Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-09-04 / 37. szám

Emeljünk ftttotJHfcWWfrttL _________. Veszprém, augf.31. A mi nagycsaládunknak, a mi nemze­tünknek nagy halottja van1 Idegen földön, idegen templomban 'kdndulb iöeg jifödöt&tí;«* halálharang, de utolsó; «fihiMbáíi1 '"kPvátfÉaj'1 hogy ne temessék haza, adjanak neki nehány öln^i tere ott aj hullámos Balaton partjämmis'' öoi * És haza hozták. Eltemették szépen, abtótí' a megnyugtató édes-honi- földbe adtak-neki egy ölnyi tért a hullámos Balaton partján. Egy nemzet könnyei voltak képvisdttre ,rr. — gyár’szerétét'ház megalapítója! E^férfiu volt, ki hazánk tanügyét emelte, ki ezért áldozta mindenét, még életét is! E férfiú Molnár Aladár volt! Áldó emlékét őrizzük meg; szent ke­gyelettel őrzi azt minden ember kinek a jó­ért, nemesért, szive bodog. Emeljünk azért szobrot Molnár Aladár­nak, hisz ő is egyike volt azoknak, kik annyit küzdöttek, szeuvedtek szenvedő véreinkért... És, ha majd az a kis szeretetházi gyer­mek, az az elhagyott árva, kinek apát anyát adott az immár a földben elporlódott jó em­ber, felnő egykor: akkor hadd legyen egy hely, hová az életbe kilépő ifjút, mintha szent búcsúra menne, — elvezeti nevelője; és e bucsuhelyen hadd legyen egy emlék, egy szo­bor, mely azt a jó embert ábrázolja és a melyre rá mutatva, meglehet mondani annak az apát anyát nyert szegény árvának: N é z d fiú ez volt a te apád! Az indítványozó bfüredi szeretetház e czélra elfogadja és nyugtázza ez adományokat, ügy lapunk szerkesztősége is. Hisszük, hogy a kegyelet szava szívre talál s a szeretet hálája megörökíti a dobogni megszűnt jó szív megszentelt emlékét! — r. a. Egy magyar főur esküvője. Eszterházy Móricz gróf »Pápa Ugod“ urá­nak a derék magyar mágnásnak esküvőjéről a hazai lapok melegen emlékeznek meg. A »Pápai Lapok* ez alkalommal egy egész mellékleten az esküvőről és az ifjú pár pápai fogadtatásáról ir. Mi is megemlékezünk ez al­kalommal gróf Eszterházy Móricz úrról a »me­gyei kör* (védnökéről, megyénk jeles fiáról. Az Rsküvő a múlt hó 25-én történt meg. Műi »aorooág ogj il* «aínoo várűoáhwü, Napagedlben van a Stockauok szép várkas­télya. Igazi vár kastély, terjedelmes sziklára építve, alatta a szép várkert, melyet a Mo­rava vize szel keresztül. A kastély maga egyike a legkényelmesebben s a legszebben berendezetteknek. Magas két emelete temér­dek szobával rendelkezik, de melyek augusz­tus 25 éré ugyancsak kevésnek bizonyultak. Az esküvő e napra lévén határozva, már há­rom nappal ezelőtt kezdtek a főúri vendégek érkezni. Ez alkalomra a vasúttársaság három napon keresztül külön megállást rendelt el Na­pagedlben a gyors vonatok számára. Az esküvő előtti napon Morvaország e kedves kis városa már nagyban készült az ün­nephez. Mindenki a fiatal magyar grófról be­szélt, kit már jól ismertek, mert hónapokon keresztül a városban lakott ,hol hogy mennyire megkedvelték Pápa-Ugod örökös urát, különö­A VIDÉK. Győr, 1881. aug. 24. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Városunkban az ipar emelésére egyes iparosok költséget nem kímélő áldozatokat tesznek, mely által mig egy részről az olcsó­ságot is előmozdítják, másrészről pedig a ki­vitelt is nagyban elősegítik. Neubauer Károly a győri első gyufagyár tulajdonosa e napokban hozatott Bécs-Ujhely- ből »Pruner J. és fia* czégtől egy legújabban föltalált gyufa-tok készítő gépet, mely gép egyfelől a tokot, másik felöl ennek födelét készíti. E gépet egy ember hajtja és két nő a gép körül a készletet távolítja. A szerke­zete e gépnek