Szerettein, énekeltem tós ez elég nekem“. Eötvös. Bejárom egyszer még a fenyvesét, Virágos rétet, erdőt, ligetet. Sűrű csalitost, hol kis őz legel, A bérezel, melyről a visszhang felel. Erdő tövében szent csöudü helyen, Hol szív porlik, hol a szív megpihen, Leülök búsan egyik hant tetőn, A fenyves árnyú csendes temetőn. Óh 1 annyit voltam én e szép helyen ... Elandalogtam — édes istenem! Szemközt az erdő egyre susoga, Énekre kelt a fészek lakosa. Szellő megrezzent a magas fűbe, Távolban szólt a kis fülemüle. Most vége ... vége, nem hallom soha 1 Oh lelkem csendes paradicsoma 11 Itt hagylak erdő, itt hagylak liget, Itt hagyok mindent, mit csak szeretek. Mi dalra késztett, érzeményt ada, Édesen fájó múltnak marada. Máskor hevültem, ha rád gondolák, Ez’tán szememben majd fájó köny ég. Szivem, még dobban, soha nem feled: Lelkem tanyája im isten veled I szenvedje és jóvá tegye azt, amit idegen és önkénykedő kormány értelmetlensége a múltban elkövetett. A politikai vívmány csakhamar köz- kincscsé lett édes mindnyájunkra nézve. Azonban hazánk pénzügyi és gazdasági újjászületéséért az egész magyar nemzetnek vert kellett izzadni és most elmondhatni, hogy a magyar, pénzügyi és gazdasági függetlenségét arczának véres ve- rejtekével küzdötte ki magának. Bizonyság erre a magyar állam helyre- állott hitele, a rend az állam háztartásában, majd azon aggályos lelkiismeretesség, amelylyel hazánk kötelezettségeit teljesíti. A magyar járadék ára, a magyar állam megbecsülésének ezen értékmérője, mutatja, hogy Magyarország államadóságaiért évenkint 5y4«/0-ot fizet, holott csak nehány évvel ezelőtt is 7—8%-ot fizetett. E haladás hasznában osztozkodik az adózó, mint ilyen és mindazok, akik föld- mivelést, ipart és kereskedést űznek és ez által a magyar nemzet gazdasági ténykedésében közreműködnek. Ha a renteconversio 4°/0-os állampapírra be lesz fejezve, ez az átlanroo matíaDat Magyarországban 5°/0-ra fogja leszállítani. A külföld elég hosszú ideig Bécs szemüvegén keresztül látta a magyarnak nem- zetgazdászati és pénzügyi viszonyait. Most sokat tett a magyar sajtó, a külfölddel való közvetlen összeköttetései által, hogy hazánkat a külföldön is az igazság világánál szemlélik. Ha azt akarjuk megtudni, mily utat tett a pénzügyi haladás terén hazánk, azt legiukább a magyar aranyjáradék történetéből tudhatjuk meg. Az első kölcsönökért, melyek vasúti czélokra vétettek fel, valamint a kincsutalványokkal előteremtett összegekért kellett az államnak többet, mint 7—8%-ot fizetni. Biivös szerelmem Bakony éke Te ! Helyettem járj a zöld mezőre le, Szakaszd virágit, mint én egykoron... Ezt elfeledni soha nem fogom ! Hallgasd, hallgasd meg a tündér regét, Harmat mesél, szellő viszi feléd. Mennyit regélt ez rólad énnekem, Bakony virága, szép szerelmesem ! A esalitosban hogyha lesz utad, Puha moh-vánkos nyugvó helyet ad. Gondolj reám, ki rólad e helyen Dalt dalba szőttem barna kedvesem. A dalok minden legkisebb szava Szivemből serkent, életet ada. Ha dalom nem szól, szivem megreped 1... És most örökre az Isten veled! ! Szivedből verj ki — végy be mást oda. De gondolj rám, ha nyíl’ az ibolya, Szentelj egy künyet — elég lesz nekem ... Sokszor siratlak én meg kedvesem. Feltün’ előttem majd e szép vidék, S szerelmem ... s az, hogy mily boldog valék ., . És mit tegyek mást: daliok, könyezek. .. Bűvös szerelmem im isten veled ! 1 Mihalik Lajos. Balsors alatt. Igaz történet. Irta: S{ontahá!{y István. A főpiacz közepén állt a bolt, hatalmas táblával az ajtó fölött, a melyen nagy, aranyos betűkkel kinálgatta magát a Szombathy Gábor rőfös kereskedése „A tsinos portékához.“ Volt pedig ez A 6%-os aranyjáradéknak első kibo- :sátása 80yio eladási váltságot eredményeiéit, ami 7,45% kamatozás; a második ki- locsátás 7,42% valóságos kamatozást igé- iyélt. 1878-ban az occupatio alatt esett a í%-os aranyjáradék árfolyama 70%-ra, a ai 8,57%-nak felel meg. 1879-ben volt az .rfolyam 82%, ami 7,31% kamatláb. A magyar 6%-os aranyjáradéknak gr. Izapáry által megkezdett conversioja leszállítja a magyar állam által fizetendő lámátokat legalább mintegy 5,30%-ra, vagyis 1879 óta mintegy 2%-kal, 1870. 878-ig mintegy 3°/0-kal. A 400 millió 6%-os aranyjáradéknak 75%-os átlagos eladási árfolyamánál 24 nillió évi kamat helyett csak 21 millió 313,332 forint lesz szükséges, tehát 2 millió 666,668 forint arányban évenkinti megtakarítás mutatkozik. Ezen számok nem szorulnak magyarázatra. Nem vagyunk pénzügyi kapaczi- tások, de lelkesedésünk a „Correspondence de Pesth“ e száraz számaiból is kiszedte azt, ami vigasztaló, ami bátorító lehet arra nézve, hogy ne csüggedjünk, hazánk, nem4 ««_, 1_ _ ________£i 1 his z ha baj, ha veszély van, másutt bizonynyal százszorta több és nagyobb van, mint épen nálunk magyaroknál. Felteszszük azonban, hogy a magyarok Istene, aki édes mindnyájunkkal szabad, megkíméli e sokat szenvedett hazánkat a háború és egyéb Ínséges évek isszonyu esélyeitől, melyek, ha bekövetkeznének, minden, még a leghiggadtabb és leglelkiismeretesebb nemzetgazdász számítását is értéktelenné teszik. Mi újság a nagy világban? Oroszországban a koronázás előkészületeit egy iuczidens zavarta meg, és ejtette nagy félelembe az intéző köröket, az tudniillik, hogy azon gyönyörű nyolcz paripa, melyeket az udvar a czárt vivő disza negyvenes években, a mikor még a külső országi fabrikák igazán jó és ,tsinos“ portékákat készítettek, a melyeket nem szakított meg a legelső oda- tfiző napsugár s melyek a legerősebb lúgot is bátran kiállották. Ezt a boltot az egész városban legjobban látogatták; mind azért, mivel a portékát ott lehet kapni a legjobb minőségben, mind pedig azért, mivel a tulajdonosát: a derék és jókedvű »Gábor bácsit“ mindenki nagyon szerette. A szolgálat is ott volt a legkitűnőbb s csak egyszer kellett hallani a belépőnek az inasok és legény urak vetélkedését : az az egy elég volt, hogy soha többé más boltba be ne tévedjen. A principális rendesen a nagy Íróasztal mellett üldögélt, piros házi sipkával a fején s hosszú ludtollal a füle mögött. Mikor a legények mintegy chorusban elvégezték az alásszolgáját, ő is feltolta a szemüvegét a homlokára s nyájasan beszédet kezdett: Áh! Áh! Van szerencsém! Hogy mint méltóztatik lenni? Tetszett olvasni a Magyar Sajtót? ügy-e a nagy N-es czikk? Áhán magamnak is feltűnt. Hát az asszonyság mért jő olyan ritkán? Egy vég kis rumburgit tettem félre a számára. De nem adom másnak. Egész kis remek a maga nemében.“ Akkor aztán megdörzsölte a kezeit s legényt, inast félretolva, maga szolgált a vevőnek. ’ Odahaza a házi körében épen oly nagy tisztelettel viseltettek Szombathy iránt, mint a boltjában, vagy a casinóban. Amott az inasai és legényei büszkélkedtek vele; bárha szigorú is volt hozzájuk, mindenki törte magát, hogy az ő üzletében tanulhassa ki a tudományát. Emitt még az életnagyságu arczképét is lefestették az olvasóterem részére, azért a buzgalomért, melylyel, mint elnök, a kör ügyeit évek során át intézte. z fogathoz nagy áron összevás árolt, egy reggelen a istállóban élettelenül találtatott. Kétségtelennek tartják, hogy itt is a nihilisták titkos keze működött. A koronázást most már minden ünnepélyességek nélkül határozottan ki nem jelelt napon szándékozzák megtartani még az őszszel. Egj'ptom valódi háború színhelye, csakhogy a barcztérről érkező hírekből most még nem lehet megállapítani a részletes hadmozdulatokat. Aunyi tény, hogy az angol csapatok és Arabi katonái közt több jelentékeny összeütközés történt, de még döntő ütközetbe nem bocsátkoztak. Ily körülmények közt csak a legközelebbi jövő fogja megmutatni, mi a titkolódzó angol főparancsnok és Arabi haditerve. o4z angol-török egyezményt a Konstantinápolyban tartott minisztertanács a napokban tárgyalta és azt elvben is elfogadta, de ragaszkodott ahhoz, hogy a törők csapatok partraszállítása ne az angolok által kijelölt, hanem a porta által megnevezett helyeken történjék. Azt hiszik, hogy a porta végre is engedni fog. Syriából és Tripoliszból nyugtalanító hírek érkeztek a napról-napra nagyobb mérveket öltő iz~ lamita izgatásokról. A tiszaeszlári bűnügy vizsgálatánál Bary vizsgálóbíró és E. Nagy László nyíregyházi alügyész közt fenforgó konfliktus a vizsgáló bíró előnyére nyert megoldást, amennyiben Kozma főügyész E. Nagy Lászlótól a tiszaeszlári ügybe való további befolyást és intézkedési hatalmat elvette, és ezzel ideiglenesen más alügyészt bízott meg. A Szende Béla elhalálozása folytán üresedésbe jött honvédelmi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével a király Orczy Béla bárót bízta meg. A »UiluitiuIl'OgjlVti oi uo&oncu. Valahányszor a természeti szépségekben oly annyira gazdag Magyarország geographiája érdekében történik valami, élénk őröm foghatja el minden jólelkü hazafi szivét. Hiszen hazánkat mi magunk még oly kevéssé|ismerjük, hogy szívesebben elrándu- lunk a magas Tauer-hegység gerinczeihez, a Salz- kammergut szétdarabolt mész kúpjaihoz, mint p. o. az erdélyi havasok imposáns teteire vagy a Beszki- vek szaggatott hegyszurdokaiba. Inkább bámuljuk a Rajnát, mint a mi hasoniítatlanulszép Al-Dunánkat; szívesebben elmerengünk a genfi, a gmundeni tó partján, mint p. o. a Kárpátok Csorbái vagy Anna tavánál, avagy hogy tárgyunkra térjünk: Balatonunknál. A mi különösebben az utóbbit illeti, úgy emlékszem, a tavali versenyuszáskor történt, hogy egy angol tourista lelkesülten oda nyilatkozott, ha ez a Balaton Angliában terpeszkednék, különb hasznát tudnák venni. De hát nekünk magyaroknak csak az hizeleg, ha mások fedeznek föl nálunk szépségeket, látni valókat, mi magunk ugyan édes-keveset teszünk — önmagunk érdekében! Nem mese, hanem tény, hogy u. u. földrajzi A felesége áldott jóságu asszonyság volt, a kire még a legnagyobb ellenségei sem mondhattak (ha ugyan egyáltalában voltak ilyenek) csak egy becsmérlő szót is’ Odahaza a házában derék, magyar gazdaaszony, a gyermekéhez gondos, jó anya, a férjéhez odaadó, hű feleséguek ismerte mindenki. Náluk a legények szobája épen úgy fénylett a tisztaságtól, mint az ő vasárnapi tiszta szobájuk; csakhogy ezt ünnepies, jóleső félhomály töltötte be, a melyben a régi, fénylő diótabutorok nagy tiszteletet keltettek maguk iráut. A háznak volt egy gyermeke is: az már ifjú kora óta mindig más városokban tartózkodott. Ele- intén a nagybátyjánál tanulta a deákiskolákat s akkoriban mindig jó hir érkezett felőle. Azután fölment Pestre: a jogi egyetemre. Ott akkor nagyon pezsgő élet volt s egy fiatal embernek sok mulatsága kínálkozott. Ha egy évben egyszer hazalátogatott: az öreg Szombathy mindig nagyon büszke volt rá s karonfogva vezette mindenhová. A boltjába járó kisasszonyokkal sokszor eltréfált felőle: »De édes Klárikám, maga lesz a menyem, senki más. Procátorné asszonyom. Jaj, milyen arany élet lesz az!“ — »Áh! Kedves Mári kisasszony! épen most ir a fiam Pestről. Ezerszeresen tisztel- teti. ügy ám! Kis menyemasszony,“ a mire az illető kisasszonykák mindig elpirultak s félénk pillantással rebegték: »Szombathy bácsinak örökre jó kedve marad.“ A jogászfiától igazán sok őrömet remélhetett az öreg ur. Komoly, derék fiatal ember volt, a ki az idejét csak egészen a stúdiumainak szentelé. Már tanuló korában is egész jogi tanulmányokat közölt a tudományos folyóiratokban, s az illető szakférfiak, a kik még akkor nem voltak oly nagy számmal, nagy méltánylással beszéltek lelőle. ügy
