Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-18 / 52. szám
megítélését az elfogulatlan olvasóra bízzuk. Különben gymnasiumi tanulók hetenkénti 20—25 magyar tanóra mellett 2—3 órai német oktatás által nem németesedhetnek el. Czikkirónak hazafiul aggodalmai e miattt tehát könnyen szétoszolhatnak, valamint a magyaros szellem meghonosítására irányzott serkentései éppen oly fölöslegesek mint 2 év előtt a rabbiképző ügyben történt fölszólalása. Ha pedig szavának oly nagy hatást tulajdonít, eszközölje ki, hogy mintegy varázsütésre Magyarország valamennyi hitközségei magyarul beszéljenek, akkor a budapesti rabbiképző és Talmud-Tóránk is magyarul tanítandják a Talmudot és akkor még ezen pontra nézve sem lesz czikkirónak panasza, kifogása. Végre még egy pár megjegyzést legyen szabad koczkáztatnom. Talmud- Tóra intézetünk eddig szerényen meghúzódott és egyszerre azon veszi magát észre, hogy egy heti közlönyben a megbeszéltetés tárgyává lesz, sőt mi több, még azon tiszteletben részesül, hogy a budapesti rabbiképző mellett czikkben szerepel. Mi, kik a haladás emberei vagyunk és édes hazánk érdekeit nemcsak zengzetes megyar nyelven segítjük előmozdítani, a mennyiben erőnkből és állásunkból kitelik, hanem ha hazánk érdekei kívánják, még czikk- iró által kárhoztatott német nyelven is teszszük; mi kik a világosságtól nem félünk és nem félhetünk, csak köszönetét mondhatunk — nem éppen a megleczkéztetésért — vezérczikkezo urnák, hogy becses figyelmét ránk kiterjeszteni méltóztatott. De azt nem köszönjük, hogy szavainkat ellerdíleui és más, az ő tüntető czéljait elősegítő értelmet iparkodott bele fektetni. Különben megbocsátjuk neki és czikke fölötti örömét nem irigyeljük tőle, mert eszünkbe jut ama legyecske a meséből, mely egy országúton elrobogó keréknek küllőjére kapaszkodva avval dicsekedett társai előtt, hogy nézzék, milyen nagy port tud fölverni. Hogy ki mozdítja elő a haladás föltartóztathatatlan kerekének forgását, nem rajtunk, de czikkirón sem áll megítélni. Czikkében említett fenyegetése mellé hevert; oly jól esett neki a pihenés, előtte szorgosan dolgoztak a hangyák, ő is ilyen munkás volt; de örömest segített volna nekik!.. Csak elnézte őket! Nagy terhetczi pel az egyik, mégi8 megbirkózik vele! Nagy teher fekszik az ő szivén is. miért ne tudná ő elviselni ? . . . Legalább most nincs egyedül! . .. Letépett tölgyfa leveleket, koszorút csinált azokból! Szép nagy koszorút, örömmel nézte azt és eszébe jutott valami!.... Kováts Marczi nem olyan volt, miut a többi legények! Bánatát nem tudta kiönteni bor mellett, meg muzsikaszó mellett! Az ő szivének sebjét nem egykönynyen lehet begyógyítani ! Búsan járt kelt, mint a fájás; dolgozni nem tudott; az ételt nem vette be a gyomra! ___ ' Világos minden! . . . Hej Boglár Zsófi! Megölted lelkemet, igaz szeretetemet pedig csúfosan kijátszott tad!.. . Azért még sem igen javasolják, hogy most valaki szóba álljon vele; a szemei nagyon tüzesen villognak és ha egyszer Kovács Marczi megbokrosodik, istenvilág untig sem juhászodik az meg!... Pedig nem akar Marczi zenebonát, csak azt szeretné tudni, ki volt az? Zsófi nem vallott; hogy férfi volt a szobájában az olyan igaz, minthogy csillag ragyog az égen! Látták a bakterok az ablakból" kiugrani, is látták, hogy eliramodott az elvégbe! Csak azzal az emberrel szeretne beszélni!... Isten úgyse — gondolta magában — hogy hozzá se nyúlna, csak megkérdezné, hogyhát miben áll a dolog; mert a férfi nem lehet hibás!.. pedig, mely szerint „több oly dologn akarja figyelmeztetni hitsorsoaait, am épen uem lenne rendjén a jelen körülmények között“ mennyire ijeszt me^ bennünket, vagy nem, azt a mondot tak után megítélni a t. olvasóra bízzuk, a ki tudja, hogy mindig győz az igazság! Veritas. = Veszprém, 1881. decz. 18. (Hazai szemle.) A királyi pár valószínűleg 19- vagy 20 án utazik Gödöllőről Bécsbe. — Jókai Mór a francziák és németek részéről is kapott dús, javadalmazással összekötött ajánlatot, ha irodalmi munkásságának termékeit első sorban nekik adja, de Jókai nem fogadta el. — Polonyi Géza országos képviselő az antiszemitáktól fenyegető levelet kapott. — Budapesten oly furfangos tolvajok is vannak, hogy kiadják magukat cserepeseknek, azután a házak padlásáról mindent eltolvajoluak. — A krisztinavárosi színkört a jövő évre Bogyó Alajos társulatának adták. — Az országházban botrány volt; Tiszát Németh Albert csaló- és hazugnak nevezte. — Pásztou Nagy János törvény- bírót a korcsmában késsel úgy megszűrték, hogy rögtön meghalt. — 16 budapestit is találtak a Ring-szinház égettei közt. — Az odaveszettek száma eddig 1000. — A budapesti egyetemen Kant-ünnepet tartottak. — Az országos könyvészeti kiállítás az eddigi bejelentések szerint igen érdekesnek mutatkozik. — A „Kisfaludy-tar- saság“ által a magyar .történelmi beszély és műfordítás* pályázatra 14 mű küldetett be. — Györy Vilmos »Öreg béres* czimü népszínműve f. hó 16-án került először színre a népszínházban. — A budapesti nemzeti torna-egylet sikerült torna-ünnepélyt rendezett. — Lublon beszüntették a lutrit mert senki sem rakott iá. — Tapolczár műkedvelői társulat alakult, mely előadásainak jövedelmét jótékony czélokra adja. — A kisbirtokosok földhitelintézeténél Kleroen- tisz Ferencz czeglédi adótiszt GOOO frtos csalást akart elkövetni, de rajta vesztett. — A főváros börtönei már annyira megteltek, hogy újabb jómadarak befogadására nincs hely. A VIDÉK. Balaton-Füred, 1881. decz. 12-én. Az ilyenkor egészen elhagyatott csendes Balaton-Füred deczember hó 10-én élénk mozgalom színhelye volt; kabátos úri embereket lehetett látni, kik magán fogatok- vagy bérkocsikon érkeztek és mindmegannyian a kávéházba siettek. Nem mulatni jöttek ide, a kegyelet és az emberbaráti szeretet gyűjtötte őket egybe, ide, e zajtalan magányba. A .Szeretetház* igazgató tanácsosai nagygyűlésre jöttek össze. Ezek élén áll a fáradhatlan és munkás Écsy László, Balaton- íürednek messze földön ismert és tisztelt igazgatója; ez hívta őket össze, elnöktársat választani a megboldogult, dicsőemlékű Molnár Aladár helyett. E helyet kitölteni nem Hanem, hogyha az világlanék ki, hogy a férfi a bűnös, szent igaz, hogy nem lenne belőle prédikácziós halott! Egyikök pórul járna! El-elnézett néha mégis B glár Andrá- sékhoz, hogy minek, azt maga sem tudta; czéltalanul járt az utczán és a szive akaratlan is arra felé húzta! Hiába! Akit keresett, annak nyoma veszett! Szegény András gazda! Ebben a házban lakott apja, anyja, öregapja is; mindegyik tisztán hagyta és az ő élete alatt mocskolták be! . . . A mire eddig büszke volt, az most szégyenére „vált; a ki eddig háza gyöngye volt, Zsófi, rút gyalázatba ejtette az egész házat! Boldog lett volna, derék legény vitte volna lányát, mindenképpen rendben volt az összeboronálás, ha ez a dolog elő nem adja magát! És András gazda megátkozta azt, a kit eddig áldott, és a kiért parázsba tette volna a kezét ! »így kellett annak, minek a gaz, a bűn a házban ? ki kell azt irtani*! Ezt gondolta akkor magában; de valami, mintha furdalta volna belül, a mely nyugtalanná tette őt hirtelenkedése miatt . . . Igazság volt az egész . . . Nyugtalankodása megszűnt, mikor átölelhette kedves feleségét Trézsi asszonyt, a kinek mosolya vigasztalóbb a tiszta napnál, a kinek meleg szavai uj életet öntenek András gazdába, a kinek forró csókja búfelejtő, gOüdÜZO . , , cVége köv.) csekély dolog — mert bizonyára annyit tesz: mint ama jótékony intézetnek lelket, életet adni. Szép számmal jelentek meg az ország különböző részeiből, kiki hozva magával minél több jóakaratot és buzgalmat a fontos ügy elintézéséhez. Écsy László elnöki beszédében üdvözölte a tanácsot, s mielőtt a tanácskozást megkezdték volna, az elhunyt elnök fölött szépen átgondolt emlébbeszédet mondott, mely mindenkit megindított és könjeket csalt nem egy jelenlevő szemeiből. Mesterkéletlen, egyszerű szavai szivéből, nemes leikéből eredtek, s bizonyára minden jelenlevő érzéseit tolmácsolta. Azután felsorolta a gyűlés teendőit; első sorbau az elnökválasztást, azután ajánlá boldogult Molnár Aladár emléke megörökítését s végre az igazgatótanács kiegészítését hozta napirendre. A gyűlés megkezdésével a fáradhatlan és buzgó Szil assy Aladár budapesti tanácstag emelt szót, melyben a gyűlés nevében köszönetét fejezte ki Écsy László elnöknek atyai buzgólkodásáért az intézet érdekei körül és gyönyörű emlék- beszédeért, mely a jegyzőkönyvben egész terjedelmében megörökíttetett. Elnöknek Jókai Mór lett egyhangúlag megválasztva. Valóban, ez állásra alig lehetett volna az országban alkalmasabb férfiút megnyerni. Mindenütt nagy horderejű befolyása erős támasza lesz a b.-füredi Szeretetháznak. Továbbá közakarattal elhatároztatott emléket emelni Molnár Aladárnak a Szeretetház területén. Országos gyűjtés fog megindíttatni, mely a Szeretetház igazgató tanácsa köréből fogja eredetét venni. Ha valaki megérdemli, hogy emléket ernel- enek neve megörökítésére úgy bizonyára Molnár Aladár az, ki egy rövidre szabott élet alatt az oly kevés jutalmat nyújtó tanügyi téren annyit fáradozott, mint előtte még soha senki. A Budapesten székelő tanács kiegészíttetett Gönczy miniszteri tanácsos és Lévay Henrik, az első magyar általános biztositó társaság vezérigazgatója egyhangúlag történt megválasztásával. Végre elhatároztatott az alapszabályok módosítása és az intézet újjászervezése. A gyűlés szívélyes kézszorítások közt oszlott fel. A privát konferen- cziák azonban még sokáig folytak az intézet anyagi támogatása fölött, mert nem csekély feladat 60 gyermeket úgyszólván semmiből fölnevelni. Hogy mivé válik az az elhagyatott árva koldusgyermek, azt csak az tudja, ki ez intézetet ismeri, működését figyelemmel kiséri, és tiszta lélekkel elmondhatom, a társadalom oly munkása jön ki ama szegény intézetből, mely annak díszére válik. Vajha “ °r°Bág oolf ily intézettel dicsekedhetnék! i t A roncsoló toroklob. (Dyptheritis.) CVége.) Amint ezen eszközzel a kutatás mindig nagyobb és nagyobb tért hódított meg, annak ismeretére jöttek az orvosok, hogy úgy a cholera, typhus, mocsárláz s. a. t. mint a dyphthe- ritis, bizonyos, a földön tenyésző, de érett korában a levegőben úszkáló igen-igen apró gombanemü anyagok által idéztetnek elő, melyek a beszivott levegő, vagy a megevett étel által a testbe jutván, a testben tovább tenyésznek, tenyészésük folytán megmérgezik magát a vértömeget is, és ily módon válnak az életre vészthozókká! A dyphtheritis tehát sajátlagos kórnemző anyag által jön létre, mely anyagot ugyanazon időben számtalan egyén lélegez be; de a betegség mégis csak azoknál nyer kifejlődést, kiknél a kóranyag tovafejlődésére az előfeltételek, a fogékonyság meg van. A hajlamosító okok között az egyéni alkat mindenesetre nagy szerepet játszik- Gör- vélykóros — scrophulás — gyermekek, kiknél a mirigydaganatok, torokhurutok úgy is otthonosak, hamarább lepetnek meg e baj által, mint más, egészen egészséges gyermekek, mert azoknál a fölvett ragályanyag, a tovább fejlődésre alkalmasabb föltételekkel találkozik! E lapok hasábjai nem képezik azon tért, hol ezen, nagyon is vitás természetű bajt tüzetesen tárgyalni lehetne, azért az elmondottak után csupán arra szorítkozunk, hogy a roncsoló-toroklob ismertető fő tüneteit elősoroljuk és egyúttal a czélszerünek mutatkozó óvó-eljárásokról megemlékezzünk! Hogy valamely láz és köhögés által meglepett gyermeknél a roncsoló toroklob bekövetkezésére gondolhassunk, mindenekelőtt szükséges, hogy azon községben, vagy városban a roncsoló toroklob előjövetele megállapított tény legyen, és csak akkor félhetünk ezen betegségtől, ha gyermekünknél a következő tünetek mutatkoznak: Az előbb jókedvű, kedélyes gyermek minden ismert ok nélkül mákranczos, kötekedő, roszkedvü, siránkozóvá válik, majd fá tyolozottá, rekedtté lesz hangja és száraz köhécselés mutatkozik nála, melyet akkor nap, vagy más-harmadnapon forróság követ! Ezen tünetek bár másféle hevenylázas betegségnek is tünetei, de ha a gyermeknek ekkor az alsó állkapczáját a fülek alatti szögletben ujjainkkal megtapintjuk és ottan bor- sónyi, mogyorónyi mirigydaganatokat érezünk, aztán a gyermekkel kinyittatjuk a száját és a nyelv közepét egy kanál nyelével lenyomjuk, miközben a gyermekkel „a* betűt hangoztatunk, belenézünk a torokba és ha két oldalt a uyelvcsap mellett vagy magáu a nyelvcsapon fehér foltokat találunk: akkor van okuuk a dyphtheritistől félnünk és föltétlenül orvosi segély után kell látnunk! Olyan időben, midőn a roncsoló toroklob járványszerü föllépése meg van állapítva, különösen óvnunk kell a gyermekeket a meghűlésektől, miért legjobb őket a járvány megszűntéig szobában tartani és óvodába, mint iskolába uem bocsájtani, mert sokszor ezen helyeken egyik gyermek a másik által lesz ragályozva! A lakószobák jól szellőztetendők és a mennyire lehet, egyenlő hőmérsékletben fíí- tendők — természetesen télen. Azután tanácsos a gyermekeknek — de csak járvány idején — torkukat naponta megnézni, mert sokszor az előjelek vagy épen nem, vagy csak olyan kis mértékben mutatkoznak, hogy a leggondosabb szülék figyelmét is kikerülik! Ennyit mondhattam a dyphteritisről és ennyinek ismerete is jobb, mint semmi! ! HÍREINK. Veszprém,1881. decz. 18. *Somogyi Mihály, a veszprémi ,Dá- vid-árvaház“ nevelője, ötvenéves tanítói jubileuma alkalmával, Peremárton és Siófok községekben neveltetésének és elemi oktatásának hálás emlékére, egyenkiut lOOfrtnyi alapítványt oly rendeltetéssel tett le, hogy annak kamataiból azon községbeli, a. r kath. iskolákba járó szegény tanulók könyvekkel és Írószerekkel láttassanak el. Mi azzal hozatik köztudo másra, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezettnek ezen szép és nemes tettéért elismerő köszönetét nyilvánította. — Mi pedig azt kiáltjuk rá igaz szivünkből hogy éljen! s kívánjuk: mások is buzduljanak a a nemes példán és hogy adjon az isten sok ily önzetlen emberbarátot a népnevelés szent ügyének. ♦Gelléri Mór hírlapíró, az »Egyetértés* belmunkatársa s az orsz. iparegyesület titkára, kit városunkban is sokan ismernek és becsülnek, ma délben tartja esküvőjét Budapesten Schön Regina kisasszonyuyal, Sebőn Jakab budapesti gyáros művelt szeretetreméltó leányával; szívélyes üdvözletünket a boldog ifjú párnak. *A b.- füredi „szeretetház“ igazgató tanácsa folyó hó 10-én tartott gyűlésében boldogult Molnár Aladár helyébe elnöknek egyhangúlag Jókai Mór igazgató tanácstagot választotta meg. Megválasztattak továbbá a két üresedésben levő helyre tanácstagoknak, szintén egyhangúlag, Gönczy Pál miniszteri tanácsos és Lévay Henrik az első magy. áít. bizt. társaság igazgatója. *A veszprémi jótékony nöegylet által szegény gyermekeknek adandó ruhákra még adakoztak: Illés Antónia 2 frt és Velner Lajosné urhölgyek, kiknek is az egylet hálás köszönetét nyilvánítja *Az első sikerült theaestély folyó hó 10-én tartatott meg a polgári társaskörben. Ez alkalommal a szépségek is szépen voltak képviselve, minek az ő következménye lön a jó kedv, mely szülemié a ropogós csárdások ármádiáját. Ott voltak: Altstädter Gizella, Breyer Francziska, Diener Roza, Penitsek nővérek, Rozenthal Mili, Rothauser Berta, Schön Roza, Stern Irma, Steiner Sarolta, Süsz Betti, Tauszig Jozefa, stbben. A kedélyes mulatságnak a hajnal hasadása vetett végett. Ezeu kívül még csak két theaestély fog tartatni e télen. ♦Ősi községből Írják, hogy ott az olvasókör újból megalakult, melynek védnökéül nagyságos Ráth Iván püspöki urodalmi kormányzó ur választatott. Az olvasókör virágzásnak örvend, amennyiben több lapot járat, 32 rendes tagja van és 200 frt tőkéje, melyből legközelebb könyvtárt szándékoznak berendezni. ♦Szükséges volna az nagyon, ha a a városi hatóság intézkednék, miszerint a vásártérnek a »kerekeskut* utcza részén lévő részét gyökeresen megjavítanák, hogy az arra járó kocsik ne forognának a feldülés veszélyében. ♦Tüzes fazék veszedelem. Egy napszámos asszony, magára hagyott szobájában egy négy éves kis fiút, mielőtt elmeut volna azonban oktalanul a gyermek előtt hagyta tűzzel telt fazekát. A gyermek a tűznél melegedett, ruhája meggyuladt és ha azonnal nem futnak a segítség kiáltásokra, menthetetlenül elég. Később azonban a sérülések következtében meghalt. A vigyázatlan asszonyt törvény fenyítendi meg. ♦A budapesti egyetemen lévő Veszprém- és Fehérmegyei ifjak társaskört alapítanak.