oly ügyesen van összeállítva, hogy az a tokra egyben a gyártulajdonos czi- mét is reá nyomja. Eddig egy egy 3—4 tagból álló család 24 óra alatt 6000 db ily tokot és födelet ké­szített, most e gép perczenként 100 drbot és óránként 6000 drbot készít el. Pándorfról szomorú híreket vettünk, me­lyeket t. olvasóival megismertetek; u. is.: a múlt hetekben egy tyukász nejével együtt be­vásárlás végett faluzni indult és útközben a kocsin ülve együtt étkeztek amidőn a gyeplő leesvén az asszony után na kapott és a férje kezében levő késbe ütközött. A kés szivén találta a nőt, de nem sedítettek semmit, mi­vel a nő nem érzett fájdalmat; néhány perez múlva a nő vérnyomokat vett kendőjén észro és leszállt a kocsiról, hogy az ut melleti árok­ban folydogáló vizzel a netáni szúrást lemossa; de fájdalom I a O7.firf>ni'«áflon ng ott elalélt. A férj megunván a várakozást kiáltott nejé­nek és végre ő is oda sietett, de már későn volt, a nő élettelenül feküdt a viz szélén. A szerencsétlen anya 7 gyermeket hagyott hátra. Ugyan Pándorfon a kintornás egy ottani czipész mester, ki midőn Szeut-Istváu napján a közönséget mulattatá, az összecsődült fiuk ennek rettenetes bosszújára a ház tetőzetét dobálták, mire ő a kintornás oly dühbe jött, hogy a fiuk után szaladt, kik szerencsésen el­menekültek. A kintornás rövid látó lévén, a véletlenül elébe érkező néhány legény közé a nála levő revolverrel 5 lövést intézett, mely lövésekből egy, az egyik legényt leterítette. Erre a czipészből lett kintornást vérig verték hosszú szakálát kitépték és élethalál közt en­gedők menekülni, ki is másnap betegen volt kénytelen a bíróság elé állani. Ma tartatott meg városunkban a boldog melyben a királyok sok broncz szobra igen nevezetes. Van a városnak népkonyhája, hol a szegény nép pár krajezárért étkezhetik, több humanus intézete, múzeuma, közös vágóhídja, ahol nagy rend és tisztaság uralkodik, hires uagy lövöldéje, hol korareggeltől késő estig ropog a fegyver, a hegyi vadak biztos elejté­sének tanulmányozása végett. A város utczái eléggé térések és rendezettek, piacza igen élénk, mely a napi szükséglet minden igé­nyeit kielégíti. Szóval ,Insbruck“ igen csinos és kedves város, különösen jól esik az uta­soknak a zord hegyek között hol a hideg ko­rán be szokott állani, egy ily kedves helyet ta­lálni, hol az ember a fáradalmas hegyi uta­kat nyugalmasan, jó étkezés és barátságos emberek társaságában kipihenni. Itt találkoz­tunk Trenner úrral, ki a földmivelési minisz­térium részéről volt kiküldve, a szarvasmarha tenyésztésének tanulmányozása végett, ki fel volt hatalmazva, hogy Svajczba több darab marhát is vásárolhat a magyar állam részére, miben neki a helybeli állatorvosok voltak se­gítségére. Trenner ur igen örvendett, hogy velünk találkozhatott, kivel hosszabb ismecserét foly­tattunk a magyar állam közgazdaságáról. A város jól áttekintése után másnap utunkat tovább folytatuk a szép Olaszföld felé, amit még csak egy fél napi hegyi utazás után ér­tünk el, hol mindenféle sok nevezetes hely és természeti szépség kötötte le figyelmünket, melyről más alkalommal fogunk szóllani. Szilágyi Mihály. Egy régi várról és lakóiról.- Rajz. — Történelmi fontossággal bir mindenesetre egész poroszbirodalomban de különösen német alföldön az ősrégi „Hohenzollern* nevű vár, a melyben először látott napvilágot az ettől magát nevezett család, melyuek törzsfeje Ta- szilo Zollerni gróf volt, ki azt 800-ban épít­tető. Kiváló becscsel azonban az által bir ez ősrégi vár, hogy az uralkodó poroszház böl­csője lévén, innét repült ki fészkéből ama nagy- ratörő fiatal sas Tasziló, ki merész szárny- próbálgatások közt a hatalom magaslatára ro hamosan felemelkedve, a már azon időben eléggé terjedelmes német alföld kormánygyep­lőjét vaskezeihez ragadta, azt szigorral páro­sult ügyességgel vezette, népe közé közmű­ipart, kereskedelmet s tudományt hozván be, a jó szokásokat s erkölcsöket ápolta s meg­kedveltette, jogot s igazságot szolgáltatott, ez által önmagának s családjának ki s befele te­kintélyt s tiszteletet szerezvén, megvette alap­ját azon hir s dicsőségnek, a mely kivált ma­napság a német birodalmi koronát oly fény­nyel ragyogja körül. Tekintsünk tehát egy kissé bővebben szét e történelmi emlékű őshely körül, mely oly festői tájképet nyújt, s ismerkedjünk meg ritkább vonásaival. Ezernyolczvauegy év előtt az ég felhői közzé magasan felnyúló, szemkápráztató fényű, számos csinos kupolák s időbarnította tor­nyokkal sziklaerős védbástyákra épült felleg­vár egy 800 láb magasan álló gömb idomú meredek hegycsúcsról, mellyet örökké sűrű gőzáramlat környez, egy körötte messze elte­rülő termékeny rónára gőgösen tekint alá, s azon fejedelmi fensőséggel uralg, tele a büsz­keség érzetével s tudatával, hogy eddig ide­gen hatalomnak még soha meg nem hódolt. Honnét vette nevét e fellegvár, váljon a hegyalján hajdanta fekvő vámháztól (Zoll­haus) vagy pedig a Zolller, Soli, Sul, vagy Saul, Gau régi svábnevektől? tüzetesen meg­határozni nem lehet. Fönebb említőin, hogy a vár majd be­vehetien, s valóban ezernyolezvan év leforgása alatt egyetlenegyszer foglalták el svábbiroda- lombeli szabad vasasok egyesült hadai kiéhez- tetés által a mikor földegyenest lerontatott, időkori ura Öttingai Frigyes gróf maga is foglyul esett s később szabadon bocsátatása után a szent földre zarándokolt. Hornjaiból újra felépítését Jódocus Mik­lós, Frigyes fia kezdte meg 1430-ben a mi­kor a szomszéd hatalmasok őt az építésben fegyverrel akadályozták, rokonai segélyével megverte s elűzte őket s ekép be is végezte. Pazar fény s rendkívüli zajos tüntetés közt rakta le Burgundi Fülöp herczeg Achillos, Béla Brandenburgi s Károly Báádeni őrgrófok jelenlétében az alapkövet, mely ünnepélyes ténykedésnél a mészhomok egyveleget ezüst tartályok s teknőkben hordták fel, sőt magok a kőmivesi eszközök u. m. kanál, kalapács, függő és vizmérték s eféle mind ezüstből va­lók voltak. 1454-ben végeztetett be az építés és az ódon várkastély ma is oly dicső fen­séggel uralg az egész vidék fölött, mint ezer­nyolezvan év előtt; sőt a viszonyok hatal­emlékü Haubner M. volt győri superintendens .lBlÄÄj|eqjjif«o*ös egyben az ág. ev. gyü­lekezet országos autonómia nagygyűlése; me­lyen nagyszámú vidéki papság és világi no- tabilitás vett részt. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. ‘Bauer Ferenc£. Jásd, 1881. aug. 30. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának 35. számában „A ma­gyarság jövőjéért* czimü vezérczikre vonat­kozólag engedje meg nekem, hogy nem ma­gyar nyelvű községünkről egyet mást Írhassak. Igaz és szomorú igazság az, hogy van­nak helyek megyénkben, hol nemzeti nyel­vünket még mindig mellőzik, de annál inkább szükség az ily helyeken munkálkodni a ma­gyarosodás szent eszméje mellett a tauítók és lelkészeknek. Jásd község is, hol én tanítóskodom, idegen ajkú. Számlál 1150 lelket, kiknek fele tót, fele pedig német. Hosszú időn át a községet kizárólag tót nép lakta, de később elszaporodtak a né­metek is. Daczára ennek a község lakossága gyer­mekeit mégis magyar nyelven taníttatja: ma­gyar hitszónoklatot hallgat és községi tanács­kozásait a magyar nyelven teljesíti. E mozgalmakból aztán lehet következ­tetni, hogy rövid néhány év múlva az egész község magyar leend. Adja Isten! Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Bellovitcs Antal, néptanító. Leányfalu, 1881. augusztus 30. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Augusztus huszonkilenczedike!... Szomorú nap a magyar nemzet törté­netében ... de szomorú lesz ez — a mencs- helyi nép emlékezetében is! Mintha az ó tes tomentombeli veszedelem következett volna be: ugytünt fel előttünk az a tüzeset, mely a mondott nap délutánján 3 és 4 óra közben Mencshelyen kiütött, s annak egyrészét a keleti oldalon csaknem végképpen porrá égette. — Borzasztó volt látni, miszerint az akkor dühöngő szélvihar, miként borította el egy pillanat alatt egész lángtengerrel a házak tetőit, s vitte a tüzes üszköket tovább tovább annyira, hogy még a faluból távoleső Csenfa nevű szőlőhegyben is leégett egy pincze. — Mentésről természetesen szó sem lehetett mindaddig, mig a borzasztó elem — nem lévén mit pusztítania — le nem csillapult, ekkor is, a vízhiány miatt — csak kevés si­kerrel. Pedig ott működtek a helybeli, leány­falui, n.-vázsonyi fecskendők, s a szomszéd községekből odagyült számos polgártársak kik­nek őszinte részvétükért s feláldozó fárado­zásukért legyen szabad ezúttal a szerencsét­len károsultak uevében elismerő köszönetét nyilvánítani. így lett tehát semmivé, 28 vagy 30 lak­ház, számos gazdasági épület, temérdek ga­bona, takarmány, sőt több disznó és apró majorság is. A szenvedett kár megközelíti a 30 ezer forintot; mert a jobbmódu gazdák épen e soron laknak. Legtöbb kárt azok val­lottak, kik vásárra lévén, nem voltak honn, mert ezeknek szobáik, kamráik is többnyire mas8abbá alakultával még ma ragyogóbb pompával. Az erős védbástyákkal körített várkastély belöl számos kényelmes s tág térhelyiséggel bir. A közép rész oldalszárnyakkal van ellátva s egy több emeletü osztály képez. E roppant épület külső látása is csodás hatást gyakorol az utasra s ámulata még nagyobb lesz, ha a belszárnyon levő fegyvertárba betekint, mely­ben a hajdani lovagkor kínzó s gyilkoló esz­közeit, mindannyi átkos emlékeit a zsarnok­hatalomnak látja itt sorrendben, melyek közt különös figyelmet érdemelnek az ős Jollerni grófok ritka művészettel s műizléssel készült víöltözékei s felszerelései. Száz év előtt beállott vízhiány miatt a fegyvertár mellé két őrlő malmot építettek, melyek egyikét emberi kéz, a másikat lóerő forgatja. A kastély balszárnya alatt van a közel 900 éves kápolna a Hohenzollerek elő­dei sírboltja. A vándor, ki szerencsés megtekinthetni e meredek várkastély belsejét a szédítő ma­gasságból ritka gyönyörélvvel csügghet a hegy- töve körül messze elterülő áldott rónán, a melyen verőfényes, tiszta időben közel két­száz falut láthat. Az ide közel fekvő Hechin- gen nevű kis város, melynek fénypontját a ritka műizléssel épült nagyszerű fejedelmi kastély képezi az ősi várbirtokosok kedvencz nyaralója, jelesen a most uralkodó Hechingen Hohenzollerni czászári királyi családnak. Eplényi Márton,-r^n abból tűnik ki, hogy az ottani veteráa-egy- agylet disz elnökévé választó meg Eeflütfrfitj' Móricz grófot, s testületileg tisztelgett,, nála. Legszebb kitüntetésben részesítette azon­ban a fiatahmagyar főurat maga Napagedl \á- ir*»a&.inaely»ek - köíg^fdteéTijpUy lelkesedés kö- iií!ött'’SrálJte&tá2s&eg_ Eéztérházyr Móricz grófot dJi1 ‘Vári)3*'ífí^Vjl^raf^P!6® eset, hogyj S.»- .6« 5nfiVii0Sííl /ííjftí \ J nemcsak : >nev#*»t : djfcifsijvébeajicíleUííiben tősgyökeres •íeíagyár-embert^álaszt meg egy város dísz­polgárává. . Az esküvő előtti estén nagy hangverseny volt a fiatal jegyesek tiszteletére, mely czél- ból Olmützből a Károly főherczegről nevezett ezred kitűnő bandája is megérkezett. A nagy közönség által hallgatott hang­verseny után fényes ebéd következett. Maga az esküvő aug. 25-én a várkas­tély szép kápolnájában tartatott meg, fényes vendégsereg részvételével. A magyar, osztrák, a cseh és a lengyel aristocratia volt képvi­selve. Ott láttuk: Herczeg Esterházy Lajost, Gróf Eszterházy Ernőt, Gróf Eszterházy Fe- renczet, Gróf Eszterházy Imrét, Gróf Stockau Györgyöt, nejével, Gróf Stockau Ottót, Gróf Choriosky Viktort nejével, Herczeg Solmst, Gróf Stielfriedet leányaival, s fiával, Gróf Dubskyt nejével, Báró Üchtricz Zsigmondot, Gróf Kinskyt, Gróf Kesselstadtot, Gróf Auers- berg Károlyt, Gróf Stockau Miksát stb. Pápáról csak Kiss László úr, mint urad. jószágfelűgyelő és Fenyvessy Ferencz, mint a gróf magán ügyvédje s titkárja voltak jelen az esküvőn, mely alatt temérdek üdvözlő táv­irat érkezett a fiatal párhoz. Az esketést Pápa város plébánosa, nságos és főtiszt. Néger Ágoston kerczi apát végzé teljes díszben. — Beszédje, melyet az itju párhoz tartott, egyike volt a legkitűnőbben sikerült egyházi beszé­deknek, s általános hatást aratott. Megemlítjük még e helyen, hogy a menyasszony gyönyörű menyasszonyi ruhában, drága csipkékkel díszítve, hajában a „Pápa Ugodi* hitbizomány nagy értéket képviselő felséges drága kövekkel és gyöngyökkel díszí­tett ékszereit viselte. A vőlegény pompás vilá­gos kék selyem é3 bársony magyar díszruhá­ban, antik drága kövekkel jelent meg. Esküvés után a társaság fényes villás reggelihez ült, mely a konyha-művészet re­mekéül Ion elismerve. Délután 2 óra körül távozott el a nagy­számú vendégseregtől Bécsig kisérve az ifjú főúri pár Napagedlből, hol az elbucsuzás előtt az uradalmi tisztikar, a városi hatóság, a nő­egylet stb. tették meg bucsu-tisztelgésüket. "R^palml jívTTaf /»aalr gfrfif Bajiéi.­házy Ferencz, Néger A. apát Kiss László jó­szágigazgató és Dr. Fenyvessy Ferencz jöttek az ifjú párral. Győrben az állomás szépen ki volt világítva s Gyömörén volt az első fényes fogadtatás. Itt a taraczk lövések elhangzása után Kovács József plébános üdvözlé az ifjú párt szép beszédben, melyre a gróf röviden de meghatottan válaszolt. Azután a vonat Vaszarra hol a fogad­tatás ismét igen szép volt, és Yaszarról Pá­pára érkezett Pápa város egész fényárban úszott, a város intelligentiájának nagy része ott volt az indóháznál, hol a hazajötteket a város ne­vében Osváld Dániel üdvözlé. Az üdvözlő sza­vakra ismét a gróf válaszolt, megköszönve a szép fogadtatást. Az utczán haladó fogatot ezerekre menő nép kiiérh^mely csak harmadfél óra alatt éírkflHM*«%«&terháziak ősi várkastélyához. Itt fehérbe öltözött lánykák fogadták a szép' ményaiszönyt, beszéddel üdvözölve és egy Stockau színeit viselő virágcsokrot át- ..ttSjjtiftjieki. i*"’ jí^^atpilágítás ‘igazán nagyszerű volt, kü- |^sL^W*Dr. Fenyvessy Ferencz lakása, honnét '400-nál több mécs csillámlott. Ezenkívül még számos épület volt szebbnél szebben kivilá­gítva. A grófi parkban a dalárda énekelt és az ottani czigányok játszottak, mig nem az éjfél után három órakor rendezett tűzijáték véget vetett a fényes ünnepélynek. Ez alkalommal a »megyei kör* nevében Veszprémből szintén felirat küldetett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom