Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-10-09 / 42. szám
e végzetes természeti törvényről — s a hol” kelí: Önnön természete, szive szakadásával álljon ellenébe . . . Bárgyú, aki föltétlenül elitéli a nőket. Az idők történelme, s ha annak nem hiszünk, a mindennap megtanít arra: hogy a valódi nők a világ, a férfiak becsUlésére nem csak azért érdemesek, mert a szépet, jót, nemeset önzetlenül ápolják, hanem azért is, mert nem mi, hanem egyedül ők hi- vatvák arra, a mi gyermekeinknek, a mi utódainknak erkölcsi irányt adni, a melyen haladva, a nemzetünk jobb- léteért s a világ boldogságáért küzdjenek akkor — ha mi már régen por vagyunk! A fővárosunk társadalma ép oly mételyezett, mint a föld minden nagy városáé. És azon még csak sajnálkozni sem lehet! Ahol sok a nép, ahol sok a látszólagos gazdaság . . . abba a csillogó tömegbe bele vágyódik a csőcselék 8 aztán ami hézagot hagy a szerencsétlen véletlen, azt betölti önmagával — a dögével. Aki valaha valami fővárosban élt: tudja, tanulta, s elszédült tőle. S hogy a rósz, a dög a fővárosokban egyaránt fog férfin, asszonyon — arról ép oly felesleges beszélni, mint a fővárosok asszonyai erényeiről . . . Hanem mi nem Budapest, egy nagyon csendes vidéki város társadalma vagyunk, s a mi nőinket más szemmel nézzük, mint Budapest asszonyait a fővárosunk Hafizai. A mi vidékünk minden polgára elég okos arra, hogy meg tudja különböztetni a talmit az aranytól, és ha egynémely gondatlan nőinket látjuk is préda-bársonyban járni, — tudjuk, hogy a realissága csak — karton. Ilyen kis városban, mint Veszprém, s ezen a felvilágosult vidéken, — ahol minden ember a legkönnyebben belelát a másik ember zsebébe; — s a 120%-ra dolgozó pletyka utján minden apró nyomorúságunkat is megtudja . . . mire való itt a látszat . ... 8 a nőink részéről való hiábavaló költséges hiúság ? Azzal nem érnek többet, mint a mik s ismervén minden polgárunk utolsó garasát is . . . nem hisz a reménybeli forintjuknak sem ! Doctrina: . . . Hogy kis városban lehetetlen a női hiúság . . . . mondjuk : az asszonyi swindlerség! A mi nőink is foglalkoznak a nőemanczipáczió eszméjével. S ezt nagyon helyesnek találjuk épugy Veszprémben, mint a nőemanczipáczió eszméje hazájában, Amerikában. Hanem ugyanakkor megkívánjuk tőlük, a mi asszonyainktól, azt is, bogy ne csak hő lére eresztett szóhalmazzal, — de tettekkel érdemesítsék nemüket, magukat arra, hogy meghallgattassanak , hogy theoreti- kus jogaiknak legalább praktikus buzgalmukkal érvényt szerezni igyekezzenek. ..................Mert ha szeretik beszélni, hogy ők, az asszonyok, az urak a háznál, hát mutassák meg a mi veszprémi nőink tettleg is ez önbizalmukat. E szép törekvésüket bizonyára csak méltányolni fogják a férjek, a férfiak. Álljanak nőink társadalmi ügyeink élére; emeljék egyleteink szellemét azzal, hogy társas összejövetelek rendezése által erkölcsileg és anyagilag emelik azokat; ami a szép, jó, nemesre való törekvés van bennök, oszszák meg férfiainkkal, hogy óriási gondjaikon könnyítsenek . . . .... Akkor Veszprém vidékén sohasem kisért többé ős Szulejman átkos szelleme! ..............S Hafiz lángoló szemeivel fogjuk nézni a mi boldog — nőinket ! = Veszprém, 1881. okt. 9. (Hazai szemle.) Bennégett három ember Kenderes községben egy házban. 1200 frt a hírlapírók nyugdíjintézete javára tartott szini előadás tiszta jövedelme. — Fölséges és aposioli királyunk névnapját országszerte megünnepelték. — A torony tetején aludt el Tarpáron egy ács, mikor felébredt, elkábulva a földre zuhant és agyonütötte magát. — Éjszaki fényt láttak Újvidéken — Legfölsé- gesebb királyunk Bécsbe utazott az ország gyűlés megnyílta utáu és ott is marad e hó közepéig. — Hó esett Szepes-Bélesen a múlt hó 14-én. — Gázrobbanás volt Budapesten a király-utezában. — Három zarándok érkezett Budapestre Gül-Baba sírjához. — Hat medvét lőtt gróf Széchenyi Béla Magyar- Remetén egy hét alatt. — 10 kr. naponkénti hozzávalót szavazott meg Mosonymegye azon ka'onáknak, kik a marhavész meggát- lása czéijából a megye határán őrködnek. —■ Megbotlott és a vasúti sinre esve elgázoltatok a vonat által egy ember a mohácsi állomáson. — Hó borítja Szatmármegye éjszakkeleti részének nagyobb hegycsúcsait. — 200 frt segélyadományt adott király ő felsége a zsakaroczi r. kath. és a kelecsén- eblyászkai g. kath. hitközségeknek magán- pénztárából. — Rezső királyfi ez évben Görgény-szt-Imrén tartja vadászatát, erre az előkészületek már nagyban folynak. — Több ezer lakossal megfogyott Belgrád megye népessége az utóbbi liz év alatt, mint ez a népszámlálásnál kitűnt. — 33 darab aggan csőt ejtettek el Munkácson gróf Schönborn Ármin uradalmában e hó 1-jén. — A vad- házasságok Temesmegye területén igen elszaporodtak. — A gyümölcskiállitásra kiállítandó tárgyak október 11-dikéig beküldendők. — Uj házat építtet Budapesten a kereskedelmi akadémia. — 236 ünkénytes jelentkezett e hó 5-éig a Budapesten állomásozó gyalogezredeknél szolgálatra, ezek között orvosnövendék van 66, gyógyszerész 24. A veszprémi önkéntes tűzoltó egylet tagjainak névsora. Kopácsy Árpád, elnök. Megyesi József, t. b. főparancsnok. Mórocza Zsigmond, főparancsnok. Viz János, alparancsnok. Kompolthy Tivadar, titkár. Kerényi Károly, egyleti orvos. Jenőfi Ferencz, mászó-parancsnok. Balogh Károly, szivattyús-parancsnok. Tischlér Sándor, szivattyús-parancsnok. Babai György, mentő-parancsnok. Sörös Zoltán, segédtiszt. Bokrosi Viktor, pénztárnok. Altisztek névsora: StengerFerencz, szertárnok. Kurcz Rudolf, C30vezetö. Hopp Já nos, csővezető. Lukácsi István, csővezető. Braun Gyula, mentő. Plökl Antal, mentő. Válentin Antal, szivattyús. Vágó Sándor, szivattyús. Gottstein Róbert, szivattyús. Varga István, fecskendő-gondnok. — Működő köztüzoltók: Szüts kálmán, Filói Jenő, Hein Antal, Szlopák József, Farkas Pál, Ébel Imre, Meucz Alajos, Tóth Ferencz, Márton József, Verhuncz Mátyás, Pintér Béla, Grün Mihály, Tóth Ádára, Nagy Antal, Link János, Molnár József, Fa János, Bognár Károly, Szőlősi Antal, Kis Jó zsef, Körmendi János, Beakő Pál, Lódor Imre. Babos György, Vig János, Vingliman Mihály, Döbröczönyi Imre, Tamási János, Dőmös József, Márti István, István József, Szarka Sámuel, Kaufmann István, Viláx Dezső, Staidl Antal, Belies György, Tőrök Lajos, Paksi Ig- nácz, Plang Mihály, Győri Miklós, Kozma István. — Ujonczok: Ferencsik István, Juugy járt, mint azok, kik érzéseiket sokáig eltudják rejteni, de egy pillanatban, midőn szívók fölött őrködni megszűnnek, óriási erővel tör ki szenvedélyük. Toldit mindenki hideg szivünek gondolta, azt hitték hogy előbb fog a havasok teteje rózsát teremni, mint az ő szive szerelemre gyuladni. Pedig megtörtént. De hogy mi idézte elő találkozásukat lássuk. Nagy Lajos király épen úgy, mint Mátyás gyakran, bejárta az országot, hogy saját szemével lássa a nép sorsát. Ilyen szándékkal indult egyszer útra : Ócska dolmányt szerze s egy ütött kopott szűrt, Rósz süveg fejében, vállain kütöfók, Akkor egy otromba lóra fészkelóVlék -. Lovait kereste, mint szegény kárvallott. Szedte a begyébe amit látott, hallott : Merre mi panasz van; mi a népség terhe ; Hogy teszik a törvényt a szegény emberre. Amint igy jár kel beesteludik egy falu végén. Hogy lovát megitassa, bemegy a legszélső nagy ház udvarába A kutyák ugatására ki jön egy szép hajadon lány, ki nem volt más, mint az előbb említett Rozgonyi Piroska. Akkor mond a király. Szépséges kisasszony Utas emher vagyok szabad-e íratnom Felelt a leányzó: Ugyan, hogy ne volna, Szegény ember, hanem hova inegyen már ma ? Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed, Holnap idejében inegin útra kelhet. Olyan szép ajkak marasztására, mint a Piroskáé, szívesen maradt az ifjú király. Ki jött az öreg Rozgonyi is, hogy az utast behívja. Most a költő legszebb képét adja annak az igazi jó magyar vendégszeretetnek, mely apáinknak legszebb erényét tévé. Rozgonyi nem kérdi vendégjét, kinek vagy minek hijhász Elek, Pfilf Andor, Gergely Mihály, Molnár Mihály, Kun Nagy Sándor, Belofczki József, Snelbach Ferencz, Horváth József, Kis Károly, Brezoczki János, Heizer János, Magyar Gyula, Kosola Pál, Barthusek László, Túli Ferencz, Ébel Károly, Párizs Antal, Kalaba István, Vörös József, Rump Antal, Párizs Mihály, Párizs János, Hollósi István csapó, Gombos József, Nagy József, Nagy Ferencz, Szerencsés András, Gergely Károly, Szutka Gyula, Csikász János, Gáli Béla, Vankó György, Tóth Károly, Rozs Mihály, Szél Lajos, Rostási Pál, Juhász István Veiner Mór, Mencz Károly, Hollósi István la katos, Ozsvárt Márton, Báthori István, Frangy János. Fehér József, Igonda József, Gyurics József, Frangy József, Németh István, Hoffelder Lajos. Tisztikar 10 Altiszt 10 Működő köztüzoltók öregek 41 Ujonczok 49 Összesen: 110 HÍREINK. Veszprém, 1881. okt. 9-én. ’'‘Eötvös Károly, e kerület volt országgyűlési képviselőjének a helybeli ellenzéki párt a kővetkező feliratot küldé: Szeretve tisztelt képviselő ur! A veszprémmegyei ellenzéki párt elérkezettnek látván az időt, hogy végleg egyesülnie — s igy a párt érdekeit hazafias irányban fejlesztenie elodáz- hatlan szükség, elhatározta, bogy f. év október hó 16-án, esetleg t. képviselő ur által más kitűzendő határnapon, Veszprémben közgyűlést tart, s erre igen tisztelt képviselő urat, mint e pártnak mindenha szeretett vezérét, ezúton hazafias tisztelettel meghívja: kérvén, hogy e közgyűlésre megyénk ellenzéki képviselőit: Győrffy Géza, Hegedűs Károly, Hunkás Sándor és Fenyvesy Ferencz urakat is, kik ezidőszerint a fővárosban tartózkodnak, nevűnkben s különös tiszteletünk kifejezése mellett meghívni méltóztassék. Azon reményben, hogy igen tisztelt képviselő ur, ki megyénk s pártunk érdekeit most is — országos ügyekkel fáradozása közben — szivén viseli, kérelmünket méltányolni s közgyűlésünket buzdító szives megjelenésével szerencséltetni fogja, kérjük: fogadja soha nem szűnő ragaszkodásunkat és szivből fakadó tiszteletünket, melylyel vagyunk Veszprémben, 1881. okt. 6-án. Hazafias üdvözlettel a veszprémmegyei ellenzéki párt nevében: (Következik száz aláírás) *Az aradi vértanukért f. hó 6-án, a múlt csütörtökön, a szent ferenezrendiek templomában ünnepélyes gyászistenitisztelet tartatott. A ravatalon ott volt fekete fátyollal letakarva a tizenhárom aradi és Batthyány vértanú arczképe. Jelen voltak az isteni tiszteleten a városi tisztviselők, a megyei tisztviselők egy része és több 48-as honvéd. Valóban megható isteni tisztelet, melynek leg- meghatóbb része az volt, midőn az orgonán a »Hazádnak rendületlenül* magyar hymnus hangjai zendültek meg. *Esküvö. Fényes esküvő volt f. hó 5-én, a múlt szerdán, városunkban; ekkor vezette ugyanis oltárhoz Tulok Ernő földbirtokos hölgykoszorunk egyik legszebb virágát, Kerényi Gizellát, megyei első főorvosunk, Kerényi Károly ur bájos, ifjú leányát. Tartós boldogságot kívánunk az irju párnak! ják. Látja viseletéből, hogy ha szegényesen van is öltözve azért tisztességes ember. Csak már asztal mellett, poharazás közben jut eszébe Rozgonyinak: Ejnye öcséin azt se kérded, kinek kinak: Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak. Itt aztán kezdődik, a kölcsönös bemutatás, mit a király a maga részéről a következő elmésséggel végez: — — Apáti volna lakóhelyem, S mikor otthon vagyok Csuta György a nevem. Aztán midőn Piroska távozott a szobából nem mulaszthatta el a király, hogy a gyönyörű leányra egy szivből fakadó bókot ne mondjon az apának. Szó ami szó, gyönyörű lánya van. Milyen a járása, termete millióm! Csak úgy libeg lobog, mint egy szál liliom. Erre egy nagyot sóhajtott Rozgonyi: hej nekem ez az egy lány örömöm bánatom! Itt aztán elmondja, hogy öröme, mert jó, öröme mert szép, bánata mert csak ez az egy leánya van, fia nincs, kire birtokát hágyhatná, az uj törvény szerint pedig csak fiúra szálhat az, a lány pedig semmit sem örökölhet. De az utas reményt gerjeszt az öreg Rozgonyi szivében. Biztatja, hogy menjen a királyhoz, kérje meg alássau Uram fejedelmem én ez meg ez vagyok, Felségedhez ebben meg ebben fáradok, Nevezet szerint, hogy van nekem egy lányom, De fiam nincs, kire birtokom szálljon : Tegye azt felséged mintha fiú volua. írja örökségem kedves leányomra. De mivel a király meg fiatal szintén, Nem hiszem idősebb egy nappal is mint én, széllő hanggal, mi ellen mai uapság nekünk, szegény férfiaknak nincsenek semmi fegyvereink, De ha Toldi idejében a hajadon lányok nem tudták is fölhasználni mind azon testi és’ 'lelki szép tulajdonságaikat, melyekkel mai nap a férfiak seregét lábaik előtt tartják, nem következik ebből még, hogy ne lettek volna furfangos asszonyok sem. Haj! ilyennel már ami Toldi Miklósunknak is meggyűlt a baja. Amint IlosTai, a Toldi mondaköz első földolgozója elbeszéli, szerelmes volt Toldi egy szép özvegy asszonyba, de úgy látszik, hogy érzelme nem nyert viszonzást. A szép özvegy egy ideig csak tűrte udvarlását, de végre kiadta neki az útlevelet. Nem akarta egyenesen visszautasítani és kikosarazni a derék vitézt úgy sem tett, a hogy némely vidéken szokásos, hogy malacz pecsenyét tálalnak a kérőnek, ami aztán aunyit jelent, hogy elmehet istenhérével amerre jött. Az ilyen inalaczpe- csenyével való kikosarazást csak szívesebben eltűrte volna Toldi is, amiut ezt mai napság is csak jobban eltűrnék azok a szegény kikosarazott felebarátaim, kik közül egyik másik a jó malaczpecsenyéért talán többször és több helyen is ki hagyná magát kosaraztatui. A szép özvegy azonban nem ily módon ko- sarazta ki Toldit, hanem egy furfanges tréfát gondolt ki. Selyem kendőre volt neki kivárva egy' oroszlánya, ezt ö az ablakhoz akasztá löggöuy gyanánt. A szép asszony biztatja Toldit, hogyha olyan jó ugró, ugorjék föl odáig az oroszlányig. Toldi ki azt hitte, hogy az az oroszlány a falon vau s nem az ablaknál neki rugaszkodik s kiugrott az ablakon. Ez volt az ő kikosaraztatása. Toldinak ezt a kudarczát Arany is feldolgozta, de ezt nem mint megtörtént dolgot beszéli el, hanem mint olyat, a mivel az öreg Toldit a király apródjai gúnyolták. De sem az első nő kinek kedvéért szakállát nem hagyta levágni, sem ez utóbbi, ki oly csúf módon adta tudtára, hogy szerelme nem talál viszonzást, nem volt az, a ki Toldiért epedt. Az ország fővárosától messze lakott az a nő, kinek szive érte lángolt, aki minden tettét résztvevő indulattal követte. Tán látta is Toldit valahol, vagy ha nem látta is ismerte hírét nevét hallotta dicső győzelmeit, erejét, bátorságát hallotta hírét daliás termetének. Mindezen tulajdonságokból ő egy ideális képet alkotott magának, melyet féltékeny gonddal őrzött szivének legbensőbb rej- tekében. Eozgonyi Piroska volt e nő, Boz- gonyi régi magyar nemes egyetlen leánya, Piroska szerette Toldit, szerette talán mielőtt láthatta volna De Piroskának ezen szerelme talán elmúlt volna, ha Toldival sohasem találkozik, vala ép úgy amint a fiatal női szív első íelgyuladása által alkotott ideál eloszlik, a nélkül, hogy nagyobb bajt okozna. Talán eltudta volna feledni Piroska is azt, kinek hírére szivében a szerelem első dobbanása fölébredt, ha vele sohasem találkozik, talán jobb is lett volna miud Piroska, mind Toldi sorsára néz. De találkoztak egy harczi játék alkalmával. Az első pillantás, mit egymásra vetettek, elhatározó lett egész életükre. A merev harczias szivü Toldi, kit soha senki csatában meg nem győzött egyszerre meg- győzetik azon kis Amor isteuke által, ki Piroska égő szeméből lőtte szívébe szerelem nyilát, mely Toldit őrült szerelembe ejtette,
