Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-11-27 / 49. szám

nem hoz semmit karácsonkor a kis Jézuska ! * Egyre búg az orkán, tomboló dühében végig szalad a város utczáin s az utolsó kis háznál megfordul, le­szakítja annak kis ablakát, eloltja a pislogó mécsest, azután rohan odább — tovább . . . Ott benn a kis házban gyermek­zokogás hallatszik, egy szegény kis gyermek esdekel lágyan, reszketve: Anyám, megfagyok ! Az anya leveszi magáról az utolsó darab foszlányt, betakarja vele gyer­mekét, azután elalszanak mindketten ... Az anya nem ébred fel többé; hiába kelti reggel gyermeke. A gyer­mek elmegy, bolyong az utczákon, megáll egy-egy világos ablak alatt és hallgatódzik. Halvány arczára könye- ket csal a fájdalom, mikor hallja az ablakon át a vig gyermekzajt és hallja, hogy emlegetik a Jézuska aján­dékát! Hát neki mit hoz a Jézuska? * Úgy rendelték az istenek, hogy ne legyünk egyenlők itt a földön, egyiknek adott a sors sokat, nagyon sokat, a másiktól elvette az utolsó darab kenyeret és az utolsó ruhafosz­lányt. De azért adott az Isten az em­bernek érző szivet, halhatatlan lelket, hogy hozza helyre a sors e hibáját; adjon az a gazdag annak, a ki szegény. Mert nem azért adta az Isten a bőséget, gazdagságot, hogy különbek legyünk másoknál, hanem azért, hogy jobbak tudjunk lenni felebarátainknál. Tegyünk jót, segítsük a gyámol­talant, adjunk kenyeret az éhezőnek, ruhát annak, a ki fázik és ha igy el­osztottuk is mindenünk, különbek, jobbak vagyunk a gazdagoknál. Mert mikor letöröltük a zokogok könyét, enyhítettük a szenvedők fáj­dalmát ; akkor várhatjuk mi is az Is­tenfiának ajándékát. Mert lelkűnkben, szivünk bense- jében lesz akkor az ajándék: a bol­dogság és a lelki nyugalom . . . .... Mert boldog az, a ki jót cselekedett . . . — Most tehát a „Faiidangó“-t — ön megtartotta szavát, főtisztelendő ur, én is be­váltom ígéretemet. És megszólaltak a kastagnetták — — Mata Florida beváltotta szavát — olyan ,Fandangó*-t még nem tánczoltak a spanyol földön és aligha tánczolnalc valaha az Ebro és Manzanares között. A szerzetesek tapsviharától viszhangzott a refektorium, a tisztelendő' atyák az ifjú pár köré gereglettek, a szép tánczosnő kezeit csó kották s a boldog ifjút keblükre ölelték. A perjel parancsára megtérítették az asztalokat, pompás és kitűnő borok lettek fel­szolgálva, s a jámbor atyák vígan koczintottak az ifjú pár boldogságára, kiket a szerelem ha­talma, ily csodálatos módon egyesített. Mata Florida fáradhatlan volt, s a va­csora végeztével még soká gyönyörködtette a jámbor atyákat isteni művészetével. Még azon éjjel ehagyták ifjaink a ko­lostort. Mata Florida gazdag ajándékot ha­gyott a kolostor kincstárának a perjel és va­lamennyi szerzetes szivében még soká, igen soká élt ezen órák emléke, és mint valami fénylő napsugár világította meg magányos, egyhangú életüket. Mata Florida visszatért Madridba — az inquisitio nem törődött többé Alfonzoval mi­után azt a Hieronymiták perjele szabadon bo­csátotta. Jegyzőkönyv, felvéve Győrött, 1881. október 23-án a\ ala­kítandó első magyar általános dunántúli tiszt­viselő-egylet ügyében összehívott értekezlet üléséről. Jeleu voltak: gr. Laszberg Kezső, Gyormeg-yo alispánja. Nagy Pál, Győr város polgármestere. Zeeh- meister Károly, városi tanácsos. Lacza Ferenez városi tiszti ügyész Buziássy Károly városi főmérnök. Szép- liegyi Jakab, ügyvéd. Arany Ignácz, takarékpénztári hivatalnok, Hajda Mihály, dunagőzhajózási ügynök. Kerényi Nándor, reáltanodái igazgató, dr. Kaucz Gusz­táv, jogakadéiniai igazgató. Langer József képezdei igazgató. Miliálkovics Tivadar, kir. közjegyző. Vermes Sándor, megyei főjegyző. Bierbauer Lipót, főgymna- siumi tanár. ifj. Jerfy Antal, takarékpénztári igazgató. Zittritsch Antal Ernő, bankhivatalnok. dr. Németh Ernő, kir. ügyész. Dóczy Endre, távirdai tiszt. Krisz- tinkovich Antal, megyei föszámvevő. Varga Károly, megyei tiszti ügyész. Bauer Ferenez, városi adótiszt és Bánóczy Jenő városi adótiszt. 1. Az értekezletet egybehívott gr. Lasz- berg Rezső üdvözli a szép számmal megjelen­teket és felhívja az értekezletet, hogy ez ér­tekezletre elnököt és jegyzőt válasszon. El­nökül gr. Laszberg Rezső, jegyzőül Széphegyi Jakab közfelkiáltással megválasztattak. 2. Gr. Laszberg Rezső felhívja Széphegyi Jakabot, hogy a mai értekezlet tárgyát adja elő; mire Szépliegyi Jakab előadja, hogy min­den bevezetés nélkül áttér a tárgyra, mert nem lehet feladata, hogy az itt megjelent urak előtt az egyesülés horderejét és fontosságát bővebben fejtegesse, sem nem lehet feladata, hogy ezen az értekezleten a tisztviselői kar súlyos auyagi helyzetét ecsetelje, mert tudja mindenki, hogy a tisztviselői kar az egyedüli, mely a legmostohább bánásmódban részesül, és tudja mindenki, hogy mig4 jelenleg már a tisztviselő és hivatalnok irányában majdnem elviselhetlen követelmények támasztatnak, ad­dig anyagi helyzetének javítása senkinek sem jut eszébe, és nincs is a jelen viszonyok kö­zött kilátás arra, hogy e tekintetben más ol­dalról történjék valami, úgy hogy a tisztvi­selői kar csakis önönmagára és a kölcsönös támogatásra van utalva; ezen tudattól áthatva pendíttetett meg az eszme egy tisztviselő egy­let alakítására. Ezen egyletnek tagjai lehetnek minden oly feddhetetlen jellemű és előéletű férfiak és nők, kik szellemi munkával foglalkoznak; igy tehát akár megválasztott, akár kinevezett köz- és magán-tisztviselők és hivatalnokok, ügyvé­dek, orvosok, mérnökök, tanárok, tanitók és tanítónők stb. Czélja az egyletnek egyrészt az, hogy a távol egymástól fekvő helyeken működő tiszt­viselőket, illetve egyleti tagokat a összetar­tozás köteléke fűzze egymáshoz, másrészt, hogy a tisztviselői kar anyagi jólétének emelését a kölcsönösség elvénél fogva eszközölje. Feladata az egyletnek, hogy a tagok évi járulékaiból, valamint más módon gyűjtendő alaptőke jövedelméből saját hibájukon kívül szerencsétlenségbe jutott egyleti tagokat és ezek özvegyeit és árváit segítse; továbbá élelmezési egylet (Consum-Ve­rein) létesítése által az egyleti tagoknak olcsó és egészséges élelmezést nyújtani. Az eddig fennálló tisztviselő-egyleteknél az élelmezési egylet mutatkozott Iegczélsze- rübbnek és legkedveltebbnek, és ez örvend mindenütt a legnagyobb részvétnek, mert az egylet ezt házilag, esetleg más alkalmas mó­don kezelvén, az egyleti tagoknak beszerzési áron szolgáltatja a legjobb és legegészségesebb élelmi szereket, utólagos havi fizetés mellett. Ilyen egylet nemcsak az egylet székhe­lyén, hanem a dunántúli kerület mindazon vá­rosaiban, hol az egylethez tartozó vidéki cso- portozatok megalakultak, állíttatnék fel. A király, ki Mata Florida eltávozása óta sötét búskomorságba esett, ujjongott örömé­ben, midőn kedvencze visszajöttéről értesült. Én is ott valék a színházban, midőn vissza- érkezte után először fellépett az a fogadtatás a miben akkor részesült leirhatlan. Csodás ka landjáról egész Madrid beszélt. Ezen előadás alkalmával gyönyörű tánczában, ki volt fe­jezve a diadalmas győző büszkesége és bol­dogságának édes érzete. A meghatottság könnyei csillogtak a nézők szemében. Ily tán- ezot nem láttam, sem azelőtt, sem azóta. Rövid idővel ezután kitört a forradalom Spanyclországban IV. Károly elhagyta a tar­tományt, s nemsokára meghalt a számkive­tésben, és hosszú éveken keresztül a bel vi­szály dúlt a szerencsétlen országban. Mi lett Mata Floridából nem tudom. Ki követhetné egyesek lépteit a néplázadás zajló hullámai­ban? De elfelejthetlenül él bennem azon est emléke, midőn egész Madrid az ő szerelmé­nek diadalát üuuepelte. — No, hogy tetszett Mata Florida tör­ténete? — kérdé apósom mosolygva. Theátn egészen elliült Irma pedig elaludt. Es csakugyan nőm kényelmesen aludt karszékében. Az előnyök, melyekben a tisztviselői kar, illetve minden egyleti tag az élelmezési egy­let által részesül, oly szembeötlők, hogy azt bővebben magyarázni felesleges, mert csakis ezen egylet által érhető el az, hogy a tiszt­viselő, illetve egyleti tag, családjával együtt rendes, olcsó és jó élelmezésben részesüljön. A harmadik feladata az egyletnek taka­rék- és kölcsön-előleg-pénztár felállítása, mely által a tisztviselő, illetve egyleti tag, azon kedvező helyzetbe jut, hogy azon esetben, ha előre nem látható körülményeknél fogva a tisztviselő, illetve egyleti tag, egyszerre na­gyobb összegre szorul, ne legyen kénytelen az uzsora karjaiba esni, hanem legyen egy egy­let, honnét az összeget megkapva, azt a leg­olcsóbb kamatozással apró részletekben fizet­hesse vissza. Addig pedig mig ezen egylet felállítása egyleti vagyonból lehetséges nem volna, az egylet, mint olyan, egy az igazga­tóság által meghatározandó pénzintézettel lép összeköttetésbe. Ezek a tisztviselő-egyletnek, mint olyan­nak, kizárólagos czéljai, lehet azonban az egy­let keretén belül még több csoportozatot fel­állítani, ilyenek: betegség-esetekbeni segély­egylet, mely által az illető tag és családja orvosi segélylyel, a tag maga gyógyszerrel és betegsége tartamára pénzbeli segélyezéssel is Iáttatik el. Ilyen továbbá az élet- és halál­esetre való biztosítási egylet; a tőke, illetve életjáradék, munkaképtelenség, nyugdíj és agg­kori biztosítási csoportozat. A tisztviselő-egyleti tagok szabadságá­ban áll bármely csoportozatba beállni, de hogy akármelyik csoportozatba beléphessen, kell, hogy az általános tisztviselő egylet tagja legyen. Kiterjed az egylet hatásköre az egész dunántúli kerületre, Győrváros székhelylyel és központtal; mindamellett a vidéki csoporto- zatoknak teljes autonómia biztosíttatik úgy, hogy ügyeiket önállóan, saját maguk által meg­választandó tisztviselők által vezetik, a köz­pont főfelügyeleti jogot gyakorol és szervi összefüggésük a központtal az által nyer ki­fejezést, hogy a közgyűléseken meghatalma­zottjaik által képviseltetik magukat; az egyes csoportozatokból netán fönnmaradó többlet az alaptőke gyarapítására a központhoz küldendő be, honnét a netáni differentiák is fedeztetnek. Az egyletnek azért kell nagy kiterjedést adni, illetve azért kell az egész dunántúli ke­rületre hatáskörét kiterjeszteni, hogy a kitű­zött feladatnak minél nagyobb terjedelemben és minél hatályosabban megfelelhessen. Hogy pedig a kezdet nehézségeitől senki vissza no riadjon előadja, hogy a bécsi liason- czélu egylet 1871-ben csak 21156 taggal birt, ezen szám évről-évre emelkedett, úgy hogy 1880-ban a 64030-at érte el. Ugyanezen egyletnek bevétele 1880-ban volt 452 784 írt 94 kr és kiadása ugyanazon évben 395,162 frt 38 kr. A takarék- és kölcsönelőleg-pénztár ál­lása 1880. deczember 31-én 4 342,325 frt volt. Ezen egyletnek hazánk több városaiban van fiókja, hiszi azonban, hogy minden tiszt­viselő egy hazai egyletet inkább fog pártolni, mint a bécsit. Ezek után hiszi, hogy még a legpedán- sabb kritika, de még a rosszakarat sem tudna árnyoldalt kikeresni, mert az alakítandó egy­letnek csupán fényoldalai vannak és legszebb alkalom nyilik különösen a törvényhatóságok és bíróságok élén álló férfiaknak arra, hogy embertársi szeretettől vezérelve, tiszttársaik anyagi helyzetén javítsanak, miért is indítvá­nyozza: mondja ki az értekezlet, hogy az esz­mét magáévá teszi, határozza el az első ma­gyar általános dunántúli tisztviselő-egylet ala­kítását, és az alapszabályok kidolgozása, tagok gyűjtése, a törvényhatóságok- és bíróságokkal való érintkezés, valamint az alakuló közgyű­lés összehívása czéljából küldjön ki kebeléből egy előkészítő bizottságot. Mire határoztatok: az értekezlet az esz­mét magáévá teszi, kívánja az első magyar általános dunántúli tisztviselő egylet alakítá­sát, és az alapszabályok kidolgozása, tagok gyűjtése, a törvényhatóságok- és bíróságokkal való érintkezés, valamint az alakuló közgyűlés összehívása czéljából, egy szóval az előkészítő munka megtétele végett egy előkészítő-bizott­ságot küldött ki, mely bizottság tagjaiul: gr. Laszberg Rezső, Pitroff Rezső, Nagy Pál, Zech- meister Károly, Kerényi Nándor, dr. Kautcz Gusztáv, Langer József, Vermes Dénes, Bá­nóczy Jénos, ifj- Jerfy Antal, Dóczy Endre és Széphegyi Jakab urak választattak meg. 3. Több tárgy nem lévén, elnök az érte­kezletet bezárta. Jegyzetté: Széphegyi Jakab. Hitelesítették: Laszberg Rezső, Pitroff Rezső, Ifj Jerfy Antal, Kerényi Nándor. Pápán, 1881. nov. 20. (Donna Izabella. — A világ legkisebb embere. — Orangutang és Páviánok. — Hatlábn borjú. — Ten­geri sasmadár, a mely eleven, stb. stb.) Ne gondolja Radius kollegám, hogy ő neki privileguma van holmi paritásokról leve­lezni. Vagyok olyan legény mint ő, de sőt geometriai fogalmak szerint — két akkora, lévén ő az én egészemnek a fele. Hát biz a kenyéririgység indított arra, hogy a két piezu- lát kivágjam, s megnézzem a világ legszebb s legnagyobb asszonyát. Donna Izabellát. Én is csak húsból és vérből való ember fia va­gyok, a ki az asszonyi állatokat méltatni tud­ja; aztán pedig megakarom szolgálni azt a fényes reported hunorariumot Belépek. A Ho­munculus nagy suadával fogad. Spanyol grand létére, a ki Késmárkon látta meg mint olyau mikroskopikus „valami“ először a napvilágot, elég jól beszél magyarul. A majmokon kezdi. Ezek kopott szőrű kitömött monstrumok. Az­tán átmegy a batlábu borjnra, melynek körül­belül oly formája van, mint egy skót dudának. Persze ez az unikum is kitömött állapotban szégyenkedik a látogató vizsga szeme előtt. A kis professor most a tengeri sasmadárról magyarázgat s ha Brohmet személyesen nem ismerném, s nem tudnám, hogy nem bir oly abnormális növésű testtel, Istók ucscse azt hinném, a hires ornithologus tart előadást a földközi tengeren élő madarakról általában s a »tengeri sasmadár“-ról különösen. Dehogy a tudományban holmi schuitzerek elő ne for­duljanak, a tudóst felvilágosítottam volna, hogy biz ez a tengeri sasmadár sóba se látott tengert (hacsak úrnőjével nem tett tengeri uta­zást ) mert ez olyan fajta sasmadár, a minőt magamnak is már szerencséin volt egy jól ezélzott lövőssel a levegőből leimportálni, pe­dig én sohasem láttam tengert, sőt igen mesz- sze járok tőle, mert nem szeretem a sok vi­zet. A Homuncuiussal azonban nem akartam disputálni, annál kevésbé, mert most már el­vártam, hogy a páviánok és borjuk után a szép Donna Izabellának is be fog mutatni. Be is mutatta a szép Donnát, születésénél kezdte és lábikrájánál végezte. »Született Granada, a városban,“ (a grandnak a nevére, s ki a donna atyja, már nem emlékszem.) Magassága hét láb, nehézsége negyedfélmázsa. Lábikrái — — már nem tudom mekkoráknak mondta, de hogy ama halmoknak megfeleltek, melyek a keblen emelkednek, azt a legjobb lelkiismerettel bi­zonyíthatom, mert a donna szives volt a hosz- szu selyemruhát oly magasságig felemelni, a hol nem szoktak nyakravalót viselni, hanem egy angol ordónak a jelvénye foglal helyet azzal a devise-sel: »Honny suit qui mal y pense.* Ha ezeket az ikrákat Mokány Bérezi meglátja, fogadni merek, hogy egy-egy Bern­hardt Száráht farag belőlük, ha ugyan már el­tanulta a híres színésznőtől a — képfaragást. — Miután a szép 25 éves donna Isabella igy sans-géne be lett mutatva, a hangjára is ki­váncsi lettem. De hogyan beszéljek vele? Öt nyelven sem engedem magam eladni, s most csak azt bántam, hogy nem tanultam meg spanyolul is. Azonban még más aggodalmam is volt. Igaz, hogy a spanyol grandleány tisz­teletére prémes rokkomat öltöttem fel, — de ismervén a szigorú spanyol etiquettet és a spanyolok világhírű büszkeségét, remélhetem-e, hogy velem szóba áll az ő magas pódiumáról, ha imigyen megszólítom: »Mia cara, carissima, donna Isabella-------.* Még töprenkedtem, mi kor olyan sönzü hangot hallok amonnan felülről, a tornyos vörösbaju paróka alul, oly dialektust ejtve, mely tudtommal nem dívik alcbambra környékén, hauem a nagy »Deutsches Reieh“-ban. No a hang nem valami csábító, de megfelel a nagy corpusnak. Hisz az orosz­lán sem nyávog úgy mint édes fajrokona, a mi házi cziczánk. — Ezen a világnyelven már eligazodtunk. Megtudtam mindazt, a mire ki­váncsi lehettem. Elmondta, hogy Morvaország­ban született, kapitánynak (a ki a csatábau esett el, hol? azt nem mondta meg) az öz­vegye, leánya is van, kit már hat éve nem látott stb Kezdtem őt in puncto puncti is faggatni, s kérdeztem, hogy ismeri-e azt az óriást, a ki szintén morvaországi születésül Azt mondta, ismeri, a szomszéd faluban szü­letett. (Fel nem foghatom hogy a „nagy* feje­delem, Nagy Frigyes mért épen iáileziát fog­lalta el Mária Theréziátél és nem a hanák országot, a hol dosztig válogathatott volna az o gránátos regemeutjébe. melyben minden embernek ölesnek kellett lennie?) — Mondám a donnának, hogy jó lenne, ha „nagy* honfi­társával egybekelnének, — titánok származ­hatnának az ilyen nagy frigyből. De ő azt vá- lászolta, hogy ő fél a nagy emberektől, jobb szereti a közönségeseket. Holleschauban egy milliomos és óriási serfőző akarta nőül venni. Itt történt az a gyászos eset, hogy kedves, szeretett — orángutánja elfáradván a sok uta­zástól, kimúlt. Erre bámulva néztem a nőre, s ha valaha, úgy e pillanatban ostobául néz­hettem ki. Milliomos és óriás serfőző szerelme s egy orángntáng kimúlása, — hogy e kettő között miféle causalis rexus foroghat fen, egy­ügyű eszemmel nem voltam képes felfogni. Most már csak orángutánjáról beszélt, a mi reám nézve nem volt mulatságos, ajánltam magamat. Két piezulámért kaptam legalább gondolkodni való »stoffot.“ Milyen jó, hogy az óriások nem szeretik egymást; úgyis elég a háború, még valami olympusi csata is ke­letkezhetnék, s a modern Homunculus isten­tagadók mellé oda állnának az óriások, hogy a jó öreg istent trónusától megfosszák. Para- celsusra sincs szükség. Az ő „De generatione rerum naturalium*-a fidibusnak elég jó. Niucs szükségünk az oly utasításra, mely az embe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom